Valószínűleg nem túl gyakran fordul elő, hogy egy borvidék bemutatására vállalkozó könyv előszavát neves orvosprofesszor írja.
A bor egészségre gyakorolt jótékony hatását évezredek óta ismerjük, nevét a Biblia is félezernél több helyen említi. Tudjuk róla, hogy fontos energiaforrás, védelmet nyújt bizonyos kórokozókkal szemben, frissítő hatással van, elősegíti a koncentrációt és javítja az étvágyat. Történelmet befolyásoló szerepét hosszan elemezhetnénk. Szellemi kihívásra számíthat tehát, aki - akár borkedvelőként, akár szakemberként - kalandozni indul egy borvidék múltjában, jelenében és egy kicsit a jövőbe is tekint.
Villány nem tartozik sem Magyarország, sem a világ nagy borvidékeinek sorába, csak borainak minősége emeli naggyá. "Az év bortermelője" cím legelső kitüntetettje (Tiffán Ede, 1991.) innen került ki és azóta e tájon már összesen négyen kapták meg a rangos elismerést. A vidék történetére egyfajta kettősség jellemző. Régen is, ma is megtalálhatóak itt a kiterjedt nagybirtokok és a kis, csak saját fogyasztásra termelő családi szőlők. A Vylyan, Csányi, Teleki nevek kedvesek a borértők fülének, de elég végigsétálni a palkonyai pincesoron, hogy lássuk: akadhat itt még jó bor a felsoroltakon kívül is.
A könyv pontosan megfelel alcímében felvállalt feladatának. A Villány boratlasz mindazt tartalmazza, amit egy atlasztól joggal elvárhatunk – és még annál többet. Részletesen tárgyalja a vidék történetét, a földtörténettől a társadalom változásáig. A dűlők részletességéig taglalt talajszerkezet magyarázatul szolgál az itt termett borok sajátos ízgazdagságára, változatosságára, melyet a termelők szigorú szabályokkal őriznek. Maguk dolgozták ki a védett eredetű borok rendszerét, saját minőség-szabályozásukat, mellyel a boraikat két csoportba sorolják. A "Villányi classicus", nagyobb mennyiségben készült, de megbízható, jellegzetes villányi bor. A "Villányi premium", alacsony terhelésű ültetvényekről, szigorú technológiával feldolgozott, jó évjáratok bora lesz. A classicus, az elvárhatót, a premium a meglepőt, a kiemelkedőt jelenti majd.
Boraik megjelölésére sajátos megoldást találtak. A borvidékhez tartozik Magyarország legmelegebb dűlője, és az országban egyedül itt díszlik a magyar kikerics, az első, hazai, törvényes védettséget kapott növény. Rajzát a villányi, védett eredetű borok címkéjén kötelezően fel kell tüntetni.
Villány elsősorban a vörösborairól híres, de jelentős a fehérbor termelése is, különösen Siklós környékén. A legtöbb az Olasz rizling, majd a Hárslevelű, a Muskotály, a Tramini következik. Ám amik nem csak a vidék, de olykor az ország borászatát is képviselik, azok mégis a vörösborok! Szinte védjegynek tekinthető az egykor Kékoportó, ma Portugieser néven ismert fajta. A Kadarka sajnos már csak elvétve található és a borászatok kevesebb, mint negyede készít Kékfrankost. A Cabernet, a Pinot noir, a Merlot nagy népszerűségnek örvend. Már akad némi Syrah és mindegyikből készülnek hagyományos vörösborok, siller és rosé is, nem beszélve a szinte megszámlálhatatlan változatosságú küvékről.
Lapozgatva a könyvet, pontos ismertetést kapunk a birtokokról, pincészetekről, hogy később akár boraik címkéje alapján is felismerjük őket. Jó eligazítást talál a borturista, de az is, aki a mediterrán tájnak csak természeti szépségeire, netán a kulturális eseményeire kíváncsi.
Egy korábbi cikkünkben (Köszöntsd az Újévet Tokaji aszúval) már bemutattuk a szerző egy másik, hasonló könyvét, Tokaj boratlaszát. E két mű szinte testvére egymásnak és elolvasásuk után szeretnénk erősen bízni abban: kell még helyet szorítanunk a polcon az utánuk következő, többi húsznak, is.
