2019. június 26. szerda, János és Pál napja
A némaság a legbeszédesebb
Révay András
2018.01.24 22:28
Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli az idén a Szlovák Köztársaság és vele együtt a budapesti Szlovák Intézet is. Az ünnepségsorozat első eseménye egy hiánypótló könyv bemutatása volt. Útikönyvet ugyanis már sokat írtak Szlovákiáról. Van ilyen a Magas Tátráról, az Alacsony Tátráról, Kassáról, olyan viszont, ami az ott fellelhető zsinagógákat ismertetné az érdeklődő olvasóval, eddig még nem készült. Jó, hogy most már ilyen is van.

Amikor 2007-ben megnyílt a Szlovák Turisztikai Képviselet Budapesten, igen gyorsan kialakult körülötte az a baráti kör, melynek tagjai között írók, könyvkiadással foglalkozók is voltak – mondta el ez új könyv bemutatásakor a Turisztikai Képviselet vezetője, Soňa Jelínková. Ilyen ember Pusztay Sándor is, aki korábban már négy könyvet írt Szlovákiáról és tavaly állt elő az ötlettel, hogy a zsinagógákról is szeretne írni. Ez mindjárt az elején nehéz dolognak látszott, hiszen ezeknek az épületeknek a többsége nincs nyitva, a belépés megszervezése ott is nehézkes, amelyik templomként működik az is sok telefonálást, levelezést igényel. Egy év alatt – közösen – mégis megszervezték, elkezdődhetett az időpontok egyeztetése, a többszöri utazás a helyszínekre, az anyaggyűjtés, fényképezés – és most végre, megvan a könyv.

A „Zsinagógák Szlovákiában” kötet jóval több, mint vallási célú épületek, temetők, emlékművek bemutatása – állapította meg a könyvről szólva Szále László író, újságíró. Ha egyenként olvassuk a harminc szócikket, akkor útikönyv, ha egybeolvassuk, akkor történelem. Méghozzá egyedülállóan különös történet - néma kövekben elbeszélve. Ezek a néma kövek a magyarországi, majd szlovákiai zsidóság sorsáról, történtéről beszélnek. Egy száz éves fölemelkedési, majd virágzó korszakról, egy tragikus cezúráról, majd egy lassú hanyatlást követő rehabilitációs történetről. A virágzó korszak 1840-től 1944-ig tart, a második a háború végétől máig. A zsinagógák építési időpontjai is mutatják, hogy az 1840. évi XXIX-es törvény még nem hozta el a zsidóságnak a rég várt teljes egyenjogúságot. Korábban a szabad királyi városoknak joguk volt kitiltani a zsidókat a városból. Ezt a jogukat a törvény elvette - kivéve a bányavárosokat, ezért ott a zsinagógák is később épültek.

 Az imaházak, a bennük lévő rituális helyek, tárgyak nemcsak vallásról, annak irányzatairól szólnak, hanem egy nép sok szenvedés és megaláztatás utáni hazára találásáról, végül teljes emancipációjáról. Egy népcsoport ott épít magának házat, üzletet, ahol élni és megélni akar. Templomot, iskolát azonban csak ott, ahol otthon érzi magát. Ezek a zsinagógák az észak-magyarországi zsidóság honfoglalásának szép és megható bizonyítékai. Minthogy legtöbbjük a 19. század második felében, utolsó harmadában épült, építészetileg nem a legszerencsésebb korban. Már túl vagyunk az egységes, stíluskorszakokon, elmúlt a román, a gótika, a reneszánsz, a barokk, és a klasszicizmus ideje. Ez a századvég a historizáló építészeté, az eklektikáé, a romantikáé, és még sokféle útkereső neo-irányzatoké aztán a szecesszióé vagy átvett stílusoké, mint például a mór stíl, amely talán a legjobban rányomta bélyegét a Kárpát-medence zsinagógaépítészetére.

A zsinagógák így is szépek. Ha nőtt a hitközség, bővítették, ha leégett a ház, újraépítették, szebbre, nagyobbra. Életről, gyarapodásról, bizakodásról beszélnek és a könyvet lapozva borzasztó érzés látni, hogy nagy részükből kihalt az eleven élet, méghozzá egy pillanat alatt. Ezeket a helyeket 1944-ben egyszerre hagyták el a híveik. Nem önszántukból, tudjuk jól. És nagyon kevesen tértek vissza. Az épületek többsége híveit és funkcióját vesztette. Róluk szólva a visszafogottság a legnagyobb erő, a némaság a legbeszédesebb. Ebben a témában már mindent elmondtak, megrendülve, sírva, átkozódva, de el kell mondani pőrén, csupaszon, hozzáadott indulat nélkül. Ahogy a Sorstalanság vagy a Saul fia film teszi. S ahogy ez a könyv is teszi. A megrendülésnek, s az ítéletnek az olvasóban kell megszületnie.

 Ezt segíti a szövegben is képben is szűkszavú szerző-fotográfus, aki árvának ábrázolja az épületeket. A képeken szinte sehol nincsenek emberek. Nincs körülöttük mozgás, nincs élet. Hiába élnek új életet, mint koncert-vagy kiállító terem, könyvtár. A mai élet mögött ott van kitörölhetetlenül a régi élet és a régi halál. Ha már a képekről beszélünk, meg kell említeni a bravúros szépségű címlapfotót. A pici stomfai zsinagóga oszlopfőiről óhatatlanul a világszép cordobai nagymecset lélegzetelállító oszlopcsarnoka jut az ember eszébe. Más kor, más vallás, de ugyanaz a minőség, és ugyanaz az emberi törekvés és vágy fogalmazódik meg benne. A rövid ismertetők is azt bizonyítják, nemcsak a könyveknek, a zsinagógáknak is megvan a maguk sorsa. 1944 után először az elhagyatottság évtizedei következtek. Többnyire üresen álltak, pusztultak, főleg magtárak, raktárak lettek a szakrális helyből, ahol a lélek kereste az utat az istenéhez.

 Szerencsére a helyzet megváltozott. A szlovák társadalom is fölismerte, hogy itt önhibájukon kívül funkciójukat vesztett, értékes, szép, a hazájába érkezett, ott élni és boldogulni vágyó közösség emlékét őrző épületekről van szó. A képek megmutatják az épületek változatosságát, a karzatok öntöttvas oszlopainak különös állandóságát. Igaz, a vas építészeti felhasználásnak virágkorában vagyunk, ekkor épült az Eiffel torony, a Nyugati pályaudvar, a kis földalatti. Alakította az épületek mai képét az új funkciók rendkívül széles köre: a koncertteremtől, az egyetemi laborig, a menháztól, a kávéházig, a könyvtártól a sörfőzdéig, sőt fitneszközpontig. Szomorú, de szükségszerű. Egy épületnek funkció kell, különben meghal. Utánahal híveinek, mint hű kutya a gazdájának. De nem szabad, hogy utánuk haljon. Bármilyen funkcióval, de életben kell maradniuk, hogy őrizzék egykori építőik, közösségeik emlékezetét. Visszatérve az útikalauz funkcióhoz; hasznos függeléket találunk a könyv végén, fontos információkat ad az egyes helyek láthatóságának idejéről, módjáról. Persze sok adat el fog avulni az évek során. Változhat a nyitvatartási idő, a telefonszám, e-mail cím, web oldal. De ez nem baj. Majd lehet új, friss függeléket készíteni a harmadik, negyedik kiadáshoz.

 Ám kézbe véve a könyvet sajnos nyomban látszik, hogy nem mentes az első kiadások gyermekbetegségétől. Hibás maradt. Az első borító belső oldalán térkép mutatja, mely helyeket keresett fel a szerző az anyaggyűjtés során. A térkép jobb, alsó sarkában számozva, felsorolva látjuk a helyszíneket. Összevetve ezeket a térképen ábrázolt pontokkal, meglepve látjuk, hogy a Duna partjáról az ország belsejébe került egy „apró és jelentéktelen” város – Pozsony! Egy várható második, átdolgozott kiadásban ez a tévedés majd könnyen javítható, de hogy maradt-e egyéb hiba is a könyvben, az – az ilyenkor szokásos, de most elmaradt – recenziós példány hiányában sajnos nem állapítható meg.

                        Pusztay Sándor
                        Zsinagógák Szlovákiában
                        Kornétás Kiadó 2017
                        Nyomta: Pharma Press Kft.
                        ISBN 978-615-5058-92-9
Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Blog ajánló
Városlátogatások San Gimignano, a középkori Manhattan
San GimignanoSan Gimignano mint szinte minden toszkán település, egy dombtetőre épült. Történelme az ókorig nyúlik vissza, a városka eredetileg egy etruszk település volt és San Geminianus püspökről kapta a jelenlegi nevét, aki a legenda szerint megvédte a helyieket a hunok támadásától. Imáinak hatására olyan sűrű köd szállt a környékre, hogy Attila a félelmetes, „Isten ostora” jelzővel illetett hun vezér is eltévedt seregével együtt. Némileg árnyalja a romantikus történetet, hogy Szent Geminianus 397-ben halt meg, Attila pedig 405-ben született, de ki törődik ilyen apró részletekkel az évszázadok távlatából.A körös-körül olíva és szőlőültetvényekkel, magasba törő cédrusokkal övezett, etruszk falakkal körülvett, felhőkarcolókkal tarkított várost középkori Manhattan" néven is említik.A Rómába vezető zarándokút, a Via Francigena a városon haladt keresztül, ennek köszönhetően a település virágzó közlekedési és gazdasági központtá nőtte ki magát.A városka virágkorát, a XIII-XIV században élte, amikor a gazdag családok egymással versengve építkeztek, mintegy fitogtatva a hatalmukat. Mivel a város, fallal volt körülvéve, szélességben nem lehetett terjeszkedni, maradt a magasság. Magasabbnál magasabb tornyokat építve, az 1300-as években már 72 torony emelkedett az ég felé, volt, amelyik a 70 métert is elérte. Ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére is szolgáltak, mivel a bejárataik olyan magasan vannak, hogy csak létrán lehetett felmenni. A rivalizálást megelégelve a városvezetés elrendelte, hogy egy torony sem lehet magasabb, mint a városháza tornyánál (Palazzo Communale).Az 1338-ban az Európán végig söprő pestisjárvány San Gimignanot sem kímélte, a város szinte teljesen elnéptelenedett, a 72 toronyból csupán 13 maradt meg, de a város arculata ma is szinte olyan, mint a középkorban. Az építészet emlékei tökéletes állapotban maradtak fenn, úgy érzi az ember, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppent volna. Nem véletlen, hogy a városka több mint 30 történelmi film forgatásának adott otthont, köztük a hét Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare, vagy a Zeffirelli által rendezett Tea Mussolinivel.Történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Ide tartozik a többi között a Piazza del Duomo.A „Tornyok városa” híres fehér boráról. A Vernaccia di San Gimignano-t a vidék domboldalain termő ősi Vernaccia szőlőből készítenek. Ha autentikus környezetben szeretnénk megkóstolni ezt a nemes italt, látogassunk el a Strozzi hercegi birtokra, ahol a finom borok mellé, nagyszerű toszkán vacsorát is kapunk.San Gimignano minden évszakban számos programmal várja a látogatókat, a toszkán finomságokat kínáló apró üzletek, a művészeti galériák és az évről évre megrendezett történelmi játékok, fesztiválok maradandó élményt kínálnak.Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=G0AenGQSRIY                                                                                                                                 By vinpet
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!