Sokan, sokat tettek azért, hogy ez a hihetetlen értékű műtárgy-együttes a Magyar Nemzeti Múzeumba érkezzen. Az ajándékozók, Gladys Szápáry és Paul Szápáry apai ágon a Szápáry grófok, anyai ágon pedig a Széchényiek leszármazottai, a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf szépunokái. A testvérpár anyai nagyanyja révén a neves amerikai Vanderbilt családnak is rokona. A hagyaték hazakerülését dr. Szapáry György, volt washingtoni magyar nagykövet támogatta. A Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott gyűjtemény összesen nyolc, 18-19. századi festményt, 15 darab 19-20. századi fényképalbumot, 18-19. századi okleveleket, több ládányi, 20. századi iratanyagot és egy jelvénygyűjteményt foglal magába. Az alkotások számottevő történelmi értéket képviselnek.
Sokan mondják, hogy minden múzeum annyit ér, amilyen gyűjteménye van. Én inkább azt mondom: amilyen társadalmi háttere van, amilyen közösség körülveszi - hangsúlyozta Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a hazaérkezett gyűjtemény bemutatásakor. Ha végignézzük Európa nagy múzeumait, gyakran azt látjuk, hogy keletkezésükkor egy-egy nagyon gazdag ember gyűjteménye válik országos gyűjteményé. Igaz ez a Magyar Nemzeti Múzeumra is, mert Széchenyi Ferenc által történt megalapítását követően nagyon gyorsan magába fogadott olyan gyűjteményeket, melyeket a magyar történelmi családok halmoztak fel. A kezdetektől ide hordták össze azokat a kulturális kincseket, melyek az egész nemzet épülésére, az egész társadalom megerősítésére szolgálnak. Nagyon fontos vonása ez ennek a múzeumnak és ebbe a sorba illik a mostani ajándékozás is, ahol a műtárgyak a XVIII. századtól a XX. század elejéig terjedő kort fogják át.
Amikor nagykövet voltam, megpróbáltam a nagykövetség történetét feltárni, feldolgozni – mondta el Magyarország korábbi washingtoni nagykövete, dr. Szapáry György. Magyarország első washingtoni nagykövete gróf Széchenyi László volt, róla nagyon keveset tudtunk. Az egyik lánya a Szapáry család egy tagjához ment feleségül, így kerültünk kapcsolatba az Egyesült Államokban élő Gladys Szápáry és Paul Szápáryval. A név nem elírás, a család muraszombati ága írja két á-val a nevét. Felkeresve őket, a házukban káprázatos értékeket láttunk. Egyikük sem családos, így jött az ötlet, hogy a műtárgyakat haza kellene hozni. A magyar Miniszterelnökség által kezelt Mikes Kelemen Program szerepe, feladata pont ez. A lebonyolítás 2014-től mostanáig, éppen három évet vett igénybe. Az egész azzal kezdődött, hogy a Nemzeti Múzeum két munkatársa odautazott és elkezdték leletárba foglalni, feldogozni a műtárgyakat. Ez nem volt kis munka, mert a levelek teljesen rendezetlenek voltak, értékes dokumentumok között például gázszámlák hevertek.
Az, amit ma társadalmi kötelezettségvállalásnak nevezünk, korábban sem volt idegen a Szapáry családtól. Gladys és Paul Szápáry édesapja, Szápáry Antal gróf a második világháború idején a Magyar és Nemzetközi Vöröskereszt összekötő tisztjeként több tízezer lengyel menekültnek segített átvonulni vagy ideiglenesen letelepedni Magyarországon. 1944-ben öt hónapot töltött a mauthauseni lágerben, ahonnan a svéd király közbenjárására szabadult ki. Nővére, Szapáry Erzsébet grófnő a világháború alatt több ezer zsidó származású embert mentett meg, amiért 1998-ban postumus Yad Vashem kitüntetést kapott. Szapáry Antal 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált és 1949-ben megalakította a Magyar Nemzeti Sportszövetséget (Hungarian National Sports Federation), támogatta az emigráns magyar sportolókat, segítette kivándorlásukat, elhelyezkedésüket, versenyeztetésüket, így 1956-ban, a melbourne-i olimpikonok emigrációját is.
A most hazakerült műtárgyak között a festmények zöme 18. századi, a Szapáry család muraszombati ágának férfitagjait ábrázolja, többek között a legendás Szapáry Péterét, aki a 17. századi törökellenes harcokban Hamzsa bég fogságába esett. A festmények között található két gyermekportré 1758-ból. Művészi színvonalát tekintve a legkiemelkedőbb az a 19. század második feléből származó nagyméretű, gyönyörű festmény, amely Szapáry Gézáné Győry Máriát és kisfiát, Szapáry Pált ábrázolja. A 19. századi, eredeti kötésben megmaradt fotóalbumok a magyar arisztokrácia képviselőinek portréit tartalmazzák. Közöttük foglal helyet Keglevich Auguszta albuma, akinek magánélete nagy botrányt kavart a konzervatív, katolikus körökben. A grófnő 38 éves korában elvált Szapáry Antaltól és feleségül ment Batthyány Kázmér grófhoz, a későbbi, 1849-es magyar külügyminiszterhez. A 20. századi fényképalbumok az arisztokrácia életmódját örökítik meg, egyikükben az adományozók nagyapjáról, Magyarország első washingtoni nagykövetéről, Széchényi Lászlóról és családjáról készült fotókat fedezhetünk fel.
Egy abbáziai nyaralásról készült felvételen felismerhető Erzsébet magyar királyné, Sissi húga, Matilda Ludovica bajor hercegnő, valamint leánya, Mária Terézia, Hohenzollern hercegné és unokája, Auguszta Viktória, a későbbi portugál királyné. Egy másik fotón Sztáray Irma grófnő, Sissi társalkodónője látható, aki a királyné kíséretében tartózkodott a genfi merénylet időpontjában. Kiemelkedő történeti értékűek III. Károly magyar király eredeti, függő pecsétes pergamenoklevelei, I. Ferenc király 1810. évi díszes oklevele, Ferenc József 1873. évi oklevele. Győry Mária grófnő eredeti bársonykötésű, ezüstveretes díszoklevele 1883-ból. Az egyik legjelentősebb dokumentum-együttes a Sportszövetség működésére vonatkozó iratanyag, amely az 1945 utáni magyar sporttörténet fontos forrásanyaga. Olyan kiemelkedő sportolók aktáit tartalmazza, mint pl. Zádor Ervin vízilabdázó, Iglói Mihály, Rózsavölgyi István, Tábori László futók, Benkő Pál nemzetközi sakknagymester, Keleti Ágnes tornász.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
