2020. április 2. csütörtök, Áron napja
A Zene Gyógyító Ereje - nemzetközi zenei fesztivál
Kisfaludy színpad
8230 Balatonfüred , Tagore sétány [ térkép ]
2015. július 31. - 2015. augusztus 01.
A tavalyi koncert sikerén felbuzdulva ismét megrendezésre kerül Balatonfüreden a Zene Gyógyító Ereje elnevezésű nemzetközi zenei fesztivál, ahol a családok együtt élvezhetik a koncerteket, hiszen minden korosztály megtalálhatja majd azt a stílust, amelyet a magáénak érez. Idén többek között olyan előadók lépnek fel a kezdeményezés jegyében, mint a Kerekes Aladár Band, az Ausztráliából érkező Steve Dankó, Farkasházi Réka, Tommy Steel and the Gents, a Korál, Takács Nikolas vagy Tóth Gabi.

A két napon át tartó rendezvénysorozaton minden zenei stílus képviseli magát jeles előadókkal és teret ad olyan tehetségeknek, akik ilyen nagy közönség előtt nem sokszor lépnek fel: meghallgathatjuk a Vakok Szent Batthány László Gyermekotthon műsorát és a szlovákiai Mali Heligonkari együttes műsorát is.

Péntek délután a konferanszié Győrfi Pál lesz, a szombat este műsorvezetője pedig Till Attila.

A kétnapos fesztivál záró produkciója igazi nagy durranás, a LEVÉL című zenedarab magyarországi bemutatója lesz, amelyet nagyzenekari kísérettel, a legmodernebb látványtechnikával és a zenei utazáshoz forgatott filmbetétekkel, animációval élvezheti a közönség.

’A zene gyógyító ereje’ fesztiválnap záró műsorszámáról Aczél Tamás, a kezdeményezés alapítója és vezetője a következőképp nyilatkozott:

"Húsz éve született a "Levél" című dal. Már akkor sem a szerelemről szólt, inkább a szeretet hiányáról. Arról a rejtett vágyamról, hogy legyen valami, amiben fontos lehetek és valaki, aki elfogad engem örökös harcaimmal együtt. Nagy fiam huszonhét, lányom hat éves. Ők nekem az életem tükreiként a múlt, a jelen és a jövő. Rajtuk keresztül féltem a gyerekeket és a fiatalokat attól a világtól, amelyben ma élünk. Hiszem, hogy mi, a szülők megértjük az új generációkat. Szebb és tartalmasabb életükért, sikereikért mindent meg kell, hogy tegyünk.” „Balogh Sándor zeneszerző és hangszerelőt kértem meg, segítsen olyan köntösbe öltöztetni, amely élő zenével, annak csodálatos szépségével, erejével hat a hallgatóra. A zenész szakma elit csapata állt mellém, így született meg ez a levél, amit már nem csak én írtam. Igazi profik és igaz emberek tettek bele sorokat tudásukból, amely példaértékkel bír. A családoknak vigye el a nagyvilágba a szövegben rejlő üzenetet. Hiszem, hogy mindenki lefordítja majd saját életére.”

 

A zenemű hangszerelője, Balogh Sándor  amellett, hogy a Zeneakadémia Fúvós Tanszékének az oktatója és profi harsonás, a népszerű Szimfonik live –sorozat hangszerelője is volt. Ez a mű is jól bizonyítja, hogy a Zene Gyógyító Ereje nemcsak egy sokszínű és világszínvonalú zenei produkció, hanem egy olyan kezdeményezés, ami áttöri a stílusbeli és földrajzi határokat egyaránt. Dr. Csorba József igazgató főorvos és Aczél Tamás előadóművész által elkészített komplex prevenciós program keretében a zene gyógyító erejét emeli ki, de a kezdeményezés még ennél is tovább mutat.  Aczél Tamás előadóművészként nagyon sok világhírű magyar zenésszel állt kapcsolatban, akikről itthon talán nem is tudják, milyen népszerűek a határon túl. Ezeknek a zenészeknek a bevonásával született meg az az egy napon át tartó, határokat és stílusokat nem ismerő zenei élmény, amellyel szeretnék megmutatni a közönségnek, hogy a minőségi élő zene máshoz nem hasonlítható élményt nyújt a család minden tagjának, amelyet együtt élhetnek át és ez szorosabbra fűzi a kapcsolatot köztük. Aczél Tamás olyan zenészeket kért fel álma megvalósítására, mint hazánk egyik leghíresebb dobosa, Németh Gábor, akit többek között a Skorpióból, a Dinamitból, az Ős-Bikiniből, a  P-Mobilból, illetve a saját zenekarából, a Németh Gábor project-ből ismerhetünk. Ugyanígy megemlíthetjük Török Ádámot, aki a Mini-vel zenei történelmet írt hazánkban, vagy a basszusgitáros, Artisjus-díjas Temesi Bertalant, aki eddig mintegy 80 nagylemezen, több mint 150 hazai előadóval dolgozott már basszusgitárosként és producerként, jelenleg pedig az RTL Klub zenei rendezője.

Acél Tamás célja, hogy minél több gyermek tanuljon zenét és családi programmá váljon a minőségi és élő zenei koncertek látogatása. Ez munkát ad olyan magyar zenészeknek, zenét oktató művészeknek, akik nemzetközi elismertségükkel több évtizede az egész világon képviselik Magyarországot.
Életük, pályájuk példaértékkel bír a felnövekvő ifjúság nemében. Szeretnénk, ha minél többen válnának hallgatókból aktívan a zenét művelőkké is. Hitvallásunk szerint a zene összeköt, nem ismer határokat és egzisztenciális különbségeket.

A Családokért Tisztán Alapítvány a hazailag ismert és elismert fellépőkön túl nemzetközi fiatal tehetséges zenekarokat, énekművészeket, szólózenészeket is bevon az egész napos, ugyanakkor egy életre szóló élménybe.  A földrajzi határok „lebontását” jól bizonyítja, hogy Ausztráliából meghívott előadók mindannyian élőben mutatják be produkcióikat.

 

További információ: www.azenegyogyitoereje.hu

Forrás: http://www.iranymagyarorszag.hu/a_zene_gyogyito_ereje-nemzetkozi_zenei_fesztival_/E1009957/

 

Kapcsolódó témák

Negyedik alkalommal rendezi meg az Őrzők Alapítvány és a Magyar Állami Operaház a Zongoraáriák estet, amelynek bevételét a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítási feltételeinek javítására fordítják. Idén – Liszt Ferenc október 22-i születésnapja előtt - október 19-én várják a közönséget az Operába.

A jó győzelmét a gonosz felett, az emberi szellem győzelmét ünnepelte közös rendezvényen Magyarország, Izrael és Olaszország a Giorgio Perlasca tiszteletére tartott emlékkoncerten, a budapesti Olasz Kultúrintézetben.

Picinyke falu hatalmas vendégszeretettel. A Balaton északi partján, a dombon megbúvó Paloznak augusztusban két napra színes forgataggá változik. Az utcák megtelnek borospoharakkal sétálgató emberekkel, a Tájház udvara élőzenés klubbá változik, a faluhatáron, a nagyszínpad előtt a fűben fesztiválozók piknikeznek és száll a jazz a levegőben.

FEZEN 2015-ben talán az eddigi legerősebb fellépősorral nyitja majd meg az augusztust, félelemetesen jó zenei alapokat pakolva a nyár utolsó hónapja alá! Tipródni felesleges, 2015-ben (is) irány Székesfehérvár!

2015.07.24 13:54

A három napos rendezvény felidézi Gyula városának török kori történelmét, a végvári vitézek és a török hódítók életébe engedve bepillantást. Hagyományőrző egyesületek, csatajelenetek, rabszolgavásár, zenés estek és még sok más színes program várja a múlt iránt érdeklődőket a végvári rendszer egykori esősségének, Gyula várának tövében. A rendezvényen az idején idén jelmezes idegenvezetés lesz!

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!