2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Bor is lehet várvédő
Révay András
2016.10.16 21:31
Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Az Egri Borvárat, a 77 esztendős Tóth Ferenc pincészetét bátran nevezhetjük családi pincészetnek. A többgenerációs borászcsalád apraja-nagyja megszállottként dolgozik az egri bor jó hírének öregbítéséért. Tóth Ferenc a kadarka nagykövete, a Várvédő megálmodója, megannyi rangos díj birtokosa; 2013-ban megválasztották a 2012-es év egri borászának. Mindenben segíti felesége, akivel ötven éve élnek házasságban. Együtt indultak a szőlő és bor felé, együtt építették fel a családi gazdaságot. Lányuk, Katalin aktívan bekapcsolódik a gazdaság mindennapjaiba, a kereskedelem, a borturizmus, a marketing az ő területe. Tóthék úgy gondolják, talán az egyik unokának adják majd át a pincekulcsot. Boraik tíz százaléka külföldön talál gazdára, még Puerto Ricoban is van vevőjük.

 Tóth Ferenc már az ötödik generáció, aki borkészítéssel foglalkozik – mondta el a bemutatón Orosz Norbert, a pincészet borásza. Jelenleg 23 hektáron gazdálkodnak és kínálatukban 23 féle bor szerepel. Ezekből kilencet hoztak el a Borháló angyalföldi üzletében tartott bemutatóra. A család 2006-ban úgy döntött, a korábbi évtizedek kemény, de mégiscsak „iparos jellegű” munkája által teremtett alapokon egészen más dimenziókba helyezik a borászat működését. Az elhatározást tett követte, és a Kistályai úti pincészet bővítésébe kezdtek. Négy új, egyenként 50 méter hosszú alagutat vájattak a riolittufába, egyedülálló pincerendszert hozva létre a borok érlelésére és tárolására. Több ez, mint öt pinceág: 1100 négyzetméteres csoda a hegy gyomrában. Igazán egyedivé az esztétikai élmény teszi: nincs épített boltozat, nincs burkolat, csak az alagút és a hegy tömege. Itt télen-nyáron azonos a hőmérséklet és a páratartalom, ideális a borkészítésre.

Egerbe még ma is nagyon sokan a vörösborokért látogatnak. Ám az elmúlt évek bebizonyították, fontos ott a fehérbor is. Az egri borászok 2010-ben „kitaláltak” egy új bort, a Bikavér fehér párját. Az Egri Csillag legalább négy fajta házasításával kell készüljön és 50 %-ban kárpát-medencei fajtáknak kell benne lenni. Csak száraz lehet, félszáraz vagy félédes nem! Kora tavasszal fesztivált is rendeznek a tiszteletére, ahol mindenki bemutatja az új Csillagját. A Tóth pincészetnél a 2014-es ebből egy hatboros házasítás. Leányka, Királyleányka, Olaszrizling, Ottonel Muskotály, Sauvignon Blanc és Hárslevelű van benne. A bor vázát 20-20% mennyiségben Sauvignon Blanc, Királyleányka és az Olaszrizling adja.

Magyarországon a kereskedelemben mért borfogyasztás ma – fejenként és évenként – 21,6 liter. Ebben a csecsemők is benne vannak! Az olaszok 35, a spanyolok 33, a franciák 45 liter körül tartanak. Az adatok azt mutatják, hogy egy lassú növekedés nálunk is megindult, bár a pálinkafogyasztásunk még mindig nagyobb értékeket mutat. A borvidék legjelentősebb fehér szőlőfajtája a Leányka. A Kövérszőlővel alkotott hibridje viszont már a Királyleányka, mely sokkal illatosabb, valóságos illatbomba. Nem véletlen tehát, hogy A 2014-es Királyleányka borával a pincészet a New-York-i borversenyen ezüstérmet nyert! Reduktív eljárással készült, nem volt fahordóban, Meglehetősen aromás, alkoholtartalma 13 %. Ebből a félszáraz is roppant ízletes, zamatokban bővelkedik.

 A Kadarka kényes fajta. Vékony héjú, rothadásra hajlamos, ám Tóth Ferenc nagyon ért hozzá. Sokan őt „Kadarka nagykövet”-nek is nevezik. Korábban, a Kékfrankos előtt ez volt a Bikavér egyik alapbora. Érdekessége, hogy egyaránt lehet belőle fehérbort, rosét, sillert és vörösbort készíteni! A bemutatóra hozott 2015-ös Kadarka siller, joggal nevezhető a nyáresték borának. A siller mostanában reneszánszát éli. A lényege, hogy kékszőlőből vörösboros technológiával készül, míg a rosébort a kékszőlőből fehérboros technológiával állítják elő. A siller a szőlő fajtajellegéből többet mutat, de nem éri el a vörösborok szintjét. Ennél a sillernél a must három napig volt héjon áztatva. Főleg azok szeretik és annak ajánlható, aki a rosénál egy kicsit többet akar a bortól, de a vörösbor még sok neki. Ez siller csak a Borhálónál kapható, még a pincészetnél sem adnak el belőle.

 Egerben sajnos hiányzik az a fajta összefogás, ami Szekszárdon, Villányban, Tokajban, a Balatonnál érzékelhető a borászok között. Pedig a fogyasztó, ha ellátogat Egerbe, nagyon jó tapasztalatokat szerezhet a borok folyamatosan javuló minőségéről. Az egyik ilyen például a Merlot. Megjelenésében tiszta, rubinvörös szín jellemzi. Ízében a meggyes – szamócás jegyek mellett a hordós érlelésű aromák jól kiegészítik egymást. Harmóniája 17-18 C° -on a legszebb. A Kékfrankos viszont az a szőlőfajta, amivel a legjobban meg lehet mutatni a magyar borokban rejlő értékeket. A bemutatóra hozott 2012-es évjáratú bor 14 hónapot töltött másodtöltésű barrique hordóban, ez kissé vajassá, krémessé teszi. Savhangsúlyos, a 14,5 % alkoholtartalom nem „lóg ki”. Most van a csúcson és ezt 2-3 évig még meg is fogja tartani.

 A Tóth pincészet új címkéit egy fiatal egri hölgy tervezte. Mindegyik letisztult, világos, gyakran szerepel rajtuk az adott szőlőfajta tőkéjének jellemző alakja. Ugyanakkor mindegyiken van egy kis történet is. Ez áll a 2013-as Cabernet Sauvignonra is. A borászok szeretnek ezzel a fajtával dolgozni, jól ellenáll különböző gombabetegségeknek. Ez a pince egyik legjobb ár – érték arányú bora. Amit egy Sauvignontól elvárhatunk, a feketebogyós gyümölcsök íze, illata szépen megjelenik benne. Jól tesszük, ha fogyasztás előtt levegőztetjük, szakszóval dekantáljuk egy ideig. Alapszabály ilyenkor, hogy ahány éves a bor annyi óráig kell levegőztetni, de három óránál ne tartson tovább! Ma már kapható olyan szűrős levegőztető, amivel az idő jelentősen csökkenthető és kiszűri az üledéket is.

 Bár a Bikavér nevéhez mindenki azt teszi hozzá, hogy egri, a bor eredetileg szekszárdi kötődésű. Az elnevezés Garay János versében bukkant fel: „színe, mint a bikavér” – írta 1846-ban a „Szegszárdi bordal”-ban. Összetételét viszont 1912-ben, Egerben szabályozták először. Magyarországon ma legalább három, legfeljebb 13 bor alkothatja, a Tóth pincészetben a 2013-as, hat bor házasításával készült. Van benne Cabernet Franc és Sauvignon, Pinot Noir, Merlot, Kadarka és Kékfrankos. Ez utóbbiból van a legtöbb, 30 %, a második a Merlot. A borokat egy évig fahordókban külön érlelik. A házasítás után nagy fahordóba kerül az egész, ahol legalább fél évig pihen, majd a palackozás után még félévig áll a bor a pincében. A palackos érlelés nagyon fontos, mert az üveg is hat a borra.

 A bemutató végére maradt a pincészet zászlósbora. Csak a legkiválóbb évjáratokban készítetik. Klasszikus bordói házasítás, tehát Cabernet Franc, Sauvignon és Merlot kerül bele. Összetétele: 60 százalék Franc, 30 százalék a Sauvignon és tíz a Merlot. Ám a bemutatott 2011-es évjáratú Várvédő egy kicsit furfangosabban készült: a Sauvignon hátrányára öt százaléknyi Kadarka is van benne. Illatában a Merlot emelkedik ki belőle. Íze lenyelés után még 6-8 percig érezhető a szájban. Szintén másodtöltésű barrique hordóban érlelték, 16 hónapig! Jelenleg ötéves, de várhatóan még 10-15 évig megtartja mostani csúcsminőségét. A „Várvédő” név az Egri vár hős katonáira emlékeztet, akik 40 évre megállították a török sereg előrenyomulását. Első évjáratát az egri vár védelmének 450 éves évfordulóra készítette Feri bácsi. A név védett!

www.borhalo.com/angyalfold

Kapcsolódó témák

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Akárcsak tavaly az idén sem vette el a látogatók kedvét a fenyegető zivatar, melyből azért jutott a 8. Rosalia idejére is Budapesten, a Városligetben. Szerencsére csak rövid ideig tartó esőről volt szó, így a 63 borászatot felvonultató rendezvény igazi fesztivál hangulatban fogadhatta mindhárom napon a kóstolni, szórakozni vágyó vendégeket. Érdemes is volt eljönni, hiszen az idei VinAgora Nemzetközi Borverseny magasan díjazott boraiból 16 is jelen volt a kóstolólistákon.

Kemény próba, a programfüzet tanúsága szerint 162 különféle bor megkóstolásának lehetősége várt azokra, akik bemerészkedtek az immár hagyományosnak számító, „Badacsony New Yorkban” rendezvényre. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett sétakóstolón a látogatók a borvidék hegyeit „járhatták be” és ismerkedhettek az adott hegy borászataival, boraival. Budapesten, a New York kávéház látványos helyiségeiben 37 pincészet mutatta be borait, mi most persze – nem vitatva az önkényesség vádját - ennek csak egy töredékére vállalkozhatunk.

Nem első eset már a budapesti Veritas Borkereskedés történetében, hogy Magyarországtól távol eső vidékek borait mutatják be törzsközönségüknek. Volt már a poharakban Dél-Afrikából és Kaliforniából származó bor, most a meghívás még nagyobb távolságra szólt – egészen Új-Zélandig!

A borkedvelők körében már évek óta tisztes rangot vívott ki magának egy hagyományos rendezvény a Zwack Múzeumban. Ám az idei utolsó Zwack Open még külön nevet is kapott – nem véletlenül. Az Adventi Zwack Open során tíz kiállítóval, az ők közel ötven borával, ráadásul még néhány meglepetéssel is találkozhatott a látogató.

Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!