Napra pontosan Budapest felszabadulásának hetvenedik évfordulóján nyitották meg az európai antifasiszta ellenállás történetét és eseményeit bemutató vándorkiállítást a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) székházában. A kiállítás sajnos csak két hétig marad a Sajtóház nagytermében.

A tablókon látható négyszázötven fénykép huszonöt országból ad áttekintést a német megszállás és a fasizmus ellen tiltakozó különféle mozgalmakról. Kiderül a fotókról, hogy az ellenállásnak igen sok válfaja létezett, nem csak az erdőkben, a hegyek között fegyverrel harcoló csoportok tagjai sorolhatók ide. A kezdete sem esik egybe a II. Világháború kitörésével. Látható az 1936. június 13-án készült – azóta az egész világot bejárt – híres kép nagyított változata egyetlen ember csendes, de annál megdöbbentőbben hősies bátorságáról. Érdemes megőriznünk a nevét: Arthur Landmesser egyedüliként nem volt hajlandó a tömegben a náci köszöntést használni. Talán pont vele kezdődött a világméretű ellenállás a fasizmus és a nácizmus nyílt elutasítása.

 A kiállítás megnyitóján több – az ellenállásban érintett – ország képviselője is megjelent. Ez a kiállítás Belgiumban és az Európai Parlamentben kezdődött – mondta el Hanti Vilmos, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke – és onnan indult útjára egész Európába. Tóth Károly, a MÚOSz elnöke az ellenálló újságírók emlékét idézte fel, mert a szellemi ellenállás fogalomköre is igen széles volt. Sokan álltak szemben a náci ideológia rasszizmusával, egyház-, vallás- és kultúraellenességével. Nézeteiknek – amíg lehetett – a napi sajtóban, később az illegális kiadványokban adtak hangot. Sokan kerültek ezért koncentrációs táborokba, pusztultak el a munkaszolgálatban. A magyar sajtó mártírjainak száma közel jár az ötszázhoz. Farkas József, az Újságíró Szövetség Külpolitikai Szakosztályának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a világpolitikában jelenleg zajló folyamatok ismertetése során kiemelt figyelmet kell fordítani mindazon jelenségekre, melyek még mai s megkísérlik a hetven évvel ezelőtti szörnyű világégés kiváltó okait elködösíteni, következményeit kisebbíteni.

 Miközben más országokban szervezetten folyt az embermentés, Budapest utolsó emberig való védelme sem hősiesség volt, hanem próbálkozás Hitler és magyar csatlósai hatalmának néhány nappal való meghosszabbítására. Szanyi Tibor EUP képviselő két munkatársának 1945 februárjából származó emlékeiről, az utolsó napok borzalmairól a nyilasok gaztetteiről szólt. Nem engedhetjük meg, hogy a harc a náci szörnyetegek ellen napjainkra már csak valami dokumentumként maradjon fenn – hangsúlyozta a Hollandiából érkezett Piet Schouten, a FIR alelnöke. A fiatal nemzedéknek ismernie kell mindezt, hogy elkerülhessük a fasizmus újjászületését Európában és az egész világon. A kiállításnak egyetlen üzenete van: „Soha többé fasizmust, soha többé háborút!” Jean Cardoen, a kiállítás szerkesztője, a Belga Veterán Intézet képviselője, párhuzamot vont a Charlie Hebdo újságírói ellen elkövetett gyilkos merénylet és a véleményszabadság oltárán meghalt korábbi áldozatok között. A kiállítás egyik célja, hogy bemutassa, egész Európában volt ellenállás, bár módjai különböztek. Férfiak és nők tízezrei keltek fel, szálltak szembe a nácizmussal a II. Világháború előtt, alatt és még utána is.

 A kiállítás tanulságokkal is szolgál. Hitelesen cáfolja például azt a nézetet, mely szerint a német hadsereg által megszállt, katonailag harcképtelen ország többé már semmit nem tehetett a náci rémuralom ellen. Norvégia 1940 áprilisában teljesen felkészületlen volt és nem rendelkezett megfelelő tartalékokkal ahhoz, hogy ellenálljon a németeknek. VII. Haakon király és kormánya a megszállás után nem maradt helyén, hanem Angliába menekült, a hatalmat a Norvég Nemzeti Szocialista Párt vezetője, Vidkun Quisling vette át. Az emberek gyűlölték, az adminisztrátorok nem voltak hajlandóak hűségesküt tenni neki, a püspökök lemondtak, a tanárok lázongtak és fegyveres ellenálló csoportok alakultak. Hidakat és gyárakat robbantottak fel, hajókat süllyesztettek el.

 Mint ahogy – sajnos – az sem teljesen igaz, hogy a fegyveres felkelő csoportok vállvetve harcoltak a németek ellen. Több országban is megtörtént, hogy a különböző politikai, etnikai színezetű csapatok felváltva hol egymást, hol a németeket támadták. Ez játszódott le Görögországban és Jugoszláviában is azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi helyen nem két, hanem három felkelő hadsereg, a szerb csetnikek, a horvát usztasák és Tito kommunistái küzdöttek területért, hatalomért. Most, hét évtizeddel a fasizmus felett aratott győzelem után ez a kiállítás azt az álláspontot kívánja erősíteni, hogy a fasizmus nem egy vélemény, hanem az emberiség elleni bűntett!

 A fotókból és dokumentumokból álló vándorkiállítás mellé itt, Budapesten egy másik is csatlakozott. A Nyíregyházán 1946-ban született és gyermekkorát a felvidéki Garamszentgyörgyön töltő Kanyuk József már korán érdeklődést mutatott a képzőművészet iránt, amely egy életen át lett szenvedélye, érzéseinek és benyomásainak kifejezési formája. Stílusát nagyban befolyásolta a Selmecbányái Renesanc HV műteremben tevékenykedő festőművészhez és szobrászhoz, Jozef Mazanhoz fűződő barátsága. Barátja és mestere hosszú éveken át segítette szakmai fejlődését. Képei Európa- és világszerte megtalálhatók különféle magán- és közgyűjteményekben, és számos önálló kiállítása is volt. Alkotásai - a vándorkiállítással együtt – két hétig láthatók Budapesten, a VI. kerületben, a Vörösmarty utca 47/b címen található Sajtóházban.

https://muosz.hu