Bár a lemez már 2013 tavaszán megjelent, elnyerte a Fonogram Magyar Zenei Díjat és 2014-ben az év gyerekalbuma lett, a könyv bizonyára nagyon előkelő helyen fog végezni az eladások listáján a 86. Ünnepi Könyvhéten. Annál is inkább, mert ez egyben a 14. Gyermek-könyvnapok rendezvénye is. Az „Állati Zenés ABC” számos szigorú feltételnek kellett megfeleljen – mondta el róla egy alkalommal Bíró Eszter, akit sikeres énekesként és színészként is jól ismer már a közönség. Könnyű dolga volt – gondolhatja az, aki kézbe veszi a gyerekek színvilágához közel álló könyvet és meghallgatja a kedves dallamokat. Könnyű, hiszen két gyereke segítségével azonnal lemérhette, mire számíthat. Aki viszont néhány percnél többet is rászán, azonnal belátja: a szerzőnek csöppet sem volt könnyű a dolga.
A dalok mellé olyan képeskönyvet kellett készíteni, ami felkelti a szülők érdeklődését, ha már megvették, hajlandóak lesznek otthon – akár többször is – betenni a CD-t a lejátszóba, és ami a legfontosabb: a gyerekek nem vetetik ki onnan néhány perc után! Az Alexandra Kiadónál most megjelent Állati Zenés ABC ilyen. Födő Sándor zenéje könnyen befogadhatóvá teszi Hegyi György dalszövegeit és miközben Bíró Eszter énekel, a gyerekek elnézegethetik Bakos Barbara rajzait is. Jókor jelent meg a könyv, a most iskolába induló, leendő elsősök már a nyáron elkezdhetnek ismerkedni vele. Mert ugye, az a bizonyos út az ABC-vel kezdődik és a lemezzel kísért, zenés, mesés képeskönyv lapozgatása közben néhány betű észrevétlenül is megragad a fejecskékben.
A szerkesztő és a kiadó elkerülte a hasonló könyvek egyik hibáját, ezt nem nyomták rikító színekkel, fényes papírra. Éppen ellenkezőleg. A grafikus, Bakos Barbara a rajzok vonalvezetésében és a színhasználatban is eltalálta azt, ami a lehető legközelebb áll kisgyerekekhez. Minden barátságos – olykor mulatságos – figurája arra csábít, hogy színes ceruzát vegyünk a kezünkbe és próbáljunk meg hasonló állatkákat rajzolni. Hogy esetleg egy-két dülöngélő betű is sikeredik mellé? Annál jobb! A könyv másik – nem is csekély – érdeme, hogy nem „húz” sem a fiúk, sem pedig a lányok felé! Nem lehet azt mondani rá, hogy ez „kislányoknak való” vagy pedig inkább fiúknak. Bármennyire is meglepő, erre már az apróságok is érzékenyek. Megerősíthetik ezt mindazok, akinek van óvodás, nagycsoportos korú gyermekük.
Elismeréssel kell adóznunk a szövegíró, Hegyi György találékonyságának. Ravasz egy ember, annyi bizonyos. Észrevétlenül csempész a tudás felé elindult kisgyerek tarisznyájába olyan ismereteket, melyekre – lássuk be – bizony nagy szüksége van, és amik ellen, más formában adagolva, esetleg berzenkedne. Mert Csilla, a csini csacsi fogat mos, fésülködik, mosakszik, jó illatú! Piroska az egészséges táplálkozás rejtelmeibe avatja be a farkast és az meg is fogadja a tanácsokat. Ezután nem fogja a húst is hússal enni, sőt kifejezetten megkedveli a zöldséget – gyümölcsöt. Azt pedig ugyan melyik gyerek látná be önszántából, hogy zsírkrétával a falra rajzolni oktalan dolog? De mennyivel könnyebb ugyanerről elénekelni, „hogy akkor én egy kisökör vagyok”.
A magyar nyelv sajnálatos sajátosságai közé tartozik, hogy egyes hangzók pontos kiejtésével bizony meg kell küzdeni. Nagyon sokan vannak, akiknek ez könnyen, gyorsan nem is sikerül. Tanúk erre az óvodai logopédusok. Ám ugyanők azt is tudják, hogy a jót sokkal könnyebb énekelve elsajátítani. Az ének még a dadogás ellen is segít! Nos, a „mumus” hangzók között igen előkelő helyen áll az R meg a C. De ha sikerülne becsalogatni a gyereket a Ruca utcába, ahol rucarucit varr a szabó, rucacipzárat, rucacérnával – persze dalolva, akkor esetleg a beszéd is tisztább lenne. A játékos szórakoztatás mellett így viszi – szinte észrevétlenül – előre a gyerekeket ez a könyv az úton, ami az ABC-vel kezdődik, de vége soha nincs, bár az is igaz, hogy igen sok örömhöz elvezet. Csak el kell indulni rajta.
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
Szomorú, de kétségtelen tény: az emberiség semmit nem tanul. A II. Világháború befejezése óta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy valahol, valami helyi, kiesebb-nagyobb háború ne lett volna. Elmúlt már az a világ, amikor azok, akiknek személyes döntése nyomán kitört egy háború, maguk is ott voltak, és ha úgy fordult a kocka, ott is vesztek a csatatéren. Van erre számtalan példa a történelemben, a magyarban is. Az utolsó 150 évre nézve ez már nem igaz. Ferencz József, II. Miklós cár, Vilmos császár, vagy Hitler, Churchill, Sztálin háborújában nem ők, mások haltak, sérültek meg, és ha véletlenül bekerülhettek egy kórházba, ott már csak szerencsétlen, sebesült emberek voltak, akiknek talán még meg lehetett menteni az életét.
Van egy szakma, amelynél a munkavégzés eredményével lépten-nyomon találkozunk, de szinte egyáltalán nem figyelünk rá. Pedig a helyszíneit minden nap látjuk, ha akarjuk, ha nem. Elmegyünk mellettük, olykor egy percre talán meg is állunk előttük, de már lépünk is tovább. A városképhez tartozónak tartjuk, természetesnek vesszük, csak az tűnik fel, ha egyik vagy másik éppen hiányzik. Az üres, törött vagy eltakart kirakat már bántja a szemet, felhívja magára a figyelmet. A szakma pedig, amiről szó van, valójában nem is egy, hanem három területet ölel fel, a dekoratőrt, a kirakat- és a kiállításrendezőt.
Annak ellenére, hogy időben mindinkább távolodunk a II. Világháborútól, az ott történt események iránti érdeklődés nem lanyhul. Részben talán betudható ez annak is, hogy a különböző titkosszolgálatok aktáinak titkosítása mostanában kezd lejárni. Adatok válnak hozzáférhetővé, és bizony az írók ezt ki is használják. Van egy téma, ami különösen vonzónak mutatkozik: ez pedig a francia ellenállásnak nyújtott brit támogatás története. Már többen is feldolgozták, filmek is készültek belőle!
Témájában, tartalmában meglepő, szokatlan, új eszközökkel szerkesztett, és egészen váratlan, megdöbbentő következtetésekkel záruló könyv látott napvilágot a Pallas Athéné Kiadó gondozásában. Dr. David Sulzer, amerikai idegtudós és zenész, eredetileg a Columbia University Press-nél megjelent munkája, a „Zene, matematika és elme” sok újdonsággal szolgálhat nemcsak a témát kedvelő olvasó, de a címben megjelölt három tudományterület szakemberei számára is.
