Csak nemrégiben számoltunk be a finnugor rokonaink életét bemutató fotóalbum megjelenéséről és most ismét hasonló tájakra kalandozhatunk.
Észt népviseletbe öltözött zenészek fogadták a látogatókat, akik az Észtországról szóló legújabb útikönyvre voltak kíváncsiak az Alexandra Könyvesházban.
A könyv bemutatása alkalmával Miko Haljas, nagykövet azt emelte ki, hogy ez a függetlenségét visszanyert Észtországról szóló első magyar nyelvű útikönyv. Van egy észt közmondás az elsőként létrehozott dolgokról, miszerint az első próbálkozás általában nem szokott sikerülni. Szerzőnk azonban rácáfolt közmondásunk igazságára, hiszen a könyv remekül sikerült.
Szokás szerint mi észtek kicsi, vonzó és tiszta országnak látjuk hazánkat, ahol jól mennek a dolgok. A tisztaságot nem csak úgy gondoljuk, hogy nem szemetelünk, hanem az ügyintézés módját is értjük rajta. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy ez a vonzó és tiszta benyomás a könyvben is visszatükröződik.
Nagyon pozitívnak tartom továbbá, hogy igen hangsúlyosan szerepel benne Észtország partvidéke és a szigetek. Ezt nem csak azért értékelem különösen nagyra, mert Saaremaa és Hiiumaa nekem is kedvenc helyeim, hanem azért is, mert a tengerparttal nem rendelkező Magyarországról érkező látogató számára szigeteink jóval érdekesebbek lehetnek, mint városaink. Magyarország ugyanis több szép várost mondhat a magáénak, mint Észtország.
Bár az Észtországot felkereső magyarok száma már elérte azt a nagyságrendet, hogy a nagykövetnek nem kell mindenkinek személyesen megköszönnie látogatását, a jelenlegi szint, az évi 3500 vendégéjszaka, még távol áll a valós lehetőségektől. Reményeim szerint e könyv megjelenése hozzájárul ahhoz, hogy az eddiginél több magyar turistát csalogasson Észtországba, és hogy e folyamat eredményeként a szerzőt is jobban megismerik.
Dr. Nyirkos István a debreceni egyetem professzora más szempontokat emelt ki. Sok útikönyvvel találkozik az ember, ha érdekli a világ, a szűkebb vagy tágabb földrajzi környezet. Túlzás nélkül elmondhatjuk, kevés útikönyv okoz ekkora örömet és megelégedést, mint a kitűnő szerző, a kettős: észt és magyar kötődésű Bereczki Urmas munkája. Aligha találhatott volna a kiadó alkalmasabb, tájékozottabb és a két ország történelmét, társadalmát, kultúráját, földrajzát, emberi kvalitásait és egész fejlődését jobban ismerő szerzőt, mint Bereczki Urmas. Minden sorából érzik a szülők: észt édesanya, magyar édesapa igaz embersége és hagyományátadó felelőssége. Urmas jó és hű utódnak bizonyult, mivel nemcsak a családi miliőt szívta magába, hanem maga is gazdagon építkezett a kettős anyanyelv adta lehetőségeket kihasználva. Szakértelemmel ötvözte széleskörű olvasmányainak és életének gazdag élményanyagát s az országot elé terítő ismerősök, rokonok szellemi hagyatékát.
A szerző mély ismeretei, beleérző képessége, a két nép iránti csodálata és bizalma jó hangulatú, élvezetes, sokoldalú és színes művet eredményezett. Ha valaki veszi a fáradságot és alaposan megismerkedik a könyvvel, s különösen ha el is utazik Észtországba - amelyre mindenkit a legmelegebben biztatunk - nem fog csalódni sem az útikönyvben, sem a szerzőben, s a legkevésbé Észtországban vagy az észt emberekben.
A könyv szerkezete világos, jól megszerkesztett. Könnyen találhatók meg benne mindazok az ismeretek, adatok, amelyeket egy érdeklődő utazó megkívánhat. Arányosan tagolódik kilenc nagyobb fejezetre. Rövid de igen alapos ismereteket szerezhetünk Észtországról, fekvéséről, természeti jellemzőiről, az ország történelméről, kultúrájáról, sportjáról, a magyar-észt kapcsolatokról, s kellemes ráadásként - mivel rokon nyelvről van szó - az észt nyelv legfontosabb sajátságairól, a két nyelv egyezéseiről és különbségeiről. Arról sem feledkezik meg, hogy külön is felhívja a figyelmet arra, miért is érdemes Észtországba utazni. Élményt jelenthet a magyar ember számára a Balti-tenger keleti partvidéke. Találhatunk régi várakat, gyönyörű kastélyokat, híres templomokat, Tallinn óvárosát, mely a gótikus építészet gyöngyszeme, az érintetlen természetet, a vándormadarak iránt érdeklődő ornitológusoknak is paradicsomi lehetőségek állnak rendelkezésükre. A mintegy 1500 sziget s az ezernél is több tó bőséges esztétikai élményt is nyújt. De az utazókra - írja a szerző - télen is érdekes élmények várnak, ha nem éppen a lesiklást, hanem a sífutást kedvelik.
A történelmi kronológia a kezdetektől napjainkig, mesteri tömörséggel nyújt bepillantást az észt nép viszontagságos történelmébe. A szerző igen nagy érdeme az is, hogy az észt kultúra alapos ismerője. Művészi, művészettörténeti érzékenysége és felkészültsége okán rengeteg esztétikai jellegzetességre tud rámutatni. Aki tehát a gazdag művészettörténeti emlékekkel rendelkező A magyar-észt kapcsolatok tárgyalása külön említést érdemel, ugyanis ezen a területen – elméleti, és gyakorlati szempontból is - szakembernek számít a szerző, mivel maga is tevékenyen építette e kapcsolatokat tanári pályáján, az 1990-es évektől pedig mint a tallinni Magyar Kulturális Képviselet, majd Magyar Intézet vezetője.
Külön érdeme a szerzőnek, hogy mindenhol rámutat azokra a párhuzamokra és hasonlóságokra, amelyek az észt és a magyar látnivalók, viszonyok, sajátságok stb. között húzódnak. Ezzel is sikerül közelebb hozni hozzánk az észtországi, nálunk sajnos olykor talán ma még ismeretlen érdekességeket, szépségeket, arra érdemes tudnivalókat stb. Ezért is teljesít missziót ez az útikönyv. Joggal reméljük és nem tekinthetjük túlzott óhajnak, hogy akár meg is tízszereződjön az ilyen bőséges, sokoldalú, szakszerű és valódi értékeket közvetítő könyv hatására a magyar látogatók száma Észtországban. Aligha lennének csalódottak!
A könyv tele van értékes, napi, gyakorlati tanácsokkal, útirány-javaslatokkal, hasznos címekkel, internet-hasznosítási lehetőségekkel, azaz igen jól ötvözi a szellemi érdeklődésre és a gyakorlati tudnivalókra vonatkozó ismereteket. Nemcsak turista-kisszótárt, nemcsak általános tudnivalókat ad meg, hanem az észt konyha csemegéit, sőt receptjeit is. A közép-európai, főleg a magyar utazók bizonyára szívesen ismerkednek meg az észt konyha finomságaival, a nagyszerűen elkészített különféle tengeri halakkal, a jellegzetes észt sörrel: a szakuval, a Viru valge nevű híres és kívánatos vodkával, a finom likőrökkel (Vana Tallinn, Kánnu Kukk), a csodálatosan finom fekete kenyérrel, finomabbnál finomabb tejtermékekkel stb.
Az utazók számára - a tájékozódást megkönnyítő, utakat gondosan feltüntető - igen jó térképeket tartalmaz a kötet, a fényképekből pedig már itthon valóban csodálatosan színes képet kapunk az országról, a jellegzetes vidékekről, településekről, műemlékekről.
Maga a szerző, Bereczki Urmas, inkább egyfajta sűrítménynek nevezte a könyvet. Amihez ha egy kis vizet, földet, olajat adunk, szellemmel, lélekkel összegyúrva, kiadja az országot, egész tárgyi és szellemi kultúrájával együtt. Maga is elmondta, hogy az 1983-ban írott legelső útikönyve óta hatalmas változások mentek végbe. Észtországot ma könnyen megközelíthetjük. Tallinban szinte új dimenzió nyílt meg; üzletek, kávéházak, galériák belsejében az épületek középkori elemei is megtekinthetők. Az 1988-91 között lezajlott „daloló forradalom” következtében a balti államok jelentik Európa leggyorsabban fejlődő régióját. A könyv bizonyítja: az északi tájakba, a kultúrába, az emberekbe bele lehet szeretni, a „fotelturistáknak” pedig valószínűleg még ennél is többet fog jelenteni.
Bereczki Urmas
Észtország. Útikönyv.
Hibernia és ZPress Kiadó Budapest, 2006
288. oldal. 25 térkép, 450 fénykép