2018. április 25. szerda, Márk, Márkó és Márkus napja
Mindent újra kell tanulni
Révay András
2015.04.01 00:30
Harmadik alkalommal szervezik meg a Tokaji borvidék legfontosabb rendezvényét. A Tokaji Tavasz eseménysorozatát a vidék több helyszínén tartják április 24 – 26 között. A változatos programok sok érdekességet – no meg jó borokat kínálnak a vendégeknek.

 A programsorozat a Tokajban élők nagyszerű eredményeit igyekszik bemutatni. A világon mintegy kétszáz borvidéken termelnek édes bort, ezek rangsorában kell elhelyezni Tokajt. Kétségtelen, hogy a legösszetettebb természeti adottságú, talajú borvidékről van szó – állapította meg Szepsy István, a Tokaji Borlovagrend elnöke. A borvidéken 27 településen, 418 dűlő található, ahol hatvanhárom különféle kőzettípust különböztethetünk meg, ezeknek minden átmenetével, keverékével, rétegeződött formájával együtt. Az alaptípusok is erősen eltérnek egymástól, noha mind vulkanikus. Az andezit például robbanásos kitöréssel jött a felszínre és emiatt mállik. A legszélesebb skálán a riolittufák mozognak. Van zeolitos, vasoxidos és még sok más.

A XVI. században, amikor a törökök elöl menekültek a későbbi birtokosok, ott vásároltak területet, ahol nyilvánvaló volt, hogy jól eladható bort készíthetnek. A talajtani térképen kívül van egy másik is, az 1800-as évekből, amin láthatók a háromszáz évvel korábbi parcella-kiosztások. Rangsorolták őket, I. osztályúak voltak, melyek borát a legdrágábban, külföldön adják el. Már akkor! A Tokaji Szamorodni a világon bármely édes bornak versenytársa, de az előállítása is az egyik legdrágább, az árának ehhez kell igazodnia! Kétszáz éve tudták, hogy legjobb borok szőlőjét magasan fekvő, lejtős, több rétegű, köves talajú helyről, idős tőkékről, kis hozammal szüretelték. Ma az a feladat, hogy amit a korábbi évtizedekben elrontottak a tokaji borral kapcsolatban, azt céltudatos munkával helyreállítsuk. Az egyes termelők borának „pozícionálása” pedig megoldhatatlan a borvidék együttes hírnevének visszaszerzése nélkül.

Többek között ezért is nagy jelentőségű az áprilisi rendezvénysorozat, ahol a borárverésen sok külföldi is részt vesz – mondta el a Borlovagrend Tanácsának tagja, Szabó Hajnalka. A program április 24-én, már Budapesten elkezdődik, a MÁV nosztalgia-vonatot indít a Nyugati pályaudvarról. A Királyi váróteremben reggelivel várják az utasokat, a vonaton borkóstoló, ebéd és a tokaji dűlők bemutatása segíti az idő gyorsabb múlatását. Tokajban az érkezés után dűlőtúrákon vehetnek részt a vendégek, majd némi pihenés után borkóstolós vacsoraestre kerül sor a Disznókő Szőlőbirtokon. Szombaton, 25-én a licitálni kívánókat elviszik a sárospataki várba, ahol lehetőségük lesz az árverésre benevezett borok vakkóstolására. A palackokat csak betűvel jelölik, így nem befolyásol senkit a termelő neve. A kóstolást ebéd követi, majd 14.30-kor elkezdődik az árverés. Eddigre már a kódolt borok termelőinek nevét is tudni fogják az árverezők. Licitálni megbízással és telefonon is lehet, akár külföldről is. Az elmúlt években a tételek mintegy fele külföldön talált gazdára. Az árverési tétel vagy egy gönci hordó (136 liter) vagy félhordónyi (68 liter) mennyiség lehet. A program este gálavacsorával másnap pedig a pincészeteknél kóstolóval végződik.

 Érdekes megállapítást tett Mészáros Gabriella, nemzetközi borakadémikus. Szerinte az ilyen fajta árveréseket újra meg kell tanulni. Olyan tételeket kell bemutatni, melyekhez sehol máshol hozzájutni nem lehet. A mi borvidékeink sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a hasonló értékeket termelő francia vagy olasz területek. A legfontosabb, hogy a borokban maguk a termelők higgyenek legjobban! Ha ők nincsenek tudatában annak, hogy mennyire különleges és egyedi tételeket tudnak előállítani, akkor nehéz lesz erről másokat meggyőzni. A vevőknek pedig azt kell tudni, hogy nem feltétlenül az adott termelő legkiemelkedőbb boraira licitálnak – bár sok ilyen is van közöttük. A szakmai zsűri ugyan előzetesen válogat, de nincs minden évben mindenkinek „csúcsbora”. A borgyűjtők viszont hozzájuthatnak olyan tételekhez, amik sehol, senkinek nincsenek meg.

Az árverésről szóló tájékoztató része volt a tokaji borok Tokaj Grand elnevezésű, nagyszabású seregszemléjének a budapesti Corinthia szállodában. Ennek során lehetőség nyílt megkóstolni párat az előző évek árverési tételeiből. A Tokaj Kikelettől a Váti dűlőből származó 2012-es Hárslevelűnek a borvidék „emblematikus” borai között helye van. A pincészet családi birtok Tarcalon. Boraik szelídebb, lazább szerkezetű, barátságosak és a Hárslevelű a fajta sajátosságaival ezt még csak növeli. Az évjárat nem volt igazán kiemelkedő, a nagy meleg és a hosszantartó szárazság gondokat okozott. Ez a bor viszont minderre rácáfol. Illatában a fajtára jellemző mézes karakter érezhető, aromája citrusos, alkoholtartalma sem tolakodó.

 A Füleky pincészet tizenhat hektáron gazdálkodik Bodrogkeresztúron. Első száraz bora a Király dűlő keleti oldaláról, a 2012-es Király Furmint négyhektoliteres hordóban erjedt és érett. Illatában ennek a nyomai érezhetők. Az évjárat melegsége megmutatkozik az alkoholtartalomban is, de a bor szerkezeti egyensúlyát ez nem bontja meg. A dűlő ásványossága felismerhető. A bor határozottan „hosszú” tartalmas, de semmiképpen nem nehézkes. Megmaradt a „virgoncsága”, finom, gyümölcsös karaktere. Fogyasztás előtt célszerű hat - nyolc óra levegőztetést is adni neki, hogy koncentrációját képes legyen tökéletesen megmutatni.

Samuel Tinon, amikor először megjelent hegyaljai boraival, még Szamorodnijaival hívta fel magára a figyelmet. Azóta már mindenki örömmel fogyasztja száraz Furmintjait is. A Szent Tamás dűlő 2013-as Furmintját a 2012-es Király Furmint után kóstolva, nyilvánvaló az évjáratok közötti különbség. Büszkék lehetünk arra, hogy itt minden évjárat képes komoly „játékteret” adni. Egészen más savszerkezet, egészen más arányok jellemzik a két bort. Ez a kimondottan lendületes, karcsúnak tűnő, de nem vékony karakter pontosan a 2013-as évjárat sajátsága. Az alkohol, az ásványosság, tökéletes egyensúlyban van.

A Szepsy pincészetből a most bemutatott 2013-as Nyúlászó Furminthoz hasonló bor egy hordója egy korábbi árverésen a legmagasabb, nyolcmillió forintos értékelést kapott. A húszas években telepített szőlő túlélte a háborút, mára kiváló bort ad. Szinte száz százalékban „madárkás” Furmint. A kifejezés azt jelenti, hogy a bogyók nem mindegyike termékenyül meg. Vagy lepereg vagy apró szemű marad. Ez a bor kis – magyar - hordóban erjedt, a gazdag, összetett talaj mellett kiemelkedő minőségében ez is közrejátszik, csakúgy, mint ahogy selymességében az idős tőkék hatása érezhető. Ez utóbbi az, ami számos más szép és értékes Tokaji Furminttól megkülönbözteti. Úgy tud koncentrált lenni, hogy semmi túlzó nincs benne. Elegáns visszafogottságot kínál, de mégis kitölti a száj legapróbb zugait is.

Ahogy mondani szokták: „jobb sorsra érdemes” a tíz hektáron dolgozó Szent Benedek pincészet, mely évről-évre nagyon komoly fejlődést mutat boraival. Ma még kevesen ismerik őket. A negyvenes években telepített tőkéik dél-kelti lejtőn élnek. A talaj minőségét a dűlő „Köveshegy” neve is jelzi. Igyekeznek boraik alkoholtartalmát 12-13 fok között tartani annak érdekében, hogy „jól ihatóak” maradjanak, ne okozzanak gondot annak, aki többet szeretne inni belőlük. A 2009-es Furmint különösen sikeresnek mondható. Az érettség, érleltség uralja a bor jegyeit. Aromavilága, gazdagsága, ereje komoly rokonságot mutat a hasonlóan érlelt Burgundi Chardonnayhoz. Mivel a fejlődése elején tart, még sokáig kiváló marad.

A kóstolón az édes borok sorát a késői szüretelésű, 2013-as Szent Tamás – Makovicza Furmint vezette be. A mádi római katolikus templom védőszentjéről elnevezett hegy korábban valószínűleg egyházi, 1601-től viszont Rákóczi birtok volt. Tulajdonosai később többször változtak. A Makovicza dűlő a hegy déli oldalán helyezkedik el. Ehhez a borhoz az aszúszemek kiválogatása után megmaradt szőlőt dolgozták fel. Hagyományos módon préselték és ötszáz literes, zempléni tölgyből készült hordóban érlelték nyolc hónapig. Nem kelt cukros hatást, lendületes, gazdag gyümölcskosárra emlékeztető ízű, utóízében a zamatok sokáig megmaradnak. Sajnos sok édes bor kering a piacon, de a mi nagyon értékes borainkat ezek az árverések is segítenek a helyükre illeszteni.

A borvidék legdélebbi oldalán helyezkedik el a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok. Talaja vastag löszréteggel borított vulkanikus, ez boraik minőségét döntően meghatározza. Történelme több mint ötszáz évre nyúlik vissza. Aszúikat mindig friss, még nem erjedő mustban áztatott szemekből készítik, ez segít a lösztalaj által közvetített könnyedség megőrzéséhez. A 2010-es, hatputtonyos Aszú címkéjén a „7-es hordó” megjelölés a történet kezdeteire utal, amikor hét szőlőtáblából létrejött a birtok. Ma ezt a nevet mindig a legjobb tételek kapják. Jó példája ez a bor annak, hogy nehéz évjáratban is lehet kifogástalan minőséget, kimondottan egyedi karakterű borokat előállítani. Lenyelése után roppant gazdag aromavilág marad a szájban, a látszólagos könnyedsége ellenére sok finom ízzel örvendezteti meg kóstolóját.

A bemutató zárótétele, a Disznókő pincészet 2011-es, hatputtonyos Aszúja egy viszonylag új, magyar szőlőfajtából, a Zétából készült. A százhektáros nagybirtokon van ennek a szőlőfajtának a legnagyobb területe Tokajban és évről-évre kiváló minőségű aszúszemeket terem. Furmint alapborban való erőteljes áztatással gerinces, hosszú, savakban gazdag bort ad, ami tele van élettel. Aszújának önállóan két évjárata jelent meg eddig, a 2002-es és ez a 11-es. A tavalyi árverésen a borból az egész tételt egy kínai vevő vitte haza, az első borárverésen pedig 4,2 millió forintos hordónkénti árat értek el vele. A bor önmagában is tökéletes lenne, és az aszúsodás során a Botrytis már csak, mint kiegészítő tette rá a maga névjegyét. Finom savak, szép szerkezet, elegancia jellemzi. Várható, hogy az idei árverés is hasonló sikereket hoz, mert lassan Magyarországon is megjelennek a befektetők a borpiacon. Gyűjtésre érdemes és muzeális borokat már befektetési alapok is vásárolnak, olyanok, amelyek egy év alatt szinte hihetetlen - 200 százalékos hozamot is elértek.

Kapcsolódó témák

Több volt szokásos borbemutatónál a hetedik „Nagy Badacsony Kóstoló” a budapesti New York Palotában. A korábbiaknál nagyobb területen zajlott és a rendezőknek arra is volt gondja, hogy felhívják a látogatók figyelmét néhány érdekességre. Lesz például az idén a hegy táján három Bortriatlon, lesz Pünkösdi Eljegyzés, Rózsakő Fesztivál, Badacsonyi Szüret és Márton-napi Vigasság. Akit érdekel a szép táj, a jó bor, a finom ételek – akár minden hónapban talál ott szórakozást!

Április 14-én, szombaton újra Budapestre érkezik a Badacsonyi Borvidék. Ezúttal 35 borászat több mint 150 féle bora mellett újdonságképpen tizenöt turisztikai szolgáltató kínálata is várja a látogatókat a New York Palota Róma termében.

Valódi párbaj esetén egyenlőtlenek lettek volna az erőviszonyok, mert az előzetes válogatás után kiválasztott harminchárom pince közül 18 volt egri és csak 15 szekszárdi. Ám szerencsére összecsapásra – a szó valódi értelmében - nem került sor, bár azt sem tagadhatjuk, hogy ez a nap nem múlt el vérontás nélkül. Bőven folyt a bikavér!

Bár a párbajozást Mária Terézia már 1752-ben megtiltotta, a „becsület lovagias megvédése” csak nem ment ki a divatból. Olyannyira nem, hogy a hadseregben való párbajozást 1917-ben IV. Károly király kénytelen volt betiltani. Ennek ellenére – magánemberek között – még a múlt század első felében is voltak párbajok. Most, március 2-án Budapesten a Corinthia Hotel báltermében kerül sor párbajra, és bár bizonyos, hogy ott is vér fog folyni, a tilalom megszegéséről ez esetben mégsem beszélhetünk.

A cím talán félreérhető is lenne, ha valamiféle bortartó edényt vagy nagyobb tároló helyet gyanítanánk az olvasatán. Egészen másról van szó! Egy eddig még sosem volt, de elképzelhető, hogy ezután majd máskor megismétlődő rendezvény zajlott a budapesti Olasz Kultúrintézet patinás épületében. Az viselte ezt a címet.

Blog ajánló
Egy nap a városban Mit szeretek most Budapestben?
Nyolc éve indult az Egy nap a városban blog, ami Budapest szerethető arcát hivatott bemutatni. Sok minden történt azóta, folyamatosan alakult, változott a város, trendek jöttek és mentek, a kulturális élet lazább és sokszínűbb lett, megszaporodtak a jó kajás helyek mindenfelé, még a külvárosi részeken is. Ezzel együtt a régi, alacsony minőséget tartó, lelketlenül csak a profitot számoló cégek eltünedeztek. Nem szűntek meg, csak megcsappant a számuk. Ezzel együtt mi is változtunk, illetve változott a kapcsolatunk is a várossal. Most visszatekintve egész más dolgokért rajongtam akkor Budapest kapcsán, mint ma. Ünnep volt egy-egy új, jó étterem születése. A magas minőségű tányérok önmagukban kuriózumnak hatottak, és volt ugyan a séfeknek önálló egyénisége, de ez szinte észrevehetetlen hatással volt a kínálatra - főleg a maihoz képest. Ma a mindenhol, még az utcai árusoknál is fellelhető igényességnek örülök, a külvárosokba rejtőző és a vidékre költöző tehetségek konyháinak, és ilyenekből egyre több van. Ahogy a gasztrobumm első generációja öregszik, fárad, egyre inkább kivonul a pörgésből, hogy lassan, komótosan játszhasson mindazzal, amit korábban tanult. És ez jó. Ahogy a hamburger, úgy a szendvics vagy a leves fogalma is felfrissült itthon, önálló entitásként léteznek. lehetőséget adva, hogy az alkotóik megmutassanak néhány olyan kunsztot, ami a magas konyhatechnológia nélkül - vagy azzal előkészítve, a helyszínen csak előrántva - megvalósítható, és hétköznap is élvezhető. A “jó-e” helyett a “jó, de milyen” kérdésekkel foglalkozunk, megjelentek és virágoznak az alternatív alapanyagokat használó konyhák, a vegán helyek pedig épp most vannak egy óriási robbanás kellős közepén. Nagyon szaporodik a számuk, és egyre jobb minőséget tudnak előállítani, hús, tej és tojás nélkül. Míg nyolc éve a rendszerváltás előttről ránk maradt éttermek szörnyű konyhái jelentették a kontrasztot az újonnan megjelenő jó helyek mellett, addig mára befurakodott a rossz minőség egy újfajta változata. Olyan helyek, amik első ránézésre pont úgy néznek ki, mint a szuper célpontok, hiszen költöttek a dizájnra, a marketingre, és a konyhatechnológiára is. De az első séf elment, meg a második is, aztán a harmadik, nincs jó munkaerő a konyhában, a tulaj pedig inkább spórolna az alapanyagokon. A pincérek kedvetlenek, azon gondolkoznak, ők miért nem költöztek még külföldre. A bulinegyedtől megcsömörlöttek, a turistákra panaszkodnak (igen, leginkább a bulinegyedben foglalnak helyet). Ráadásul ezeknek a fiatal éttermeknek nincs meg az, amit a régi öregek tudtak: ez pedig a kényelem és a vendéglátás tányéron kívüli összetevői. Hogy jó-e az elszívás. Hogy télen találunk-e elég fogast. Le tudunk-e ülni kényelmesen többen, milyenek a székek, asztalok, a mosdó. Szép lassan kialakul az új Váci utca, szétszórva a városban, egykor nagy reményű helyekből kirakva. Az egyetlen ok, ami mégis ellehetetleníti a váciutcásodást, hogy ezek a helyek lassan mind bezárnak, nincs ami fenntartsa őket. Nincs állandóság, jön, aki átveszi a helyüket, és a városnak van már annyi ön- és gasztronómiai értékelése, hogy még egy olyat ne hagyjon kialakulni. De nem csak az evés-ivás változott meg. Míg 2008-ban a turizmus fellendülése büszkeséggel töltött el minket, és az ide érkezőkkel együtt fedeztük fel a belvárosban nyíló különös helyeket és romkocsmákat, addig mára inkább elkerüljük az idegen nyelvű nyüzsgést, és olyan helyet választunk, ami kiesik a fősodorból. Sokunknak van már egy-egy kellemetlen sztorija az ide látogatókkal, egyszerűen azért, mert nyolc év alatt több millióan fordultak meg itt, és az újonnan Budapestet felfedező romkocsma-érdeklődők általában nem józanul múlatták az időt. Ez normális folyamat, arról van csak szó, hogy most látjuk a hátulütőit az elsőre előnyös folyamatoknak. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy az itt élők célpontválasztásába bekerült mondjuk Ferencváros középső része, a körút és a Haller utca között, a Rákóczi tér, és a Józsefváros bizonyos foltjai. Ha a következő egy hónapban szeretnénk színházba menni, szinte képtelenség jegyet kapni az előadások 70 százalékára. Mindegy, milyen színház, mindegy, mennyire felkapott a darab (a felkapottakra nyolc éve, és most is elkapkodják a jegyeket a műsor kifüggesztés pillanatában). A kiállítások között mindig találunk valami izgalmasat, de ez így volt korábban is, az olyan események, mint most a Budapest Art Week vagy a PLACCC viszont annyira besűríti ezeket, hogy képtelenség mindenre elmenni, ami érdekel. Feltettem tehát magamnak a kérdést: mit szeretek én most Budapestben? Ebben a megváltozott városban mi az, ami magához köt, miért szeretek sétálni nagyokat? Rövid gondolkozás után azt válaszoltam magamnak, hogy az emberek miatt. Korábban annyira rá voltunk cuppanva a város fejlődésére, a felpezsdülésre, a tömegekre a füvön fetrengve, a hangulat lazulására, hogy az egyénekre nem maradt idő ebben a zajban. Most, hogy a zsibongásban megjelentek a lelketlen, de lelkesedést imitáló helyek, és elkezdtünk kételkedni a saját szemünkben, egyre fontosabb lett az, hogy ki áll egy-egy kezdeményezés mögött. És ahogy a távlati képből elkezdtem koncentrálni a figyelmet az egyes alakokra, még érdekesebb lett a város, az emberek összessége. Értelmet nyert a sokszínűség, amiről kiderült, hogy maga a fogalom így, egy szóban kiejtve tök értelmetlen. Ahogy a fekete színből nem tudunk következtetni az összetevőire, a pirosra, a kékre, a zöldre, úgy a “sokszínű” szó is badarság, és nem adja vissza azt, amivé lett a város. Meg kell tapasztalni. És imádom azt, hogy Budapesten minden nap megismerkedhetek egy különleges emberrel, történettel, szemlélettel. Csak jó helyen kell keresgélni. Ha rossz helyen keresgélsz, nagyon szomorú leszel, és egy másik várost látsz majd.
Egy nap a városban Tényleg el lehet hozni Budapestre a balatoni életérzést? - Paletta
A Paletta bisztró, és tulajdonosa, Bezerics Dániel jó nevet szerzett magának a Balatonon, mielőtt a fővárosban is megnyitott egy helyet. A tópart gasztronómiája utóbbi évtizedben óriási fejlődésen ment keresztül, olyannyira, hogy most már Budapest is importál onnan. A Paletta pedig egy fontos import. Méghozzá a Tompa utca környékén, a főváros egyik legizgalmasabban fejlődő városrészében. Aki olvasta annak idején itteni éhezéseimet - kultúra és sör már volt akkor is errefelé, de kaja nem nagyon -, az tudja, milyen örömmel üdvözöltem a Petrus éttermet, és a többi itt megnyitott kajáldát (Pesti Burger & Bart mondjuk), egy jó halas hely pedig nagyon hiányzott még innen. Hát most van. Sok balatoni alapanyagot használnak, saját füstölésű pontyot, ottani mangalicát, marhát, amiket végül olyan fantázianevű ételekben dolgoznak fel, mint a Pulled ponty vagy a Mangalaci. Aranyosak, na. Délben ültem be ebédre, ilyenkor szűkített, spéci napi menüből lehet válogatni, aztán háromkor bezár a konyha, hogy aztán hatkor az a la carte étlap alapján szolgáljanak fel. Három fogás 1950 forint, szóval a jobb - de nem a kiváló - minőségű budapesti bisztró-ebédmenük árazását használják, így nem számítottam ételkölteményekre, csak egy tisztességes, friss ebédre, amiben talán megtalálom a Balatont is. Már hogy az életérzést. Mert azt ígérték, hogy elhozták. A főétel környékén ütött be. Nem tudom, hogy csinálták, nem is az ételben volt elrejtve, hisz még csak nem is halat ettem - nem volt már -, hanem Csáky rostélyost, amiben persze a paradicsomos hangsúly miatt jött a tavaszi érzés, a nokedli is ízletes volt és csúszott, érezhetően örömmel készült az étel. Az egész hely hangulata amolyan szabadjára engedett, úgynevezett kedves. A pincér például megköszönte, hogy megkérdeztem leülés előtt, négyfőshöz szabad-e, vagy válasszak másikat. Amikor egy másik pincér meghallotta ezt, ő is odajött hálálkodni, hogy milyen ritka ez az előzékenység. Alig mertem leülni, mint a kitűnő tanuló, aki magatartásból és szorgalomból is ötös lett, ezért az évzárón kihívják, hogy kapjon egy igazgatói dicséretet és egy oklevelet is, és a végére már nem tudja, mikor tapsolnak neki újra, mikor kell megint meghajolni. A “Balaton” szó sokszor elhangzott körülöttem. Egyrészt megjelent egyszercsak a tulajdonos, Dani, aki megbeszélést tartott mögöttem, a kinti asztalok egyikénél. Másrészt az előttem lévő asztalnál is üzleti meetinget tartott egy csapat, mit ad isten, egy balatoni szórakozóhely alapításán törték a fejüket. Igazi bisztró ez. Kicsi a hely, de mégis befért 11 asztal, nem szardíniásdoboz, de azért nincs felesleges négyzetméter. Ha elkezdek normál hangon beszélni, a pultos, a pincér, de még a mosogató is - ott a pultban is mosogatnak - és mindenki hallhatja, és hallja is, mert a hangulat olyan kötetlen, laza, szerethető, hogy simán beszédbe elegyedünk bárkivel, akár a szomszéd asztaltól. Ez így, együtt, a Balaton? Nem tudom, de elhitették velem. Jött a desszert, madártej. A seggem is összeragadt, olyan édes volt, de így volt tökéletes. Örömkönnyek, rég ettem ilyen finom madártejet. Talán soha. Zseniális. Szóval sikerült, egy órára a Balatonon voltam, bármit is jelentsen ez. Kizökkentem, szabad voltam, ráértem. Megittam a kávémat, szép cremával, vaskos testtel - mármint a kávéra értem, nem magamra -, ráérősen. Nem kell sietni. PalettaCím: 1094 Budapest, Tompa u. 28
Városlátogatások Vilnius Litvánia fővárosa
Vilnius Litvánia fővárosaA város a Vilnia folyóról kapta a nevét, mely csak nagy jóindulattal nevezhető folyónak, inkább patak méretű, ellentétben a Neris folyóval, melynek mérete a Tiszával vetekszik.A várat Gediminas nagyherceg építette a folyók találkozásánál. A legenda szerint  Gediminas álmában hatalmas vasfarkast látott, amint üvöltött a Vilnia torkolata fölé magasodó hegyen. Az álom az jelképezte, hogy egy gyönyörű erőd és város épül majd ezen a helyen.Az egykori várból, mára csak néhány rom és a restaurált Gediminas-torony maradt, melyen hatalmas litván zászlót lenget a szél. A toronyból fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.A Neris folyó partján emelkedik a mi Gellért hegyünkre emlékeztető, Három kereszt hegye, ahol a gyász és a remény szimbólumai láthatóak. A kereszteket mártír ferences rendi szerzetesek emlékére állították a XVII. században.  A legenda szerint a várost ostromló német lovagoknak a keresztek felállításával akarták tudomására hozni, hogy ők is áttértek a keresztény hitre.A katedrális:A város első templomát, a későbbi katedrálist, Mindaugas király építtette. Jagielo nagyherceg uralkodása idején vált a litván katolicizmus jelképévé. Az eredeti gótikus székesegyház, mai, klasszicista külsejét a XIX. század elején kapta. A szovjet időkben képtárnak használták.A katedrális előtt álló harangtorony  a régi városfal megmaradt része, a fiatalok kedvelt találkozóhelye.A székesegyház ékszerdobozként emlegetett barokk kápolnájában láthatjuk, Sándor király és IV. László király mauzóleumát. A kápolna oltárán elhelyezett ezüstkoporsóban találhatók Szent Kázmér herceg földi maradványai.Érdekes magyar vonatkozása is van, mivel anyai ágon Kázmér a magyar királyi cím várományosa volt, és Vitéz János, Janus Pannonius valamint apja biztatására hadba indult Mátyás ellen. Az összeesküvést leleplezték, Vitéz János börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett az országból. A sikertelen próbálkozást Kázmér isteni jelként értelmezte, további életét Istennek szentelte, még szüzességi fogadalmat is tett.Kázmér tuberkulózissal küzdött, mely később halálát is okozta. A kor orvosai a betegség gyógymódjaként a szűz lányokkal való együttlétet javasolták. Kázmér ezt nem fogadta el, mondván: „Jobb Istennel, mint bűnben meghalni.” Azért ma is jó lenne egy ilyen gyógymód TB-re felírva.A hatalmas tér közepén áll Gediminas szobra, amint éppen álmot lát. Itt kell várost alapítania.Az Óváros:Vilnius óvárosa, mely a Világörökség része, az egyik legnagyobb Kelet-Európában. A középkori város fő útvonala a Vár utca volt, a Katedrális tér délkeleti sarkától a Hajnal kapuig. A tatárok ellen épített erődökből csak néhány kapu maradt.A belvárosi kanyargós, középkori macskaköves utcáin sétálva nem győzünk bámészkodni, aranyos kis kávézók, szuvenír boltok hívogatnak, közben érdemes megcsodálni a különféle színű borostyán ékszereket. A borostyán Litvániának egyik jelképe. Közben figyeljünk a műemlékekre is, hiszen majdnem minden épület ebbe a kategóriába tartozik.1918-ban a Pilies utca (gatve) 26. számú ház erkélyéről kiáltották ki Litvánia függetlenségét. Korábban Vilniust a gazdag zsidó kulturális élet miatt “Észak Jeruzsálemének” hívták. A német megszállás alatt a nácik a litvániai zsidókat kivégezték, vagy haláltáborokba deportálták. Ma csupán ötezer zsidó él a városban.Az elnöki palota:Valaha püspöki palota volt, de itt szállt meg Napóleon is az oroszországi hadjárata során. Stendhal a híres író, aki hadtápos volt a francia seregben, itt tanult meg orosz módra inni. A cári időkben itt lakott a helytartó, a szovjetek alatt ez volt a Művészeti Dolgozók Palotája.Az Egyetem:A jezsuita líceumot Báthory István 1579-ben emelte egyetemi rangra. A litvánok azt mondják, az utolsó nagy uralkodójuk Báthory volt.A Vilniusi Egyetem falán található emléktáblán Martinus Cromerus emlékversének sorai dicsőítik Báthory Istvánt.„A templomban több volt, mint pap,az államban több mint király,a csatában több mint harcos,jobban védve a szabadságot, mint egy polgár,a barátságban több volt, mint barát.”A Szent Anna templom:A litván gótikus építészet remekművét 33 különféle téglából rakták össze, mintha egy középkori lego játékot látnánk. Napóleonnak annyira megtetszett a kis templom, hogy haza akarta vinni és a Notre Dame mellé felállítani. A templombelső puritán egyszerűsége nem sok látnivalót kínál.A legenda szerint az építőmesterének lányát megszerette a mester egyik segédje: az apa azonban inkább elűzte a lányt, így a fiatalok csak a mester halála után lehettek egymáséi.Közvetlenül a Szent Anna templom mögött magasodik a Bernát rendiek kolostora, akik Lengyelországból költöztek ide. A város szélére épült kolostort megerősítették és lőrésekkel is ellátták. A templom-együttesen a stílusirányzatok tobzódását figyelhetjük meg. A teteje gótikus, a homlokzata reneszánsz, a harangtorony barokk stílusú.A közelben lévő szobor a lengyel-litván írót, Adam Mickiewiczet ábrázolja. Litvániában született, a Vilniusi Egyetemre járt, és ő írta a Pan Tadeusz című elbeszélést a litván társadalomról.A Hajnal-kapu: Vilnius egyetlen épségben megmaradt régi kapuja.  1671-ben a karmelita apácák emeltettek kápolnát a kapu fölé egy "csodatévő" Mária-képpel. A művész ismeretlen, a képet helyi aranyművesek aranyba és ezüstbe foglalták, csupán a fej és a kezek maradtak fedetlenül.Litvánia egyik legfontosabb zarándokhelye, ahová külföldről is érkeznek hívők. Nem csak az ikon előtt, hanem még a lépcsőkön is mindig sokan térdelnek és imádkoznak.A monumentális Szent Péter és Pál templomot az Óvároson kívül láthatjuk. A barokk építészet gyönyörű alkotását Casimir Pac litván katonai parancsnok megrendelésére építették. Pac sírkövét a templom falán egy tábla jelzi latin felirattal: „Hic jacet peccator”(Itt fekszik egy bűnös)Vilnius óvárosában még rengeteg középkori épület és templom található, a blogban a legjellemzőbbeket és a legszebbeket próbáltam bemutatni.Nézzünk meg néhány képet a városról.A város tiszta, rendezett, gyalogosan könnyen bejárható, a közbiztonság jó. A stílusok tobzódása révén lépten-nyomon egy-egy utcai művészettörténeti kiállítást láthatunk. Vilniusban, ha egy utca egy kicsit egyenesebb, akkor feltétlenül lejtős, ha pedig sík, akkor görbe – írta a város egy szerelmese.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=JdeJlkz5t10                                                                                  By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!