2020. április 7. kedd, Herman napja
Negyedszer is négy napig, a Bazilika előtt
Révay András
2016.08.19 19:33
A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

 Négy napon keresztül, augusztus 25-től 28-ig biztosan a Bazilika előtt lesz a legnagyobb az országban az egy négyzetméterre jutó borászok száma. Kötetlen kóstolókkal, fogadóórával, finom falatokkal, ismerős arcokkal és jó hangulattal várnak mindenkit. A Fiatal Borászok Egyesülete, a Junibor, elsődleges célja, hogy a jövő borász generációjának szakmai fejlődését elősegítse. Az Egyesület a 40 év alatti borászokat tömöríti, meghívásos alapon: a tagok szavaznak az új tagok felvételéről. Jelenleg 34 tagjuk van, életkoruk 23 és 39 év között oszlik meg. A rendezvény lényege tehát igen egyszerűen összefoglalható: 4 nap, 34 fiatal borász, 100-nál több bor, 96 óra a legizgalmasabb magyar borok társaságában! A DiVino borbár és a Junibor Egyesület között szoros a kapcsolat. Minden évben, itt a Bazilikával szemben szervezik meg ezt a borünnepet, idén már negyedszerre kerül rá sor. Itt mind a harmincnégy fiatal borász bemutatkozik és az elmúlt év legjobb borait megkóstoltatja a vendégekkel

 A Fiatal Borászok Egyesülete nyolc évvel ezelőtt alakult, azért, hogy a szakmán belül megteremtse a kapcsolatot a fiatalok között. Hogy meg tudják vitatni egymással aktuális gondjaikat, megismerhessék egymást – emlékezett vissza a kezdetekre Hernyák Tamás. Akkoriban előfordult, hogy fiatal szakemberek, akik már tíznél több éve dolgoztak a saját borászatukban a Balaton két partján, a harmincas éveik derekán találkoztak egymással először. Ezért tűzték ki célul, hogy borvidékeken keresztül, az egész országra kiterjedően ismerjék meg egymást. Azt is megszervezték, hogy minden évben találkozzanak, mutassák meg boraikat és ezen keresztül lemérhető: tudtak-e fejlődni? Kezdetben ezt Etyeken tették, kicsi, de hangulatos találkozók jöttek létre. Ezt rövidesen kinőtték, és ezért hozták be a Junibor borbárjához, a DiVino-ba. Itt ugyanis kizárólag a Junibor tagjainak borai kaphatók! Minden évben kitaláltak valamit, ami tovább gazdagítja a rendezvényt. Tavaly ilyen volt a „Zöld szüret”, a kedvencek kóstolója, amit az idén is megismételnek.

 Valóban, erre az idén is sor kerül – erősítette meg Árvay Angelika. A boraink mind a négy napon kaphatók lesznek, de azt nem tudjuk elérni, hogy mindenki, mindig, reggeltől-estig itt legyen közülünk. Ezért a Facebook oldalunkon megtekinthető egy beosztás a „fogadóórákról”, amikor személyesen lehet találkozni, minden egyes tagunkkal. Ezen túlmenően viszont 27-én, szombaton valóban itt lesz mindenki! Az egyik program lesz a „Zöld szüret”, ami viszont nem nyilvános. Ekkor a JUNIBOR Egyesület bemutatkozási lehetőséget kínál húsz, fiatal (35 év alatti) borász számára, előzetes jelentkezés alapján. Ám amint ennek vége, kezdődik a „Kedvencek kóstolója” – ritkaságok, máshol nem kóstolható tételek a Juniborászoktól augusztus 27-én 16:00-19:00-ig a Bazilika előtti téren. Jegyek a DiVinoban kaphatók, az ára: 3500 Ft. Ebben egy ajándék pohár is benne van és korlátlan kóstolásra nyújt lehetőséget.

Az első DiVino borbár 2011. május 27-én nyílt meg a Bazilikánál és rövid időn belül Budapest egyik légnépszerűbb borozója lett. Ez volt az első olyan borbár Magyarországon, amelyik csak fiatal magyar borászok borait kezdte el árulni. A sikeren felbuzdulva, 2013 nyarán a másik üzlet is kinyitott, az akkor átépített és vendéglátóhelyek egész sorát befogadó Gozsdu udvarban. Itt a város legnagyobb borteraszával várják a látogatókat. A Bazilikánál működő üzlet konyhafőnöke, Erdei János véleménye szerint a bor és a sajt igen jó barátok. Persze nem mindegy mivel mit kínálunk együtt. Személyes kedvencei a markáns, erőteljes ízű, kék penészes, érlelt sajtok. Ezek elsősorban a testes vörösborokhoz illenek. A fehérborokhoz viszont inkább a lágyabb, fehérpenészes vagy a „rúzsos” sajtok valók.

 A bemutató egyik – a közönség által kevéssé ismert – bora a Zöldveltelíni. Nem sokan foglalkoznak vele. Inkább Mór, Etyek, Sopron, Eger környékén termelik, tehát az ország északibb vidékein. Igen bőtermő fajta. Régen főleg azért telepítették, mert nagyon nagy fürtöket hoz, szinte akkorákat, mint a csemegeszőlő. Ha engedik, hogy a tőke annyit teremjen, amennyit bír, akkor 4-5 kiló is lehet a hozama. Olyan gazdaságokban, ahol a mennyiség a fontos, ez igen jó tulajdonság, ahol viszont inkább a minőség, ott terméskorlátozással kell élni. Ha két kiló alá visszük a tőketerhelést, ez a szőlő csodákra képes! Persze kell hozzá a megfelelő évjárat – mint amilyen a 2015-ös volt – ekkor október közepéig volt halasztható a szüret. Rövid, fahordós érlelés után neutrális, nem túl behízelgő illatú, de kellemes ízű bor lett belőle.

Az Ivánvölgyi Bikavér a Sebestyén testvérpár, Csaba és Csilla munkáját dicséri. Csilla szerint ez a pincészet legfontosabb – dűlőszelektált – bora. A 2012-es nagyon meleg évjárat volt. Szekszárdon előírás, hogy legalább 45 %-ban Kékfrankos kell legyen a Bikavérben, 5 % pedig Kadarka. A bor felét tehát kárpát-medencei fajtáknak kell adni! A meleg miatt ahhoz az elegáns stílushoz, amit a pince képvisel, az arány 50 és 16 % lett a két fajta esetében. Került még bele 20 % Merlot, a többi pedig Cabernet Franc és Sauvignon. Mindegyik bort külön érlelték, különféle – többségében magyar, kevés francia - hordóban. A házasításra két év után került sor. A borokat úgy válogatták össze, hogy mindegyik fajta a legelőnyösebb oldalát mutathassa. Egyik sem uralhatja a másikat és a hordó sem nyomhatja el a fajtakaraktereket. Ez, a 2012-es évjárat most van a csúcson, most érdemes meginni, legfeljebb még öt évig tárolható. Ugyanakkor a 2013-14-15-ös évjárat ugyanebből a borból még tizenöt éves korában is tökéletes állapotban lesz.

www.juniborunnep.hu

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!