2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Negyedszer is négy napig, a Bazilika előtt
Révay András
2016.08.19 19:33
A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

 Négy napon keresztül, augusztus 25-től 28-ig biztosan a Bazilika előtt lesz a legnagyobb az országban az egy négyzetméterre jutó borászok száma. Kötetlen kóstolókkal, fogadóórával, finom falatokkal, ismerős arcokkal és jó hangulattal várnak mindenkit. A Fiatal Borászok Egyesülete, a Junibor, elsődleges célja, hogy a jövő borász generációjának szakmai fejlődését elősegítse. Az Egyesület a 40 év alatti borászokat tömöríti, meghívásos alapon: a tagok szavaznak az új tagok felvételéről. Jelenleg 34 tagjuk van, életkoruk 23 és 39 év között oszlik meg. A rendezvény lényege tehát igen egyszerűen összefoglalható: 4 nap, 34 fiatal borász, 100-nál több bor, 96 óra a legizgalmasabb magyar borok társaságában! A DiVino borbár és a Junibor Egyesület között szoros a kapcsolat. Minden évben, itt a Bazilikával szemben szervezik meg ezt a borünnepet, idén már negyedszerre kerül rá sor. Itt mind a harmincnégy fiatal borász bemutatkozik és az elmúlt év legjobb borait megkóstoltatja a vendégekkel

 A Fiatal Borászok Egyesülete nyolc évvel ezelőtt alakult, azért, hogy a szakmán belül megteremtse a kapcsolatot a fiatalok között. Hogy meg tudják vitatni egymással aktuális gondjaikat, megismerhessék egymást – emlékezett vissza a kezdetekre Hernyák Tamás. Akkoriban előfordult, hogy fiatal szakemberek, akik már tíznél több éve dolgoztak a saját borászatukban a Balaton két partján, a harmincas éveik derekán találkoztak egymással először. Ezért tűzték ki célul, hogy borvidékeken keresztül, az egész országra kiterjedően ismerjék meg egymást. Azt is megszervezték, hogy minden évben találkozzanak, mutassák meg boraikat és ezen keresztül lemérhető: tudtak-e fejlődni? Kezdetben ezt Etyeken tették, kicsi, de hangulatos találkozók jöttek létre. Ezt rövidesen kinőtték, és ezért hozták be a Junibor borbárjához, a DiVino-ba. Itt ugyanis kizárólag a Junibor tagjainak borai kaphatók! Minden évben kitaláltak valamit, ami tovább gazdagítja a rendezvényt. Tavaly ilyen volt a „Zöld szüret”, a kedvencek kóstolója, amit az idén is megismételnek.

 Valóban, erre az idén is sor kerül – erősítette meg Árvay Angelika. A boraink mind a négy napon kaphatók lesznek, de azt nem tudjuk elérni, hogy mindenki, mindig, reggeltől-estig itt legyen közülünk. Ezért a Facebook oldalunkon megtekinthető egy beosztás a „fogadóórákról”, amikor személyesen lehet találkozni, minden egyes tagunkkal. Ezen túlmenően viszont 27-én, szombaton valóban itt lesz mindenki! Az egyik program lesz a „Zöld szüret”, ami viszont nem nyilvános. Ekkor a JUNIBOR Egyesület bemutatkozási lehetőséget kínál húsz, fiatal (35 év alatti) borász számára, előzetes jelentkezés alapján. Ám amint ennek vége, kezdődik a „Kedvencek kóstolója” – ritkaságok, máshol nem kóstolható tételek a Juniborászoktól augusztus 27-én 16:00-19:00-ig a Bazilika előtti téren. Jegyek a DiVinoban kaphatók, az ára: 3500 Ft. Ebben egy ajándék pohár is benne van és korlátlan kóstolásra nyújt lehetőséget.

Az első DiVino borbár 2011. május 27-én nyílt meg a Bazilikánál és rövid időn belül Budapest egyik légnépszerűbb borozója lett. Ez volt az első olyan borbár Magyarországon, amelyik csak fiatal magyar borászok borait kezdte el árulni. A sikeren felbuzdulva, 2013 nyarán a másik üzlet is kinyitott, az akkor átépített és vendéglátóhelyek egész sorát befogadó Gozsdu udvarban. Itt a város legnagyobb borteraszával várják a látogatókat. A Bazilikánál működő üzlet konyhafőnöke, Erdei János véleménye szerint a bor és a sajt igen jó barátok. Persze nem mindegy mivel mit kínálunk együtt. Személyes kedvencei a markáns, erőteljes ízű, kék penészes, érlelt sajtok. Ezek elsősorban a testes vörösborokhoz illenek. A fehérborokhoz viszont inkább a lágyabb, fehérpenészes vagy a „rúzsos” sajtok valók.

 A bemutató egyik – a közönség által kevéssé ismert – bora a Zöldveltelíni. Nem sokan foglalkoznak vele. Inkább Mór, Etyek, Sopron, Eger környékén termelik, tehát az ország északibb vidékein. Igen bőtermő fajta. Régen főleg azért telepítették, mert nagyon nagy fürtöket hoz, szinte akkorákat, mint a csemegeszőlő. Ha engedik, hogy a tőke annyit teremjen, amennyit bír, akkor 4-5 kiló is lehet a hozama. Olyan gazdaságokban, ahol a mennyiség a fontos, ez igen jó tulajdonság, ahol viszont inkább a minőség, ott terméskorlátozással kell élni. Ha két kiló alá visszük a tőketerhelést, ez a szőlő csodákra képes! Persze kell hozzá a megfelelő évjárat – mint amilyen a 2015-ös volt – ekkor október közepéig volt halasztható a szüret. Rövid, fahordós érlelés után neutrális, nem túl behízelgő illatú, de kellemes ízű bor lett belőle.

Az Ivánvölgyi Bikavér a Sebestyén testvérpár, Csaba és Csilla munkáját dicséri. Csilla szerint ez a pincészet legfontosabb – dűlőszelektált – bora. A 2012-es nagyon meleg évjárat volt. Szekszárdon előírás, hogy legalább 45 %-ban Kékfrankos kell legyen a Bikavérben, 5 % pedig Kadarka. A bor felét tehát kárpát-medencei fajtáknak kell adni! A meleg miatt ahhoz az elegáns stílushoz, amit a pince képvisel, az arány 50 és 16 % lett a két fajta esetében. Került még bele 20 % Merlot, a többi pedig Cabernet Franc és Sauvignon. Mindegyik bort külön érlelték, különféle – többségében magyar, kevés francia - hordóban. A házasításra két év után került sor. A borokat úgy válogatták össze, hogy mindegyik fajta a legelőnyösebb oldalát mutathassa. Egyik sem uralhatja a másikat és a hordó sem nyomhatja el a fajtakaraktereket. Ez, a 2012-es évjárat most van a csúcson, most érdemes meginni, legfeljebb még öt évig tárolható. Ugyanakkor a 2013-14-15-ös évjárat ugyanebből a borból még tizenöt éves korában is tökéletes állapotban lesz.

www.juniborunnep.hu

Kapcsolódó témák

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Akárcsak tavaly az idén sem vette el a látogatók kedvét a fenyegető zivatar, melyből azért jutott a 8. Rosalia idejére is Budapesten, a Városligetben. Szerencsére csak rövid ideig tartó esőről volt szó, így a 63 borászatot felvonultató rendezvény igazi fesztivál hangulatban fogadhatta mindhárom napon a kóstolni, szórakozni vágyó vendégeket. Érdemes is volt eljönni, hiszen az idei VinAgora Nemzetközi Borverseny magasan díjazott boraiból 16 is jelen volt a kóstolólistákon.

Kemény próba, a programfüzet tanúsága szerint 162 különféle bor megkóstolásának lehetősége várt azokra, akik bemerészkedtek az immár hagyományosnak számító, „Badacsony New Yorkban” rendezvényre. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett sétakóstolón a látogatók a borvidék hegyeit „járhatták be” és ismerkedhettek az adott hegy borászataival, boraival. Budapesten, a New York kávéház látványos helyiségeiben 37 pincészet mutatta be borait, mi most persze – nem vitatva az önkényesség vádját - ennek csak egy töredékére vállalkozhatunk.

Nem első eset már a budapesti Veritas Borkereskedés történetében, hogy Magyarországtól távol eső vidékek borait mutatják be törzsközönségüknek. Volt már a poharakban Dél-Afrikából és Kaliforniából származó bor, most a meghívás még nagyobb távolságra szólt – egészen Új-Zélandig!

A borkedvelők körében már évek óta tisztes rangot vívott ki magának egy hagyományos rendezvény a Zwack Múzeumban. Ám az idei utolsó Zwack Open még külön nevet is kapott – nem véletlenül. Az Adventi Zwack Open során tíz kiállítóval, az ők közel ötven borával, ráadásul még néhány meglepetéssel is találkozhatott a látogató.

Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!