2019. augusztus 22. csütörtök, Menyhért és Mirjam napja
Nílus-parti vacsorától a tengerparti vacsoráig
Révay András
2017.10.09 19:58
A társasutazásokon résztvevők jól tudják, hogy az utazási irodák mindig kínálnak fakultatív kirándulásokat. Itt sincs ez másként. A nyaralás színhelyének Marsa Alamot azért érdemes választani, mert Karnak és Luxor mellett, innen Asszuánba, és ami még fontosabb, Abu Szimbelbe is eljuthatunk! Ez utóbbi helyre csak kétnapos kirándulás keretében, de a csodálatos, páratlan látvány bőven kárpótol a fáradtságért.

A rövidebb időre, egy hétre, tíz napra érkezők többsége csak egynapos kirándulásra vállalkozik. Az egyik ilyen, Karnak és Luxor évezredes emlékeihez viszi el az érdeklődőket. Nincs értelme itt felsorolni mindazt, amit e két helyről az interneten bárki megtalálhat és az útra készülve előzetesen elolvas. Sokkal érdekesebb, amit a magyarul kitűnően beszélő idegenvezető, Mohamed Ramada mesél az ősi egyiptomi hieroglif írásról és a kartusokról, az ovális keretbe foglalt jelcsoportról, mely szinte ókori útlevélnek számított. Minden embernek volt, nem csak a fáraóknak! A legfontosabb jelek a lótuszvirág, mely a szerelem; a fekvő, füles kereszt – az élet kulcsa, a hosszú élet jelképe. A szkarabeusz a szerencse; Hórusz szeme pedig a védelem megtestesítője. Ha egy szobor bal lábával előre lép, élőt ábrázol, ha a két láb együtt van – halottat. A hatalmas oszlopcsarnok száz évig épült, 134 oszlop van benne.

Az időutazás után vissza a jelenbe: a kirándulók kis hajóval kelnek át a Nílus másik partjára, egy hangulatos étterembe ebédelni. Ez az étterem nem önkiszolgáló, a választéka szűkebb, Mohamed mindenkitől megkérdezi, mit választ, telefonon még útközben megrendeli, érkezéskor már várakozni sem kell, hiszen az idő drága. Aznapra még van program bőven. A minőségre sem volt kifogás, így a társaság jó hangulatban keres fel egy alabástromkészítő műhelyt, ahol némi szakmai bevezető és egy kis szemléltetés mellett kiderül: az áttetsző, mindössze nyolcvandekás váza eredetileg hétkilós kőtömbből készül! A vendégek jó tanácsokat is kapnak, miként lehet felismerni a valódi alabástrom tárgyakat és megkülönböztetni az utcán olcsón árult – többnyire gipsz - hamisítványoktól.

 Ezen a túrán a Memnón kolosszusok gyors megtekintése után ismét évezredekkel ezelőtti korba megyünk vissza. A cél a Királysírok völgye és ott lehetőség van három sír megtekintésére is – belülről! Sajnos itt nem szabad fényképezni. Ezek sziklába vájt belső terek, gazdagon díszítve, festve. Csoda, hogy ilyen állapotban megmaradtak ennyi ideig. A felszínről jól kiépített lejtőn lehet lesétálni mindegyikbe. Az első, II. (Nagy) Ramszesz fia és egyben utóda, Merenptah fáraó sírja. Ez a legmélyebb, a visszaúton ajánlatos lassítani, idősebbeknek az emelkedő kissé megterhelő lehet. Itt különösen a bejárathoz közeli domborművek szépek. Színesebb és tágasabb a programban másodikként felkereshető IX. Ramszesz sírja, benne a mozgás is kényelmesebb. A harmadik, a legtágasabb, IV. Ramszeszé. Több terme is látható, még a szarkofág is a helyén van. Falain a festmények jól restauráltak, szinte az eredeti színekben láthatjuk a fáraó végső lakhelyét. A múmiák persze már egyik sírban sincsenek, régen elvitték őket a múzeumokba. A napot Hatsepszut fáraó templomának megtekintésével zárjuk. I. Tothmesz lánya, férfiként uralkodott közel 22 évig. Övé az egyetlen olyan templom, ami háromemeletes, és aminek lejtős feljárata van. Itt szabad a fényképezés.

Aki egy hétnél több időt szán az egyiptomi nyaralásra, jól teszi, ha nem riad vissza egy kétnapos, kissé fárasztónak látszó kirándulástól, melynek során Asszuán és Abu Szimbel is felkereshető. A száraz tények ezekről is megtalálhatók az interneten, hogy Asszuánnál nem egy, hanem két gát is épült a Níluson, az adatok is fellelhetők – hanem a látvány! A tengernyi tó képe lenyűgöző, ám az odavezető út sem érdektelen. Az első állomás Edfu. Leghíresebb épülete, a Hórusz kapu előtt máris törpének érzi magát a látogató. A következő megálló Philae szigete, ide persze hajóval jutunk el, a felduzzasztott Nílustól megmentett ókori építmények szépsége itt is elbűvölő. Az oldalukon a fekete csík jól mutatja, hogy kimentésük előtt meddig ért fel a folyóból lett tó vize.

 Mivel a kirándulás kétnapos, teljes ellátással jár. A szállodából reggeli csomaggal indulunk, út közben – és majd a visszaúton is – az ebéd az asszuáni Porto Sono étteremben. Különösen a halételei, salátái finomak. Csak alkoholmentes sört tartanak, de a Birell, határozottan jó, a kiszolgálás gyors. A délutánt még egy nílusi hajókázás színesíti – igazán kellemes, vidám - majd végül megérkezünk a Pyramisa Isis Hotelbe. Lássuk be: van abban valami különleges, ha az ember egy Nílus parti szálloda úszómedencéjéből nézi a naplementét és a folyó szemközti oldalán a Núbiai sivatag színes homokja látszik. A szállodában töltjük az éjszakát, ám előtte jön még egy meglepetés. A vacsorát – erről is csak jó mondható el – a Nílusra néző teraszon szolgálják fel, hangulatát az asztalon lobogó gyertya fénye és a müezzin idáig hallatszó éneke teszi emlékezetessé.

Abu Szimbel két temploma maga a csoda. Az út szervezőinek köszönhetően korán, a mindent elárasztó japán turisták előtt sikerült megérkezni, így volt időnk elmélyülten szemlélődni, engedni, hogy hasson ránk a hely valóban különleges hangulata. Ahogy az indiai Taj Mahal-ról tartják, hogy egy legendás szerelem emlékműve, ugyanez igaz itt is. II. Ramszesz építtette az i.e. 13. században, egyet magának, és egyet imádott feleségének, Nofertarinak. Nem sírok, hanem templomok. A bejáratuknál lévő szobrok őrzik a fáraó és asszonya hiteles arcmását. Odabent nem lehet szabadulni a kérdéstől: mit tudtak ezek a több mint háromezer évvel ezelőtt élt emberek, hogy ilyen nagyszerű építményeket voltak képesek létrehozni? Nehéz elszakadni a látványtól, az ember távoztában vissza-vissza néz és nem meglepő, hogy egy ideig mindenki csendben van.

 A kétnapos kirándulásról visszaérkezve a Brayka Bay Hotelbe, jól esik egy kis semmittevés, melynek csúcspontja egy romantikus vízparti vacsora lehet. Ez nincs benne a teljes ellátásban, de nem drága és igazán megéri az árát. A friss halból, rákból készült ételekhez néhány pohár finom fehérbor, mellettünk a tenger hullámai halkan csapódnak a parthoz és lassan besötétedik, csak a gyertya világít az asztalunkon. Kell ennél több? Bár van még valami! Idehaza sokan kérdezik: miért is mennek annyian a Vörös-tengerhez? Sokféle indok sorolható, ám egyről érdemes külön is szólni – és ez a sznorkelezés. Ilyenkor az ember a szemét és orrát takaró maszkot visel, amihez oldalt egy csövet kapcsolnak. A cső egyik vége a szánkban van, a másik vége kiáll a vízből, ezen át veszünk levegőt. A víz felszínén, lefelé nézve, bámuljuk a színes, víz alatti világot, megfeledkezve szinte mindenről. Odalent percről-percre, óráról-órára, napszakról-napszakra, minden változik. Egyiptomban a tengerparti szállodák többségét olyan helyre építik, ahol a parthoz nagyon közel korallzátonyok vannak. Olykor már a térdig érő vízben is, ahol úszástudásra sincs semmi szükség.

 Lebegünk a sós tengervízben, elúszunk a színes korallok fölött és gyönyörködünk a különböző, ugyancsak színes halak százaiban. Marsa Alam, a Brayka Bay (Brayka öböl) pont ilyen hely! Akik úszni tudnak, a bójákkal kijelölt, biztonságos, mélyebb vizeket is felkereshetik, ahol – a Nap állásától függően – akár 7-8 méter mélységig is leláthatnak a tökéletesen tiszta tengervízben. Veszélyes állatok itt nincsenek, még tengeri sün sem fordul elő! Sokan csak azért járnak vissza Egyiptomba, hogy ezt a látványt egy-két hétig élvezhessék. Egyre több – a zátonyok körül úszkáló – vendég kezében van víz alatti fényképezőgép. Az emlék így egy életre szól és mutogatható a barátoknak, rokonoknak. Majd csodálkoznak és talán nekik is kedvük támad ide jönni – akár már a jövő nyáron!

(A szerző a Kartago Tours Utazási Iroda szervezésében járt a helyszínen.)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban Hogyan építs örökmozgó fagyigépezetet? - Minus11
Az ötlet elvileg rendben volt, senki nem tudna belekötni. Örökmozgót akartunk építeni, a végtelenített ingyenfagyi-gépet. Az volt a terv, hogy Misivel felmegyünk a Minus11 fagylaltozóhoz a Máriaremetei útra, egy-egy elektromos rollerrel. Ez egyrészt azért jó, mert régóta ki akartam próbálni a fagyizót, és olyan messze van a központtól, hogy kirándulni kell hozzá, másrészt azért jó, mert 230 méterrel van a tengerszint felett, a Moszkva tér meg csak 130-cal. Namármost. Lejtőn elvileg visszatölti a roller kereke az akksiba a forgási energiát, további, később felhasználható árammá alakítva. Így nem otthon kell töltenünk, ami kész haszon, így akár elkönyvelhetjük elfagyizható nyereségnek is. Azt, hogy a 7800 mAh-s akksiba hány forintnyi áram “fér bele”, szándékosan nem számoltuk ki, hogy ne rontsuk el az örömöt, a perpetuum mobile újabb kísérletét. Mondom, az alapötlet elviekben alá volt támasztva: veszünk odafent egy fagyit, aminek az árát a rollerek akkumulátorába visszatápláljuk, ahol legurulunk a lejtőn. A Moszkva téren megint felszállunk a 61-es villamosra (bérlet adottság, nem kell rá költeni), vagy ami elvisz a fagyizó közelébe, megint eszünk, megint visszatápláljuk. Magasztos küldetés. Örök ingyenfagyi. Akadtak nehézségek. Például hogy a villamos nem vitt el teljesen a fagyizóig - noha olyan sokáig haladtunk, hogy a Winettou-ból ismert tájakba futottunk be -, így felfelé is kellett még menni a rollerrel. Ami alapvetően nem baj, hiszen kellett az akksiba a hiány, hogy legyen mit feltölteni lefelé. Másrészt a fagyi nem olcsó, így a 100 méteres szintkülönbség kevésnek tűnt, különösen hogy baromi finom volt a cucc, így miután mindent végigkóstoltam a kóstolókanalakkal, a kecsketejjel készült XL csoki, a málna és a muscovado, vagyis barnacukor ízesítésű fagyikat is kikértem. A fagyik 440 és 540 forint között mozognak, szigorúan fedő alól, tehát állandó - mínusz 11? - fokos hőmérsékletről kanalazzák ki őket. Külön kanállal, nincs kanálmosás, legalábbis nem minden gombócot követően (komposztálható dolgok is vannak a boltban, így érthető ez a tudatosság). Könnyítette viszont a helyzetet, hogy Misi tej- és málnaallergiás, így nem volt olyan fagyi per pillanat a kínálatban, amit ehetett volna. Így végül is jól zártuk a költési szintet, alulbecsültük az elvártakat. A fagyi egyébként zseniális. A muscovado nem lesz sokak kedvence, visszafogott barnacukor íze nem kínál többet, mint amit egyáltalán adhat, a málna viszont oltári gyümölcsös, a csoki is sírnivalóan jó. Állagra szépen, komótosan olvad a fagyi, nincs az az érzésünk, hogy gumit nyalunk, sem az, hogy szétfolyik a cucc a kezünkben egy perc alatt. Kiültünk a bolt elé, és néztük a népeket, ahogy beállnak a menő autójukkal, és nyalnak. Ja, és ingyen tölthetik meg a kulacsokat vízzel, ha kérjük, a Refill programban is részt vesz a hely. Szimpatikus ez is. Végül elindultunk, hogy ledolgozzuk a bevitt kalóriákat, és kiadott összegeket. A kalóriákat azzal, hogy néha magunk lökjük a járgányt, a pénzt pedig az akksi töltésével. Na. A Fiókánál fogyott ki nafta a járgányokból, amit leginkább csalódott bambulással vettünk tudomásul, mint Walter, amikor megkérték, hgoy dobja ki a táskát a mozgó autóból. A gyakorlat győzött az elmélet felett, megint: a 100 méter szintkülönbséget korántsem egyenletes lejtőkön abszolváltuk, gyorsítottunk, lassítottunk, így nincs mit csodálkozni. Beugrottunk hát egy vacsorára, jólesett, ügyes konyha, közben töltöttünk annyit, hogy el tudtam vele jutni az autómig. Nem éreztem úgy, hogy kudarc volt a kísérlet, inkább találtam egy olyan utat, ami NEM működik az örök ingyen fagyi elérésére. De ez nem jelenti, hogy nem adom fel! A rollert az AQUA Webshoptól kaptuk teszteésre, Motus márkájú. Hamarosan beszámolok egy posztban arról, milyen egy hónapon keresztül csak ilyennel mászkálni a városban. Az AQUA a blog hirdetője.
Városlátogatások Karlovy Vary – Karlsbad
Karlovy Vary – KarlsbadA híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége. Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."  A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez aBecherovka. Érdekes módon ennek a hatása látszik meg a leghamarabb.A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieualakítja a szálló főszakácsának szerepét. Egyébként fogattak itt egy James Bond filmet is. /Casino Royal/                                          A híres tükörteremA szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Itt már nem a spájzban vannak, hanem a lakosztályokban. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.Ivókúra:Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van. Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsíros-döngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű meleg-víz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.                Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő                       Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzéstBecherovka:Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/,mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbes-dombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák. A Teplá folyó hídjain hangulatos kiülőkből gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában.   Ez a híres kolonnád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat                      Akár belsőleg, akár külsőleg igényled a fürdőzést, ebben a régióban minden kényeztetést megtalálsz.Nézzünk meg egy videót:  https://www.youtube.com/watch?v=JqRhPgqs_eI                                                 
Egy nap a városban Ilyen, amikor egy igazi olasz fagyis Bud Spencert idéz Budapesten
Újlipótvárosban kerestem meg azt az IGAZI olasz fagyizót, amit egyik olvasónk ajánlott, így: A tulaj, Vittorio készíti és árulja a fagyit, ami tényleg olyan mintha Olaszországban ennéd, sőt, igazi olasz ristrettója is van (nem az a vizes magyar espresso). Kicsit olyan a srác, mintha Roberto Benini tesója lenne, és az egész több mint egy szimpla fagyizás, nagyon barátságos csóka, szívesen mesél magáról is ha kérdezzük. Nem lehet eltéveszteni, a Visegrádi és Kádár utca sarkán észre fogjuk venni a Vittorio nevet a cégtáblán. És Bud Spencert: a cégérnél is kiemeltebben kapjuk magunk elé gyerekkorunk legbarátságosabb óriását, aki Terence Hilllel a mai napig letörölhetetlen vigyort csal az arcomra, és a most felnövő generáció ugyanolyan imádattal nézi a filmjeiket, ha megismertetjük őket ezekkel. Az örökkévalóságnak szóló filmek ezek. A felirat kissé különös. Egyértelmű, hogy az idézet abból a jelenetből van, amikor Johnny Firpo szeretne mindenáron pisztáciát enni, de Charlie momentán kifogyott belőle (És megint dühbe jövünk c.). Ami a fura, hogy mi úgy ismerjük a kínálatot gyerekkorunk óta, hogy van: vanília karamell tutti-frutti rumosdió és kávé A táblán meg ez olvasható: vanília csokoládé eper citrom kávé Azt meg ugye mindenki tudja, hogy “csokoládé nem is volt”, úgyhogy végképp nagy a zavar. Odabent divatos szemüvegben, belőtt séróval, sportos ötvenes benyomást keltve várja a betérőket Vittorio. Angolul lehet vele beszélgetni, meg persze olaszul. Megkérjük, hogy jöjjön ki, és olvassa fel nekünk az eredeti kínálatot, amit Charlie Firpo tartott, hiszen mi végig abban a hitben voltunk, hogy tutti-frutti és rumosdió is van. Íme:   Odabent egyébként Vittorio is egészen jó fagyikat árul, hátul figyelnek a gépek, amikkel készíti. A honosítás itt is látszik, hiszen egy méretes PUNCS felirat is látszik, alatta a szokásos színű fagyi. “Bármit ajánlok, csak azt nem, nem is értem, hogy miért szeretik ezt, de hát kell ilyet is tartanom” - mondja Vittorio. Tessék, kérem, nem csak a tutti-frutti az, ami különös lényként megjelent a fagyik magyarítása közben. Vittorio kávéja tényleg jó, olaszos, de vannak savai, van teste, a presszó is elég erős, én nem mozdultam rá a kétszer töményebb - egyébként meg koffeinben szükségképp szegényebb - ristrettóra. Itt az első korty után, mikor rájöttem, hgoy ez tényleg jó: Vannak itatóedények is a járdán, mindenféle állat számára (volt egy MÉHEK feliratú is, de makrolencsés felvételt nem tudtam): Itthon megkerestem a jelenetet olaszul, Charlie sokkal szelídebb itt, mint a magyar verzióban: Tényleg úgy volt, ahogy a felirat mutatta: vanília csokoládé eper citrom kávé Gelateria VittorioCím: 1132 Budapest Visegrádi utca 6.
Városlátogatások Hollókő vára
Hollókő váraA Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítményt, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait.Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból származik első írásos említése is "Castrum Hollokew" néven.1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen.  Egy legenda szerint a várat furfangos módon foglalták vissza. Néhány magyar vitéz kereskedőnek öltözve bekérezkedett a várba, ahol portékájukkal lekötötték a törökök figyelmét, majd leeresztették a felvonóhidat és beengedték a kint lesben álló magyar katonákat. Kilátás a várból:A várat véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, majd I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.Nézzünk meg egy videót a várról és erről a gyönyörű településről!https://www.youtube.com/watch?v=t5MQrulkFqUhttp://www.youtube.com/watch?v=9mDtGK2l1JY                                                                                       vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!