2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám és Rókus napja
Szépség és hasznosság
Révay András
2017.06.22 14:14
A két fogalom nem zárja ki egymást. Annál is inkább, mert az ember és a tárgy viszonya már évezredek óta a civilizáció egyik központi kérdésévé vált. A mindennapjainkban hasznos tárgyak egy érdekes – olykor művészi – csoportjára enged betekintést a Műcsarnok legújabb kamarakiállítása, mely szeptember 3-ig látogatható.

A „Kávé a szalonban” című kiállítás kapcsolódik a hazai iparművészet és tervezőművészet kortárs eredményeit áttekintő Nemzeti Szalonhoz. Különlegessége, hogy több mint kétszáz év időívében mutatja be a kávéfogyasztás szertartásához használt eszközeit, az empire, a biedermeier, a historizmus, a szecesszió és az art deco művészeti korszakain át, napjainkig. A Merényi Gusztáv magángyűjteményből válogatott tárgyak a XIX – XX. században készültek a világ rangos műhelyeiben. Nemcsak az egykori arisztokratikus és nagypolgári szalonokat idézik meg, de a bennük folyt beszélgetések társadalomformáló erejére is utalnak. Emlékeztetnek a későbbi kávéházakban, az ott találkozó értelmiségi és művésztársaságok szerepére is. A muzeológusok ambivalens módon viszonyulnak a gyűjtőhöz. Általában nem szeretik a gyűjtőt, mert megveszi a szakember elöl azt, amit ő is szeretne, de amire a múzeumnak nincs pénze. Másfelől viszont a gyűjtővel együtt lehet működni és akkor nagyszerű kincsek tárulnak föl, pont úgy, ahogy ebben az esetben is történik!

A kávézás a XVI. században a törökökkel jelent meg Magyarországon – emlékeztetett rá, és még sok egyéb másra is Saly Noémi Budapest-történész, muzeológus. Ez az ital a magyarok körében akkor nem vált népszerűvé. Megkóstolták, nem ízlett nekik, a kávézás edényei hadizsákmányként kerültek birtokukba. Európa más részein fokozatosan vált ismertté a „fekete leves”. Nagyot fordult a világ, amikor a tengeri kereskedelem központja áttevődött Velencéből Amszterdamba. Innentől a hollandok diktálták az árakat, amibe a hajóbiztosítás költségeitől a matróz-árvák neveltetéséig, mindent beépítettek. Így, bár az alkalmas éghajlatú gyarmatokon hamarosan mindenhol ott zöldellnek az ültetvények, a kávé sokáig méregdrága maradt, csak az arisztokrácia és a nagypolgárság engedhette meg magának. Ezért a főzés módszere is egészen más lett, az iszapsűrű arab-török kávé helyére a szinte áttetszően híg, narancsbarna folyadék lépett, amit gondosan szűrve, tejjel és cukorral kínáltak. Tudjuk: Beethoven egyesével számolta ki azt a hatvan szem kávébabot, amiből a reggelijét főzték és tajtékozva írta le naplójában inasa borzalmas gaztettét, amikor rajtakapta, hogy kicsent a kupacból pár szemet!

 A XIX. századra kialakult és rögzült a három népszerű egzotikus ital kannáinak máig hagyományos formája. A teáskanna almaformán gömbölyded, a kávéskanna körteformán nyúlánk, a csokoládéskanna pedig a kávéskannához hasonlít, de általában nem füle, hanem nyele van. Mégpedig oldalt, a csőrre merőlegesen, mert így lehet biztonságosan kitölteni belőle a sűrű italt. Az arab-török kávésvilág beérte két edénnyel. Az ibrikben főzték, a findzsából itták. Az európai szalonokban viszont „elszabadul a pokol”. Ha már ilyen méregdrága – no, szerencsére mi is elég gazdagok vagyunk – adjuk meg a módját! A tojáshéj finomságú, aranyozott, virágdíszes, porcelánkészletek alatt ezüst a tálca, míves ötvösmunka a szintén ezüst – ha nem aranyozott – kiskanál. Zsabós inas egyensúlyozza a szalon asztalára, hadd üsse meg a cousin-t a guta!

A kávé viszont demokratikus érzelmű ital, visszakívánkozik oda, ahonnan jött. A fekete folyó szép lassan lecsordogál a nép közé, megnyílnak a polgári kávéházak, ahol minden – majdnem – olyan, mint a szalonokban. Nem porcelán, hanem strapabíró fajansz, nem ezüst, hanem alpakka, a tapéta sem selyembrokát, csak egy szép papír. A kanna fémből készül, így a tűz mellett lehet hagyni, melegen tartva a kész italt, fémből lesz a tejes és a tejszínes kiskanna is, az apróra darabolt cukrot pedig szintén fém tányérkán, gondosan kiszámolva kapja a vendég, kis kávéhoz hármat, nagyhoz ötöt. A pincérek is igazodnak a korhoz, a színes libériát felváltja a még szintén nagyon elegáns, fekete frakk. Ettől a kényelmetlen és drága öltözettől majd csak a huszadik század elején sikerül megszabadulniuk.

A szalonok világában viszont – a lényeget tekintve – nincs változás. Uralkodó marad a porcelán, bár a közép és kispolgárság hétköznapra beéri a fajansszal. A készletek összetétele állandósul: kávéskanna, tejes- és tejszínes kancsó, cukortartó, hat vagy tizenkét csésze és csészealj. Amíg a szűrt, hosszú kávé az egyeduralkodó, a kávéscsészék alig kisebbek, mint a teásak. Amikor azonban, az 1930-as évek közepétől, a háztartásokban is megjelennek az olaszos presszókávé főzésére alkalmas készülékek, a porcelán- és kerámiagyártók kínálatában is nyomban feltűnnek az ehhez igazított kiskannák, kiöntők és aprócska csészék, visszaérkezünk az arab findzsák méreteihez. A kiállításon látható pompás gyűjtemény az otthoni kávézás edényeiből ad válogatást. Van itt minden, ami az elmúlt időszakokba beleférhetett. Keleti és skandináv, barokkos és art deco, hűvösen elegáns és harsányan tiri-tarka, hagyománytisztelő és formabontó, célszerű vagy öncélúan nyakatekert, névtelen kismestertől vagy világhírű formatervezőtől való. Egy valami közös bennük: a kávézásnak, ennek a par excellence társas tevékenységnek az örömét akarták szolgálni. Ez még akkor is süt belőlük, amikor nem az asztalon, hanem a vitrinben csodáljuk őket.

www.mucsarnok.hu

Kapcsolódó témák

Budapest XIII. kerületének önkormányzata a tizenötödik alkalommal rendezte meg a Gyöngyösi sétányon az egynyári virágfajták és az ezek kombinációiból kialakított színpompás virágágyak bemutatóját. Az elmúlt négy évben, 67,5 millió forint ráfordítással, több mint 245 ezer db egynyári virágtövet ültettek ki a XIII. kerület különböző közterületeire.

Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli az idén a Kempinski Hotel Corvinus Budapest, maga a Kempinski pedig – mint Európa legöregebb luxusszálloda-csoportja – még ennél is több, éppen százhúsz éves múltra tekinthet vissza! A budapesti szálloda a kettős jubileumot egyes részeinek felújításával köszöntötte, melynek eredményeit megtekinthették az utazási szakma meghívott képviselői.

Ne tévesszen meg senkit a szivárványszínű zászló, mely nálunk mostanában meglehetősen vitatott szimbólum, és alatta a három betűt sem magyar női névként kell kiolvasni. Ezek együtt egy világszerte elismert, nagy jelentőségű szervezet jelképei. Az ICA három angol szó kezdőbetűje. Az International Co-operative Alliance jelentése: Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége. Az 1895-ben alapított, 72 tagországot számláló szövetség július 1-én ünnepelte a 95. Nemzetközi Szövetkezeti Nap-ot.

Folytatódik Budapesten az AccorHotels lánchoz tartozó Ibis szállodák felújítása. Korábban az Ibis Styles Budapest Centert és az Ibis Styles Budapest City-t mutathattuk be olvasóinknak, most a Hősök teréhez közeli, egykor volt Liget szálló, az Ibis Budapest Heroes Square új fiatalos stílus szerinti átalakítása kezdődött el.

A naptár lapjait forgatva, egyre távolabb kerülünk az időszaktól, ami „vészkorszak” néven rögzült Európa történelmében. Egyéni, csoportos és társadalmi emlékezetünkben az akkor történtek mégsem halványulhatnak. A mindig újabb, felnövekvő generációknak tisztában kell lenniük azzal: volt idő, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra”.

Blog ajánló
Egy nap a városban The Selection: belvárosi füstölő!
Szóval mindenki füstöl mostanában, a füstölés az új hamburger, vagyis már nem is új, hanem kábé egy éves, de hát mit lehet tenni, a füstölés jó. És ebben aztán tényleg van meló, ismerem a Sophie és Ben meg a Pántlika tulajdonosát, aki végigjárta az USA déli részét, hogy kiismerje a szakmát, fél napokat állt sorban, hogy kóstoljon, hónapokig kísérletezett azzal, hogy milyen fával érdemes füstölni a húsokat, ha jó ízt akar a végén, szóval ahogy írtam is, meló ebben van bőven. Ilyesmi lehet a Selectionnél is a Szabadság tér és a Bazilika közt, ahol mindent megfüstölnek neked Németh Ádámék, őt egyébként az RTL-es konyashowból ismerhetitek, megnyerte valamelyik évadot, és én is dolgoztam vele egy videóban, de most nem szóltam, hogy megyek, csak beültem és rendeltem. Az étlap izgi, van napi menü és az is teljesen vállalható: És van állandó étlap is chilivel, fogas filével, csirke lollipoppal, és persze pulled porkkal, amit jól ki is rendeltem: A pulled pork veszélyes elem, mert ebből ettem már egyszer olyan jót a boldogult füredi Malackrumpliban, hogy azóta is az államat keresem, és odáig még kábé senkinek sem sikerült felnőnie (még a Malackrumplinak sem, mert az elsőre zseniális pulled pork azért sokat vesztett a nyári hónapok alatt a lendületéből). És a Selection pulled porkja sem tud olyan szaftos szörnyeteg lenni, mint az volt, de jó technikával, nagy odafigyeléssel összerakott szendvics ez, aminek remek, kiegyensúlyozott ízvilága van, amit tök jól egészít ki a káposztasaláta és közepesen a krumpli. Én mondjuk szeretem, ha a füstölt húsíz mindent átmar, viszont aki csak azt szeretné, hogy valahol középen töltse ki tartalommal az életét, az csapjon le rá! The Selection1051 Budapest, Október 6. utca 19.V-Cs:11-23P-Szo: 11-00
Egy nap a városban Így tört be Magyarországra az olasz fagyi
Oké, mondjuk fagyit én viszonylag keveset nyalok, és azt a kevés élményt is sikerült teljesen tönkretenniük az olaszoknak. Igen, nemcsak az egykor hatalmas pun birodalmat és Spartacus rabszolgafelkelését verték le, hanem az én fagyizási szokásaimat is alaposan megkeserítették, amikor kábé hét éve elnyaltam náluk egy gombócot. Mert annyival jobb volt, mint az akkoriban még szinte egyeduralkodó hazai ipari, hogy egész dimenziók nyíltak meg a kettő között, és amikor hazajöttem abból a kirándulásból, meg is próbáltam felfedezni ezeket a dimenziókat, mert biztos voltam abban, hogy itthon is van valami az ipari és az olasz között, szerencsés esetben az olaszhoz közelebb. És volt, ebből készült el az első nagy fagyitesztünk 2010-ben, amit aztán megismételtünk 2012-ben és 2014-ben is (oké, kezd elég régi lenni a blog), és az utóbbi kettőben már benne volt a Fragola, ahová meghívtak minket a héten (igen, szponzorposzt), hogy nézzük már meg, hogyan készül a fagyi. Kis háttérsztori: Török Balázs, a Fragola tulajdonosa azért kezdett bele ebbe a bizniszbe pont hét éve, mert: sokat járt az olaszokhoz tud olaszul szeret mindent, ami olasz az olasz fagyit különösen a pizzánál is jobban jó fagyizó akkoriban még nem nagyon akadt szóval nyitott egy fagyizót A koncepció azóta is változatlan, mindennek valamilyen természetes izé az alapja: Balázs szerint ha a málnafagyihoz málnát használsz, az nem a legolcsóbb, de a legegyszerűbb megoldás, mert nem kell azzal vacakolnod, hogy mitől lesz málnás az íze és a színe, hiszen a málnától. Az alap tehát jellemzően valami gyümölcs (bár kísérleteztek például gazpachóval is), ehhez jön a varázslat, a tej-, vagy sorbet-alapú titkos összetevő, amit Balázs olasz mesterekkel közösen kísérletezett ki és ami egyébként Olaszországból is érkezik: ezt adják a gyümölcsökhöz, ettől lesz végül a fagyigépben fagyi a cuccból. Innen már valamelyik Fragolába kerül a végeredmény, Fragolából egyébként elég sok van: már nyolc, plusz a partnerek is árulják a fagyit, amik együtt készülnek kézzel és géppel Budán. Ha ki akarod próbálni valamelyik ízt, itt vannak a címek, érdemes próbálkozni, mert szponzorposzttól függetlenül tényleg jók!
Városlátogatások Tampere Finnország
Irány észak – Go to NorthSzámos védekezési mód kínálkozik az izzasztó kánikula enyhítésére. Csobbanhatunk, ihatunk hideg sört, sőt ezt a kettőt egyszerre is tehetjük vagy helyben járunk a párakapuk alatt. Mi egy északi utazás mellett döntöttünk, nem gondoltuk, hogy Finnországban, közelebbről Tamperében is hőhullám dühöng.A helyiek rövidnadrágban, ujjatlan pólókban sétálnak az utcán.Ha előbukkan a nap, érdekes módon a 20-21° C-ig is felkúszó hőmérséklet nagyon forrónak tűnik. Itt azért óvakodni kell a sörivástól, mert 5€ alatt nem nagyon kapsz egy korsóval. Gondoltad volna, hogy a finnek szaunázással védekeznek a hőség ellen, azt mondván, ha kijönnek a forró szaunából, a kinti levegő egész kellemes. A kikötőben még szaunahajó is bérelhető.Ennyi előzetes után ismerkedjünk meg a várossal is.TampereA terület már az ókorban is lakott volt, a két nagy tó és az őket összekötő folyó partja kedvezett a település kialakulásához. A falusiak a mezőgazdaságból és állattenyésztésből  éltek. A folyó nagyszerű lehetőségeket kínált a halászathoz, különösen a lazac fogásához. A várost III. Gusztáv svéd király alapította Tammerfors néven, mely a XVIII. század végére jelentős kereskedelmi központtá vált. Finnországhoz csatolva, Tampere hamarosan az ország egyik legnagyobb piacának és ipari központjának számított, a textil és a vasipar volt a meghatározó. Az ipari termelés mintegy felét itt állították elő, jellemzően „Északi Manchesternek” nevezték. A Näsijärvi és Pyhäjärvi tavak közötti 18 méteres szintkülönbség következtében, a gyorsfolyásúTammerkoski folyó energiájának a felhasználásával villamos erőművet építettek.A város számos területen úttörő szerepet játszott, napjainkban az informatika és a távközlési ipar a meghatározó. Az egyik városrészt, „Finnország Szilícium-völgyének” is nevezik. A városképet ma is uralják a magas kémények és vörös téglás gyárépületek, melyekben éttermek, mozik és egyéb szórakoztató intézmények működnek.Tampere, 200 ezer fő lakosságával (agglomerációval együtt 300 ezer), az ország második legnagyobb városa. A település legszembetűnőbb látnivalója a Näsijärvi tó partján lévő „Nasinneula” kilátótorony, mely 168 méteres magasságával Skandinávia legmagasabb építménye. Tengerszint feletti magassága 278 méter. A tetején kilátó és forgó étterem található. A torony liftjei 30 mp alatt visznek a látogatószintre, ahonnan teljes panorámájában nézheted a várost.A másik kilátó a Pynikki Observation Tower, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás.A kilátótorony, a Särkänniemi szórakoztató park része, delfináriummal, hullámvasúttal és ezerféle más szórakoztató eszközzel. A hurokkal és csavarokkal megtűzdelt, Tornado névre keresztelt hullámvasút résztvevőinek sikítása már messziről hallatszik. Szem és gatya nem marad szárazon.Üljünk fel egy kisvonatra és ismerkedjünk a várossal.Bár nem egyszerű rátalálni a kisvonat megállóhelyére. Négy helybelit is megkérdeztünk, mindenki nagyon készséges volt, egyikük még bement a sarki ABC-be is érdeklődni, de nem tudtak segíteni. Tanácstalanul bámészkodtunk egy buszmegállóban, amikor észrevettem a kis táblát.Kiderült, hogy a megállótól kb.20 méteres körzetben érdeklődtünk. Úgy látszik a helyi lakosok nem utaznak a kisvonattal. Álljunk meg Tampere első szabadtéri szoborcsoportjánál, ugye nem baj, ha nem írom ki a finn nevét?A park tele van kisebb-nagyobb szobrokkal. A legmeghatóbb Yrjö Liipola emlékszobra, a „Kuru” nevű hajó áldozatairól. A parttól 1 km.-re futott zátonyra és 138 tengerész veszett hullámsírba.Egyéb kis szobrocskák és ötletes gyermekjátékok:Játszó gyerekeket ábrázoló szökőkút:Nézzük meg a Városházát!A politika és a történelem iránt érdeklődőknek ajánlható a Lenin Múzeum, melyet azon a helyen létesítettek, ahol Lenin és Sztálin találkozott 1905-ben.Lenin és én! A Lenin múzeum melletti sétányon látható a polgárháború emlékműve. Gondolom, azt jelképezi, ha háborúzol, nem marad se inged, se gatyád.A város egyik leghíresebb és legszebb temploma a Tampere  Katedrális, melyet Lars Sonck tervezett a nemzeti romantika stílusában. Építését 1907-ben fejezték be. A székesegyházban Hugo Simberg színes freskóit láthatjuk.Látogassunk el a piacra is, és kóstoljuk meg a híres helyi különlegességet, a mustamakkarát, amit mi egyszerűen csak véres hurkának hívunk. Érdekes, hogy a kisebb gyümölcsöket és zöldségféléket literben mérik.Nézzünk meg néhány szép épületet:Gyönyörködjünk a vidám, mosolygós finn lányokban: Tampere néhány évtizede még jellegzetes gyárváros volt, mára a város teljesen szinte zöldövezetté vált, csak a hatalmas vörös téglakémények emlékeztetnek a gyári időszakra. Élénk a kulturális élet, most rendezték meg a Tammerfest-et, mely népszerű zenei fesztivál. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=Wfct6UtR_RM                                                                                              by vinpet
Városlátogatások Taormina, Szicília drágaköve
Taormina, Szicília drágaköveA szicíliai városkáról hallva, képzeletünkben azonnal a Görög Színház és Csontváry csodálatos festménye jelenik meg. A személyes élmény messze felülmúlja a képzelet szépségeit. Taormina nem véletlenül vált Szicília jelképévé, itt megtapasztalhatjuk az egész sziget romantikus és mediterrán hangulatát. Már az ókorban is kedvelt üdülőhelynek számított, kellemes klímája és varászlatos atmoszférája miatt.A település természetes teraszként magasodik a kék tenger fölé, lélegzetelállító kilátást nyújtva az idelátogatónak.Sétáljunk végig a város főutcáján, a Corso Umbertón!  Gyönyörű mediterrán házak, épületek, az ezernyi áruval csalogató boltocskák, éttermek és fagyizók követik egymást. A szűk sikátorokkal szabdalt főutcát szinte mindenhol virág borítja. Az erkélyeken, kapualjakban és ablakokban pompázó díszes virágerdő szépségével és illatával teljesen elbűvöli a turistákat.Taormina legjelentősebb antik épülete a Görög Színház. A „Teatro Greco” valóban a görög időkből származik, de a római korban átépítették. A fantasztikus látvány Csontváryt is megihlette, több képet is festett róla. Híres festménye: A „Taorminai görög színház romjai” mellett itt készült többek között a „Holdtölte Taorminában” című kép is.A színpad háttere a naxoszi tengeröböl és az Etna gyakran füstölgő csúcsa. Szicília második legnagyobb szabadtéri színháza napjainkban divatbemutatóknak, koncerteknek és színielőadásoknak ad otthont.Taormina és Castelmola távolról nézve bikaszarv alakot képez, innen ered a város elnevezése is. (Taormina - Taurus)A várost a XX. század elejétől a művészek és írók fellegváraként tartják számon, sok külföldi híresség látogat ide. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=waMuNfYNS1A                                                                                                  by vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!