2023. október 1. vasárnap, Malvin napja
Nem félünk a vírustól – II. rész
Révay András
2020.03.03 11:03
Az UTAZÁS kiállítás hazai díszvendége idén Eger volt és ez jó alkalmat adott arra, hogy ne csak a város, de a tágabb környezete is bemutatkozhasson a közönség előtt. Heves mellett pedig egy másik megye, a 70. születésnapját ünneplő Bács Kiskun megye is kihasználta a lehetőséget, hogy megmutassa, mennyi élményt, különlegességet kínál a látogatóinak.

Eger és térsége, komplex kínálattal bíró vidék, sok egyedi attrakció, rendezvény várja az utazókat. A városba látogatók száma 2013 óta minden évben nő, ezért jelentős fejlesztések indultak. Megújult a Dobó tér, valamint a Végvári vitézek tere. Már látogatható a Török kert, növelik a bejárható kazamaták hosszát és számát. Rövidesen a Zárkándy bástya is elkészül, alagúttal kötik össze a belső várral. Kész viszont a nyugati oldalon a vársétány, itt egy tanösvény is helyett kapott. A Bazilikában 2022-re elkészül a rekonstrukció, megnyílik a Bazilika tornya is. Több, mint 10 km hosszú kerékpárút köti össze a város déli és északi pontját, Miskolctapolca - Ómassa irányában is van 60 km kerékpározási lehetőség. A borászaik kemény munkát végeznek, világszerte számos díjat szereztek az elmúlt években. Az Egri Csillag borok és a Bikavér Ünnepe is évről évre több látogatót vonz.

Szilvásváradról is bőséges ajánlattal érkeztek. Az itteni kirándulást a gyerekek gyorsan elfelejtik, mert az ősember barlangjába a túra bizony megerőltető. A Szalajka völgybe évente 600-700 ezer ember érkezik, mindent megtesznek azért, hogy őket ne csak odacsábítsák, de ott is tartsák. Elkészült a Lipicai Lovas Központ, itt díjugrató, díjlovagló és fogathajtó versenyeket, hagyományőrző lovas rendezvényeket szerveznek. Lesz lovastorna verseny is, ilyen eddig még az országban sehol nem volt. A Szalajka völgyben utazhatunk kisvonattal, ami az eseményekhez kapcsolódóan lehet mikulásvonat, nyuszivonat is. Az Ősember Fesztivál júniusban várja majd a látogatókat, júliusban rendezik Szilvásváradon a Gasztronómia kiállítást és kóstolást, természetesen a pisztrángra alapozva.

 Noszvajon nehéz kérdés: a programturizmus vagy az állandó attrakciók fejlesztése fontosabb? 2020-ban mind a kettőt gyakorolni fogják. Úgy látják: lényeges, hogy „jól megetessük, jól megitassuk” a hozzánk érkező turistákat, de programokat is kínáljunk számukra. Így lesz ez a Patakparti helyi termék piacon, ami 40 noszvaji termelőnek értékesítési pontja, mellette a rendezvénytérre kemencét építenek, ide kerül a háromnapos Kemencés napok és a Birs ünnep. A gyerekeknek szóló Meseút mellett lesz majd felnőtt Meseút, szerelemre, párkapcsolatra hangolva. A látogatás bombaszerű robbanását várják, a Galmping pikniken, május 24-én 10 svéd étterem vesz részt rajta. Noszvaj a különleges szálláshelyek Mekkája. A földön, levegőben, még föld alatt is vannak szokatlan szálláshelyek, lombkorona házak, buborék házak, konténerházak. Sok a barlang apartman is, a föld alatt is megszállhatnak a Noszvajra érkező vendégek.

Bélapátfalván áll Magyarország egyetlen épségben maradt, 1232-ben alapított ciszterci apátsága, ahol hazánk egyik legrégebbi templomi orgonáján csendülnek fel a dallamok koncert, szentmise során. Ezt a templomot egyszer az életben mindenkinek látnia kell. A barátságos, természeti és épített értékekben gazdag kisváros az év minden szakában várja látogatóit. A túrázóknak a Bélkő-hegy fehér mészkőszikláival kihagyhatatlan útvonal. A 816 méter magas csúcsára Magyarország egyetlen komplex típusú tanösvénye vezet fel. A hegy tetejére érve pedig páratlan látvány - hazánk egyik legszebb panorámája - tárul elénk, különleges sziklákkal: olyan, mintha nem is a saját bolygónkon lennénk. A Kéktúra is érinti Bélapátfalvát - ennek vonalán, az erdő közepén fekvő kis tisztáson található a Gilitka kápolna, melyet 1750-ben építettek Szent Anna tiszteletére. A gyönyörű környezetben a tavuk igazi horgászparadicsom. Kijelölt tűzrakó helyek csalogatnak bográcsozásra, nyárson sütésre, a nyáron pedig színvonalas kulturális események helye a tópart.

 A Gyógyvizek Völgyében három település, Egerszalók, Demjén és Egerszólát fogott össze, egymást erősítve jelennek meg a turisztikai palettán. Egerszalók, Európában egyedülálló látványosságával, a Sódombbal, de emellett a barlanglakások és Sáfránykert is egyre népszerűbb célpont. A 3D barlangmozi a technika segítségével repít vissza a dinoszauruszok idejéig. 2020-ban 12 nagyobb rendezvénnyel várják a vendégeket. Van hagyományőrző, népi mulatság, bor és gasztronómiai-, családos-, és fiatalos zenei program is. A következő a Szalóki Húsvét lesz. Idén több új attrakcióval készülnek, Tücsökkereső kalandjátékra hívják a gyerekeket és a szülőket. Elrejtőztek a kis tücskök a faluban, végig kell járni, begyűjteni a furfangos kérdések válaszait. Elkészül az Egerszalókot Egerrel összekötő kerékpárút, melynek segítségével már könnyedén elkerekezhetnek a vendégek akár a Bükk-hegységig. A túrára indulók részére helyi kerékpáros térképpel készülnek.

Folyamatos az érdeklődés a Zsóry-fürdő és a matyó népművészet iránt. Az idén 80 éves Zsóry Gyógy- és Strandfürdő, a fedett élményfürdő, a csúszdapark minden évszakban kikapcsolódási lehetőséget kínál a gyerekekkel érkező családoknak. A víznek itt van a legmagasabb kéntartalma az egész országban. Az idei szezonra elkészül a fürdő előtt a Zsóry Gyógy- és Egészségpark és egy gyógyhelyhez méltó központ. Itt játszótér, növénytorony hang- és fényjátékkal, futópálya, fitnesz eszközök, állapotfelmérő pontok, aszfaltrajz, kávézó és információs pont is helyet kap. Fedett kerékpártároló és elektromos autótöltési lehetőség is lesz majd. A szezont április 12-13-án a Matyó Húsvét nyitja, itt a család minden tagja megtalálja a szórakozását, a kézműves vásártól a népi játékudvaron át a tojásfestésig. A színpompás matyó viseleteket közelről lehet megcsodálni, sőt fel is lehet ölteni egy fotózásra. Július első hétvégéjén a Város Napja, második hétvégéjén a Zsóry Fesztivál, augusztus első hétvégéjén pedig a Matyóföldi Folklórfesztivál következik. A leglátogatottabb a Matyó Múzeum, az UNESCO szellemi világörökség részét képező hímzéseseket, viseleteket évente ezrek nézik meg. Számos érdekességet tartogat a Mezőgazdasági Gépmúzeum is, itt a működőképes gépek, vízimalom, kovácsműhely és matyó fogadószoba látható. A Hadas városrész alkotóházaiban, a bútorfestő, mézeskalácsos, fazekas, szövő mesterségek és a népi hangszerek világába nyújtanak betekintést.

 Aki Budapest felől érkezik erre a vidékre, annak érdemes megállni Hatvanban. A főbb turisztikai célpontok egyike a régi pompájában álló Grassalkovich kastély, a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak ad otthont. A 2021-es Vadászati Világkiállítás helyszíne lesz, a természet szeretetén alapuló vadászatot mutatják be a látogatóknak. Áprilisban itt a hatvani csata ideje, felelevenítik a dicsőséges tavaszi hadjárat első győztes ütközetét. A vendégek korhű bemutatót látnak, huszárokkal, fegyverekkel, ágyútűzzel. Érdekes lesz a hatvani Tuning és veteránautó találkozó, május elején több száz jármű érkezik. A hangnyomás mérés roppant szórakoztató, de legalább olyan érdekes lesz a Retro partizánok című rendezvény szeptember elején. A 60-as 70-es 80-as években Magyarországon is elérhető legteljesebb járműpalettát fogják bemutatni. A Sörfesztivál látogatóinak száma sem kevés, egyedi recept alapján készült barna- és búzasör is kóstolható. A legnagyobb kulturális attrakció a Munkácsy kiállítás lesz, kultúrtörténeti mérföldkőként emlegetik. A Hatvany Lajos Múzeumban, március 17. és július 14. között látható a világhírű Ásító inas és más páratlan alkotások sora. Különösen a kisgyermekes családoknak és a természetkedvelőknek nyújt kikapcsolódási lehetőséget a hatvani Vadaspark ahol számos magyar állat megtalálható. Többek között szürke marhát, vízibivalyt, mosómedvét, nyulat és szamarat is láthatunk.

Azt biztosan sokan tudják, hogy Bács-Kiskun megye területe a legnagyobb az országban. De azt már kevesebben, hogy itt terem a legtöbb szőlő és itt készül az a bor, amit különösen a fiatalok szeretnek, illatos és könnyed. Főleg a nyári hőségben szívesebben isznak ilyen borokat, mint, amiből egy pohárral is sok. A megyében, Hajóson van Európa legnagyobb pincefaluja. Több mint 1100 pince van itt, nincs hozzájuk lakóház, csak pince. Mellette van még másik három település, ahol szintén több száz pince van, csak nem ilyen egyediek, hogy lakóépület nélkül állnak. Ezt a négy falut 300 évvel ezelőtt, főleg sváb betelepülők hozták létre. Megóvott sváb jellegük miatt érdemes felkeresni, mindegyikben más-más különlegességek vannak Az egyiken, Nemesnádudvaron nemrég készül el a szenzációs babamúzeum.

 Ebben a megyében van a legtöbb termál- és gyógyfürdő, érdemes eljönni, mert itt gyógyulni lehet. Ilyen például Kiskunmajsa, Tiszakécskén szálloda is van. A megye kerékpáros lehetőségei ideálisak. Nincsenek hegyek, nem kell félni attól, hogy a gyerek begyorsul, aztán lezúg a domboldalon. A 3-5 méteres dombocskák itt már hegynek számítanak. A Duna-parton húzódik az Eurovelo 6-os útvonal. Van egy 200 kilométeres zarándokút is, amely része a magyar zarándokútnak. Esztergomtól indul és Kalocsát érintve, a Duna bal partján fut végig, a máriagyűdi kegytemplomig. Minden faluban van olcsó, 2000 Ft alatti szálláshely a zarándokok számára. Aki nem akar 10 kilométernél többet gyalogolni - a szomszéd falu épp annyira van - így különleges élménnyel gazdagodik. Nem kell csoportot szervezni, el lehet indulni egyedül vagy kettesben is. Szebb és és élményben gazdagabb, mint az El Camino!

Vannak a megyének természetes vizei, sokaknak fontos lehet, hogy ne az uszodák fertőtlenített klóros vagy másképp tisztított vizét használják. A kisgyermekeseknek jók a sekély tavak, a Soltvadkert mellettihez akár 1-2 éves gyerkőccel is oda lehet menni. Az ország 5. legnagyobb tava, a Szelidi-tó is itt van. Fantasztikus élményeket nyújt a szabad víz, a Duna is. Kenuval, kajakkal tökéletes kikapcsolódást kínál a rengeteg holtág. Áthúzódik ide a Gemenci erdő, benne szenzációs, természetközeli élményeket találunk. A falusi turizmus során biotermelők között lehet megtapasztalni, mennyivel más a fóliákban nagyipari módon megtermelt zöldség és gyümölcs, mint a bio módon megtermelt élelmiszer. A magyar nyelv szépen fejezi ezt ki, van az élelem és van a táplálék, ez utóbbi, amelyiket úgy gyártanak.

 

Szolnokon működik Magyarország egyetlen katonai repülőgép múzeuma, a RepTár. 2016 szeptemberében nyílott és már ebben az évben megkapták az év turisztikai attrakciója címet. Azóta is évente közel 80 ezer látogatója van és nemcsak múzeum, családi élmény is. Ugyanis a kiállított eszközöket gépek mellett tevékenységek is várják a látogatókat, például a MIG-29 szimulátorban. Van 4D mozi, új attrakció a 3D karika, ami vadászpilóta kiképző, a bátrak azt is kipróbálhatják. Beülhetnek két repülőgépbe, egy MIG-21 es vadászgépbe és egy JAK-52es gyakorló gépbe. Nagyon szeretik, mert pilótának érzik magukat benne. A legkisebbeket egy tematikus játszótér várja a szabadtéren. Egy katonai akadálypálya is rendelkezésére áll a látogatóknak, ahol vak labirintus, illetve csúszópálya található, a katonai kiképző eszközökkel együtt. Kúszó, mászó, erőt próbáló eszközök, minden, amihez erő és bátorság kell. A legnagyobb attrakció, amire Mosonmagyaróvárról, Budapestről, Zalaegerszegről, az ország minden pontjáról eljönnek, ez egy Messerschmitt BF-109-es. A legendás messzer, a második világháborús vadászgép, március 15-ig látható. Van egy nagyon friss információ, talán kulisszatitok is még, hogy egy kicsit tovább marad itt, ugyanis Krakkóból kapták kölcsön a Repülőmúzeumtól és egy második világháborús repülőgép is érkezni fog, de az még titok!

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Fejére állt a világ
Egy nap a városban Élet a válság után - Vendéglátás emberi kapcsolatokra épülve
Azt hiszem, a válság és a vendéglátás közöshalmazának mélypontja volt a legsikeresebb éttermes, Zsiday Roy nemrégiben tett kifakadása azon vendéglátósok ellen, akik jótékonysággal, házhoz szállítással és hasonlókkal próbáltak talpon maradni úgy, hogy a munkavállalók nagy részét megtartják, és nem engedik el a kezüket. Persze, volt vendéglátós, aki úgy hazaküldött mindenkit, mint a sicc, ők aztán a válság után nyilván fizetett hirdetésekben reklámozzák majd az összetartó csapatba, a komplex gasztronómiai élményekbe és az emberi összefogás nagyságába vetett hitüket, és gyere hozzánk dolgozni, mert megbecsülnek. Közben nagyon várják a turistákat, de várhatóan azok nem jönnek, úgyhogy megy a fejvakarás. Most mit csináljunk? A vendégek nem hülyék. Most azért elvált a búza az ocsútól, és ennek már nincs köze ahhoz, hogy mennyire számolta ki a belsőépítész a lámpák dimmelési fokát, hogy mennyire hajol meg a főpincér téged üdvözölve vagy hogy mit jelent az éttermi élmény, a tulajdonos szerint. Ugyanis az éttermi élmény egy egészen más dolgot jelent immár sokaknak. Mondom, mire gondolok. Itt írtam a közösség erejére támaszkodó helyekről korábban. Abban azt találgattam, vajon a profitot legfontosabb értékmérőnek tartott helyek fenntarthatóak-e abban az értelemben, ahogy a szélsőségesen változó körülmények közötti fennmaradást tekintjük a legfontosabbnak, szemben a változatlan, és egyébként kedvező piaci és turisztikai körülmények közötti megtérüléssel. A kettő nagyon nem ugyanaz. Mert miközben voltak olyan nagyon fontos helyek, akiket elsorvasztott a kormány segélycsomagja, úgy akadtak olyanok is, akiknek kifejezetten jól jött a járvány. Utóbbiba tartozott volt a Mészáros utcai zöldséges is Simon István elmondása szerint, hiszen az emberek elkezdték felkutatni a környezetükben, sétatávra elérhető vállalkozókat, a hipermarketek napi sok ezer ember által látogatott standjai helyett inkább választva a kisebb boltokat, ahol a járvány kevésbé tud terjedni. Erősödtek a lokális beszerzési források, ezzel együtt pedig az emberek arra is rájöttek, hogy a sarki zöldséges általában jobban figyel az árura, a minőségre, meg lehet vele beszélni, mit szeretnénk, beszerzi, amit kérünk, és egy emberi kapcsolat kezd kialakulni köztünk, és a minket etető személy között, ahogy ennek egyébként lennie is kellene. A termelő és a konyhaasztalunk között tátongó tökéletesen fekete doboz ugyanis minden, csak nem megnyugtató. Én nem Budapesten vészeltem át a járvány miatti bezártságot, hiszen néhány éve kiköltöztem a városból, minél közelebb az érintetlen természethez, és innen látogattam be a városba - ez egyébként épphogy jót tett a kapcsolatunknak -, és ez a kettősség, a városi nyüzsgés és a vidéki csend kettőssége hozott egyensúlyba. Az itteni legközelebbi becsületes éttermet - Malackert vendéglő - egyébként korábban is kedveltem, mert a kemencében sült húsainak minősége egészen különleges egy főút menti vendéglőhöz képest, és sokáig tartott, mire rájöttem, hogy miért van ez. Az étterem lelke Marcsi, a hely tulajdonosa, egyben konyhafőnöke, aki úgy képes két segédszakáccsal lenyomni egy telt házat, hogy el sem tudom képzelni, hogy csinálja, szigorúan tartva a maga által felállított minőséget. A fia az egyik felszolgáló. Nem fenszi hely, a fogások nem különlegesek, csak egyszerűen becsületesek, és a maguk nemében szinte hibátlanok.   Szóval jó kemencés sültek vannak itt, nagyon baráti áron, emiatt rendszeres vendég voltam, de azért nem ANNYIRA rendszeres. Egyrészt ugye folyamatosan kutattam az új helyeket Budapesten, másrészt a sültekre is hamar ráunok, izgalmasabb ételekre vágyom, vagy épp több zöldségre. Csakhogy az önként vállalt karantén elején rájöttünk, hogy a két kis gyerekkel együtt, a munka mellett nem lesz időnk főzni, én meg nem tudok hozni jártamban-keltemben távoli helyekről semmit, így nagy izgalommal fedeztük fel Marcsi új ötletét: lesz menü. Ideális forrás, hiszen a személyzet gyakorlatilag az étterem meletti házakban él, az alapanyagokat a közelből szerzik be, vagy hozzák nekik hűtőautóval, és szinte Heves megyében vagyunk, ahol meg alig volt fertőzés a hivatalos adatok szerint (14 volt a legmagasabb szám). Szóval elhatározták, hogy kiszállítós menüt adnak ezentúl, 400 forintos levesekkel és 800-900 forintos főételekkel. És ez nem csak azt jelentette, hogy a korábbinál is olcsóbb lett egy adag, amit így meg tudtunk venni minden nap, hanem így megjelentek a repertoárban az olyan ételek is, amik nem feltétlenül a hús körül forognak: töltött káposzta, rakott krumpli, főzelékek és így tovább. De azért maradt a hús is uralkodó. A hús mindenhol hangsúlyos, hiába, az ide járó közönség igényli is ezt. Mi azért néha kikönyörögtünk zöldségköretet magában, meg sima lecsót és hasonlókat. Marcsi élvezte az új helyzetet, mert mindig is akart ilyesmiket is főzni. Mi is élveztük, mert változatosabb volt így a felhozatal, ráadásul kiderült, hogy Marcsi nagyon is jól tudja főzni ezeket a klasszikusokat, anyáink és nagyanyáink legjobb pillanatait idézve minden nap, Horváth Ilona útján járva. Úgyhogy mentem is, minden nap. Van azonban a családunkban egy kis bökkenő, ami most újra felszínre került: a lányom és Évi nem ehetnek tejterméket, sem tojást. Ez egy klasszikus magyar konyha esetében kihívás, különösen egy szűkített menülap esetében, de Marcsi mindig megoldotta a dolgot. Eleinte úgy, hogy vett fel a menübe olyan fogást, ami nekünk is jó. Aztán úgy, hogy elkezdett felkutatni vegán tejfölt, vegán tejszínt (sokkal drágábbak, mint a hagyományos tejes verziók), tojásmentes tésztákat, és nekünk ezt használta, külön készítve nekünk adagokat anélkül, hogy előre megbeszéltük volna! Nem számolt fel érte plusz pénzt. Gyorsan a matek: míg az éttermi kiszolgálás esetén az ÁFA 5%, addig kiszállításnál 27%. Ezen nem változtatott a kormány válságintézkedése, annak ellenére, hogy minden kiszállításra ment, így egy 800 forintos, egyébként kiadós, és tisztességesen elkészített főétel valójában csak 630 forintos bevételt jelent, ha nem tudnak belőle leírni ÁFA-t (nyilván valamennyit tudnak, az alapanyag-beszerzésnél). A menüztetés elvileg arról szól, hogy tömegesen készítesz el tök egyforma tányérokat, és így esetleg lehet egy pici nyereséged a végén. De 27% ÁFA mellett, és úgy, hogy figyelsz a tejmentessé tett fogásokra, nehezen. Ennek ellenére Marcsi odafigyelt arra is, hogy ha rakott krumplit kértem, és elfelejtettem szólni, hogy maradhat a tojás, akkor ahelyett készített egy külön gombás-hagymás réteget az ételbe, hogy jó legyen. Ha azt kértem, hogy a rántott hús helyett csak süsse meg a húst (tojás nuku), akkor nem bedobta a serpenyőbe, hanem grillezte, külön fűszerezve, pácolva a natúr húst. Ha két palacsintát kértem, hármat vagy négyet csomagolt. Ha négyet kértem, ötöt vagy hatot. Felfoghatatlan energiákat tett a menüztetésbe úgy, hogy szerintem lehetett vagy 10-20 olyan törzsvendége, akik minden nap jöttek ételért, tehát a bevétel nem verdeste a csillagokat. Viszont tudjátok, mit kapott? Olyan törzsvendégeket, akikre számíthat a bajban, és akik már nem csak azért mennek oda, mert éhesek, hanem mert nekik jó, hogy úgy beszélhetik meg az ebédet, mint otthon. Kérhetik, hogy mit főzzön aznap. Vagy olyanokat, mint én, aki mostani újranyitás előtt kidolgozta nekik a menüztetésben megszokott újfajta, egyszerűbb, háziasabb ételek megtartását, ennek piaci kommunikációját úgy, hogy ne legyen kockázat, ételt se kelljen kidobni, és a hagyományos étlap fogásait se veszélyeztesse az olcsóbb fogás. Marcsi nem tudja, mivel foglalkozom, így eleinte meglepődve - kissé kétkedve - vette a segítségnyújtásra vonatkozó javaslatomat, de amikor kidolgoztam az ötletet, nagyon örült neki. Emberi kapcsolatok. Te segítettél nekünk, amikor szükségünk volt rá, nem törődve a megtérüléssel. Most én teszem ugyanezt. Ezt jelenti a vendéglátás, emberi kapcsolatokra helyezve. Nem fogsz bezárni, mert nem hagyjuk. Mert fontos nekünk. Nem azért fontos, mert “fontos”. Nem úgy, ahogy a világ összes cégének fontos a világ összes pozitív törekvése. Nem azért, mert megtérül, vagy jól fest és mutogatni lehet, mert professzionális vagy szép. A fontos szó jelentése végre elválik a marketing bullshittől, mert mélyebben gyökerezik. Vannak olyan vendéglősök, akik még mindig kinevetik az ilyen gondolatokat. Nem professzionális. A professzionális az, ha bezársz, szevasztok, mindenki menjen haza, majd lesz valaki más. Akinek a profit a legfontosabb, annak más szempontok vannak a fejében, és sikeres csak így lehet, amennyiben a sikert profitban mérjük. De mi van, ha ez a siker csak “siker”? Mi van, ha a sikernek is vannak mélyebben gyökerező rétegei, ami a számukra láthatatlan? Ahogy a fontos dolgoknak. Ezt jól tudják azok, akik nem a pénzért élnek, hanem jól akarják érezni magukat abban a komplex élményben, amit a munkájuk jelent. Nem a céljuk felé úsznak, mint a cápák, hanem élvezettel lubickolnak az általuk megteremtett mini-világban, nem törődve vele, hogy kishalak. A járvány miatt ők kerültek reflektorfénybe, legalábbis a lokális közösség szemében, és az ő sikerük, az általuk fontosnak tartott dolgok egy pillanatra mindannyiunk számára fontosak lettek. És nagyon szeretném hinni, hogy ez így is marad. Malackert vendéglőCím: 2182 Fenyő út 3., Domonyvölgy
Egy nap a városban Élet a járvány után - Figyelem, pékrobbanás következik
Mielőtt beütött volna a krach, épp akartam írni egy posztot a második generációs pékekről. Aztán mára már a harmadik generáció képviselői fontolgatják otthon, nyissanak-e saját helyet. A járvány nagyon begyorsította itt a folyamatokat. Az első generációs kézműves pékek azok, akik külföldi példák segítségével sajátították el a kovászos kenyér készítését, lévén Magyarországon akkorra kihalt a tudás írmagja is. Ezek a pékek, akikről a blogon a nyitásuk után írtam az utóbbi tíz évben (Józsiról még akkor, amikor nem is volt boltja), ma már “rocksztárok”, ahogy az egyik olvasónk írta. A második generáció az, akiket az első generáció tanít meg a kenyérsütésre. A második generáció ennek megfelelően százszor annyi potenciális pékből áll, mint az első. Sok-sok évig az első generáció volt nekünk, de most nagy robbanás előtt állunk. A harmadik generáció pedig az, akiket a második tanít. Épp most. Facebook csoportokban, személyesen, blogokon keresztül. Még többen vannak, és a létrejöttüket nagyban segítette a járvány, ugyanis ők voltak azok, akik felvásárolták a kenyérlisztet a boltokban, miközben előtte soha nem tettek ilyet, és elkezdték kipróbálni, milyen az otthonsütés. Rengetegen vannak, akik személyesen megismerték a kovászt, a kovász az új vegánság és crossfit, mindenki bemutatja a világnak, hogy ő is csinálja. Az én közvetlen környezetemben is többen kezdtek bele ebbe, miközben korábban elképzelhetetlennek tartották ezt, és értek el jó eredményeket a kovásszal. És persze egyáltalán nem automatizmus, hogy egy otthonsütőből hivatásos pék legyen, hiszen elég sokan vezetnek autót, mégsem megy mindenki hivatásos sofőrnek, de a mostani gazdasági helyzetben, amikor sokan elveszítik a munkájukat, meg a vállalkozásuk bevételeit, azoknak elég biztos megoldás lehet egy pékség. Egy jó pékségnél gyorsan kialakul a törzsközönség, ennek tanúja voltam az utóbbi hónapokban a város legkülvárosibb és egyben egyik legfiatalabb pékségében, a Külvárosi Pékségben. Úgyhogy igen. Minél többen sütnek otthon, annál több jó pékség nyitása várható. Van azonban egy nagyon fontos különbség, amit észrevettem az első és a második generáció között, ami nyilván hatással lesz a harmadikra is. A “rocksztárok”, akik közül többet személyesen is ismerek, összességében alázatosan állnak a tésztához, a kenyérsütéshez. Azok, akikből a második generáció kiválása várható, valamint azok, akiket ők tanítanak, tehát egy elvi harmadik generáció tagjai lehetnek, helyenként elviselhetetlenül elitista képet festenek az online térben. Elég bemenni egy ilyen csoportba, és gyorsan bele lehet futni néhány nanecseszdfelazagyam-ba. Aki olvasta a Vadkovászos pékségről szóló írásomat, emlékezhet, hogy három tényező együttállása miatt örültem nagyon a találatomnak: távol a város középpontjától nehéz jobb minőségű pékárukat találni, az pedig, hogy minőségibb cuccokat viszonylag olcsón lehet kapni egy buszvégállomáson lévő bódéban, örömteli volt. Két dolog nem volt tisztázva a posztban, mert balga fejjel azt gondoltam, érthető: mi az a kenyérnél, hogy minőség (milyen szintjei vannak), és mi az, hogy olcsó (mennyiért lehet jó kenyeret készíteni). A poszt hatására a kovászszerető közösség ugyanis felháborodott. Állítólag ugyanis nem lehet igazán jó kovászos kenyeret készíteni ennyi pénzért (épp ezért dicsértem ugye a kenyér ár-érték arányát, ami úgy lehet magas, ha az érték relatív magas, vagy az ár relatív alacsony). Valaki konkrétan a fejemhez vágta, hogy én ugyan ne írjak semmit a kenyérről, mert képes voltam örülni egy “full élesztős kenyérnek". Az élesztő lett, úgy tűnik, az új sátán. Hogy ez mennyire balga dolog, arról egy gyors magyarázat. A kovászos kenyér a legjobb kenyér - ezt az állítást axiómaként kell a továbbiakhoz elfogadnunk, mintha azt mondanánk, hogy a direkttermő szőlők bora silányabb. Egyszerűen jobb az ízük, állaguk, héjuk, nemesebb és egyben hagyományosabb módon elkészíthető, összetettebb élelmiszerek. Úgyhogy a továbbiakban csak a kovászosra figyelünk, akkor is, ha néha szívesen lehúzok egy pohár othellót, szigorúan pinceszagú kávéspohárban. De nem elég a kovászos kenyeret keresnünk. Fontos megértenünk, hogy kovász és kovász között is van különbség, az elnevezés nem takar egyértelmű módot az elkészítésre vonatkozóan. Hagyományos értelemben az a kovász, amit lisztből és vízből készítenek, az adott hely természetesen előforduló élesztőgombái és baktériumai részvételével. Ez az a a kovász, amit egyszer elkészít a sütő vagy a pék, és onnantól életben van, és életben is kell tartani. Az élőlény évtizedekig, évszázadokig élhet, a pult alatt, egy hordóban, mindig, szinte minden nap kell vele foglalkozni. Ha az élőlényből egy darabot átvisznek egy másik helyre, akkor az ott található élesztőgombák és baktériumok “fertőzik meg”, és onnantól kezdve a kovász átalakul egy arra a helyre jellemző kovásszá. A kovász ezt, és csak ezt jelentette egészen addig, amíg a nagy pékségek el nem kezdtek ismét kovászt használni. A kovász másik, higított típusa az, amikor a kovászt gyorsan vagy lassan - de inkább gyorsan - előállítják, egy adott feladatra. Megerjed egy kevésbé nemes, kevésbé sajátságos gomba segítségével - konkrétan sütőélesztőt tesznek a masszába -, ettől élni kezd, aztán meg is sütik, el is pusztítják az egészet. A folyamat nem tart tovább három óránál, ami több, mint a sütőipari termékként árult gyorskenyér (a ma eladott kenyerek túlnyomó része), de kevesebb, mint a hagyományos kovásszal készült kenyerek fél napos babusgatásával töltött idő. Emiatt irtózni kell az élesztőtől? Nem. A helyén kell kezelni. Ugyanis élesztővel lehet tisztességes kenyeret készíteni, tökéleteset nem. Hagyományos, fél napos babusgatással lehet tökéletes kenyeret készíteni, olcsót nem. Tudjátok, miben van még sütőélesztő, és mi készül “kamukovásszal”? A Freyja csúcs-croissant-jai. Ja, a tésztához adnak egy kevés élesztőt, és ott a hordóban náluk a poolish, ami pontosan egy hosszú érlelésű, sokszor élesztős - Freyjánál vad - kovász. Rohadt jó dolgok készülnek sütőélesztővel, jelzem. A liszt minősége: na, az már tényleg game changer. “Kamukovász” - ezt a szót használják az élesztős kovászra a kézművesek, akik babusgatnak. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy nagyon pejoratív. Ennek mentén aztán el is kezdődött egy káros folyamat ebben a nagyon-nagyon fiatal, csak második generációját élő közösségben. Az elitizmus gőgje kezdett terjedni. A Garat malom még a járvány első heteiben megfeküdt - a többivel együtt, persze -, amikor megrohamozták a tömegek, kenyérlisztért. A Garat malom egyike a legjobb malmoknak az országban, és ezidáig általában csak az vásárolt náluk - nyilván magasabb áron - lisztet, akinek fontos volt a minőség. A koronavírusos pánik miatt azonban bezárták a webshopjukat, és kiírták többek között az alábbiakat:   “Nem vagyunk felkészülve, hogy átvegyük azokat a vevőket a multiktól, akiknek eddig jó volt az ő lisztjük is.” Édes jóistenem. Én azt hittem, hogy egész idáig ezt csináltátok. Én azt gondoltam, hogy ezidáig boldogok voltatok, hogy eggyel több a törzsvevői kör, eggyel több ember hagyja ott a multilisztet - akármi is az -, és veszi a minőséget, és lehet edukálni, meg végre eggyel többen vagyunk. De ezek szerint a klub zártkörű lett lassan, és amint eléri egy malom az erőforrásai határát, elkezdhet fölényeskedni. Az ilyen hangulat is csak erősíti a leendő minőségi pékek gőgjét. Aki most találkozik először a kovásszal, és szeretne többet megtudni róla, annak nem jó, ha egy kellemetlen közösséggel találja szembe magát, mert nem kizárt, hogy egy életre elmegy a kedve attól, hogy ennek része legyen. A folyamat hirtelen a visszájára fordul. Nem jó, hogy azok maradnak szívesen, akik két perc alatt be tudnak állni a dühös kenyérelit táborba, és simán felpofozzák egy héttel korábbi önnön valójukat. Ne náculjunk be: lehet tisztességes, jó kenyeret csinálni anélkül, hogy természetes kovászt etetnénk minden nap, és a tökéletességre törekednénk. A tökéletességnek is megvan a helye, meg a tisztességes dolgoknak is. Ha minden embernek, a kispénzűeknek is, akarsz adni egy kiló kenyeret minden másnap, akkor nem törekedhetsz a tökéletességre, mert a világon nincs annyi kézműves pék, hogy ellássa őket, nekik meg nincs pénzük kifizetni a napi 200 kenyeret sütni képes emberek és eladók napi fizetését, szétdobva (plusz adók, járulékok, rezsi, bérlet, áram, nyereség). És ahogy a második, majd a harmadik generáció elkezdi kitermelni a kézműves pékségeket, és egyre többen lesznek szerte a városban, és minden csúcskenyérre vágyó, fizetőképes vendég válogathat már a közeli pékségek között, a jó pékek is kénytelenek lesznek tisztességes, olcsóbb kenyeret adni, hogy szélesebb közönséget vonzzanak. Nagyon nagy szükség lesz a tisztességes dolgokra, a tökéletes mellett. Egyvalamivel azonban tényleg baj van. Az elnevezéssel. Mert jelenleg az, hogy “kovászos kenyér”, sajnos nagyon sok dolgot jelenthet, és így a vásárló becsapására szolgál. Aki megkóstolja az egyiket és a másikat, az pontosan tudni fogja, mi a különbség, de ez így nem jó. Nem jó, ha a név, az elnevezés nem takarja az elnevezés tárgyát. Kell új szó a kétféle kovásznak, amivel megkülönböztetjük őket. És akkor talán megállíthatjuk a második generációs elitistákat is, akiknek többé nem kell pejoratív hangulatú, erőszakkal létrehozott szavakkal bizonygatniuk, hogy ők a kovászjedik, mindenki más pedig alja munkát végez, mert ez egyébként nem is igaz.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!