2020. január 22. szerda, Vince és Artúr napja
A Fő utcán végestelen-végig
Révay András
2014.09.22 20:22
A dal szerint minden kiskapuban virág nyílik, tapasztalataink szerint viszont minden lépésnél sör csurrant a poharakba – és ez így is volt rendjén. Új helyszínén a 8. Főzdefeszt minden eddiginél sikeresebb volt.

A Főzdefeszt szervezői egyszerre két jó döntést is hoztak. Mivel korábban csak az innivaló mennyisége volt bőséges, a harapnivalóról már nem volt elmondható ugyanez, az idén házasságot kötöttek a Dining Guide Street Food Show-val. A friss nász egyelőre sikeresnek látszik. Lehetséges, hogy a mézeshetek boldogságához nagyban hozzájárult a másik szerencsés döntés. Annak érdekében, hogy minden eddiginél több embert ismertethessenek meg az igazi kézműves sör és a minőségi street food fogalmával, csatlakoztak az Európai Mobilitási Hét/Autómentes Naphoz, melynek keretében az egész Andrássy utat lezárták szeptember 20-án és 21-én. Akiknek elegük lett a Hősök tere és a Nagymező utca közötti területen látható tömény BKK reklámból, vigasztalást és felüdülést találtak, ha továbbmentek az Operaház irányába.

 Az úttest közepét padok és asztalok, a két szélét pedig faházak és sátrak foglalták el. Ez utóbbiakban enni-inni lehetett kapni – mindkettőt szerencsére nagy bőségben, a zsákmányt pedig középen ülve fogyaszthatták el – már akiknek jutott ülőhely. Igaz – és ezt kötelesek vagyunk megállapítani – a szesztestvérség gyorsan kialakult és szinte általános lett. Hamar érvényesült a „sok jó ember kis helyen is elfér” régi alapelve. Hát még, ha a jó emberek valamennyien jó söröket tartottak a kezükben! A döntés persze nem volt egyszerű. A sörárusok száma az ötvenhez, az ételeseké a harminchoz közelített és természetesen egyiknél sem állt egyetlen tételből a kínálat. A nehéz ír és bajor sörök mellett egyre népszerűbbek az alacsony alkoholtartalmú, könnyed ivósörök és nem hiányoztak a gyümölcsös ízesítésűek sem. Aki pedig megéhezett, a görögtől a kínaiig, a sajttól a kolbászig válogathatott kedvére a hideg és meleg ételekben. Gondjuk csak egy esetben akadt. A rendezők valószínűleg nem számítottak ekkora érdeklődésre és a szükségesnél kevesebb mobil WC-t rendeltek. Ám az általános jó hangulatot ez számottevően nem rontotta.

A hétköznapi sörfogyasztók tudatában Tapolca mostanáig nem tartozott a magyar sör fellegvárai közé. Ez a nézet átértékelésre szorul. Starcsevics László 1992-ben lett ott főzdetulajdonos. Szó szerint az űrből érkezett, korábban ugyanis űrtávközléssel foglalkozott, sok szabadideje volt és amikor meghallotta, hogy működni kezdett az első magyar mini sörfőzde, meglátogatta Gyenge Zsoltot Tiszafüreden. Az ő tapasztalatainak nyomdokán indult el és mára odáig jutott, hogy ír söröket is főznek Tapolcán. Az Andrássy úton is az ale típusú ír vörös volt az egyik legkelendőbb. A színét a karamellmalátától kapja. Meglátták azt is, hogy 2-3 éve elindult egyfajta igény, mind többen keresik a könnyed gyümölcssöröket. Ezeket nem gyümölcsből főzik. A hagyományos, már megerjedt sör ászokolásakor áll a sörlé gyümölcs ágyon. Mint az ágyas pálinkánál.

A Gyertyános Serfőzde Miskolcon dolgozik. Az ikerpavilonja előtt sorakozó, nem kisszámú érdeklődő jól mutatta, hogy a söreik iránt nagy a kereslet. Bár elsősorban ízesített söröket készítenek, Budapestre hoztak magasabb alkoholtartalmúakat is. Az Elixir 18 például gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített, karakteres, belga típusú sör. A testes, chilis sör enyhén csípős, nyolc százalék alkoholja nem „tolakodó”. A Főzdefeszten debütált és azonnal nagy kereslete lett az Ananász-lime sörnek. Kellemesen pikáns, az ananásztól kicsit édeskés, de a lime ezt ellensúlyozza benne. Nagyon jól sikerült a birsalma sör is. A vásárlók elégedetten jelzik, hogy ezek a sörök megmaradnak sörnek és nem mennek el szörpös, gyümölcsléhez hasonló irányba. Ez talán annak is köszönhető, hogy a gyártás során az erjedés előtt adják a friss gyümölcsöt vagy a gyümölcsvelőt az italhoz és a lé azzal együtt erjed. A keserű csokoládé sörben viszont nincs csokoládé, a malátának bizonyos pörkölési szintjén jelenik meg a kellemes csokoládés íz.

Igaz, hogy nem az Operaház fantomja, de pont az Operaházzal szemben ütött tanyát egy fantom. Önmagukat nevezik fantomsörfőzdének, mert nincs saját főzdéjük, az évek alatt kikísérletezett receptjüket egy bérfőzdében főzetik. Ugyanakkor az egész főzési folyamatot maguk tartják kézben, a kezdetektől a palackok címkézéséig. Tárgyalnak a vevőkkel és jelen vannak a szállításnál. Ügyelnek a legapróbb részletekre is. Söreik határozottan érdekesek. A fesztiválra hoztak egy hétféle amerikai komlóval fűszerezett búzasört, mely a megszokott búzasöröknél kesernyésebb. A brit stílusú vörös sör kicsit tompább, inkább maláta-központú, a lenyelés után, mondhatni „hátulról a bokorból megtámad minket” a gyengédebb kesernyésség. Ezeknél már megfontolandó, hogy mikor és mihez isszuk. A vörös sörhöz mindenféleképpen húsokat, steaket, hamburgert, a búzasör mellé halételeket, tésztaféléket, esetleg salátákat érdemes fogyasztani.

A gasztronómiai különlegességeket kedvelők előtt Wang mestert nem kell bemutatni, az ő neve jól ismert. Ám ha valaki véletlenül mégsem találkozott volna vele korábban akkor is biztosan megállt a pultja előtt, olyan étvágygerjesztően tálalt ételek sorakoztak egymás mellett. Sült királyrák vegyes salátával, házi készítésű húsos derelye, borjúpogácsa rizzsel, gombás csirkés ragu rizstésztával – és ez a felsorolás nem is teljes. A legtöbben talán a húsos derelyét szeretik. Van benne darált sertéshús, kínai medvehagyma és királyrák farok. A kínai medvehagymának csak az alakja más, mint a magyar, az íze pont olyan intenzív. A fűszerek közül a szecsuáni bors és a csillagánizs Kínából érkezik, ezek teszik az összhatást eredetivé. Itt, az Andrássy úton is sokan mondták, hogy várják már az új étterem megnyitását, melyre valószínűleg október elején az V. kerületben kerül majd sor.

Jó érzékkel használták ki az autómentes nap előnyeit a Budapesti Operettszínház vezetői is. A színház előtt felállított színpadon olyan műsort adtak, ami szinte odaszögezte a közönséget. Az ének és a zene a Nagymező utcából kihallatszott az Andrássy útra, így könnyű volt elcsábulni és sok százan vették az irányt a sörös pavilonok közül a színház felé. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő dallamai kiváló vonzerőnek bizonyultak és - ahogy az már ilyenkor lenni szokott – a legismertebb operett slágereket a közönség együtt énekelte a művészekkel. Két műsorszám között még arra is nyílt alkalom, hogy a színház jegy- és bérletvásárlási kedvezményeire felhívják a figyelmet. A férjek pedig, amikor jól besörözötten este hazamentek, joggal mondhatták, hogy nem is az italtól, hanem a kiváló muzsikától támadt olyan virágos jókedvük!

Kapcsolódó témák

Akár ez is lehetett volna a 79. OMÉK jelmondata, az igazságot ugyanis híven tükrözi. Kiállítóiban és látogatóiban egyaránt vegyes érzelmeket keltett. Mindjárt a belépéskor zavarba jöttek. Az épületeken belül ugyanis - a többi kiállításnál megszokottól eltérően – egyáltalán nem volt semmiféle jelzés, számozás, útbaigazítás! Sem a pavilonok sarkán, sem a közöttük lévő utak felett. Mindenki ténfergett, tekergett, amíg véletlenül rábukkant arra a kiállítóra, akit keresett.

Az épület alapkövét 2017 áprilisában rakták le, 26 hónap múlva pedig a hivatalos átadására kerülhetett sor. Már a terveit is kimagasló minőségűnek ítélte, és díjazta az építészszakma, leglátványosabb megoldása, hogy egy zöld domb alá süllyesztették az üzleteket. A 4,3 milliárd forintos önkormányzati beruházásban felépült Klapka Központ a legkorszerűbb építészeti elképzelések megvalósítása mellett a környezettudatos gondolkodást is tükrözi.

Jelenleg már – próbaüzemben - a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit a Párisi Udvar Hotel Budapest. A Ferenciek terén álló Párisi Udvar, Budapest egyik legismertebb, Európában is egyedülálló épülete, melynek teljes felújítása öt évvel ezelőtt kezdődött. A történelmi jelentőségű helyreállítás szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint, szakrestaurátorok bevonásával, a legkiválóbb szakemberek közreműködésével zajlott.

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hivatalosan is gőzgombóc-őrület van Budapesten, a kínálat nagyon szűk
Lehet, hogy lemaradtál róla, de a helyzet az, hogy kitört a gőzgombóc-láz. Nem tudni, hogy a síelős szezonnak köszönhető-e, hogy a hütték csemegéjét kívánja a budai-pesti nép, mindenesetre ez az igazság. Kevés hely árul gőzgombócot, én konkrétan kettőről tudok. Az egyik az Édesmindegy, ahol a Facebookra hivatalosan is kiírták, hogy naálljonmegamenet, akkor mostantól csak előrendelésre lehet gőzgombócot rendelni, nyilván azért, mert különben mindent felzabálnánk egy perc alatt, és nem maradna másoknak. A másik ilyen hely a Másik Bolt a Kós Károly téren, a Wekerle telepen. Tudom, megint róluk írok, biztosan meg is kapom értem a magamét. De mit tegyek, ez a helyzet, törzsvendég lettem annak ellenére, hogy vagy ötven kilométerre lakom tőlük. De egy olyan helyet nem lehet nem szeretni, ahol a dió piros, a cseresznye sárga, a falon pedig ott vannak a történelmi személyek utolsó órái, régi villákkal ábrázolva (nyakazás, vaddisznó ésatöbbi). A gőzgombócról elmondok néhány, és egyáltalán nem evidens dolgot. Az egyik az, hogy lehet házilag fabrikált, kondérra tett szúnyoghálóval, meg az azt lefedő fedővel kísérletezni, de ha nagyban akarod űzni, akkor venned kell egy gombócgőzölőt. Ennek ára 400-500 ezer forint között van, és nem valami kifinomult cucc. Alul egy tálban fő a víz, felül a gőze bejárja az üveggel leválasztott, rácsokkal szabdalt teret. Senki nem tudja, miért 400 ezer forint mindez, hacsak az nem, aki megélt már ilyen gőzgombóc-mániát, mint ami most van a fővárosban. Főleg ha azt nézzük, hogy a gép nem képes minden körülmények között meggőzölni tésztát, simán nyersen hagyja, ha nem ügyeskedünk. Hogy lehet ez? Úgy, hogy az ilyen gépek nagy része fagyasztott, előre elkészített gőzgombócokat melegít csak fel, mint a hütték csemegéit. Fábi, a Másik Bolt tulajdonosa természetesen beszerzett használtan, olcsóbban két ilyen szerkezetet. Eleinte itt is a szúnyoghálós módszerrel kísérleteztek, de egy idő után tudták, hogy ez nem mehet tovább, ha naponta szeretnének ötnél több embert is kiszolgálni (volt is kétfelvonásos botrány is már a boltban, amiért elfogyott a gőzgombóc, mire a város másik feléről odazarándokolók odaértek). “Mennyi idő alatt hozza vissza az árát egy ilyen gép?” - kérdeztem. “Két nap” - válaszolta gondolkozás nélkül Fábi. Vendéglátóiparról beszélünk, a két éves megtérülések birodalmáról. Persze a Másik Boltban nem fagyasztott gombócokat melegítenek, mint minden jó helyen, itt is a jó alapanyagokról és a kísérletezésről szól a dolog. A hagyományos gőzgombócban nagyon sűrű és savas-ízletes szilvalekvár, ráöntve édes, behízelgő vaníliasodó és mák / karamell foglal helyet, a tészta pedig egyszerre nyúlik és tartja magát, baromi jó cucc. 1500-rt az alap verzió, de van többféle édes is. CSAK HÉTVÉGÉN készül, szombat déltől vasárnap este hatig lehet gőzgombócolni, előtte hívjátok fel a boltot, nehogy lyukra fussatok. De jó hír, hogy hétvégén a boltban olyan élet van, olyan jó hangulat, hogy érdemes is ellátogatni ekkor külön, a hely általános hangulatáról itt írtunk. A Másik BoltCím: 1192 Budapest  Kós Károly tér 13.
Egy nap a városban Tényleg őserdőt építettek egy belvárosi udvarban - Twentysix
A pesti belső udvaros bérházak alternatív felhasználása nem idegen a várostól. A romkocsma-kultusz kitermelte már a színházteremmé avanzsált udvarokat, de erdőt is láttam már kinőni így: a Grandio Hostel udvarán valóban a földből nőttek ki a csemeték, de dzsungel helyett ott inkább csak olyan érzésem volt, mint amikor kivágnak egy erdőt, és pár évvel később a helyén elkezdenek nőni a csemeték. Ha viszont belépünk a Király utca 26.-ba, az egykori V.A.M. Design Center épületébe, eláll a szavunk. Mindenki, aki először lép be, megáll, és csak néz egy ideig. Banánfa, fikusz, begónia, pálma, meg még egy csomó növény, “simán nagy” és “baromi nagy” kivitelben - van, amelyik több mint 70 éves -, behálózzák a helyet, takarják ki előlünk a kiálás egy részét, akárhová állunk. A belső udvarba fentről egy hatalmas csillár lóg be, ami valahogy ezt az egyébként is grandiózus teret még grandiózusabbá teszi. Hangyaként érzem magam, ha felnézek. Ilyen a tér a hely saját fotóin, a gangról lőve: De lentről ennél sokkal zöldebb: Este: Szerda este léptem be először, és igyekeztem a hozzám lépő felszolgálóra koncentrálni, aki nagyon kedvesen elmondta, hogy tele vannak, de a bárpultnál üldögélhetek. Az asztaloknál a dress code a kinyalt volt, ahogy körülnéztem, én viszont a hideg ellen inkább hegymászónak öltöztem (városi sétaprogramot szerveztem magamnak). Mivel voltak szabad asztalok, úgy éreztem, hogy gyakorlatilag ki vagyok küldve, nagyon udvariasan és finoman. De nem hagyott nyugodni a dolog. Másnap elmentem kora délután, kipuhatolni, hogy jó volt-e a megérzésem, nem akartam elhamarkodottan ítélkezni, nektek meg az első benyomás alapján írni valami hülyeséget. Megint csak sokan voltak, de azért nem annyian. Ilyenkor reggelihez lezárják az őserdőt (csak a vécékhez lehet hátramenni), és az oldalt található shopot nyitják meg. Itt kapott helyet a konyha is, valamint a péksütis rész, na meg egy csomó dizájndarab, tálak, tányérok, illatok (az Awen magyar illattervező márkája, aki saját, személyre szóló illatot is készít megrendelésre). Csakhogy annyian voltak, hogy az őserdő egy részét is megnyitották. Megint sétálgattam bent, mint valami parkban, tátottam a számat, egy hölgy odalépett hozzám olyan mosollyal, mintha ezer éve ismernénk egymást (előző este is megtette, de aztán, miután megkapta az infót, hogy nincs asztal, suhant is tovább). Fejemben felvillant a “felismert” lámpa, főleg miután elkezdett körbevezetni a helyen. Nem csak úgy, hogy hol üljek le, és mindjárt jön a kollegina, hanem hogy rendesen idegenvezetést kaptam. Egy ponton már rákérdeztem: “bocsi, de te tudod, hogy mivel foglalkozom, ugye?” Nagyon zavarba jött szegény, és elpirultan mondta, hogy ne haragudjak, tök ciki, de fogalma sincs. Ekkor meg én jöttem zavarba, de tudnom kellett, látnom kellett a reakcióját. “Komolyan azt mondod, hogy ha meglátsz egy érdeklődő vendéget síruhában, tartasz vele egy tíz perces sétát a helyen?” - le voltam döbbenve. Mint kiderült, ő Poisson-Angeli Barbara, a hely megálmodója, és az egyik tulajdonos. A reakcióját látva elhittem, hogy így van. Fél nap alatt az első benyomás átalakult a gyökeres ellentétjévé. A hely egy laza, kedves, kötetlen központnak tűnt már, ahol jógateremben váltják egymást a programok, hátul rendezvényteremben lehet közösen főzni, a shopban pedig teljesen nyitott konyhában szorgoskodik a nyitott tekintetű, láthatóan elhivatott olasz séf. A kínálatról nem sokat szóltam, de egyelőre nem is sokat tudok. Vacsorázni ugye nem tudtam, a vacsoraétlap délután nem elérhető, ebéd pedig csak később lesz. Így választhattam reggelit, amit meg is tettem: Kiváló volt, de a vacsoráról nem sokat árul el. A céklás hummusz az egyik legjobb, amit a műfajban ettem (úgy tűnik, Budapest lassan hummusz-nagyhatalom lesz, annyi az izraeli/arab konyha már), fantasztikus, rengeteg fajta olivabogyó, tiszta ízű labneh és egy buggyantott tojás. Kellemes volt, látszott, hogy az alapanyagokra nagyon figyelnek, és a konyha igényes, de mást nem tudtam ebből megállapítani. Ja igen. A kávéjuk is jó, kilencpontos (tízből) olasz fajta. A Twentysix, aminek a neve egyszerre utal a házszámra (meh), és a bent uralkodó, a fák számára ideális állandó hőmérsékletre (hű), egy nagyon sok arcot felmutató hely. Multifunkciós tér, étterem, reggeliző, kávézó, shop, sport-stúdió, közösségi tér. Ha semmit nem akarunk, vagy tele van a hely, akkor is menjünk be szájat tátani. Barbara ötlete, a Király utcai dzsungel ugyanis fantasztikus ötlet volt, aminek az igényes megvalósításához szerencsére voltak kellő tőkével beszálló befektetők is. Szombatig minden asztaluk foglalt, de reggelizni még mindig érdemes. TwentysixCím: 1061 Budapest Király utca 26.(A fogyasztást természetesen szokás szerint fizettük, nem is engedtük volna másképp, a kínos szitu ellenére)
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!