2020. április 10. péntek, Zsolt napja
A jó már nem elég, nagyon jó kell!
Révay András
2019.12.03 19:42
Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

 Az Újbor és Sajt Fesztivált már negyedik alkalommal nyitotta meg a Veszprémben működő Pannon Várszínház In Vino Együttesének műsora, először szerepel viszont az erdélyi Torockóról érkezett – fiatalokból álló furulya együttes. A Gyulafehérvártól 60 kilométerre fekvő, 550 lakosú faluban 2004 óta működik a Kis Szent Teréz Gyermekotthon. A Fesztiválra érkezett csapat pásztorfurulyán zenél és népdalokat énekel igen szép stílusban. A gyermekotthon a Böjte Csaba atya által 1994-ben létrehozott Alapítvány támogatásával működik, eddig több mint 6000 nehéz sorsú gyerek élt az összesen 83 helységben fenntartott házakban. Állami, magyar iskolákba járnak, együtt a többi, családban nevelkedő gyerekekkel. A Budapestre érkezett együttesben a legfiatalabb előkészítő osztályos, még csak hatéves, a legidősebb viszont már 19 éves, egyetemre jár, dokumentáció- és információtudományt tanul Kolozsváron. Végzés után szívesen visszamenne valamelyik otthonba dolgozni.

 Ebben az évben a Fesztivál díszvendége Bács-Kiskun Megye volt. Sajnos lépten-nyomon látjuk, hogy az emberek túl sok falat építenek és túl kevés hidat – mondta a rendezvény megnyitásakor Vedelek Norbert, a megyei Önkormányzat alelnöke, majd hozzátette: emberek, települések, országrészek között hidak felépítésének igen kiváló eszköze a bor, a bortermelés. A Duna-borút például kitűnően szolgálja az alföldi borok jó hírének erősítését és egyben a borturizmus fejlesztését is! Ennek keretében például elkészült a magyar-szerb határ környékén a borturizmus élénkítésének terve, Bács-Kiskun Megyében és a Vajdaságban dolgozó borászatok együttműködésének fokozása érdekében. A megyei Bormustrára a Vajdaságból is érkeznek borászok és a mieink is mennek át oda hasonló rendezvényekre.

 Amikor tizenöt évvel ezelőtt – egy fagyos november végén - útjára indítottuk ezt a rendezvényt, az első alkalommal 115 nevezés érkezett a versenyre – emlékezett vissza a kezdetekre Ferenc Vilmos, a fesztivál főszervezője. Most 525 borból választotta ki a zsűri a legkiválóbbakat, ekkora mezőny eddig még soha nem volt. A nevezők nagy száma bizonyítja, hogy a hazai bortermelőknek fontossá vált ez a verseny, büszkék – teljes joggal – az itt elért eredményekre. A bírálók nyolc bizottságban dolgoztak a nemzetközi borversenyek szokásos szabályai szerint. A beküldött minták 60 százaléka fehér-, 32 % rozé és 8 % volt a vörösbor. Ez pontosan megfelel a hazai szőlő-bortermelés sajátosságainak. A verseny magas színvonalát az is jelzi, hogy két olyan pincészet is volt, amelyiknek két bora került a TOP 16 közé.

 Az egyik a Gál Szőlőbirtok és Pincészet – őket a borkedvelő társadalom már jól ismeri. A másikról, a Zalaszabarban, 3,5 hektáron dolgozó Kányaváry Borbirtok Kft.-ről eddig hiányosabbak voltak az ismereteink. 2009 óta dolgoznak, ők úgy gondolják, fiatal borászatként is lehet nagyon jó borokat készíteni! Egyik céljuk, hogy újra visszaállítsák a zalai borok hírnevét. Ennek érdekében, eredményükkel ezen a fesztiválon komoly lépést tettek. Az Olaszrizling Üstökös és a Chardonnay Krónika boruk bekerült a TOP 16 közé, a 2019. év Legjobb Újbora díjat kapta. Az Olaszrizling üde, friss, reduktív eljárással készült, ezért jól érezhetők benne a fajta jellegzetes tulajdonságai. A Chardonnay „ravaszabb”. A 30 százaléka fahordóban erjedt, érlelődött, majd tisztulás és derítés után házasították acéltartályban készült borral. Szeretnék a birtokot még egy hektár területtel növelni és megállni ezen a szinten, hogy a továbbiakban is kézműves borászat maradhassanak, mert így tudják tartósan a legjobb minőséget kínálni.

A Pécsi Borvidéken az egyik legnagyobb a Belward Pincészet. Egy régi nagyüzemi pincészetből jött létre. Jelenlegi formájukban 2013 óta dolgoznak, a Hásságy vidékén, összesen 33 hektáron, időjárási szélsőségektől mentes, szubmediterrán jellegű területen. Errefelé már 1058 óta termelnek szőlőt! A Pincészetnek ez az első bemutatkozása a Fesztiválon – és mindjárt nem várt eredménnyel! Ez a Sauvignon Blanc bekerült a TOP 16 közé, tehát a 2019. év Legjobb Újbora díjat szintén megkapta. A győztes bor szőlőjét 4,6 hektáron termelik és a teljes termést feldolgozzák, reduktív, tehát acéltartályos technológiával. Készül náluk klasszikus, hordóban erjesztett, érlelt bor is, ebbe a csoportba Olaszrizling, Chardonnay, Rajnai Rizling, Hárslevelű kerül.

A 2019. év Legjobb Újbora címet a Paulus Molnár Borház F&C Cserszegi Fűszerese is elnyerte. A borház 2012-ben vált ki a Móri Bor Kft.-ből, a borkészítés mellett rendezvényszervezéssel is foglalkoznak. Azt mondják magukról, hogy ez „Egy borászat, tele élménnyel és szenvedéllyel”. A TOP 16-ba sorolt Cserszegi mellett aranyérmes lett náluk a Chardonnay és Szürkebarát is. A Cserszegi száraz, 12 alkoholfokos fehérbor, szép, kerek savakkal, a fajtára jellemző illat- és zamatvilággal vívta ki magának az elismerést. Annyira friss, hogy kifejezetten erre a bemutatóra szűrtek egy kisebb tételt, még a palackozása sem kezdődött el. Nem ez az első nagy sikerük. A Magyar Bormustrán 2015-ben a Paulus Brut pezsgőjük az „Év Csúcspezsgője” lett, a 2018-ban rendezett Országos Borversenyen pedig a Paulus Rosé az „Ország Legjobb Rosé bora” díjat nyerte.

A kezdetektől jelen volt a Fesztiválon a Birkás Bor- és Pálinkaház, mert tulajdonosa, Birkás Zoltán mindig is fontosnak tartotta, hogy a Kunsági Borvidék képviseltesse magát ezen a rendezvényen a gyümölcsös, lendületes, friss, üde, fehér és rozé boraikkal. Náluk a nagypapája kezdett borászkodni, ezért ő most már harmadik generációs borásznak mondhatja magát. A nagypapa 1950-ben telepítette az első – Magyarországon különleges fajtának mondható – Sárfehér szőlőtőkéket, a terület ma is a birtokukban van. A Fesztiválra Irsai Olivért, Kékfrankos rozét és természetesen a zászlós borukat az Aranysárfehért hozták, ezzel nyertek is egy ezüstérmet. Tapasztalják, hogy egyre nagyobb a verseny, ma már nem elég jó bort készíteni, nagyon jót kell! Hagyománya van náluk a pálinkafőzésnek is, már a kezdetektől készült törkölypálinka, ez ma is „vendégváró” azok számára, akik ellátogatnak hozzájuk Izsákra.

A sajtverseny győztese, a Szarvasi Agrár Zrt. az idén ünnepli jogelődei – és önmaga – megalakulásának hetvenéves évfordulóját! Mindig állami cég volt, hét évtizedes múltja meglehetősen zavarosnak mondható. A privatizációra 2001-ben került sor, ma is ugyanazon magántulajdonosok birtokában van. Foglalkoznak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, ipari termékfeldolgozással és a vállalkozás – ebben az évben - most már egy sajtkészítő üzemi részleggel is bővült. A közel egymilliárd forint értékű beruházásra azért szánták el magukat, mert a tejtermelés az elmúlt tíz évben csak veszteséget hozott. A tejárak ingadozásából jelentkező mínuszt csak úgy lehet kivédeni, ha a tejet olyan termékké dolgozzák át, ahol ezek a külső hatások nem érvényesülnek. A legelső sajtjaik szeptember elején készültek el, olasz recept alapján, félkemény sajtokat gyártanak. Hogy milyen minőségben, azt a mostani eredményük a Fesztiválon mindennél jobban bizonyítja. Exportra is gondolnak, bíznak abban, hogy a magyar mellett az olasz és közel-keleti piacokon is sikeresek lesznek.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!