2020. április 7. kedd, Herman napja
A megújulás jegyében
Révay András
2016.08.20 19:45
Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A mezőny, augusztus 26-án a Kincsem parkból elindulva, mintegy 700 kilométeres versenytávnak fut neki, hogy bejárja majdnem a teljes Balatoni Borrégiót, benne a Badacsonyi, Balatonboglári, Balaton-felvidéki, Balatonfüred-Csopaki, Nagy-Somlói, Zalai Borvidéket – mondta el Megay Róbert Péter, a Rallye szervezőbizottságának elnöke. A Magyar Borok Útja Rallye egyik kiemelt célja, hogy felfedezze és bemutassa Magyarország szebbnél-szebb tájait és borvidékeit. Idén az autók 17 pincészethez látogatnak el, az ismert nagy nevektől az egészen kicsi, ámde magas színvonalon működő családi vállalkozásokig. Köztük a Borbély Családi Pincészethez, Canter Borházhoz, Cezar Pincészethez, Csali Szőlőbirtokhoz, Fáncsi Hegyi Pincéhez, Fischer Borászathoz, Folly Arborétum és Borászathoz, Kancellár Birtokhoz, Koczor Pincészethez, Kristinushoz, Lídia Borházhoz, Liszkay Pincészethez, Pócz József Pincészetéhez, Sípos Borházhoz, Szt. Kristóf Pincészethez, a Tornai Pincészethez, a Villa Tolnay Pincéhez. Többségüknél a rallye versenyzői az elmúlt húsz évben még nem jártak, pedig mindegyikben igen kiváló borok készülnek!

A borászat, művészet – jelentette ki verseny női házigazdája és műsorvezetője Süle Katalin, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségi szóvivője, a köztestület Zala megyei elnöke. „Tavaly a kamara képviseletében vettem részt a XX. Magyar Borok Útja Rallye-n – emlékezett vissza - nem vezettem, csak az itinert olvastam, de így is nagyon élveztem minden egyes percét.” Idén, Zala megyeiként külön öröm is számomra, hogy a száz autó Zalába is ellátogat. Így a megye sokaknak mutathatja be azokat a szép borokat, amit a borászaink ott készítenek. Tavaly a versenyen olyan helyekre sikerült eljutnom, ahova valószínűleg nem mentem volna el, mert nem azok a kimondott turisztikai célpontok. Olyan gyöngyszemeket láttam, amelyek örökre megmaradnak emlékezetemben. Úgy gondolom, ennek a rendezvénynek az is egy fontos üzenete, hogy találjuk meg helyben a saját értékeinket.

 A hagyományok fontosak – szögezte le Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke – de alkothatunk újakat is. Sajnos tudjuk, hogy a magyar utakon bekövetkezett balesetek mintegy tíz százaléka alkoholos befolyásoltság alatt történik! Ezen változtatni kell! Ő versenyzőként évek óta ott van az autós Magyar Borok Útja Rallye mezőnyében, a hazai és nemzetközi járműipar elismert szereplőjeként különösen fontosnak tartja az autósok-motoros társadalom biztonságos közlekedését, továbbá a közlekedés résztvevőinek békés egymás mellett élését. „Szeressük és tiszteljük egymást, a közlekedés többi résztvevőjét, és tartsuk be azokat a szabályokat, melyek saját magunk és mások érdekében is fontosak! Csodálatosak a magyar tájak és azok az útvonalak, ahova ezek a versenyek eljutnak. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt felelősségteljesen élvezzük, így mindannyiunk számára élmény lesz ez a három nap” – hangsúlyozta a versenyről szólva a szakember.

 A pontosság a lényeg, sosem a gyorsaság – adott hasznos tanácsot a verseny sportszakmai igazgatója Majosházi Péter. Az autósoknak kiosztott útvonaltervek nem egyformák, igyekeztek úgy elkészíteni ezeket, hogy ne érkezzen meg egyszerre több tucat autó ugyanarra a helyre. Közben sok játék és feladat várja az utazókat, ezek során meg kell találni a pecsételő helyeket, ahol a próbák teljesítését igazolják. Arra is lesz elegendő lehetőség, hogy a pincéknél eltöltsenek egy kis időt, beszélgessenek a borásszal, kóstolgassanak – persze csak az, aki éppen akkor nem vezet! A szerevezők gondoskodtak arról, hogy a sofőrök se maradjanak hoppon, hiszen minden pincészetből magukkal vihetnek egy-egy üveg bort ajándékként.

A Lídia Borház 16 hektáron Zánkán dolgozó, családi vállalkozás. A nevét – mondta el Varga András – a dédnagymamáról kapta, ma már a harmadik generáció tevékenykedik a birtokon. Reduktív technológiát használnak, kínálatukban főleg Olaszrizling, Szürkebarát, Muskotály, Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir szerepel, de most bevettek Juhfarkot is. Egyik érdekességük a fele-fele Merlot és Pinot Noir összetételű, Molett elnevezésű siller, ahol a házasítást már a szőlővel megkezdték, mindkettőt egyszerre, éretten szedték le és együtt dolgozták fel. Ez a bor egyike lesz annak, amivel a rallyen odaérkező autósokat biztosan fogadni fogják. A másik talán még furcsább nevet kapott: „Kedves csúnya lány”! A kissé szokatlan elnevezés egy késői szüretelésű Juhfark bort takar. Nem hölgyet személyesít meg, hanem a kóstolási élményt. Nagyszerű illat után szinte üresség, majd ezt követően harmonikus íz jelentkezik. Diszharmónia, mint egy megmagyarázhatatlanul vonzó, de nem a külseje miatt érdekes, különleges kisugárzású lány esetében. Nagyon komoly, megfejtendő, akár ez a bor.

A Csali Szőlőbirtok a nevét nem a helytelen magatartásról kapta, tulajdonosát hívják Csali Jánosnak. Azért csalafintaságért nem mennek a szomszédba, mert a márkájuk „Krokodilbor” néven ismert. Tőlük nézve ugyanis a szigligeti félsziget úgy néz ki, mint egy krokodil a vízben! Már nyolcadik éve dolgoznak és nyolc szőlőfajtával foglalkoznak. Olaszrizling, Rajnai rizling, Sauvignon Blanc, Nektár, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir, Kéknyelű és Rózsakő díszlik a birtokon. Igen sikeresek. Az Olaszrizlingből készült jégboruk nevezhető a zászlós bornak, ezt minden évben mínusz 9-10 fokban szüretelik. Aranyérmet nyertek velük a Vinagorán, nagy aranyat az Alpok-Adria régió versenyén, több aranyat Horvátországban, Bordeaux-ból pedig a trófeát hozták el! Van tehát mire büszkének lenni. A versenyzőket ők vizsgáztatni is fogják, három kérdésre kell majd válaszolniuk és kerékcserét is végezniük kell, hogy kiérdemeljék az ajándék Olaszrizlinget és a Nektárt.

www.borokutja.hu

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!