2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
A megújulás jegyében
Révay András
2016.08.20 19:45
Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A mezőny, augusztus 26-án a Kincsem parkból elindulva, mintegy 700 kilométeres versenytávnak fut neki, hogy bejárja majdnem a teljes Balatoni Borrégiót, benne a Badacsonyi, Balatonboglári, Balaton-felvidéki, Balatonfüred-Csopaki, Nagy-Somlói, Zalai Borvidéket – mondta el Megay Róbert Péter, a Rallye szervezőbizottságának elnöke. A Magyar Borok Útja Rallye egyik kiemelt célja, hogy felfedezze és bemutassa Magyarország szebbnél-szebb tájait és borvidékeit. Idén az autók 17 pincészethez látogatnak el, az ismert nagy nevektől az egészen kicsi, ámde magas színvonalon működő családi vállalkozásokig. Köztük a Borbély Családi Pincészethez, Canter Borházhoz, Cezar Pincészethez, Csali Szőlőbirtokhoz, Fáncsi Hegyi Pincéhez, Fischer Borászathoz, Folly Arborétum és Borászathoz, Kancellár Birtokhoz, Koczor Pincészethez, Kristinushoz, Lídia Borházhoz, Liszkay Pincészethez, Pócz József Pincészetéhez, Sípos Borházhoz, Szt. Kristóf Pincészethez, a Tornai Pincészethez, a Villa Tolnay Pincéhez. Többségüknél a rallye versenyzői az elmúlt húsz évben még nem jártak, pedig mindegyikben igen kiváló borok készülnek!

A borászat, művészet – jelentette ki verseny női házigazdája és műsorvezetője Süle Katalin, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségi szóvivője, a köztestület Zala megyei elnöke. „Tavaly a kamara képviseletében vettem részt a XX. Magyar Borok Útja Rallye-n – emlékezett vissza - nem vezettem, csak az itinert olvastam, de így is nagyon élveztem minden egyes percét.” Idén, Zala megyeiként külön öröm is számomra, hogy a száz autó Zalába is ellátogat. Így a megye sokaknak mutathatja be azokat a szép borokat, amit a borászaink ott készítenek. Tavaly a versenyen olyan helyekre sikerült eljutnom, ahova valószínűleg nem mentem volna el, mert nem azok a kimondott turisztikai célpontok. Olyan gyöngyszemeket láttam, amelyek örökre megmaradnak emlékezetemben. Úgy gondolom, ennek a rendezvénynek az is egy fontos üzenete, hogy találjuk meg helyben a saját értékeinket.

 A hagyományok fontosak – szögezte le Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke – de alkothatunk újakat is. Sajnos tudjuk, hogy a magyar utakon bekövetkezett balesetek mintegy tíz százaléka alkoholos befolyásoltság alatt történik! Ezen változtatni kell! Ő versenyzőként évek óta ott van az autós Magyar Borok Útja Rallye mezőnyében, a hazai és nemzetközi járműipar elismert szereplőjeként különösen fontosnak tartja az autósok-motoros társadalom biztonságos közlekedését, továbbá a közlekedés résztvevőinek békés egymás mellett élését. „Szeressük és tiszteljük egymást, a közlekedés többi résztvevőjét, és tartsuk be azokat a szabályokat, melyek saját magunk és mások érdekében is fontosak! Csodálatosak a magyar tájak és azok az útvonalak, ahova ezek a versenyek eljutnak. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt felelősségteljesen élvezzük, így mindannyiunk számára élmény lesz ez a három nap” – hangsúlyozta a versenyről szólva a szakember.

 A pontosság a lényeg, sosem a gyorsaság – adott hasznos tanácsot a verseny sportszakmai igazgatója Majosházi Péter. Az autósoknak kiosztott útvonaltervek nem egyformák, igyekeztek úgy elkészíteni ezeket, hogy ne érkezzen meg egyszerre több tucat autó ugyanarra a helyre. Közben sok játék és feladat várja az utazókat, ezek során meg kell találni a pecsételő helyeket, ahol a próbák teljesítését igazolják. Arra is lesz elegendő lehetőség, hogy a pincéknél eltöltsenek egy kis időt, beszélgessenek a borásszal, kóstolgassanak – persze csak az, aki éppen akkor nem vezet! A szerevezők gondoskodtak arról, hogy a sofőrök se maradjanak hoppon, hiszen minden pincészetből magukkal vihetnek egy-egy üveg bort ajándékként.

A Lídia Borház 16 hektáron Zánkán dolgozó, családi vállalkozás. A nevét – mondta el Varga András – a dédnagymamáról kapta, ma már a harmadik generáció tevékenykedik a birtokon. Reduktív technológiát használnak, kínálatukban főleg Olaszrizling, Szürkebarát, Muskotály, Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir szerepel, de most bevettek Juhfarkot is. Egyik érdekességük a fele-fele Merlot és Pinot Noir összetételű, Molett elnevezésű siller, ahol a házasítást már a szőlővel megkezdték, mindkettőt egyszerre, éretten szedték le és együtt dolgozták fel. Ez a bor egyike lesz annak, amivel a rallyen odaérkező autósokat biztosan fogadni fogják. A másik talán még furcsább nevet kapott: „Kedves csúnya lány”! A kissé szokatlan elnevezés egy késői szüretelésű Juhfark bort takar. Nem hölgyet személyesít meg, hanem a kóstolási élményt. Nagyszerű illat után szinte üresség, majd ezt követően harmonikus íz jelentkezik. Diszharmónia, mint egy megmagyarázhatatlanul vonzó, de nem a külseje miatt érdekes, különleges kisugárzású lány esetében. Nagyon komoly, megfejtendő, akár ez a bor.

A Csali Szőlőbirtok a nevét nem a helytelen magatartásról kapta, tulajdonosát hívják Csali Jánosnak. Azért csalafintaságért nem mennek a szomszédba, mert a márkájuk „Krokodilbor” néven ismert. Tőlük nézve ugyanis a szigligeti félsziget úgy néz ki, mint egy krokodil a vízben! Már nyolcadik éve dolgoznak és nyolc szőlőfajtával foglalkoznak. Olaszrizling, Rajnai rizling, Sauvignon Blanc, Nektár, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir, Kéknyelű és Rózsakő díszlik a birtokon. Igen sikeresek. Az Olaszrizlingből készült jégboruk nevezhető a zászlós bornak, ezt minden évben mínusz 9-10 fokban szüretelik. Aranyérmet nyertek velük a Vinagorán, nagy aranyat az Alpok-Adria régió versenyén, több aranyat Horvátországban, Bordeaux-ból pedig a trófeát hozták el! Van tehát mire büszkének lenni. A versenyzőket ők vizsgáztatni is fogják, három kérdésre kell majd válaszolniuk és kerékcserét is végezniük kell, hogy kiérdemeljék az ajándék Olaszrizlinget és a Nektárt.

www.borokutja.hu

Kapcsolódó témák

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Akárcsak tavaly az idén sem vette el a látogatók kedvét a fenyegető zivatar, melyből azért jutott a 8. Rosalia idejére is Budapesten, a Városligetben. Szerencsére csak rövid ideig tartó esőről volt szó, így a 63 borászatot felvonultató rendezvény igazi fesztivál hangulatban fogadhatta mindhárom napon a kóstolni, szórakozni vágyó vendégeket. Érdemes is volt eljönni, hiszen az idei VinAgora Nemzetközi Borverseny magasan díjazott boraiból 16 is jelen volt a kóstolólistákon.

Kemény próba, a programfüzet tanúsága szerint 162 különféle bor megkóstolásának lehetősége várt azokra, akik bemerészkedtek az immár hagyományosnak számító, „Badacsony New Yorkban” rendezvényre. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett sétakóstolón a látogatók a borvidék hegyeit „járhatták be” és ismerkedhettek az adott hegy borászataival, boraival. Budapesten, a New York kávéház látványos helyiségeiben 37 pincészet mutatta be borait, mi most persze – nem vitatva az önkényesség vádját - ennek csak egy töredékére vállalkozhatunk.

Nem első eset már a budapesti Veritas Borkereskedés történetében, hogy Magyarországtól távol eső vidékek borait mutatják be törzsközönségüknek. Volt már a poharakban Dél-Afrikából és Kaliforniából származó bor, most a meghívás még nagyobb távolságra szólt – egészen Új-Zélandig!

A borkedvelők körében már évek óta tisztes rangot vívott ki magának egy hagyományos rendezvény a Zwack Múzeumban. Ám az idei utolsó Zwack Open még külön nevet is kapott – nem véletlenül. Az Adventi Zwack Open során tíz kiállítóval, az ők közel ötven borával, ráadásul még néhány meglepetéssel is találkozhatott a látogató.

Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!