2020. április 7. kedd, Herman napja
A múlt irányt szab
Révay András
2016.02.02 22:48
Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata Tom Lantos magyar származású amerikai kongresszusi képviselő munkásságát elismerve, és tisztelete jeléül kezdeményezte, hogy közterületet nevezhessen el a politikusról. Ezt a Fővárosi Önkormányzat jóváhagyta. A terület a Révész utca és Viza utca között, Tom Lantos egykori iskolája, a Berzsenyi Dániel Gimnázium szomszédságában helyezkedik el.

A rendezvényen, melyet a képviselő születésnapján, február 1-én tartottak, megjelent Colleen Bell az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, az Európai Unió országainak számos magyarországi nagykövete, megbízott képviselője, a Tom Lantos Intézet igazgatója, a Berzsenyi Dániel Gimnázium pedagógusai és diákjai, Tom Lantos barátai és tisztelői. Dr. Tóth József a XIII. kerület polgármestere ünnepi beszédében Tom Lantos kerülethez kötődését ismertetve kiemelte: névadásunkkal egy kiváló ember munkásságát ismerjük el és mély tiszteletünket fejezzük ki elévülhetetlen érdemei előtt. Olyan személyről nevezünk el közterületet, kinek életében egy fontos szakasz kapcsolódott a XIII. kerülethez. Itt lakott, ide járt gimnáziumba. Hazafias családban nőtt fel, 1944-ben csatlakozott a földalatti ellenálláshoz. Egész életére meghatározó volt Raul Wallenberggel való találkozása. Az embermentő tevékenység hősiességét elismerve érte el azt, hogy Washingtonban a Capitoliumban felállították Wallenberg mellszobrát. Tom Lantosnak köszönhető az is, hogy 1990. március 15-én, ugyanott, Kossuth Lajos is szobrot kapott. Egész élete során felemelte szavát az emberi jogok és a polgári szabadság értékeiért. Választott hazájában 1981-től haláláig volt az Egyesült Államok Képviselőházának tagja. Sokat tett országaink kapcsolatának javításáért. Sokan megkérdezik, miért kell újra és újra felidézni a múltat? A múlt velünk él, gondolkodásunkban, erkölcseinkben, teteinkben. Irányt szab cselekedeteinknek. A nem tudás nem segít, sőt, gátolja a felnövekvő nemzedék társadalmi tisztánlátását. Akadnak, akik azt gondolják, a véres múlt messze van. De nem olyan régi még, ami 1944-ben történt, itt a kerületben, a nyilas rémuralom napjaiban. Nekünk, demokratáknak elég erősnek kell lennünk, hogy ma is ellen merjünk állni a nyilas gondolatoknak. Akkor, az a mozgalom gyilkos támadás volt a humánum, minden keresztény érték ellen. Mai híveiknek egységes választ kell adnunk, hogy nem, többé soha! A Tom Lantos által képviselt eszmék melletti kitartásunkat jelzi, hogy ez a kerület 2018-ban, az ő 90. születésnapján szobrot is állít majd neki – fejezte be beszédét a polgármester.

Tom Lantos leánya, Katrina Swett Lantos és Simonyi András, Magyarország korábbi washingtoni nagykövete együtt ismertették azt a levelet, melyet Joseph R. Biden, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke küldött az ünnepségre. Levelében az alelnök – egyebek mellett – arról szólt, hogy a hosszú évek alatt, amíg Tom az Egyesült Államokban élt, soha nem felejtette el magyar gyökereit. Sokszor mesélt budapesti életéről, ezért teljesen helyénvaló hogy ez az utca, amely iskolája előtt halad, mostantól az ő nevét viseli, immár az idők végeztéig. Tom azt szokta mondani „a civilizáció burka hallatlanul vékony, mi vagyunk annak védelmezői és soha nem nyughatunk.” Egész életét arra tette fel, hogy harcoljon a gonosz ellen, amelyet közvetlenül ismert és hogy védelmezzen mindenkit, akik ettől a gonosztól szenvedtek. Így tudjuk életben tartani mindazok emlékét, akiket ugyan elveszítettünk, de akik értelmet is adtak a két szónak „soha többé”. Talán ez a legméltóbb emlékmű, amellyel tisztelgünk Tom Lantos és azon dolgok előtt, amelyekért életében oly sokat tett.

A levelet Simonyi András még azzal egészítette ki, hogy Tom Lantos gerince acélból volt! Mélyen szerette Magyarországot, ugyanakkor büszke volt arra, hogy fogadott hazájában milyen magasra emelkedett. A Kongresszusban végül a Külügyi Bizottság elnöke lett. Egész életét annak szentelte, hogy a világ ne feledje az ártatlan százezrek legyilkolását, de a megmentőket se!

 Csodálatos amerikai és csodálatos magyar volt, emlékezett vissza Tom Lantosra az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, Colleen Bell. Ő egyformán Magyarország nyeresége és Amerika nyeresége is volt. Kaliforniai választókerületében egymás után tizennégyszer választották képviselőnek! Lantos képviselő úr egész életében büszke magyar, és Budapest büszke fia maradt. Születése révén magyarként, és elkötelezett amerikaiként mindkét hazája javáért dolgozott, és azon munkálkodott, hogy erősítse kapcsolatokat, melyek Magyarországot a Nyugathoz fűzik; hogy elhozza ide azt a stabilitást, biztonságot és jólétet, amelyet szülőhazájának és szülőnemzetének kívánt. Számára az Amerika és Magyarország iránt érzett szeretete egyáltalán nem versengett egymással - Tom Lantos, mint én is, hitt abban, hogy szövetségesekként és barátokként országaink boldogulása összekapcsolódik – erősítette meg a nagykövet.

Tom Lantos (Lantos Péter Tamás) a Szent István park 25. szám alatti házban élt a nyilas borzalmak idején. Ebben a házban tudta meg, hogy majdnem az egész családját elvesztette. 1938. és 1946. között a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulója volt. 18 évesen amerikai ösztöndíjat nyert, majd ezt követően választotta új hazáját. 2008. február 11-én bekövetkezett halála után az Egyesült Államok Kongresszusa állandó jelleggel létrehozta a Tom Lantos Emberi Jogi Bizottságot Magyarországon, majd 2011. április 13-án megalakult a Tom Lantos Intézet. A névadó ünnepség az emlékkő leleplezése után a kerület Önkormányzata által a lakóház falán 2008-ban elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával folytatódott. Itt a családtagok, a diplomaták és a kerület vezetői mellett tisztelői, a róla elnevezett intézet képviselői, valamint a gimnázium diákjai, tantestülete és a környék lakói is elhelyezhették virágjaikat.

Kapcsolódó témák

Mostanában, amikor szinte az egész világ a klímaváltozás okaival, következményeivel foglalkozik, Budapesten, a XIII. kerületben beszéd helyett inkább tesznek azért, hogy csökkenjen a légszennyezés. Teszik ezt úgy, hogy mindjárt a főváros egyik égető gondjának enyhítéséhez is hozzájáruljanak!

Akár ez is lehetett volna a 79. OMÉK jelmondata, az igazságot ugyanis híven tükrözi. Kiállítóiban és látogatóiban egyaránt vegyes érzelmeket keltett. Mindjárt a belépéskor zavarba jöttek. Az épületeken belül ugyanis - a többi kiállításnál megszokottól eltérően – egyáltalán nem volt semmiféle jelzés, számozás, útbaigazítás! Sem a pavilonok sarkán, sem a közöttük lévő utak felett. Mindenki ténfergett, tekergett, amíg véletlenül rábukkant arra a kiállítóra, akit keresett.

Az épület alapkövét 2017 áprilisában rakták le, 26 hónap múlva pedig a hivatalos átadására kerülhetett sor. Már a terveit is kimagasló minőségűnek ítélte, és díjazta az építészszakma, leglátványosabb megoldása, hogy egy zöld domb alá süllyesztették az üzleteket. A 4,3 milliárd forintos önkormányzati beruházásban felépült Klapka Központ a legkorszerűbb építészeti elképzelések megvalósítása mellett a környezettudatos gondolkodást is tükrözi.

Jelenleg már – próbaüzemben - a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit a Párisi Udvar Hotel Budapest. A Ferenciek terén álló Párisi Udvar, Budapest egyik legismertebb, Európában is egyedülálló épülete, melynek teljes felújítása öt évvel ezelőtt kezdődött. A történelmi jelentőségű helyreállítás szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint, szakrestaurátorok bevonásával, a legkiválóbb szakemberek közreműködésével zajlott.

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Blog ajánló
Városlátogatások Visegrádi Fellegvár
Városlátogatások A vadregényes Hortobágy folyó
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!