2017. július 24. hétfő, Kinga és Kincső napja
A népvándorlás hozta Európának
Révay András
2017.04.23 22:23
A Kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája. Szinte az egész ország területén találkozhatunk vele. A Winelovers „Kékfrankos Április” nagykóstolóján a 12 hazai borvidék, közel ötven borászatának több mint száz Kékfrankosa és Bikavére mellett, határon túli magyar borászatok és osztrák pincék Kékfrankosai tették igazán izgalmassá a választékot.

 Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Két területről, Carnuntum vidékéről és Burgenland Fertő-tó dombvidék régióból, összesen négy pincészettől,  Carnuntum-ból a Glatzer, Burgenlandból pedig a Prieler,  az Esterházy és a Freiler- Artinger Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

 A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

 A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak - ami korai fajta - kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Kapcsolódó témák

A Magyar Borút Rallye sikerének igazolására nem is kell több, mint egy szám: már 21 éve, mindig megrendezik. Az új ötlet tavaly társult hozzá; az autók mellett legyen egy rallye a motorok kedvelői számára is. Lett, és a kedvező tapasztalatok okán, az idén ismét megszervezik! A mezőny június 2-4. között vág neki a baráti és üzleti kapcsolatépítésre is kiváló lehetőséget kínáló motoros élménytúrának.

2017.05.05 22:24

Bizonyára bármelyik kvízműsorban sokaknak súlyos fejtörést okozna, ha ennek a három szónak a megfejtését kérné a játékvezető. Így elöljáróban azt is elárulhatjuk, hogy a minapi Zwack Open, borértőnek joggal nevezhető közönsége között is a megkérdezettek többsége, általában csak az egyikre tudta a választ.

Téved, aki a cím láttán gépelési hibára gondol. Nem elírás, nem véletlenül került az F helyére a T. A szó nagyon is átgondolt, ötletes lelemény, pontosan adja vissza egy rendezvény célját és hangulatát. Egy nagy szállodalánc borainak válogatása, tehát teszt zajlott, igazi fesztivál hangulatban.

Huszonkilenc borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület hatodik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a város legszebb kávéházában, a New York Palota termeiben.

A szemközti, frissen tatarozott ház faláról, szépen kialakított fülkékből, Árpád és öt vezér néz le őrzőn egy új üzletre. Van mire vigyázniuk: a budapesti Veres Pálné és a Nyári Pál utca sarkán, új helyére költözve, megnyílt a GoodSpirit Bar és Whisky szaküzlet.

Blog ajánló
Egy nap a városban Turistás helyek Budapesten: Gellért-hegy
Szóval akkor közkívánatra folytatódjon a múlt héten elkezdett sorozat, ami nem is sorozat igazából, csak ilyen cikkecskék abból az alaphelyzetből kiindulva, hogy az ember szinte sosem tudja úgy szemlélni a saját városát, mint mondjuk Párizst, vagy Rómát (kivéve, ha az ember párizsi, esetleg római), pedig ha egyet hátralépünk, észrevehetjük, hogy egy fantasztikus turistaparadicsomban élünk, ahol nagyon sok a látnivaló. És ez a felismerés őrült izgalmas: nem kell repülőjegyet venni, szállást intézni, nem is kell költeni egy forintot sem az útra, kis beleélőképességgel mégis viszonylag gyorsan úgy tudjuk érezni magunkat, mintha elutaztunk volna jó messzire. Főleg azért, mert a saját városunkban mászkálunk a legritkábban turistás helyeken, szóval minden ilyen túra egy új felfedezés. Persze, mindenki volt például a Gellért-hegyen, de mikor voltunk ott utoljára mindenféle kötelezettség nélkül, csak úgy? Amikor nem kísérők voltunk, nem házigazdák, nem dolgunk volt ott, csak következmények és elvárások nélkül lődörögtünk? Én például pont tegnap és szuper volt az élmény. A Gellért térről indultunk, onnan baktattunk fel kábé 10 perc alatt, ami ebben a hőségben azért jelent némi kihívást, de az útvonal szép, árnyékos (plusz természetvédelmi övezet) és menet közben sok a kilátó, ahol érdemes megállni. A cél persze a 235 méter magas hegytető, ami egyébként kábé 130 méternyi emelkedés után érhető el. Séta közben kis történelmi alapozás: a környéket nyilván belakták a kelták, aztán a rómaiak, aztán a Vata-féle pogányok elvileg innen lökték a mélybe a hittérítő Gellért püspököt egy szekéren. Gellért egyébként valószínűleg a mai Észak-Olaszország területéről származott. Később aztán gyakran szerepelt a hegy neve a boszorkányperekben, mert állítólag itt folytattak sötét mágiát az érintettek, aztán Haynau 1851-ben felhúzta itt a Citadellát, hogy idegállapotban tartsa a magyarokat, a parkot meg azután alakították ki a hegyen, hogy a filoxériajárvány kipusztította a szőlőt a hegyoldalból. A sziklakápolnát 1926-ban építették, Rákosiék befalaztatták, de 1992 óta újra megnézhető (akit bővebben érdekel a téma, nézegesse a Wikipediát). Felül meg ott van a Szabadság-szobor, a pálmafaágat tartó nő, Kisfaludi Stobl Zsigmond 1947-es alkotása, amit annak emlékére állítottak, hogy a szovjet hadsereg kiverte Budapestről a német erőket. Volt egyébként itt gépfegyveres szovjet katona is, de a rendszerváltáskor eltávolították. A szobor amúgy 14 méter magas, a talpazatával együtt negyven. A legjobb jóság persze a kilátás, aminek az élvezetéhez egyáltalán nincs szükség előképzettségre, vagy történelmi ismeretekre, mert tényleg őrült jól néz ki Budapest onnan fentről, és az ember kedvet kap ahhoz is, hogy sétálgasson egy jót odalent. Szóval ha van egy szabad órátok, érdemes felbaktatni a hegyre, jobban szeretitek majd utána a várost, ahol éltek.
Egy nap a városban Mi kerül egy párizsis szendvicsben 3000 forintba?
Hát az, hogy hülye vagyok. Tegnap ugyanis elugrottam a Palatinusra, megnézni Bíró Lajosék legújabb projektjét, a Laza Palát, a strandbüfét, és elkövettem egy csomó hibát, de legalábbis egyet. Na jó, kicsit vissza: Lajosék egy rakás jó helyet nyitottak már a városban, amik mind kísérletezgettek valamilyen módon a magyar konyhával, és ez jó. A Bock bisztróban modern formában készítették el a hagyományos fogásokat, a Belvárosi piacon található Séf utcája és Buja disznók meg arra törekedett, hogy a legáltalánosabb kajákból csináljanak valami megfizethető, de minőségi verziót. Szóval a rántott húsból, a lecsókolbászból, ilyesmikből. Na ehhez képest sikerült még egy szintet egyszerűsödni a Laza Palában, ami lényegében egy strandbüfé, ennek megfelelően még hétköznapibb ételek kerültek fel a menüre, például a párizsis szendvics, aminél tényleg nehezebb lenne szimplább kaját elképzelni, persze Lajoséknak sikerült ezt is alaposan megpimpelni. És akkor az árakról: alapvetően egyáltalán nem vészesek, 1-2 ezer forintba kerülnek a fogások, és kábé mindegyik alkalmas a laktatásra, ami azért elég jó állítás egy Bíró-related étteremtől, és az átlagos strandáraktól sem szakadtunk el különösebben. Jó, persze a hetekig ugyanazt az olajat használó, rettenetes lángosos tud olcsóbb ajánlatot, de ha a katasztrofális mezőnytől eltekintünk, kábé rendben is vagyunk. Egyedül talán a párizsis szendvics 990 forintos ára tűnik túlzásnak, de nekem ez például már meg se kottyant, miután kifizettem 2000 forintot a belépőre, csak azért, hogy megkóstoljam a Laza Pala kajáit, aztán a kapun átlépve észrevettem, hogy pont ez a hely kívülről is elérhető, szóval tök feleslegesen vettem jegyet és fizettem így együtt 3 ezer forintot a szendvicsért. Aminek egyébként nem is tűnik olyan magasnak a 990 forintos ára, miután kiadják, mert azért ez egy elég izmos adag kaja, 15 deka minőségi párizsival (ennyi parizert egy család egy-két nap alatt szokott eltüntetni és nem ebben a minőségben). A fogás egyébként jó, bár a legjobb része a kenyér, az egyszerűen szenzációs, de látszik, hogy itt sokat gondolkoztak az ízeket, jó minőségű a párizsi, ügyes mellette a tojás, az uborka, a krém és a hagyma a kenyéren, de miközben ettem, és persze ízlett, amit ettem, az is eszembe jutott, hogy talán ezzel a szendviccsel sikerült egy kicsit túltolni az egész műfajt: egyszerűen nincs ennyi a párizsiban, vagy én nem tudok ennyit belelátni. Mármint hogy tök jó a sok erőfeszítés, de szerintem nem lett volna kisebb az élmény, sőt, talán önazonosabb is lett volna egy szelet jó kenyéren vékonyan kent jó vajjal, rajta vékonyan két szelet párizsival, rajta egy kis sajttal, azon meg egy kis paprikával és tádám. De lehet, hogy nincs fantáziám a parizerhez. A próba izgi volt, de ha legközelebb itt eszem: csak akkor veszek belépőt, ha amúgy is be akarnék menni a strandra a házi sült kolbászt kérem, mert olyat már a Belvárosi piacon is ettem, és az vitán felül őrült jó. Laza PalaPalatinus StrandH-V: 9-20
Városlátogatások Taormina, Szicília drágaköve
Taormina, Szicília drágaköveA szicíliai városkáról hallva, képzeletünkben azonnal a Görög Színház és Csontváry csodálatos festménye jelenik meg. A személyes élmény messze felülmúlja a képzelet szépségeit. Taormina nem véletlenül vált Szicília jelképévé, itt megtapasztalhatjuk az egész sziget romantikus és mediterrán hangulatát. Már az ókorban is kedvelt üdülőhelynek számított, kellemes klímája és varászlatos atmoszférája miatt.A település természetes teraszként magasodik a kék tenger fölé, lélegzetelállító kilátást nyújtva az idelátogatónak.Sétáljunk végig a város főutcáján, a Corso Umbertón!  Gyönyörű mediterrán házak, épületek, az ezernyi áruval csalogató boltocskák, éttermek és fagyizók követik egymást. A szűk sikátorokkal szabdalt főutcát szinte mindenhol virág borítja. Az erkélyeken, kapualjakban és ablakokban pompázó díszes virágerdő szépségével és illatával teljesen elbűvöli a turistákat.Taormina legjelentősebb antik épülete a Görög Színház. A „Teatro Greco” valóban a görög időkből származik, de a római korban átépítették. A fantasztikus látvány Csontváryt is megihlette, több képet is festett róla. Híres festménye: A „Taorminai görög színház romjai” mellett itt készült többek között a „Holdtölte Taorminában” című kép is.A színpad háttere a naxoszi tengeröböl és az Etna gyakran füstölgő csúcsa. Szicília második legnagyobb szabadtéri színháza napjainkban divatbemutatóknak, koncerteknek és színielőadásoknak ad otthont.Taormina és Castelmola távolról nézve bikaszarv alakot képez, innen ered a város elnevezése is. (Taormina - Taurus)A várost a XX. század elejétől a művészek és írók fellegváraként tartják számon, sok külföldi híresség látogat ide. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=waMuNfYNS1A                                                                                                  by vinpet
Városlátogatások Arad
AradA Maros folyó mentén elterülő város már az ókorban is lakott volt. A régészeti kutatások során napvilágra került bronzkori és vaskori leletek is bizonyítják. A honfoglaló magyar törzsek is megtelepedtek itt. Feltételezések szerint István király „Orod” nevű ispánjáról kapta a város a nevét. Sajnos lakosságának ma már alig tizenöt százaléka magyar anyanyelvű.Egy kis történelem:Arad mellett egy Szent István korából származó földvár maradványait tárták fel. Ebben a várban tartották 1131-ben azt az országgyűlést, amelyen felkoncoltak 68 főurat, II. (Vak) Béla ellenfeleit, akiket a király hajdani megvakíttatásáért felelősnek tartottak. A várat a tatárok lerombolták, majd a középkorban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadai foglalták el. A török idők után a várat megerősítették, új sáncokkal és bástyákkal látták el. A XVIII. század közepétől indult meg a város jelentős fejlődése, ekkor épült az új városháza is.A magyar szabadságharc bukása után a városba helyezte át főhadiszállását Haynau táborszernagy, a "bresciai hiéna", akinek utasítására egymás után születtek a halálos ítéletek a szabadságharcban részt vett főtisztek és politikusok ellen. 1849. október 6-án az aradi vár melletti vesztőhelyen végezték ki a magyar forradalom tizenhárom tábornokát.A magyar szabadságharc vértanúinak emlékére a kivégzés helyszínén egy márvány obeliszket állítottak.Zala György szobrászművész készített egy szoborcsoport is, „Ébredő Szabadság” címmel, melyen a szabadságot jelképező Hungária magasra tartja a babérkoszorút, fején Mátyás király Fekete seregének sisakja látható, és Szent István kardjára támaszkodik. A tizenhárom aradi vértanú domborított arcképe a talapzaton körben helyezkedik el.Az emlékművet eredetileg az aradi városközpontban állítottak fel, de a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra a „Megbékélési Park” nevű téren, ahol a román nemzetiségű 48-as forradalmárok emlékére egy diadalívet is elhelyeztek.Az Aradra látogató magyarok mindig elhelyezik az emlékművön a megemlékezés koszorúit.Séta a városban:                                                                  A vasútállomás                                                              A VárosházaPáduai Szent Antal katedrálisSzínházA víztorony és a sétáló utca                                                               Ortodox katedrálisTovábbi szép épületek:Egy aktualitás:Az Arad Megyei Múzeumban a napokban kibontották az 1977 óta feltekerve tárolt, Feszty Árpád Krisztus temetése című, triptichonját restaurálás céljából. A 13 méter hosszú, 4 méter magas triptichon első képe Jézus kereszthalálát ábrázolja, a második, jóval nagyobb olajfestményen a temetési menet látható, míg a harmadikon a sír, a földre borulva imádkozó Máriával.RészletNézzünk meg egy videót Aradról:https://www.youtube.com/watch?v=74LOG3Ja6FQ                                                                                                 by vinpet                                                                                             forrás: internet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!