2020. február 21. péntek, Eleonóra és Norina napja
A népvándorlás hozta Európának
Révay András
2017.04.23 22:23
A Kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája. Szinte az egész ország területén találkozhatunk vele. A Winelovers „Kékfrankos Április” nagykóstolóján a 12 hazai borvidék, közel ötven borászatának több mint száz Kékfrankosa és Bikavére mellett, határon túli magyar borászatok és osztrák pincék Kékfrankosai tették igazán izgalmassá a választékot.

 Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Két területről, Carnuntum vidékéről és Burgenland Fertő-tó dombvidék régióból, összesen négy pincészettől,  Carnuntum-ból a Glatzer, Burgenlandból pedig a Prieler,  az Esterházy és a Freiler- Artinger Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

 A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

 A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak - ami korai fajta - kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban Hihetetlen: még jobb kenyerek, még távolabb Budapest központjától
Amikor legutóbb véletlenül belefutottam a Vadkovászos pékségbe az Örsön, és gyorsan rákerestem Google Mapsban, van-e valahol még belőle, valami különöset vettem észre. A találatok között felbukkant két Vadkovászos és egy harmadik, Vadkovász nevű pékség is. A 16. kerületben, nem sokkal Budapest határa mellett, több mint 13 kilométerre a 0-ás kilométert jelző Clark Ádám tértől. Nem messze egyébként a város egyik legjobb pizzájától, a 16. kerületi Kemencéstől. Többen mulattak legutóbb azon, hogy külvárosnak írtam le az Örs vezér tere környékét, de soha ilyen messze a központtól nem tudtam fellelni értékelhető kenyeret. És a poén az, hogy abban a pillanatban, amikor ezt megtaláltam, megtaláltam a Google Mapsszal még egyet, ennél sokkal messzebb. Már csak el kellett jutnom oda, hogy kipróbáljam, hűek-e a nevükhöz, és tényleg jó, kovászos kenyereket kapni-e ott. Esetleg jó kovászosat. (Ha nem érted, a vesző eltüntetése miért jelent változást a jelentésben, hamarosan egy külön posztomból megérted majd). Falusias környezetben egy családi házas autóbeállóra összeütött kis műhely hirdeti, hogy itt pékség található. Délután kettőkor nyitnak, legelőször keddenként a héten. Ekkor kezdik el árusítani az egész nap elkészült tésztákat, különféle kenyereket és péksütiket. A kenyerekben csak víz, liszt, só. Élesztőt nem használnak saját bevallásuk szerint, ahogy adalékanyagokat sem, a szakmában jónak számító Szabó Malom és a Garat Malom lisztjét veszik. A kenyerek kovászosak, a weboldal szerint 18-32 óráig érlelik, mielőtt kenyér születik belőle. Ez az idő nem a kovász érésére vonatkozik, az ugyanis náluk folyamatosan etetett, tehát immár három éves cucc. Ennek megfelelően a kenyerek drágábbak, közelítenek a belvárosi árakhoz, a fehér kenyér kilóára 1000 forint körül van (930 és 1200 forint között, attól függ, mekkora kiszerelést veszel). A végeredmény nagyon jó kenyér, nem éri el a legjobbak szintjét Budapesten, de közelítenek abba az irányba. Itt, Budapest keleti határánál pedig egyszerűen sci-fi. Ahogy korábban már kiszámoltam a pékségek megtérülésénél, kenyérrel nemigen lehet eltartani egy ilyen pékséget, hacsak nem csupa családtag dolgozik, lelkesedésből. Ennek megfelelően édes és sós péktermékeket is árulnak, túrós töltött batyut - vagy mit -, pogácsákat, csigákat. A kakaós csigájuk egyszerűen annyira valószerűtlenül SÁRGA volt, hogy nem bírtam otthagyni. Otthon beleharapva kiderült a megoldás: kurkumát tettek bele, ettől egzotikus íze is lett, meg jól is nézett ki. Oké, ez már make-up, de abból egy elegáns fajta. Összefoglalva: nem hiszem el, hogy imáim meghallgattak. Vajda ”Pékműhely” Józsi kakaós csigájának és kenyerének 2012-es felfedezése óta azt hangoztatom, hogy eljön az idő, hogy minden sarkon lesz kézműves pék, mert megéri. Az első, 2013 és ez utáni évek robbanása után azonban megtorpant a dolog, és noha kifizetődő lett jó péknek lenni, a pékségek száma egyáltalán nem követte mondjuk a speciality kávézók megállíthatatlan szaporulatát. Most látom újra, hogy megindult a második menet. Ezek az új helyek nem feltétlenül a csúcsot ostromolják, mert külvárosban inkább egy olyan kompromisszumot keresnek, amivel kifizetődő marad az üzlet, és a kereslet is megmarad. Viszont mivel látom, hogy megindult a differenciálódás, itt az ideje egy következő posztban leírni, hogyan értékelhetjük a pékségeket, és mit jelentenek az egyes minőségi szintek. Hogy mindent a helyén tudjunk értékelni, és azon belül üdvözölni vagy elutasítani. Vadkovász PékségCím: 1165 Budapest, Újszász u. 57.
Egy nap a városban Egy város legendás gasztrohelyei - az állandóság forradalma
Na, ez aztán egy igazi, tőrőlmetszett magazinos cím lett, igaz? És akkor most ilyenkor jönne egy húsz perc alatt összecsapott lista olyan helyekről, amik egyáltalán nem legendásak. Na nem. Olyat kaptok eleget máshol. Én pont azon gondolkoztam, vajon vannak-e? És ha nincsenek, mikor lesznek? És ha lesznek, kik válhatnak legendássá? Ott van például a Di Fara Pizza Brooklynban. Sosem voltam ott, de imádom, hogy létezik. Izing Róbert egy plasztikus bekezdésben foglalja össze, miért imádnivaló, részlet: Ha megbetegszik, a bolt bezár, és nincs pizza. Jellemző a hely horderejére, hogy amikor pár éve négy dollárról öt dollárra emelte egy szelet pizza árát, a Wall Street Journal egy teljes cikkben foglalkozott a lépéssel, és azzal, hogy ez milyen hatással lehet a New York-i pizzaárakra. Maga a hely elképesztően lepattant, mosdó nincs. Nem az a lényeg, hogy jó-e a pizzája, mert nyilván jó. Nem az a lényeg, hogy régóta üzemel, mert olyanból is akad pár kutyaütő. A lényeg az, hogy szeretik, töretlenül, megállás nélkül, és a pizzéria is szereti a vendégeket, szintén töretlenül. Sok legendás hely van még a világban, amik, ha megszűnnének, mintha egy darabot tépnének ki a városból. Lehet egy étteremnek akárhány Michelin-csillaga, ha nem része a városnak, ha nincs tele szeretettel, akkor holnap nyugodtan átköltözhetne a szomszédos országba, nem lenne érdemes könnyeket hullatni érte. Én úgy látom, hogy a legendás helyek az alábbi tulajdonságokból többet is fel tudnak mutatni, ideális esetben talán mindet: Kezdetektől a tulajdonosok dolgoznak a boltban A tulajdonosok minden nap megjelennek, mert kézben tartják az étel elkészítését, nem bízzák azt az alkalmazottakra, hacsak ők is nem lettek mára részei a legendának Odafigyelnek az alapanyagokra, a jó minőségre, de nem feltétlenül a csúcsra törekszenek. Általában nem túl gyorsan haladnak a korral, és nem újítják meg a konyhatechnológiát minden ötödik évben, szeretnek hagyományos módon elkészíteni valamit, ahogy elkezdték. Ezt általában el is várják tőlük. A hely régóta nyitva van, és várhatóan csak haláleset miatt zárhat csak be, ideális esetben úgy sem. Nem terjeszkednek, nem nyitnak évente új helyet, mert nem tudnák kézben tartani, és egyébként sem ez a céljuk. Jól érzik ugyanazon a területen magukat évtizedekig. Üzleti körökben az ilyen mozdulatlanságot szokás a lassú elmúlással azonosítani, de ezek a helyek rácáfolnak, és egy nagyon fontosat valósítanak meg így: a kiegyensúlyozottságot és kiszámíthatóságot. Nekünk, itt a budapesti gasztroforrongás utáni években, amikor tisztul ki a zavaros, és elkezdenek mennyiségben is felzárkózni a helyek a minőség után, bezárnak a hullámlovasok, meg sajnos bezárnak sokszor a jók is, mert nincs megbízható munkaerő, szóval nekünk még nem éppen ilyesféle igényünk van. Vagy nem tudjuk, hogy van-e. Akadnak évtizedek óta nyitva lévő, tetemes törzsvendégkört vonzó, nem is rossz éttermek, de valahogy mégis bennük van az a nehezen levakarható álflanc, kezdve a magukat túl komolyan vévő, de egyébként sokszor unalmas ételekkel egészen a pincérek kiszámított profizmusáig. Szóval elkezdtem így nézni a helyeket. A pár éveseket és a negyven éveseket is. Kiben van meg AZ? Ki fejlődhet azzá, hogy Domenico DeMarco pizzériájához hasonlóan Budapest kötelező célpontja legyen, de ne kurvuljon el? Turistacélpont, de nem turistalátványosság. Lehet egy fura hely a nyolcadik kerületben, mint a bezárt Arany Tacskó, csak jó konyhával és elhelyezkedéssel, de lehet az ötödik kerületben is, vagy a föld alatt. Lehet magyaros vagy zsidó konyha, kínai konyha, cigány konyha, mert mindegyik a város és a gasztronómia szerves részeinek számítanak, ahogy az olaszok New Yorknak. Van egy listám, és el is kezdem felkeresni ezeket a vállalkozókat egy mélyebb portréhoz. Lesz itt olyan pali, aki megtanította Budapestet gyrost készíteni, lesz föld alatti, szakadt hely, meg olyan édességek, amiket többé nem lehet kitörölni az emlékezetünkből, mégis csak egy helyen kapni őket. Írtam már róluk, csak nem így, nem ilyen szemmel. Szóval ha van tippetek, itt az alkalom, hogy bővíthessem a listámat, kommentben írjátok meg, szerintetek ki lehetne legendás matéria és miért, a fenti felsorolás mentén.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!