2020. április 2. csütörtök, Áron napja
A pokol 5 földi bejárata
Kiss Kriszta
2015.11.19 12:11
A pokol több vallás és kultúra szerint az örök kárhozat helye, ahová haláluk után jutnak a becstelen lelkek. Sokan azonban úgy tartják, hogy az alvilágnak léteznek bejáratai a Földön is - vulkánok, lávatavak és izzó barlangok, amelyeken keresztül betekintést nyerhetünk az örök tűz és szenvedés birodalmába. A DoQ-n november 21-én képernyőre kerülő A pokol kapui című dokumentumfilm az alvilág öt földi kapujához kalauzolja el a nézőket, miközben bemutatja, hogy változott a pokol koncepciója a történelem folyamán.

Vajon a pokol örök tüze valóban a talpunk alatt ég? Lehetséges eljutni az alvilágba a Földről? Hogy gondolkodtak az ősi kultúrák a másvilágról? A DoQ-n november 21-én A pokol kapui című filmet láthatják a nézők, amelyben szakértők próbálnak választ adni ezekre a kérdésekre.

 

Masaya-vulkán, Nicaragua

A dél-amerikai bennszülöttek már a kezdetek óta földöntúli erőt tulajdonítottak a hatalmas, füstöt okádó Masayának, amelyre a vulkánisten lakhelyeként tekintettek, előtte gyakran emberi áldozatokkal tisztelegtek. A tűzhányót a 16. században ’boca del infiernonak’ keresztelték a spanyol felfedezők, ami annyit tesz, a pokol szája. A felderítők leveleikben tűzről, mérgező füstről és feneketlen sötétségről írnak, így a keresztény spanyoloknak meggyőződése volt, hogy az Újvilágban ráleltek az alvilág földi bejáratára…

 

Helka, Izland

A Helka Izland legaktívabb vulkánja, 874 óta több mint 20 alkalommal tört ki. A középkorban úgy tartották, hogy a hegy a pokol tüzét ontja magából, a kitörést kísérő földrengésről és sikolyokat idéző hangokról pedig arra következtettek, hogy a kráterből gonosz lelkek szabadulnak ki, amelyek a környező falvakban előforduló halálesetekért felelősek. Ezért a vulkán a mai napig a ’Pokol Kapuja’ nevet viseli.

 

Xibalba, a Maja alvilág bejárata, Belize

A maja nép ősi mondavilágában felfedezhető egy, a purgatóriumhoz nagyon hasonló koncepció, a Xibalba (vagy más néven a ’Félelem Helye’), amelyen az lelkeknek keresztül kell menniük, mielőtt a paradicsomba értek. A mítosz szerint a másvilágra induló szellemeknek először egy skorpiókkal és vérrel teli folyón, majd sötét, késekkel szegélyezett termeken kellett átjutniuk, végül pedig denevérekkel és jaguárokkal küzdöttek meg. Kutatók a belizei Tapír-hegység barlangrendszerének egyik bejáratánál emberi áldozatok maradványaira, egy ősi maja oltárra és egy kikövezett útra bukkantak. A régészek szerint a maják úgy hitték, hogy a barlang belseje maga a Xibalba.

 

 

Tainaron, a Tartarosz bejárata, Peloponészoszi- félsziget

Kutatók szerint a görög mitológiából ismert Tartaroszt minden bizonnyal egy dél-görögországi, elárasztott barlangrendszer inspirálhatta, amely keskeny bejárataival, földalatti folyóival, cseppkövekkel csipkézett üregeivel és végtelen sötétségével valóban olyan hangulatot áraszt, mintha a következő sarkon Hádész várna az odalátogatókra...

 

Erta Ale, Etiópia

A világ egyetlen lávatava, az Erta Ale Etiópia és Eritrea határán húzódik, neve a helyi afar nyelven annyit tesz ’Füstölgő hegy’. A vulkán krátere mindössze 85 méter mély, ezért a tűzhányóban fortyogó láva jól látható, sőt néha túl is csordul a peremen. A pokol érzetére tovább erősít a tény, hogy az Erta Ale-nek a világ egyik legforróbb sivataga ad otthont, ráadásul gyakoriak a merényletek is a kelet-afrikai országban.

    


A pokol kapui november 21-én, 21:05-kor a DoQ műsorán!

 

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!