2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
A rosé szépen köszönjön!
Révay András
2019.06.04 16:16
Akárcsak tavaly az idén sem vette el a látogatók kedvét a fenyegető zivatar, melyből azért jutott a 8. Rosalia idejére is Budapesten, a Városligetben. Szerencsére csak rövid ideig tartó esőről volt szó, így a 63 borászatot felvonultató rendezvény igazi fesztivál hangulatban fogadhatta mindhárom napon a kóstolni, szórakozni vágyó vendégeket. Érdemes is volt eljönni, hiszen az idei VinAgora Nemzetközi Borverseny magasan díjazott boraiból 16 is jelen volt a kóstolólistákon.

 Nem akármilyen évet mondhat magáénak a Borbély Pincészet, Borbély Tamás rendkívül magas elismerést kapott. A 2018-as Év Agrárembere versenyben a „Fiatal Gazda” kategória első helyezettje lett, a díjat idén, február elején vehette át. De egy ennél is nagyobb örömmel indult náluk az év, mert január 10-én kisfia született! Ez az öröm a Rosalia Fesztiválon bemutatott borokban is tükröződik. Hozták a kerti partik stílusához illő könnyedebb, gyümölcsösebb boraikat, de hozták a hordós érlelésűeket is. A Rózsakőből itt van a 2018-as évjáratú, a Szürkebarátból a 2017-es, a Kéknyelűből a 2016-os, a Bácshegyi Olaszrizlingből pedig a 2015-ös évjárat. A Pinot Noir rosé játékos nevet kapott: „Kinn a gangon”, mert amikor a rosé divat megerősödött, a fiatalok, a kerti partik, terasz-partik során kedvelték meg a rosét. Ez a bor az idei VinAgora Nemzetközi Borversenyen ezüstérmet nyert. A gyöngyözőbor neve: Bóbita, Irsai Olivér – Olaszrizling házasítás. Könnyű, kissé fűszeres ízét a hozzáadott CO2 nagyon szépen kiemeli, fogyasztása felpezsdíti a hangulatot. A 2016-os Kéknyelű válogatás az idén került először a fogyasztók elé, jó lendületes bor, tavaly már ezüstérmet nyert az országos versenyen.

 Ez a fesztivál a roséról szól, a rosét hűvösen szeretjük inni, de nem baj, ha van hozzá egy kis napsütés és egy szép környezet – állapított meg dr. Dula Bence, aki korábban egri hegybíró is volt. A rosé nem olyan, mint a vörösbor, ami mellé leülünk, és komoly arccal kortyolgatjuk. Kell mellé a sok jó beszélgetés, lehet nevetni, jól érezzük magunkat vele. Mi egy Nyáridő nevezetű rosét hoztunk, részben mert szeretjük Gershwin zenéjét, Egerben szép a nyár, és az emberiség boldog napjai is inkább a nyárhoz kötődnek. Olyankor mindenki elengedheti magát egy kicsit. Fontos, hogy a rosé, szépen köszönjön! Legyen stílusa, tartása! Legyenek illatai és utána legyen bája, jöjjön elő a fajtajelleg! Lehet Loire-mintájúra készíteni, vaskosabbra, színesebbre, nehezebb ételekhez, de legyen inkább Provence-i. Vidám, azt lehet szeretni és a kóstolásától mi is vidámabbak leszünk. Hát ezért kell egy Rosalia-t tartani! A Nyáridő rosé a pohárba töltve, illatával előre köszön. Megkóstolva viszont mi mondjuk neki: de jó hogy itt vagy, hol lehet még tölteni ebből egy keveset? A jó rosé tehát beszélget velünk, ötleteket ad, elveszi a bút, mindig mosolyra fakaszt. A Pinot Noir fajtának köszönhető fűszeressége, játékossága érvényesül. A fajtából készítünk vörösbort, sőt még fehérbort is, a Blanc de Pinot Noir-t, így tehát egy triádunk van belőle: fehér, vörös, és a rosé ott mosolyog középen.

 Tíz éve létezik, Neszmélyen, negyven hektáron dolgozik a Kősziklás borászat, 120 ezer palack bort készítenek évente. A Rosalia fesztiválra három roséval érkeztek. Az ő rosé stílusuk szintén a Pinot Noir, mintegy húszezer palackkal készítenek belőle. Nagyon népszerű, könnyed, gyümölcsös, halványszínű bor. Két évvel ezelőtt kezdtek Kékfrankosból is rosét készíteni, ez nem olyan légies, mint a Pinot Noir, egy kicsit „lustább” mélyebb, teltebb. Vannak, akik kifejezetten ezt kedvelik, de a borászatnál szeretnének ebből is majd könnyedebbet előállítani. A harmadik, inkább csak érdekességnek számít. Fél hektáron termelnek Syrah szőlőt, ami szintén igen alkalmas rosé készítésre. Előbb érik, mint a Cabernet, könnyebb vele dolgozni, szeptember közepén már szüretelhető. Nagyon jó íze, zamata, illata van, de kifejezetten évjárat függő. Minden évben más. Most inkább még csak egy örömet adó játékszer.

A Béla borászat az Imre hegyen van, Kecel és Kiskunhalas között. A szőlőművelést még a nagypapa kezdte a rendszerváltás előtt, az ő fia, Béla Zoltán már kertészmérnök végzettséget szerzett, most ő a borász. Neki a minőségi borok készítése a szívügye! Emeljük feljebb a magyar borászatot, amennyire csak lehet – vallja –és így is dolgozik. Ma már saját, új építésű feldolgozó üzemük, kóstoltató helyük van. Száraz fehérborokat készítenek, a Kövi dinka kifejezetten könnyed, nagyon friss, nyárra, melegben nincs is nála jobb. Az Irsai Olivér jól mutatja a fajtajelleget, illatos, szinte muskotályos, kellemes bor, idén készítettek belőle gyöngyözőt is. A Pinot Noir rosé szintén gyöngyöző, mindketten a borászat újdonságai. Most először készítették és eddig nagy sikere van. Hoztak a fesztiválra egy Kékfrankos rosét is. Az borászatot ismerők rendszeresen keresik a késői szüretelésű boraikat, a 2015-ös Nektárral már számos díjat is nyertek – ez lett a zászlós boruk is.

Sétál a látogató a Rosalia parkjában, és a színpadhoz közel az egyik pavilonban két polcon, nagyon érdekes címkéjű pálinkák sorakoznak. A fesztiválon való megjelenésük létjogosultságát az adja, hogy szőlő alapanyagból készültek. Cserszegi Fűszeres, Irsai Olivér, Kékfrankos szőlőből és nem törkölyből, egykörös, tornyos rendszerben főzött pálinkák. Általában 40 fokosak, elvétve készül 50 %-os is. Van köztük különlegesség, a Cserszegiből, chili ágyon érlelt csípős pálinka. Ebből is van háromféle. A paprika latin neve Capsicum, mindegyik címkén ez olvasható. Az ötlet már néhány éves, és bár sokan készítettek már chili ágyas pálinkát, azok soha nem kerültek piacra. A Tiszaföldváron dolgozó Zsoldos Pálinka Manufaktúra kísérletezői viszont megpróbálták összepárosítani a különböző gyümölcsöket a különböző karakterű, csípős paprikákkal. Az elkészült háromnál mindegyikben más a gyümölcs és a chili fajta is. Ebből következően különböző csípősségű italok keletkeztek. A „legbarátságosabb” az almás habaneros, azután következik a Cserszegi Fűszeres és a Trinidad Moruga Scorpion chili, a csúcson pedig ott van a cseresznyepálinkából készült Carolina Reapes tartalmú, amelyik már „nagyon kemény”. Eddig chili fesztiválokon mutatták be az italokat a nem chili tematikájú rendezvényen most próbálták ki először, a fogadtatás meglepően kedvező volt.

 

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!