„A sportdiplomáciát a kulturális diplomácia egyik legfontosabb elemének tekintjük” – hangsúlyozta a rendezvény megnyitásakor őexcellenciája Gülsen Karanis Eksioglu, Törökország budapesti nagykövete. Hisszük – folytatta, hogy a sportnak egyedülálló ereje van arra, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz. Tény, hogy a labdarúgás szeretete szinte szenvedély mindkét országban. Bizonyítja ezt az is, hogy amikor labdarúgó válogatottjaink március 22-én találkoztak a Puskás-arénában, a mérkőzést hatvanezernél is több sportrajongó tekintete meg. Ez mintegy megkoronázta kulturális évadunkat és évszázados barátságunkat a zöld gyepen. A kiállítás bemutatja milyen fontos nyomot hagytak a magyar edzők a török klubokban, ezt és még sok más szép történetet is elmesél a két ország közös futballtörténelméből.
Ditrói Nagy István a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai Főosztályának vezetője kiemelte: az Isztambul és Ankara után most Budapesten is látható tárlat méltóképen emlékezik meg a sok évtizedes közös futball múltról. A két válogatott eddig tizenhat alkalommal találkozott, a mérleg tíz magyar, négy török győzelem, két döntetlen 36 rúgott és 16 kapott gól. Utoljára 2013-ban került török gól magyar kapuba. Kiegyeznék vele – mondta az osztályvezető – ha az idei Európa-bajnokság döntőjében a törökökkel a mi csapatunk játszana, a rendes játékidőben döntetlent, végül tizenegyesekkel mi nyernénk! Gyakran használjuk a példát, hogy a sport egyetemes nyelv és olyan területeken is hasznos lehet, ahol a két ország viszonya nem éppen a legjobb. Szerencsére a magyar-török kapcsolatok minden részletükben kiválóak. Bátrán kijelenthetjük: a zöld gyepen barátok vagyunk!
Az ötlet Isztambulból jött – mondta el a kiállítás születéséről dr. Szabó Lajos, a kiállítás kurátora. Az ottani Magyar Intézet felkérésre kezdtünk el a témával foglalkozni. Nagyon kevés forrás volt azokról a magyarokról – különösen a háború előttiekről – akik kint dolgoztak. A török kutatók nagy részletességgel foglalkoztak már korábban is ezzel a területtel. Rengeteg adatot kaptunk, meglepő volt, hogy hány esetben voltak elsők a magyar futball szakemberek Törökországban. Igaz, most centenáriumi emlékév van, de a futball kapcsolatok lényegesen korábban kezdődtek. Magyar és török csapat között az első mérkőzés 1911-ben volt! A Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia csapata látogatott ki a Galatasaray gimnáziumi csapatához. Az első találkozó döntetlen volt, a másodikat elvesztették.
Érdekességben sincs hiány. Az I. Világháború alatt egy osztrák-magyar katonacsapat jótékonysági mérkőzést játszott törökökkel a Galíciában harcoló török katonák megsegítésére. Ennek emlékserlege ma is megtalálható a múzeumunk gyűjteményében. A magyarok ellen az első török válogatott győzelem 1956-ban született meg. A VB döntőn vesztettünk, de utána jött egy 18 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatunk, ez szakadt meg ekkor. Ezen a találkozón Puskás is pályára lépett, de a fáradt magyar csapat nem bírt a törökökkel. Később óriási meglepetés volt, amikor az 1963-64-es szezonban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, a Galatasaray 4:0-ra győzte le az Alberttel felálló Ferencvárost Isztambulban. Később a hatalmas mezőnyfölény és a javunkra szóló 20:0 szögletarány ellenére a visszavágón sem sikerült győzni.
Ez a kiállítás azt mutatja be, hogy mennyire fontossá vált Törökországban a magyar edzők és az ott dolgozó játékosaink munkája a török labdarúgás fejlődéséhez és sikeréhez. Elsősorban az isztambuli nagy csapatoknál, illetve Ankarában. Elég csak egy nevet említeni, Mészöly Kálmánét, akit mindenhol ismernek ma is Törökországban. Az ő tevékenységéhez fűződik Törökország első igen nagy nemzetközi sikere, amikor – óriási meglepetésre – a Jean Tiganával felálló francia bajnokot, a Girondins Bordeaux győzte le a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Fenerbahçe. A 3:2-re megnyert első meccs után, egy 0:0-s döntetlennel csikarta ki a továbbjutást a Mészöly-legénység. Mészölyön kívül, egy szezonon át Csernai Pál is irányította ezt a csapatot.
A Galata történetében több magyar edzőt is találunk. Az első Limbeck Gyula volt 1930-31-ben. Élete nagyon izgalmasan alakult, 1936-tól a Szovjetunióban volt edző és a baszk válogatottól – Sztálin jelenlétében – elszenvedett 5:1-es vereség után eltűnt. Sokáig azt hitték, hogy Sztálin kivégeztette, de a háború tán visszatért Budapestre. A Galatánál volt edző Szabó József, Schweng József és Székely László is. Ugyanitt, Törökország egyik legnépszerűbb csapatában találjuk a legelső magyar játékost, aki hivatalos mérkőzésen játszott Törökországban. Balassa Béla 1920-21-ben szerepelt itt, később visszatért a Ferencvárosba. Majd sokáig nem találunk errefelé magyar játékost, de napjainkra ez is megváltozott. A Fenerbahçe csapatában játszik Szalai Attila, a magyar válogatott egyik kiválósága is.
