Úgy is mondhattuk volna; reggeltől késő éjszakáig tartott az ötödik Bográcsfesztivál Siójuton.
Kezdetben csak néhány lelkes ember gondolta úgy, hogy a balatoni idegenforgalomból egy kis morzsácskát megszerezhetnének. A falu Siófoktól nyolc kilométerre, a csatorna mentén fekszik, nem vízparti település. A kezdeményezők biztosak voltak abban, hogy a jó ételeket mindenki szereti, megszervezték hát az első bográcsfesztivált, főzőversenyt annak rendje-módja szerint. Tanácsokkal támogatta őket a Magyar Gasztronómiai Fesztiválok Egyesület, más segítséget nem kaptak. Pénzük alig volt, hiányát szorgalommal pótolták. Az első alkalommal 49 bogrács alatt gyúlt tűz, 14 csapat gulyást, 28 csapat pörköltet, 7 pedig halászlét főzött. Érkeztek versenyzők Budapestről, Pécsről, sőt Dunaszerdahelyről (Szlovákia) és a Frankfurt közelében fekvő Erlensee-ből is. A "versenyművek" elbírálása igen szigorú volt. A három ételcsoportot három külön zsűri értékelte. Tagjai a Balaton-part szállodáinak, éttermeinek vezetői, tulajdonosai, mesterszakácsai voltak.
A rendezők maguk is meglepődtek, melléjük szegődött a siker! Így, utólag persze könnyű megítélni: szerencséről szó sincs. Az eredmény a sok munka és a falubeliek összefogása nyomán jött létre – most már ötödik éve, folyamatosan. A jó hír is könnyen terjed, a második évtől kezdődően egyre többen jöttek "bográcsozni" Siójutra. Tagjai lettek az "Különleges asztali örömök Somogyban" rendezvénysorozatának és a Gasztronómiai Fesztiválok rendezvény-naptára is feltűnteti már az időpontjukat. Szerepelnek a Magyar Turizmus Rt. külföldön terjesztett ajánlati listáján, így ismerhette meg nevüket a világ.
Az ötödik Bográcsfesztiválon a versenyre jelentkezett csapatok száma meghaladta a százötvenet. Természetesen "versenyen kívül" is főztek jó néhányan. Az ilyen, tömeges rendezvényen az első perctől az utolsóig, kötelezően jelen vannak a mentők, a rendőrök és a tűzoltók. Nekik van tapasztalatuk a létszám becslésben. Ők egybehangzóan tízezer körülire tették a megjelentek számát, miközben – ne feledjük – hatszáz lakosú faluról van szó!
Ennyi embert nemcsak jóllakatni, szórakoztatni is kell. A polgármester üdvözlő szavai után a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Egyesület ágyújának dörrenése adta meg a jelet a tűzgyújtásra és amíg a főzőmesterek a bográcsok körül szorgoskodtak, a közönség a színpadon folyamatos, jól szervezett, színvonalas műsort látott. A néptánctól a bigband-ig terjed a választék, amiben bárki megtalálhatta a kedvére valót. A gyerekeket – végtére is jobb, ha nem lábatlankodnak a tüzek körül – ugróvár, póni lovaglás, arcfestés várta, ingyen.
Mint eddig minden évben, most is munkálkodott a zsűri, az eredményhirdetés után a nyertesek boldogan, a többiek "jövőre mi is megmutatjuk" fogadkozásokkal tértek vissza tűzhelyeikhez. Egy dologban azonos volt mindkét tábor: mire az esti főműsor elkezdődött, kiürültek a bográcsaik!
Poór Péter, Harangozó Teri és az Apostol együttes könnyű helyzetben volt. Igen jó hangulatban lévő közönséget talált. Besötétedett már, mire a művészek elhagyhatták a színpadot. A nagyszerűen sikerült nap után az este valódi fénypontja nem is lehetett más, mint egy tűzijáték, mely után a fesztivál hangulatnak még sehogy sem akart vége szakadni. A rendezők – ezt látva – komolyan fontolóra vették: jövőre talán meghirdethetnének egy esti főzést is. Verseny nélkül, mindenkinek, csak úgy a maga szórakozására, hogy a másodszor is kigyúló tábortüzek fénye, emléke kísérje el a résztvevőket az egyik évtől a másikig.