2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Ahol kincseket mos a víz
Révay András
2019.07.06 20:29
Komárom, Komarno, Túlkomárom, Révkomárom – ki, melyik nevét használja – no meg Párkány, Esztergom, Dunamocs, Pat, csupa olyan név, amelyik egy viszonylag kisebb terület, sokak által jól ismert helységeit jelöli. Régen egy ország voltunk, aztán kettő, most ismét úgy járhatunk-kelhetünk közöttük, hogy a határ átlépését csak egy tábla jelzi az út szélén. Szinte meg is feledkezünk már róluk, pedig van miért odamenni, akár több napra is.

A szlovákiai oldalon, a Dunamente régió ilyenkor, a nyári vakáció idején, kifejezetten alkalmas a hosszabb-rövidebb átruccanásokra. Gazdag turisztikai kínálatával, sokszínű kulturális programjaival, jó ételekkel, italokkal és nem utolsósorban megfizethető áraival, pont azok számára a legjobb, akik hosszabb utazást nem engedhetnek meg maguknak. Szlovákiában a határ menti régiókat jelentős Uniós támogatással fejlesztették, különös tekintettel a közlekedésre és a vendéglátásra. A Határon Átívelő Együttműködés ugyanígy érintette a magyar falvakat, kistelepüléseket is, bátran mondhatjuk, hogy az Unió egyik legnagyobb sikerprogramjának számít. Ennek köszönhetően ezek a területek mindinkább népszerűvé váltak a turisták körében. A határ közeli folyókban már pisztrángok élnek, evezni lehet és út közben bármelyik parton kikötve, elmehetünk enni, inni. Meglátogathatunk egy várat, kastélyt, múzeumot. Megtehetik ugyanezt a gépkocsival közlekedők is.

Szlovákiában a Dunamente TDM 2015-ben alakult 7 önkormányzat és 4 vállalkozás együttműködésével, a Komárom-Párkány tengelyen. Azóta 20 tagra bővült a szervezet létszáma, és várhatóan, idén még több idegenforgalmilag is érdekes szervezet, vállalkozó, önkormányzat csatlakozik a közös munkához. Folyamatosan két információs iroda üzemel egész évben, az egyik Komáromban, a másik Párkányban, valamint a nyári szezonban Paton is nyitva van egy iroda a turisták számára. Gazdag kulturális emlékeinek köszönhetően Komárom nagyon népszerű. Az egyik legfontosabb vonzerő, az egyedülálló műemlék, a Komáromi Központi Erőd, Közép-Európa legnagyobb erődítményrendszerének központja volt. Mai formáját a 19. század elején nyerte el, szükség esetén akár 200 000 főnyi hadsereg elszállásolását is megoldhatták itt. A Monarchia felbomlása után is megőrizte katonai jellegét, egészen 2003-ig, amikor Észak-Komárom város tulajdonává vált. Azóta fokozatosan végzik a helyreállítását. Egész évben nyitva áll a közönség előtt, megcsodálhatják, szépségét, katonailag átgondolt rendszerét. Mindenképp érdemes felkeresni a Duna mindkét partján felépült részeit.

Észak-Komárom egyéb látnivalókban is bővelkedik. A Tiszti Pavilon neogótikus épülete mentén, a Klapka György téren található a városháza, illetve a volt takarékpénztár épülete. Tovább sétálva a város legnagyobb köztéri szobra, a Szentháromság szobor mellett kezdődik a Nádor utca, ami a leggazdagabbak promenádja volt egykor. A Szent András Bazilika felé közeledve a tímárok utcája mellett haladunk el, majd a templommal szemben Jókai Mór gondolkodó szobra mutatja az utat a Duna Menti Múzeumhoz. A múzeum kiállításai közül a legnépszerűbb a város szülötteiről, Jókai Mórról és Lehár Ferencről szóló kiállítás. A múzeumhoz tartozik a különleges VI. bástyában berendezett római kori kőtár – a Lapidárium is. A Zichy Palota „kertjében” egy igazi kuriózum, egy kedves ékszerdoboz bújik meg. Az Európa-udvar 6 500 négyzetméteres területen, Európa egyes vidékeinek építészeti jellegzetességeit mutatja be. Az épületek előtti szobrok, vagy a falakra kihelyezett táblák mutatják, éppen melyik ország sajátos világába nyerhetünk betekintést.

A belvárosi séta kibővíthető a komáromi templomok meglátogatásával. Ritka az olyan város, ahol megtalálhatók a katolikus, a református, a zsidó és az ortodox vallás templomai is. A Ráctemplomban értékes gyűjteménye mellett itt található Domonkos János, komáromi gabonakereskedő sírköve is, akiről Jókai Mór az Aranyember alakját mintázta. A séta után érdemes megpihenni Komárom remek éttermeiben, vagy kávézóiban, illetve regenerálódhatunk a kitűnő minőségű termálvízben, amely nagyon hasonló a pöstyéni forrás vizéhez. Ásványianyag-tartalma kedvezően hat az ízületi bántalmakra, a reumás és a nőgyógyászati megbetegedésekre, az izom- és ínfájdalmakra, az idegrendszeri panaszokra. Csonttörés, baleset után, vagy izomhúzódásoknál fürdőzve, sokkal gyorsabb a gyógyulás folyamata. Nyáron négy medence várja a fürdőzőket, egész évben működik a kültéri termál ülőmedence, valamint a két beltéri termál medence. Ezenkívül számos szórakozási és sportolási lehetőség közül választhatunk a Komáromi Termálfürdőben.

Komárom és Párkány között 50 km a távolság, így kényelmesen bejárható autóval és kerékpárral is, hiszen itt húzódik az Eurovelo 6-os kerékpárút. Párkány fő attrakciója a Vadas termálfürdő, illetve innen nyílik a legszebb kilátás az Esztergomi bazilikára. A város körül három termálforrás található. A víz összetétele kedvező hatással bír a mozgásszervi panaszokra, valamint az allergiás bőrbetegségekre. A Vadas Thermal Resort területén a 12 élménymedence közül 7 kültéri, 6 pedig egész évben látogatható. Az aquaparkban a medencéken túl csúszdapark, többfunkciós sportpályák, körhinták, kalandpark és egész évben működő horgásztó is vár a látogatókra. A télen érkezők is kellemesen kikapcsolódhatnak itt a környéken tett kirándulások után. A Párkány és Esztergom között közlekedő kisvonattal élmény a városnézés, illetve hajókirándulásokat is kínálnak a turistáknak.

Csupán 10 kilométerre Párkánytól fekszik a Dunamente egyik legszebb faluja, Muzsla község, amely Szlovákia legjobb szőlőtermő vidékéhez tartozik. A helyi borászok szeretettel várják a borkedvelőket, májusban pedig a Muzslai bortúrán bejárható a muzslai szőlőhegy is. Dunamocson szintén sok évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek, bortermelésnek. A borkészítési hagyományokhoz kapcsolódóan a településen rendezik meg a ma már több országból vendégeket vonzó Burcsákfesztivált. Csokonai Vitéz Mihály szerelme, Vajda Julianna (Lilla) 64 évesen, Végh Mihály dunamocsi esperes lelkészhez ment férjhez, néhány évig Dunamocson is élt, emlékét ma egy szobor őrzi a településen. Az egykori jegyzőlakásból kialakított falumúzeumban helytörténeti gyűjtemény, néprajzi, viseleti emlékek és iskolamúzeum is helyet kapott.

 Dunamocsról Komárom felé haladva elérkezünk Patra, amely szintén kedvelt nyári nyaralóhelyszín. Már a 13. században feljegyezték a vízforrás gyógyhatásait – sőt, a római katonák is előszeretettel mártóztak meg a pati források bőséges, meleg vizében. Áldásos hatásairól a híres polihisztor, Bél Mátyás is értekezett könyvében a 18. század elején és itt épült meg a környék első fürdője is. A pati termálvíz kedvező hatással bír a mozgásszervi rendszer megbetegedéseire. Összesen 5 medence, 3 csúszda, számtalan szórakozási és étkezési lehetőség várja az idelátogatókat. Míg a strand csak a nyári hónapokban üzemel, a szomszédos Wellness Hotel egész évben várja a látogatókat kültéri és beltéri medencékkel, szaunavilággal és számos gyógykezeléssel. Aki esetleg májusban látogat a Dunamentére, annak feltétlenül érdemes egy kitérőt tennie Patra, hiszen ilyenkor virágzik a mák és a település környéki kiterjedt mákföldek lilába, illetve fehérbe borulnak. Fantasztikus fotókat lehet ilyenkor készíteni!

 Összefoglalva, a Dunamente 4 alappillérre épít, a fürdőire, a kulturális és történelmi értékeire, a kerékpáros turizmusra, illetve a bor és gasztronómiára. Ám van itt még valami más, figyelemre méltó is! A magyarországi Komárom-Esztergom megye területén működő 5 turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezet és a szlovákiai a Dunamente TDM összefogásának első eredménye a Dunamente Kártya bevezetése lett 2019. május 1-jén. A Kártya határon átnyúló rendszere alkalmas arra, hogy az elfogadóhelyek látogatásakor, a különböző intézményekbe történő belépéskor, a szolgáltatások igénybe vételekor a vendégek kedvezményben részesüljenek. A látogatók akkor juthatnak hozzá ingyen a tartózkodási idejük időtartamára érvényesített kártyához, amennyiben a kártyarendszerhez csatlakozott 30 szálláshely valamelyikén legalább 2 éjszakát eltöltenek. A kártyával felkereshető látnivalók, igénybe vehető szolgáltatások száma eléri a 150-et. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó, a turisták számára térítésmentesen igénybe vehető helyszínek között található a komáromi Monostori erőd és a Klapka György Múzeum, az észak-komáromi Öregvár, az esztergomi Duna Múzeum Látványtára, a pati termálstrand és a Lábatlan-Karva révátkelő is. Kedvezményt kínálnak a fürdőzés és wellness témakörben működő szolgáltatók, a helyi termékeket és ajándéktárgyakat árusító üzletek, valamint a vendéglátóhelyek is.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!