2019. április 25. csütörtök, Márk, Márkó és Márkus napja
Amerika – a megunhatatlan – II. rész Utazások Amerikában
Révay András
2018.09.14 17:42
Amerika más, Amerika nagy, Amerikát nem lehet elmesélni - szokták mondani azok, akik ott élnek vagy már sokszor jártak az Egyesült Államokban. Mert hiszen Amerika valóban nagy! Két nagy kontinens, Észak- és Dél-Amerika és persze nemcsak egy ország helyezkedik el rajtuk. Ám - itt Magyarországon – ha kimondjuk a nevét, szinte mindenki, automatikusan az északi részen található Egyesült Államokra (U.S.A.) gondol és eszébe sem jut, hogy mondjuk Mexikó is Amerika és azt is egyesült államok alkotják.

Aki megérkezik a Kennedy repülőtérre és nem átszállással, repülve folytatja az útját, a városba több módon is eljuthat. A legjobb, ha rokon, ismerős várja és autóval – a forgalomtól függően fél-, másfélórás kocsikázással jutnak a belvárosba. A helyzet más, ha – mint esetünkben – az út folytatódik, de nem repülővel megyünk át egy másik államba. Ilyenkor a legolcsóbb és legegyszerűbb az Airtrain, a 2002-ben megnyílt magasvasút, mely a repülőtér összes terminálját érintve viszi oda és veszi ott fel az utasokat. A terminálok közötti közlekedés ingyenes. Kifelé, a városi közlekedéssel az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomásán lépett a vonat először kapcsolatba, most már más találkozási pontok is vannak. Ezzel a vonattal mindössze 5 dollárért kényelmesen és gyorsan lehet elérni a metrót. Ott válogatni lehet a különféle metrójegyek között. A 65 év felettiek, a külföldiek is, ha ezt útlevéllel vagy jogosítvánnyal igazolják, két útra szóló kedvezményes jegyet válthatnak.

 A New York-i metró, külön világ. Nagyobb állomásain a jegypénztárostól ingyen térképet kérhetünk és az jelentősen megkönnyíti tájékozódásunkat, közlekedésünket a városban. Az állomások gyakran foglalják el egy - négy utcával határolt - háztömb teljes földalatti területét, olykor még többet is. A metró soha nem áll le, éjjel is közlekedik, az összesen 373 kilométer hosszú útvonalán 468 állomás található. Vannak számmal és vannak betűvel jelölt vonalai és vannak express járatok is, melyek nem állnak meg minden állomáson. A vonalak között rengeteg átszállási lehetőség van. Adódik olyan, ahol háztömbnyi távolságot kell a földalatti folyosókon gyalogolni, amíg eljutunk az egyiktől a másikhoz. Szerencsére az útvonalakat mindenhol jól jelzik.

 A megállókat is. A vonatok hosszúak és nincs minden kocsiban automata kijelző, ami mutatja, hol vagyunk és a mi a következő megálló. A bemondás sem érthető mindig, lehet, hogy zaj van, éppen egy másik vonat megy el mellettünk vagy csak az utas nem ért angolul. Ezért az állomásneveket a födémet tartó oszlopokra is kiírják. A falon, néhány helyen a feliratok igazán szépek, jól jelzik, mire számíthatunk majd felszínen. Kell pár szót szólnunk egy idehaza teljesen ismeretlen jelenségről. Vannak olyan állomások, ahová több különböző vonal vonatai is befutnak, ráadásul ugyanannak a peronnak jobb és bal oldalára. A két sínpár között a távolság csak pár lépés. Ha az egyik oldalon éppen bent áll egy vonat és a másikra pont akkor fut be egy másik, az első nem indul el, noha már megtehetné. Vár annyit, hogy az átszállni akarók biztonsággal eljussanak az egyik vonattól a másikhoz! Hasonlóra a budapesti tömegközlekedésben példa nincs, pedig villamos, autóbusz és troli találkozása sok helyen előfordul.

 Mi egy másik államba, Pennsylvaniába szeretnénk eljutni. Az Airtrain vonatával elmentünk az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomására, hogy majd elérjük a távolsági autóbusz-pályaudvart. Álljon itt még egy jó tanács! A metróállomások túlnyomó többségén nincs mozgólépcső, van viszont sok, igen szűk vaslépcső, érdemes tehát alaposan megfontolni a csomagolást. Ne legyen a bőröndünk túl nehéz! Most viszont szerencsénk van. Az „A” metró kelet-nyugati irányban átszeli egész New Yorkot. Brooklyn keleti részéről, a Howard Beach-ről, átszállás nélkül juthatunk el Manhattan nyugati oldalára, a híres West Side-ra, a 42. utcához. Itt van a Port Authority Bus Terminal hatalmas, földalatti pályaudvara. Az út nem rövid, nagyjából úgy kell elképzelni, mintha Budapesten Rákoskeresztúrról szeretnénk Budakeszire menni. A buszpályaudvaron – egy apró érdekesség – a férfi WC-ben is van pelenkázó, elvégre apuka is utazhat csecsemővel egyedül.

New Yorkból Pennsylvaniába a Frank Martz Coach Company szép, kényelmes buszai járnak. A célunk, East Stroudsburg, a forgalomtól függően másfél - kétórányi távolságra van. Belül minden buszban feltüntetik a vezető nevét, de olyan is van, ahol kívül, a busz oldalára is felfestették. Ez nem cserélhető, valószínűleg ugyanazt a buszt, ugyanaz az ember vezeti, hosszú idő óta. Ez jelez valamit a társaság és az alkalmazott viszonyáról. A buszban WC van. Kézmosó nincs benne, van viszont a nálunk is ismert kézfertőtlenítő. Gyorsan beszívódik, feleslegessé teszi a kéztörlő használatát, nincs is ilyen a fülkében. A hosszú út alatt van idő a nézelődésre. A mindkét irányban hol három-, hol négysávos autópálya feltűnően tiszta, az utat szegélyező füves, ligetes területek szépen gondozottak. A szemetelés errefelé nem kifizetődő, ezerdolláros(!) büntetés jár érte. A rohangálás sem divat. Az engedélyezett sebességhatár 65 mérföldnél – ez nagyjából 100 kilométer – csak nagyon ritkán több. A „vidéki” buszmegállóknál érdekes szokás figyelhető meg. Az emberek nem kint állnak sorba. Amikor megérkeznek, az épület előtt, sorban, egymás mögé leteszik a csomagot, ha olyan nincs, akkor egy újságot vagy választanak egyet a számozott – Rubik-kocka méretű – fakockákból és azt teszik a földre. Azután bemennek a váróba, TV-t nézni. Pár perccel a busz érkezése előtt mennek ki és foglalják el a helyüket a felszállási sorban. Azt mondják: egyetlen csomag sem tűnt még el soha! 

(folytatjuk)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!