2019. augusztus 22. csütörtök, Menyhért és Mirjam napja
Amerika a megunhatatlan – III. rész: a vidéki Amerika
Révay András
2018.10.03 15:39
Ha az Egyesült Államokról esik szó, többnyire legelőbb New York, Washington, Las Vegas, Los Angeles, San Francisco – a nagyvárosok jutnak eszünkbe. Pedig hát, tudjuk jól, az a hatalmas ország nemcsak városokból áll. E cikksorozat első két részéből már kiderült: utunk célja ezúttal Pennsylvania volt, és ott sem egy nagyváros.

 Pennsylvania állam az U.S.A. keleti oldalán, közvetlenül New York állam (nem a város!) alatt, attól délre helyezkedik el. Első európai telepesei svédek voltak, a vidéket Új Svédországnak nevezték el. A britek csak 1654-ben tudták ellenőrzésük alá vonni. Az állam mai nevének érdekes története van. William Penn (1644 – 1718), egy angol idealista arisztokrata – a vallásszabadság nagy híve – apja halála után örökölte a vagyon mellett, annak követeléseit is. II. Károly, a „földben gazdag, pénzben szegény” angol király, adósságai fejében 1681-ben birokot adományozott William Penn-nek - Amerikában. Az értékes erdőkkel borított vidék azóta is az ő nevét viseli: Penn erdeje, erdősége. Az állam erdőkben ma is gazdag. Az itt élők viszonyát a természeti környezethez egyetlen mondat is jól érzékelteti. „Nem az őz megy át az úton, az út megy át az erdőn.” Hatalmas különbség ez ahhoz képest, ahogy minálunk az autósok a vadon élő állatokra gondolnak.

Az állam keleti határát a New Jersey-től elválasztó Delaware folyó alkotja és ez már jelzi, hogy itt egykor az őslakos indiánok földje lehetett. Ide tartunk, a folyó ma is erdőkkel borított, hegyes-völgyes partvidéke, East Stroudsburg egyik kedves völgye, domboldala, Shawnee Valley a célunk. A Shawnee valamikor az algonquian nyelvet beszélők csoportjába tartozó jelentős indián törzs volt. A leghíresebb indián főnök, Tecumseh - aki megpróbált a törzsekből egy független indián nemzetet létrehozni - közülük származott. Ma itt egy nehezen meghatározható lakótelepet, „falut” találunk. Bejáratánál a csillagos–sávos lobogót éjjel napelemes akkumulátort használó lámpa világítja meg. A terület népszerűsége érthető. A dombot többszörösen körbefutó - leágazásokkal összekapcsolt – utak mentén, elszórtan vagy kisebb lakóparkokba csoportosulva, mintegy 2-300 családi ház áll.

 Van ahol ikerházak állnak, van ahol két ház között csak néhány tíz, máshol akár néhány százméteres távolság is lehet. Az egyik helyen az egymással szemben épült házak rövid utcasort alkotnak, kicsit lejjebb vagy feljebb a domboldalban önállóan állnak mások, és az aszfaltozott útról csak rövid le- vagy feljáró vezet hozzájuk. Kerítés – mint Amerikában általában – sehol sincs. Az őzek, apróvadak, télen néha még a medvék is, egészen közel jönnek. A közüzemi szolgáltatók, az itt lakók és az ő vendégeik autóit leszámítva, átmenő forgalom nincs. A levegő tiszta, a táj csendes, igaz, a bevásárlást meg kell gondolni, mert a legközelebbi erre alkalmas hely mintegy húszpercnyi autóútra van. Ott viszont – az iparcikkek kivételével – szinte minden kapható.

Van ott gyógyszertár, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy nagy budapesti patika, valamint egy Rossmann vagy egy DM és hozzá egy fotószaküzlet működne egy fedél alatt, elképesztő áruválasztékkal. Mellette egy másik épület az élelmiszer áruház, a Foodtown. Hát volna mit tanulnia tőle az összes magyarországi nagy élelmiszer áruház – szándékosan nem írom le a nevüket – vezetőinek! Elsősorban is tisztaságot, rendezettséget, a vevő kényelmét szolgáló működést. Napközben itt nincs árufeltöltés, a vevőnek nem kell kerülgetnie a tele rekeszeket, üres dobozokat. Minden polcsor fölött a sor számát is jelző tábla lóg, felsorolva rajta mindazon áruk neve, amik abban a sorban kaphatók. Nem rendezik át kéthetente, hogy a vevőnek keresgélni kelljen, hátha meglát és megvesz olyat, amire nem gondolt. A sorok között mindenhol kényelmesen elfér két bevásárlókocsi egymás mellett.

A bejáratnál, elkülönítve, két darab, négykerekű, villanymotoros kocsi várakozik, a Mart Cart. Nehezen mozgó vásárlók számára. Persze ezek is bőven elférnek a polcsorok közötti utcában és nem akadályozzák a vásárlókat, akik kézi, tolókocsit használnak. Azok nagyjából hasonlóak az általunk ismertekhez, bár van egy fontos különbség. Szintén az áruház előtt egy fedett részről kell elvinni, de nem kell az elmozdításukhoz pénz vagy valami azt pótló műanyag érem. Nincsenek is összeláncolva. Mégsem lopja el egyiket sem – senki! Ha a távozó vevő nagyon sietne, esetleg idős és nehezebben mozog, már fárasztó neki az autójától visszavinni az üreset, akkor sem történik semmi. Van egy ember, aki összeszedi a – nagyon kevés – kint hagyott kocsit és visszaviszi a helyére. A vevők kényelmét még egy szerkezet szolgálja, a Coin Star. Amerikában az egycentesnek is értéke van, ott az is pénz. Az embereknél így olykor sok apró halmozódhat fel. Ha már egy kerek értékre való összegyűlt, szétválogatva be lehet dobálni ebbe gépbe és az papírpénzt ad ki helyette!

 Európai szemmel nézve, bent felfedezhetünk pár szokatlan érdekességet. A szeszesitalt, söröket, borokat (erősebb italokat) árusító részt a hagyományos élelmiszereket kínáló, jó nagy területtől elkülönítve találjuk. Ide az utcáról külön is be lehet menni, nem kell a nagyobbik részt végigjárni. A választék itt is nagy minden italféleségből, külön pénztára is van. Feltűnő viszont, hogy a sörök közül sokan választják az 1903-ban Milwaukee-ben alapított Miller sörfőzde High Life palackos sörét. Úgy hirdetik: „The Champagne of Beers”. A minőségre utal, nagyjából: mint a Champagne a pezsgők között. Van egy olyan boltrész, ahol jó nagy, már elkészített, csomagolt szendvicseket, hideg ételeket vehetünk és ugyanott pár asztal mellé leülve el is fogyaszthatjuk. Ennek Deli a neve. Így a bevásárlást akár egy könnyű ebéddel is összeköthetjük.

 Akkor sincs baj, ha ehhez az ebédhez a már megvásárolt, kifizetett karton sörünkből egyet ott helyben elkortyolgatunk. Ebből sem lesz gondunk, mert a közelében egy olyan WC van, amelyik tisztább és jobban felszerelt, mint sok hazai kórházunké! A bolt másik, nagyobbik részében nyolc pénztár működik, így három-négy vásárlónál több egyiknél sem torlódik fel. A pénztáros – mivel kevesebb vevővel van dolga – csomagol is. Az áruházi reklámszatyorba (ingyenes) ő rakja bele a leblokkolt árut, típusának megfelelően szétválogatva, máshová teszi a mosószert, másikba a gyümölcsöt. Ami nehezebb, arra két zacskót használ. A vevőnek csak annyi a dolga, hogy a zacskókat a pultról a kocsiba rakja és majd azt kitolhatja az autójához.

 A bevásárlás végeztével, hazafelé autózva meg kell állni a postaszekrények előtt. Ebben a „faluban” a postás nem jár a házakhoz. A domb aljában van egy szépen gondozott tér – itt áll a már említett lobogó – jelképezve a lakott terület kezdetét. A téren sorakoznak a postaszekrények, a postás azokba teszi a küldeményt, a tulajdonos – nem is tud másfelé menni – hazafelé ott kiszedheti a sajátját. A ládák sora mellett, kicsit távolabb, van még egy üvegezett szekrény, hirdetőtábla, afféle faliújság. Benne – az aktuális közlendőkön túlmenően – a Snow and Ice Management Association tizenöt pontban részletesen összefoglalt tanácsa olvasható. Hogyan öltözz, mozogj, parkolj, télen, havas, jeges időben. Általában: mit tegyél, hogyan élj, hogy önmagad biztonságban legyen és másoknak se okozz kellemetlenséget, akadályt. Látva és tapasztalva mind az eddigieket, nagyon valószínű, hogy ezeket ott be is tartják!

(folytatjuk)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban Hogyan építs örökmozgó fagyigépezetet? - Minus11
Az ötlet elvileg rendben volt, senki nem tudna belekötni. Örökmozgót akartunk építeni, a végtelenített ingyenfagyi-gépet. Az volt a terv, hogy Misivel felmegyünk a Minus11 fagylaltozóhoz a Máriaremetei útra, egy-egy elektromos rollerrel. Ez egyrészt azért jó, mert régóta ki akartam próbálni a fagyizót, és olyan messze van a központtól, hogy kirándulni kell hozzá, másrészt azért jó, mert 230 méterrel van a tengerszint felett, a Moszkva tér meg csak 130-cal. Namármost. Lejtőn elvileg visszatölti a roller kereke az akksiba a forgási energiát, további, később felhasználható árammá alakítva. Így nem otthon kell töltenünk, ami kész haszon, így akár elkönyvelhetjük elfagyizható nyereségnek is. Azt, hogy a 7800 mAh-s akksiba hány forintnyi áram “fér bele”, szándékosan nem számoltuk ki, hogy ne rontsuk el az örömöt, a perpetuum mobile újabb kísérletét. Mondom, az alapötlet elviekben alá volt támasztva: veszünk odafent egy fagyit, aminek az árát a rollerek akkumulátorába visszatápláljuk, ahol legurulunk a lejtőn. A Moszkva téren megint felszállunk a 61-es villamosra (bérlet adottság, nem kell rá költeni), vagy ami elvisz a fagyizó közelébe, megint eszünk, megint visszatápláljuk. Magasztos küldetés. Örök ingyenfagyi. Akadtak nehézségek. Például hogy a villamos nem vitt el teljesen a fagyizóig - noha olyan sokáig haladtunk, hogy a Winettou-ból ismert tájakba futottunk be -, így felfelé is kellett még menni a rollerrel. Ami alapvetően nem baj, hiszen kellett az akksiba a hiány, hogy legyen mit feltölteni lefelé. Másrészt a fagyi nem olcsó, így a 100 méteres szintkülönbség kevésnek tűnt, különösen hogy baromi finom volt a cucc, így miután mindent végigkóstoltam a kóstolókanalakkal, a kecsketejjel készült XL csoki, a málna és a muscovado, vagyis barnacukor ízesítésű fagyikat is kikértem. A fagyik 440 és 540 forint között mozognak, szigorúan fedő alól, tehát állandó - mínusz 11? - fokos hőmérsékletről kanalazzák ki őket. Külön kanállal, nincs kanálmosás, legalábbis nem minden gombócot követően (komposztálható dolgok is vannak a boltban, így érthető ez a tudatosság). Könnyítette viszont a helyzetet, hogy Misi tej- és málnaallergiás, így nem volt olyan fagyi per pillanat a kínálatban, amit ehetett volna. Így végül is jól zártuk a költési szintet, alulbecsültük az elvártakat. A fagyi egyébként zseniális. A muscovado nem lesz sokak kedvence, visszafogott barnacukor íze nem kínál többet, mint amit egyáltalán adhat, a málna viszont oltári gyümölcsös, a csoki is sírnivalóan jó. Állagra szépen, komótosan olvad a fagyi, nincs az az érzésünk, hogy gumit nyalunk, sem az, hogy szétfolyik a cucc a kezünkben egy perc alatt. Kiültünk a bolt elé, és néztük a népeket, ahogy beállnak a menő autójukkal, és nyalnak. Ja, és ingyen tölthetik meg a kulacsokat vízzel, ha kérjük, a Refill programban is részt vesz a hely. Szimpatikus ez is. Végül elindultunk, hogy ledolgozzuk a bevitt kalóriákat, és kiadott összegeket. A kalóriákat azzal, hogy néha magunk lökjük a járgányt, a pénzt pedig az akksi töltésével. Na. A Fiókánál fogyott ki nafta a járgányokból, amit leginkább csalódott bambulással vettünk tudomásul, mint Walter, amikor megkérték, hgoy dobja ki a táskát a mozgó autóból. A gyakorlat győzött az elmélet felett, megint: a 100 méter szintkülönbséget korántsem egyenletes lejtőkön abszolváltuk, gyorsítottunk, lassítottunk, így nincs mit csodálkozni. Beugrottunk hát egy vacsorára, jólesett, ügyes konyha, közben töltöttünk annyit, hogy el tudtam vele jutni az autómig. Nem éreztem úgy, hogy kudarc volt a kísérlet, inkább találtam egy olyan utat, ami NEM működik az örök ingyen fagyi elérésére. De ez nem jelenti, hogy nem adom fel! A rollert az AQUA Webshoptól kaptuk teszteésre, Motus márkájú. Hamarosan beszámolok egy posztban arról, milyen egy hónapon keresztül csak ilyennel mászkálni a városban. Az AQUA a blog hirdetője.
Városlátogatások Karlovy Vary – Karlsbad
Karlovy Vary – KarlsbadA híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége. Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."  A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez aBecherovka. Érdekes módon ennek a hatása látszik meg a leghamarabb.A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieualakítja a szálló főszakácsának szerepét. Egyébként fogattak itt egy James Bond filmet is. /Casino Royal/                                          A híres tükörteremA szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Itt már nem a spájzban vannak, hanem a lakosztályokban. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.Ivókúra:Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van. Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsíros-döngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű meleg-víz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.                Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő                       Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzéstBecherovka:Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/,mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbes-dombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák. A Teplá folyó hídjain hangulatos kiülőkből gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában.   Ez a híres kolonnád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat                      Akár belsőleg, akár külsőleg igényled a fürdőzést, ebben a régióban minden kényeztetést megtalálsz.Nézzünk meg egy videót:  https://www.youtube.com/watch?v=JqRhPgqs_eI                                                 
Egy nap a városban Ilyen, amikor egy igazi olasz fagyis Bud Spencert idéz Budapesten
Újlipótvárosban kerestem meg azt az IGAZI olasz fagyizót, amit egyik olvasónk ajánlott, így: A tulaj, Vittorio készíti és árulja a fagyit, ami tényleg olyan mintha Olaszországban ennéd, sőt, igazi olasz ristrettója is van (nem az a vizes magyar espresso). Kicsit olyan a srác, mintha Roberto Benini tesója lenne, és az egész több mint egy szimpla fagyizás, nagyon barátságos csóka, szívesen mesél magáról is ha kérdezzük. Nem lehet eltéveszteni, a Visegrádi és Kádár utca sarkán észre fogjuk venni a Vittorio nevet a cégtáblán. És Bud Spencert: a cégérnél is kiemeltebben kapjuk magunk elé gyerekkorunk legbarátságosabb óriását, aki Terence Hilllel a mai napig letörölhetetlen vigyort csal az arcomra, és a most felnövő generáció ugyanolyan imádattal nézi a filmjeiket, ha megismertetjük őket ezekkel. Az örökkévalóságnak szóló filmek ezek. A felirat kissé különös. Egyértelmű, hogy az idézet abból a jelenetből van, amikor Johnny Firpo szeretne mindenáron pisztáciát enni, de Charlie momentán kifogyott belőle (És megint dühbe jövünk c.). Ami a fura, hogy mi úgy ismerjük a kínálatot gyerekkorunk óta, hogy van: vanília karamell tutti-frutti rumosdió és kávé A táblán meg ez olvasható: vanília csokoládé eper citrom kávé Azt meg ugye mindenki tudja, hogy “csokoládé nem is volt”, úgyhogy végképp nagy a zavar. Odabent divatos szemüvegben, belőtt séróval, sportos ötvenes benyomást keltve várja a betérőket Vittorio. Angolul lehet vele beszélgetni, meg persze olaszul. Megkérjük, hogy jöjjön ki, és olvassa fel nekünk az eredeti kínálatot, amit Charlie Firpo tartott, hiszen mi végig abban a hitben voltunk, hogy tutti-frutti és rumosdió is van. Íme:   Odabent egyébként Vittorio is egészen jó fagyikat árul, hátul figyelnek a gépek, amikkel készíti. A honosítás itt is látszik, hiszen egy méretes PUNCS felirat is látszik, alatta a szokásos színű fagyi. “Bármit ajánlok, csak azt nem, nem is értem, hogy miért szeretik ezt, de hát kell ilyet is tartanom” - mondja Vittorio. Tessék, kérem, nem csak a tutti-frutti az, ami különös lényként megjelent a fagyik magyarítása közben. Vittorio kávéja tényleg jó, olaszos, de vannak savai, van teste, a presszó is elég erős, én nem mozdultam rá a kétszer töményebb - egyébként meg koffeinben szükségképp szegényebb - ristrettóra. Itt az első korty után, mikor rájöttem, hgoy ez tényleg jó: Vannak itatóedények is a járdán, mindenféle állat számára (volt egy MÉHEK feliratú is, de makrolencsés felvételt nem tudtam): Itthon megkerestem a jelenetet olaszul, Charlie sokkal szelídebb itt, mint a magyar verzióban: Tényleg úgy volt, ahogy a felirat mutatta: vanília csokoládé eper citrom kávé Gelateria VittorioCím: 1132 Budapest Visegrádi utca 6.
Városlátogatások Hollókő vára
Hollókő váraA Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítményt, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait.Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból származik első írásos említése is "Castrum Hollokew" néven.1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen.  Egy legenda szerint a várat furfangos módon foglalták vissza. Néhány magyar vitéz kereskedőnek öltözve bekérezkedett a várba, ahol portékájukkal lekötötték a törökök figyelmét, majd leeresztették a felvonóhidat és beengedték a kint lesben álló magyar katonákat. Kilátás a várból:A várat véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, majd I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.Nézzünk meg egy videót a várról és erről a gyönyörű településről!https://www.youtube.com/watch?v=t5MQrulkFqUhttp://www.youtube.com/watch?v=9mDtGK2l1JY                                                                                       vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!