2019. szeptember 24. kedd, Gellért és Mercédesz napja
Az igazságért, egy igaztalan világban
Révay András
2018.02.19 21:53
Az 1985-ben elhunyt, Nobel-díjas német író, Heinrich Böll munkái, napjainkban idehaza nem tartoznak a legolvasottabbak közé. Pedig életében, életművében kitüntetett szerep jutott Magyarországnak. Az író három regénye köré csoportosítva ebből a kapcsolatrendszerből mutat be a Petőfi Irodalmi Múzeum most megnyílt, és május 6-ig látogatható kiállítása néhány kevésbé ismert, vagy éppen ismeretlen mozzanatot.

Az első regény, a magyarul 1957-ben megjelent Ádám, hol voltál? azokon a tapasztalatokon alapul, amelyeket Böll 1944 nyarán sebesültként a sepsiszentgyörgyi, debreceni és szentesi katonakórházakban szerzett. A második, az Egy bohóc nézetei csak húsz év késéssel jelenhetett meg magyarul, mivel a „polgári humanista” író e művét betiltották a hajdani NDK-ban. Ám amikor 1982-ben végre kiadták itthon, Böll a politika számára kínos gesztussal, honoráriumát az illegális, Szegényeket Támogató Alap (SZETA) javára ajánlotta fel. De Böll, aki 1956-tól fogva figyelemmel kísérte a magyarországi fejleményeket, már korábban is a politikai rendőrség fókuszába került, hiszen amikor 1971-ben a nyugat-német PEN-elnökeként Magyarországra érkezett, már számos íróval, fordítóval és filológussal állt kapcsolatban. Ebben az évben jelenik meg a később Nobel-díjjal elismert Csoportkép hölggyel című regénye, amely 1973-ban magyarul is napvilágot lát – néhány „apró” kihagyással.

Tavaly decemberben lett volna Heinrich Böll százéves – kezdte a visszaemlékezést Pröhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója – a kiállítás megnyitásakor. Bár a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szívesen olvastuk műveit, magyarországi története többé-kevésbé ismeretlen maradt. Amikor Németországban nemrég kiadták a háborús naplóit, sokakat meglepett az a szeretetteljes hang, ahogyan a magyarországi időszakáról ír. Nos, a születésnap és a napló kapcsán előkerült emlékek indítottak minket arra, hogy érdemes lenne az ő itteni kapcsolatait bemutatni és eljutni valahogy ahhoz az általános tanulsághoz is, melyek túlmutatnak az irodalmi életen. Alakját a XX. század végének története nagyon erősen összekapcsolta politikai aktivitásával. Legyen szó a békemozgalomról, a zöldekkel kapcsolatos szimpátiájáról vagy mindarról, ami a hetvenes évek Németországában annyi turbulenciát gerjesztett. Bizonyos értelemben a politikai mögött Németországban mintha el is halványodott volna az irodalmi jelentősége. Nálunk ez fordítva volt. Mi az író Heinrich Böllt ismertük meg, az új prózastílust, amit ő honosított meg, később pedig a Nobel-díjas írót tiszteltük benne.

 Ezek mögött viszont rejtve maradt életének nem csak az a része, amikor német katonaként Magyarországon járt, hanem az a fajta érdeklődése is, ami a 70-es, 80-as évek magyar ellenzékéhez fűzte. Fontosnak tartotta, hogy a vasfüggönyön túli politikai mozgalmakat nyomon kövesse, hogy a magyarországi jogdíjainak egy részét – talán az egészet- a Szegényeket Támogató Alapnak adta. Ezek az irodalmi jelentőség mögött nálunk akkor rejtve maradtak. Míg a kiállítás német látogatói számára érdekes lesz, hogy milyen módon volt Böll következetes moralitásában, gondolkodásában – nem pusztán Németországban, hanem a német határokon túl is, a magyar közönség számára meg tudjuk mutatni, hogy az akkoriban sokat olvasott és értékelt Böll közéleti szempontból mennyire fontos szerepet játszott, mennyire érdeklődött mindazon fejlemény iránt, melyek errefelé zajlottak. Tenni is próbált az igazságért, egy igaztalan világban.

Ezzel együtt Heinrich Böll mindannyiunk számára elsősorban irodalmi jelentősége miatt fontos. Nagyon jó lenne, ha az ő általános ismertsége Németországban, Magyarországon tovább nőne, műveit tovább olvasnánk és ez a kiállítás ennek lendületet adna. Böll naplóiból kiderül, hogy az állandó feszültség, ami benne élt abban fejezhető ki, hogy míg ő a fülével a német katonadalt, a Westerwald Lied-et hallotta, belül azért mindig Beethoven művei csengtek. A külső valóságnak és az ő belső világának ellentéte jelenik meg számos művében. A kiállítás látogatóit talán meglepi, hogy mit keres a bemutatott tárgyak között egy magyar katonaköpeny, de a számos ellentét érzékeltetésére nagyon is alkalmas. Maga Böll írja róla következőket: „Amerikai katonák fogtak el, utána britek viselték gondomat, bár belgák őriztek, mert a kölni közigazgatási terület az ő megszállási körzetük lett a brit övezetben. 1945. IX. 15-én azonban német fogságból bocsátottak el. Öltözékem magyar tiszti köpeny, finom szövetből, piros parolikkal…”

 Ám a látogatók a legtöbb időt valószínűleg egy másik tárgy előtt fogják eltölteni. Ez Heinrich Böll Nobel-díjának oklevele. Svédül bizonyára kevesen értenek majd, de alatta ott van az indoklás lényege magyarul is: „Korát széles perspektívában ábrázoló, nagy, jellemző erejű írásaiért, melyekkel a német irodalom megújításához járult hozzá.” Ezt a véleményt jól támasztja alá a naplója, melyet sebesülése idején, magyarországi ápoláskor is vezetett. Ebből is olvashatunk részleteket. Sepsiszentgyörgyön, 1945. június 5. táján például ezt írta: „Gyűlölöm a háborút, teljes szívemből gyűlölöm, a háborút, és minden dalt, minden szót, minden gesztust és mindenkit, aki valami mást is érez a háború iránt, mint gyűlöletet. Hiszen oly mértékben értelmetlen, és a politika oly mértékben aljas és romlott, hogy soha sem lehet igazolható, egy ilyen háborúba kezdeni és azt ilyen embertelenül sokáig fenntartani…Már tudom, hogy a háború egy gaztett, egy abszolút gaztett, a legrosszabb! Minden más gaztettet magában foglal, mindet, mindet…” Ezekhez a gondolatokhoz fölösleges lenne bármit is hozzátenni!

Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Blog ajánló
Egy nap a városban Meglepően jó túrótortát ettem, túró nélkül - Cziniel
Mivel a feleségem, Évi nem ehet tejfehérjét, egyre többször futunk bele alternatív megoldásokba a vegán édességek terén, amiknél a felhasznált alapanyagok között nem lehet tejtermék. Korábban a tojást is kizártuk. Nehéz ügy. A túró például egy olyan jelenség ebben az  alternatív univerzumban, mint nálunk az ezotéria. Elvileg létező dolog, gyakorlatilag túlságosan el kell vonatkoztatni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk egy dolog mindig is segítette a hazai próbálkozásokat: nálunk általában csak rossz túrót kapni. Nem nehéz tehát egy ehhez hasonló műtúrót kreálni, és nem várt helyről érkezett a megoldás: az óbudai Cziniel cukrászda oldotta meg a kérdést. A Cziniel olyan arrafelé, mint délebbre a Daubner. Többen mennek oda megszokásból, mint meggyőződésből. Vannak egészen jó, és egyészen átlagos dolgaik. Ági például esküszik a muszkauerjükre, és tényleg egészen jó. Viszont én nem ezért jöttem, hanem mert korábban egy baráti születésnapon kínáltak meg a Cziniel áltúrótortával, ami mellesleg paleo összetevőkkel is bír. Basszus, mondom, ez simán elmenne egy átlagos túrótortának, ami nagy szó. Aztán kiderült, hogy tojás azért van benne, ebben tévedtek az akkori vendéglátóink: a túró tojásfehérjehabból, kókuszkrémből és kókuszolajból készült, amihez a cukrászdában külön kanálon érkezik az erdei gyümölcs öntet, ami meg egyenesen fantasztikus. Nem túl édes, a torta sem, viszont együtt elég komoly élményt adnak.   Ha holnaptól nem fejnénk több tehenek, ezzel ellennénk innentől kezdve. Nem lenne életünk legjobb túrója, de az átlag magyar túrót simán hozza. Gratula. CzinielCím: 1031 Budapest, Nánási út 55.
Egy nap a városban Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni
A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó. A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy. Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico. A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek. Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz. BomboloniCím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!