2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Beleszeretni öt perc is elég
Révay András
2019.02.09 15:10
Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Szolgál a könyv még egy másik garanciával is. Arra nézve, hogy alapos és helytálló ismeretekkel gazdagodunk, jó előjel, hogy nem egy, hanem négy szerzője is van. Mindegyik kitűnő ismerője egy-egy témakörnek és az évek, évtizedek alatt felhalmozott tapasztalataikat osztják meg az olvasóval. A Hibernia Kiadó vezetője, Marton Jenő bevezetőben elmondta, ez már a nyolcadik, Csehországgal foglalkozó könyve a Kiadónak, ami önmagában is jelzi, hogy még mindig lehet érdekeset, újat mondani erről az országról. Aki pedig már legalább egyszer járt arra, egyet fog érteni azzal, hogy az ott élők közvetlensége, természetessége, bennünket azonnal megfoghat. Hozzánk képest kicsit nyugodtabbak, felesleges dolgokon nem pörlekednek, sok szempontból „görögös” nyugalom van bennük.

 Megerősítette ezt Kocsis Péter is, aki kezdetben nem volt hivatásos író. A munkája szólította 1996-ban Csehországba és tíz évig Prágában élt, így biztonsággal állíthatja: ma azt a Prágát látjuk, amilyen az 1800-as évek végén lehetett. A kis utcák apró épületeit is helyreállították. Csaposként kezdte, később kulturális diplomata lett, a Paprika TV csehországi igazgatója volt. Írásból, fordításból később sem tudott megélni ezért még szakácsként is dolgozott az elmúlt húsz évben, mert az utóbbi tízet már nem Prágában, hanem Český Krumlovban töltötte. Ma is ott él. Egyetért azzal is, hogy Csehországban sok olyan „polgári” légkörű város van, mint Prága, ugyanolyan szellemi élet zajlik bennük. Az ő lakhelye is az egyik „varázsos” helyszín, Prága mellett ez az egyik leglátogatottabb, ma már itt is nagyon sok a turista. Érdemes ezért a környékén is körülnézni, eltölteni pár napot. Az úti célok kiválasztásában igen jó segítséget nyújt ez a könyv, mert fejezetekre tagolva mutatja be Csehország különböző tájait.

Dél-Csehországban például, ahol Český Krumlov is megtalálható, a város környéke szinte még felfedezetlen. Még nincs tömegturizmus. Itt van az osztrák határhoz nem messze fekvő kisváros, Vyšší Brod, az egyik legnagyobb kolostor-épületegyüttessel, közelében a XIII. században alapított Rožmberk nad Vltavou, gyönyörű várával és festői környezetével, a nyáron strandolni vágyókat pedig a „cseh Balatonként” is említhető Lipnói-tó várja. Ez Csehország legnagyobb mesterséges tava, a Moldva folyón emelt gát mögött 48,5 km2 területű a víztükör. No és persze errefelé van Csehország legnagyobb kiterjedésű, talán legfestőibb hegyvidéke a Šumava. Legértékesebb részei 1991 óta Nemzeti Parkként védettek. Közkedvelt kirándulóhelyei a gleccsertavak. A turistautak hossza meghaladja a kétezer kilométert. Végül nem feledkezhetünk meg a huszita háborúk idejéről nevezetes Táborról és környékéről sem. A várost a Jan Žižka vezette husziták alapították 1420-ban.

Csehország hozzánk legközelebbeső területe, Morvaország, az egyik legváltozatosabb, legszínesebb térség. Világörökségi helyszínek, barokk építészeti remekművek, különleges, népi hagyományokat őrző régiók és az egykori Nagymorva Birodalom emlékei mind megtalálhatók errefelé. Turisztikai szempontból az egyik legfontosabb városa Kroměřiž, kulturális-építészeti értékekben kiemelkedően gazdag. A vidék Athénja-ként is emlegetik. Az Érseki Kastély és csodaszép parkja egyaránt szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Olomouc városát mi Olmütznek ismerjük, tudjuk róla, hogy 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajost és sok más magyar foglyot. Azt viszont már kevésbé, hogy Prága után itt található a legnagyobb, egybefüggő műemléki terület, történelmi épületek, templomok, szökőkutak és szobrok sokasága bűvöli el a látogatókat.

 Egy ilyen könyvvel kapcsolatban jogosan vetődhet fel egy másik kérdés: mivel tud többet, mit tud, amit nem tud az Internet? Ilyenkor nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az Internet nem teljesen megbízható, nem szabad mindent elhinni, amit ott találunk. A könyv pedig hiteles összefoglalója egy sereg ismeretnek, mert a szerzők a helyszíni tapasztalataikat írták le. Vonatkozik ez például a cseh gasztronómiára, mert nem elég azt tudni, hogy az országban 480 (!) kisebb-nagyobb sörfőzde van – szinte minden kisvárosnak van, olykor több főzdéje is – ezek látogatott, jó kedélyű helyek. A kisüzemi főzdék söreit nem lehet az egész országban kapni, tehát oda kell menni! A csehországi jövedelmekhez képest olcsó a közlekedés, a szállás, az éttermi árak, ezért a családok hétvégén felkerekednek, és ez serkenti, fejleszti a vendéglátóipart. Egy apró, inkább falu, mint kisvárosban is megél 8-10 söröző, étterem. Ha pedig valaki már ott van egy helyen, megnézi az érdekességeket, még a környéken is.

Csehországot - a sörei mellett - műemlékei, természeti értékei miatt is érdemes felkeresni. Magyarországhoz képest – sajnos – turista szemmel vonzóbb. Itt az egész országra kiterjedő háború kétszáz éve nem volt! A várak, kastélyok, templomok, kolostorok állapota kitűnő, a berendezést nem hordták szét, inkább védték, felújították. Az ország sokoldalú élményben részesíti látogatóit. A hagyományos cseh ételek, sajtok mellett – általánosságban – a konyha is modernebb lett és ezen a téren is előrébb tartanak, mint nálunk. Komolyabb a hal- és a gombafogyasztás, roppant kedvelt a rántott sajt, többféle sajtból is készítik. A pecsenye kacsa, Pečená kachna, általában ¼ vagy ½ kacsát takar. Hozzá vörös és fehér párolt káposztát, azaz dušené bílé a červené zelí-t, no meg kenyér knédlit tálalnak, megöntözve a sült kacsa szaftjával. Viszont a hagyományhűséget jelzi például az almás rétes, ami nem kifejezetten cseh, inkább Monarchia-béli süteménynek mondható, és amiről mi valahogy megfeledkeztünk. Ott viszont lépten-nyomon kapható. A könyvben mindezekről részletes tájékoztatást találunk és elegendő mindössze tíz percet lapozgatni benne, hogy eljussunk a kívánságig: érdemes volna talán – legalább egy részét – személyesen is megtapasztalni!

          

                          Kocsis Péter - Marton Jenő
Munkácsi Zsolt - Vétek György
                        VARÁZSLATOS CSEHORSZÁG
                        Hibernia Nova Kiadó Kft.
                        Pauker Nyomda, Budapest
                        ISBN: 978-615-5426-57-5
Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!

Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!