2019. június 26. szerda, János és Pál napja
Beleszeretni öt perc is elég
Révay András
2019.02.09 15:10
Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Szolgál a könyv még egy másik garanciával is. Arra nézve, hogy alapos és helytálló ismeretekkel gazdagodunk, jó előjel, hogy nem egy, hanem négy szerzője is van. Mindegyik kitűnő ismerője egy-egy témakörnek és az évek, évtizedek alatt felhalmozott tapasztalataikat osztják meg az olvasóval. A Hibernia Kiadó vezetője, Marton Jenő bevezetőben elmondta, ez már a nyolcadik, Csehországgal foglalkozó könyve a Kiadónak, ami önmagában is jelzi, hogy még mindig lehet érdekeset, újat mondani erről az országról. Aki pedig már legalább egyszer járt arra, egyet fog érteni azzal, hogy az ott élők közvetlensége, természetessége, bennünket azonnal megfoghat. Hozzánk képest kicsit nyugodtabbak, felesleges dolgokon nem pörlekednek, sok szempontból „görögös” nyugalom van bennük.

 Megerősítette ezt Kocsis Péter is, aki kezdetben nem volt hivatásos író. A munkája szólította 1996-ban Csehországba és tíz évig Prágában élt, így biztonsággal állíthatja: ma azt a Prágát látjuk, amilyen az 1800-as évek végén lehetett. A kis utcák apró épületeit is helyreállították. Csaposként kezdte, később kulturális diplomata lett, a Paprika TV csehországi igazgatója volt. Írásból, fordításból később sem tudott megélni ezért még szakácsként is dolgozott az elmúlt húsz évben, mert az utóbbi tízet már nem Prágában, hanem Český Krumlovban töltötte. Ma is ott él. Egyetért azzal is, hogy Csehországban sok olyan „polgári” légkörű város van, mint Prága, ugyanolyan szellemi élet zajlik bennük. Az ő lakhelye is az egyik „varázsos” helyszín, Prága mellett ez az egyik leglátogatottabb, ma már itt is nagyon sok a turista. Érdemes ezért a környékén is körülnézni, eltölteni pár napot. Az úti célok kiválasztásában igen jó segítséget nyújt ez a könyv, mert fejezetekre tagolva mutatja be Csehország különböző tájait.

Dél-Csehországban például, ahol Český Krumlov is megtalálható, a város környéke szinte még felfedezetlen. Még nincs tömegturizmus. Itt van az osztrák határhoz nem messze fekvő kisváros, Vyšší Brod, az egyik legnagyobb kolostor-épületegyüttessel, közelében a XIII. században alapított Rožmberk nad Vltavou, gyönyörű várával és festői környezetével, a nyáron strandolni vágyókat pedig a „cseh Balatonként” is említhető Lipnói-tó várja. Ez Csehország legnagyobb mesterséges tava, a Moldva folyón emelt gát mögött 48,5 km2 területű a víztükör. No és persze errefelé van Csehország legnagyobb kiterjedésű, talán legfestőibb hegyvidéke a Šumava. Legértékesebb részei 1991 óta Nemzeti Parkként védettek. Közkedvelt kirándulóhelyei a gleccsertavak. A turistautak hossza meghaladja a kétezer kilométert. Végül nem feledkezhetünk meg a huszita háborúk idejéről nevezetes Táborról és környékéről sem. A várost a Jan Žižka vezette husziták alapították 1420-ban.

Csehország hozzánk legközelebbeső területe, Morvaország, az egyik legváltozatosabb, legszínesebb térség. Világörökségi helyszínek, barokk építészeti remekművek, különleges, népi hagyományokat őrző régiók és az egykori Nagymorva Birodalom emlékei mind megtalálhatók errefelé. Turisztikai szempontból az egyik legfontosabb városa Kroměřiž, kulturális-építészeti értékekben kiemelkedően gazdag. A vidék Athénja-ként is emlegetik. Az Érseki Kastély és csodaszép parkja egyaránt szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Olomouc városát mi Olmütznek ismerjük, tudjuk róla, hogy 1849-ben itt tartották fogva Batthyány Lajost és sok más magyar foglyot. Azt viszont már kevésbé, hogy Prága után itt található a legnagyobb, egybefüggő műemléki terület, történelmi épületek, templomok, szökőkutak és szobrok sokasága bűvöli el a látogatókat.

 Egy ilyen könyvvel kapcsolatban jogosan vetődhet fel egy másik kérdés: mivel tud többet, mit tud, amit nem tud az Internet? Ilyenkor nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az Internet nem teljesen megbízható, nem szabad mindent elhinni, amit ott találunk. A könyv pedig hiteles összefoglalója egy sereg ismeretnek, mert a szerzők a helyszíni tapasztalataikat írták le. Vonatkozik ez például a cseh gasztronómiára, mert nem elég azt tudni, hogy az országban 480 (!) kisebb-nagyobb sörfőzde van – szinte minden kisvárosnak van, olykor több főzdéje is – ezek látogatott, jó kedélyű helyek. A kisüzemi főzdék söreit nem lehet az egész országban kapni, tehát oda kell menni! A csehországi jövedelmekhez képest olcsó a közlekedés, a szállás, az éttermi árak, ezért a családok hétvégén felkerekednek, és ez serkenti, fejleszti a vendéglátóipart. Egy apró, inkább falu, mint kisvárosban is megél 8-10 söröző, étterem. Ha pedig valaki már ott van egy helyen, megnézi az érdekességeket, még a környéken is.

Csehországot - a sörei mellett - műemlékei, természeti értékei miatt is érdemes felkeresni. Magyarországhoz képest – sajnos – turista szemmel vonzóbb. Itt az egész országra kiterjedő háború kétszáz éve nem volt! A várak, kastélyok, templomok, kolostorok állapota kitűnő, a berendezést nem hordták szét, inkább védték, felújították. Az ország sokoldalú élményben részesíti látogatóit. A hagyományos cseh ételek, sajtok mellett – általánosságban – a konyha is modernebb lett és ezen a téren is előrébb tartanak, mint nálunk. Komolyabb a hal- és a gombafogyasztás, roppant kedvelt a rántott sajt, többféle sajtból is készítik. A pecsenye kacsa, Pečená kachna, általában ¼ vagy ½ kacsát takar. Hozzá vörös és fehér párolt káposztát, azaz dušené bílé a červené zelí-t, no meg kenyér knédlit tálalnak, megöntözve a sült kacsa szaftjával. Viszont a hagyományhűséget jelzi például az almás rétes, ami nem kifejezetten cseh, inkább Monarchia-béli süteménynek mondható, és amiről mi valahogy megfeledkeztünk. Ott viszont lépten-nyomon kapható. A könyvben mindezekről részletes tájékoztatást találunk és elegendő mindössze tíz percet lapozgatni benne, hogy eljussunk a kívánságig: érdemes volna talán – legalább egy részét – személyesen is megtapasztalni!

          

                          Kocsis Péter - Marton Jenő
Munkácsi Zsolt - Vétek György
                        VARÁZSLATOS CSEHORSZÁG
                        Hibernia Nova Kiadó Kft.
                        Pauker Nyomda, Budapest
                        ISBN: 978-615-5426-57-5
Kapcsolódó témák

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!

Blog ajánló
Egy nap a városban Van egy műemlék, ami még a Párisi udvarnál is jobban megváltozik hamarosan
Eladja a Danubius Hotels Group a Gellért szállót - olvasom tegnap. A magyar vevő felújítja az épületet, majd az üzemeltetést egy nemzetközi szállodaláncra bízza. Nem is hinnénk, mi fog történni a következő években. Senki sem sejti, aki nem járt még a Gellért Hotelben, és nem is fogja: legtöbbünk számára a felújítás a homlokzat letakarítását jelenti majd. A Gellért szálloda, mint név ugyanis a mai napig annyira erős a külföldiek szemében, hogy simán foglalják le a szobákat, lakosztályokat az egykor jobb időket is megért szállodában. Aztán amikor megérkeznek, akkor jönnek rá, hogy bizony itt megállt az idő abban a távoli múltban, amikor a Gellért név többet jelentett. Nekem rendkívül szórakoztató volt meglátogatni néhány évvel ezelőtt, egy Márton napi borozás alkalmával, a Nixon lakosztályt. Nem is nagyon részletezném, mit tapasztaltam, a képek magukért beszélnek. Egy gigantikus SZOT üdülő - fejezte ki magát az egyik tervezőnk az Én Menő Lakásom csapatából, akit inkább megdöbbentettek az állapotok. A szállóból luxusszálloda lesz tehát, miközben szerintem az ide érkező külföldieknek eddig is az volt a fejében, hogy ez az. Ahogy nekünk is. Gellért - micsoda marketing erővel bíró név, nem? Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert megint megszűnik egy élő múzeum, ami úgy volt az elmúlt évszázad kiállítása, hogy nem is akart az lenni. Nevet, mert az épület megkapja végre azt a törődést, ami jár neki, ami a nevéhez illik. Hogy honnan gondolom? A vevő az Indotek Csoport, Jellinek Dániel, a tulajdonos pedig nem szokta elszámolni magát, ha ingatlanról van szó. Pontosan tudja, mit csinál. A fürdőt nem érinti az adásvétel, az továbbra is a fővárosi gyógyfürdőket kezelő cégnél marad. Apropó. A szállodáról nemrégiben készült, aztán gyorsan el is kapkodott könyv, Saly Noémi Gellért100 című nagysikerűjét, amiben a szálloda kalandos történetét kutatta fel, újranyomtatták. A legolcsóbban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnál kapható, így a mai Múzeumok Éjszakája remek alkalom arra, hogy megvegyük.
Egy nap a városban Melyik volt a legmenőbb budapesti színház 1999-ben?
Úgy esett, hogy kezembe került egy 1999-es Internetto kiadvány. Bocs, INteRNeTTo. Aki nem tudná, mi ez: az index.hu elődjének tekinthető hírportál az egyik legnépszerűbb volt itthon a 90-es években, mellesleg a feleségem is dolgozott itt. Volt egy papír alapú programajánló füzetük, amiben már akkor a Port.hu egész oldalas hirdetése futott, és amiben borzasztóan pixeles képekkel, hol jobb, hol rosszabb minőségű papírra nyomtatva leírták, mit lehet csinálni a fővárosban. Bár a lapban, a csetprogramokról szóló cikkben úgy írnak a “korai netezőkről”, mint valami rég letűnt fajról, ma már ennek ellenére pontosan tudjuk, hogy 1999-ben még simán mindenki korai netező volt. És én találtam egy olyan oldalt is, ami ezt mindennél jobban bizonyítja. A színházak programjairól szóló részt. Itt Kliq! névvel, egy kiemelt dobozban megmutatták, hogy milyen weboldalakra lehet kattintani az adott oldal kapcsán. Ez a színházak esetében azt jelentette, hogy felsoroltak MINDEN olyan budapesti színházat, aminek VAN weboldala. Ki is nyomtatták mellé néhányuk kisméretű fotóját. A lista nem túl terebélyes. Egészen pontosan két olyan színház volt, ami saját nevét használta domainként: az azóta bezárt Bárka, és a Vígszínház. Így utólag, hogy tudjuk, mennyire fontossá váltak a weboldalak, ezeket a színházakat nevezhetjük a leghaladóbbaknak: picivel a többiek előtt léptek, és menősödtek. A Merlinnek, a Katonának, a Kolibrinek is volt saját oldala, de ezeket hosztolták, így aloldalként lehetett őket csak elérni. Átmeneti megoldásnak bizonyult ez, hiszen a fentiek közül a két ma is létező helynek - természetesen - már saját névre hivatkozó domainje van. Kolibriszinhaz.hu és Katonajozsefszinhaz.hu. Hogyhogy ilyen szűk ez a lista? Kicsit utánanéztem a ma is létező színházi weboldalaknak, mikor jegyezték be őket először. Az alábbi listát állítottam össze, a korai évekből: barka.huBejegyzés: 1998 vigszinhaz.huBejegyzés: 1998 thalia.huBejegyzés: 1998 trafo.huBejegyzés: 1999 opera.huBejegyzés: 1999 merlinszinhaz.huBejegyzés: 2000 katonajozsefszinhaz.huBejegyzés: 2003 kolibriszinhaz.huBejegyzés: 2006 ujszinhaz.huBejegyzés: 2000 radnotiszinhaz.huBejegyzés: 2000 nemzetiszinhaz.huBejegyzés: 2000 madachszinhaz.huBejegyzés: 2000 jozsefattilaszinhaz.huBejegyzés: 2000 operettszinhaz.huBejegyzés: 2001 Vagyis a lapból vagy (entweder) kimaradt néhány szereplő, vagy (oder) azoknak ugyan le volt már foglalva a domain, viszont tartalom még nem volt rajta elérhető. Egyetlen olyan színházat találtam, aminek a mai napig nincs saját oldala, ez pedig az Erkel, ami az Opera oldaláról elérhető. De az erkelszinhaz.hu ma is lefoglalható domain bárkinek. A magyar napfogyatkozás is ebben az évben volt, ha jól emlékszem. Az érettségire készültem. Mindegy.
Városlátogatások San Gimignano, a középkori Manhattan
San GimignanoSan Gimignano mint szinte minden toszkán település, egy dombtetőre épült. Történelme az ókorig nyúlik vissza, a városka eredetileg egy etruszk település volt és San Geminianus püspökről kapta a jelenlegi nevét, aki a legenda szerint megvédte a helyieket a hunok támadásától. Imáinak hatására olyan sűrű köd szállt a környékre, hogy Attila a félelmetes, „Isten ostora” jelzővel illetett hun vezér is eltévedt seregével együtt. Némileg árnyalja a romantikus történetet, hogy Szent Geminianus 397-ben halt meg, Attila pedig 405-ben született, de ki törődik ilyen apró részletekkel az évszázadok távlatából.A körös-körül olíva és szőlőültetvényekkel, magasba törő cédrusokkal övezett, etruszk falakkal körülvett, felhőkarcolókkal tarkított várost középkori Manhattan" néven is említik.A Rómába vezető zarándokút, a Via Francigena a városon haladt keresztül, ennek köszönhetően a település virágzó közlekedési és gazdasági központtá nőtte ki magát.A városka virágkorát, a XIII-XIV században élte, amikor a gazdag családok egymással versengve építkeztek, mintegy fitogtatva a hatalmukat. Mivel a város, fallal volt körülvéve, szélességben nem lehetett terjeszkedni, maradt a magasság. Magasabbnál magasabb tornyokat építve, az 1300-as években már 72 torony emelkedett az ég felé, volt, amelyik a 70 métert is elérte. Ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére is szolgáltak, mivel a bejárataik olyan magasan vannak, hogy csak létrán lehetett felmenni. A rivalizálást megelégelve a városvezetés elrendelte, hogy egy torony sem lehet magasabb, mint a városháza tornyánál (Palazzo Communale).Az 1338-ban az Európán végig söprő pestisjárvány San Gimignanot sem kímélte, a város szinte teljesen elnéptelenedett, a 72 toronyból csupán 13 maradt meg, de a város arculata ma is szinte olyan, mint a középkorban. Az építészet emlékei tökéletes állapotban maradtak fenn, úgy érzi az ember, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppent volna. Nem véletlen, hogy a városka több mint 30 történelmi film forgatásának adott otthont, köztük a hét Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare, vagy a Zeffirelli által rendezett Tea Mussolinivel.Történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Ide tartozik a többi között a Piazza del Duomo.A „Tornyok városa” híres fehér boráról. A Vernaccia di San Gimignano-t a vidék domboldalain termő ősi Vernaccia szőlőből készítenek. Ha autentikus környezetben szeretnénk megkóstolni ezt a nemes italt, látogassunk el a Strozzi hercegi birtokra, ahol a finom borok mellé, nagyszerű toszkán vacsorát is kapunk.San Gimignano minden évszakban számos programmal várja a látogatókat, a toszkán finomságokat kínáló apró üzletek, a művészeti galériák és az évről évre megrendezett történelmi játékok, fesztiválok maradandó élményt kínálnak.Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=G0AenGQSRIY                                                                                                                                 By vinpet
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!