Nádas Alexandra 2000-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakát – mondta el a látogatókat köszöntve Bednárikné dr. Dörnyei Gabriella, az Egyetem Egészségtudományi Karának dékánja. A kétezres évek elejétől készít festményeket is, ezeken kezdetben építészeti motívumokat dolgozott fel. Később új képi elemként tűnik fel munkáin a női arc, a női mellkép, majd a növény és virágmotívumok gazdagították a sort. Tevékenységét áthatja az európai festészeti hagyományok iránti mély tisztelet. Sikeres és termékeny alkotó munkásságát jól jelzi, hogy eddig nyolcvannál is több önálló kiállítása volt idehaza és külföldön, művei sorra nyerték el a szakma rangos elismeréseit. Férjével, Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművésszel 2010-ben nyitották meg a NaN-art Rajztanoda és Grafikai Műhelyt, tanítványaik többsége sikerrel kezdte el tanulmányait művészeti felsőoktatási intézményekben.
Molnár Eszter művészettörténész – aki egykor maga is Nádas Alexandra tanítványa volt – felidézte, hogy a 2010-es évek derekán női motívummal egy egész sorozat készült, „Profán Madonna” címmel. A most látható képek többsége ennek folytatásaként tekinthető. A portrék a ház, a menedékhely-asylum, a zártkertek motívumaival kombinálódnak. Nagyon érdekes művészi nyelvet alakított ki Alexandra. Az életművében fellelhető épített elemek szigorú grafikai rendje meghatározónak is tekinthető, de az utóbbi években sokkal oldottabb színhatások, ecsetvonások egészítik ki, meleg paszteles fénypászmák gazdagítják a képeket. A szinte szerzetesi szigort, kisugárzást váltják fel. A portrékon feltűnőek a nagyon tiszta, átható tekintetek.
Korokon, tereken átívelő személyiségek, de annyi közös bennük, hogy valamiféle befelé fordultság, de szintén valamiféle büszkén vállalt szigor, kötelékvállalás süt át az arcokon. Az egyiptomi, fatáblákra festett múmia portrék nagyon erős ábrázolásmódját idézik fel. Mágikus erejű találkozás az arcok és az arcok mögött sejthető sorsok felbukkanása. A „Profán Madonna” sorozathoz képest új a termő és az őrző jelzővel megnevezett motívumok megjelenése. A csírázó és a termőfélben lévő növények melyek mindig valamilyen védett, zárt közegben alakulnak ki, egy női arc közelében, amelyik kifejezetten figyeli, gondozza ezeket a palántákat. Az ábrázolás portré-, olykor szoborszerű, a jelenlét, a gondozás viszont a női feladok megélést, megjelenítését is mutathatja egyben.
A rendezvény annyiban is eltért a megszokott kiállítás-megnyitóktól, hogy a felkért szakember ismertetőjének befejeztével az esemény még nem ért véget. Kötetlen beszélgetés kezdődött kettőjük között és ennek során Nádas Alexandrától még megtudtuk, egy másik motívumcsoport, a ház, hajó, a női arc, némely esetben bepólyázott csecsemővel is kiegészítve, egészen sajátos gondolattársításra ad lehetőséget. Minden képzőművészeti alkotás sajátja, hogy a néző maga hozza létre, maga fedezi fel önmagában annak a képnek a hatását, üzenetét. Egy tájkép, egy portré, egy csendélet igen sokféle érzés felébresztésére képes. Ennyi – önmagában is beszédes – motívum kombinációja határozottabban szólítja meg a szemlélőt, társalog vele, nem ereszti, és lássuk be: mi más lehet a művészet és az alkotó valódi célja? A megtekintéshez bejelentkezni a Semmelweis Egyetem 1091 Budapest, Üllői út 25.+36 1 459 1500/ 62701 rendezveny@semmelweis-univ.hu) címen lehet.
