A Veritas ugyanis az egyik legnagyobb hazai kereskedője a Dilmah teáknak! Szeretnék ezért megmutatni a magánvásárlóknak is, hogy itt, a felújított Dohány utcai üzletben a – a borok mellett változatlanul – széles választékát találják a Dilmah teáknak. Így hát egy karácsonyi kóstolóval egybekötött teabemutatót tartottak. Azt a hétköznapi teafogyasztó is tudja, hogy teából szinte megszámlálhatatlan különböző fajta létezik, de hát itt sem mindegy a minőség! Az is köztudott, hogy a világon az egyik legjobb a Ceylon – ma már Sri Lanka - szigetéről származó tea, az ottani teakultúrát a britek virágoztatták fel. Ám az ország függetlenedésekor – más egyebek mellett – a teaipar sorsa is kissé hányatottá vált és csak az elmúlt harminc évben kezdte új reneszánszát élni.
Ennek egyik élharcosa, Merrill J. Fernando teamester 1988-ban alapította családi vállalkozását, melyet fiairól – Dilhanról és Malihról – nevezett el. A Dilmah a mai napig az egyetlen olyan nemzetközi teamárka, amelynek tulajdonosai maguk a termelők. Elhatározták, hogy ők úgy készítik a teát, olyan „ortodox” módon, ami egy ideje már nem volt jellemző az ipari teatermelésre. Náluk a teát kézzel szüretelik és dolgozzák fel, megtartva annak minden ízét, természetes finomságát és frissességét. A minőségről bárki meggyőződhet Budapesten is, a filteres és „szálas” teák közül mintegy húszféle különböző kapható. Itt mindjárt el kell oszlatni egy félreértést. Sokan teafűnek nevezik a szálas teát, pedig a tea nem fű, hanem cserje, annak a rügyét és a levelét szedik és dolgozzák fel különböző eljárásokkal. A minőséget – akárcsak a boroknál - meghatározza a termőterület, az éghajlat és a feldolgozás módja.
Amikor arról beszélünk, hogy fehér, zöld vagy fekete tea – az már a feldolgozás következménye. Az sem mindegy, hogy leveles teát iszunk vagy tört teát, esetleg törmelék teát, ami már a filterbe kerül. A Dilmahnál nagyon ügyelnek arra, hogy ugyanaz a minőségű tea legyen a filterben, mint ami a szálas csomagolásban van! A feldolgozás, a szárítással kezdődik, ez történhet akár napon vagy kíméletes hevítéssel. Ilyenkor a levél színe fokozatosan változik, a sárgulóból egyre sötétebb barna lesz. A kínaiak a tealevelet wok-ban pirítják, a japánok viszont gőzöléssel állítják elő a zöld teát. Majd a leveleket – már géppel – finoman összetörik, ebből lesz a szálas tea. Következik az ízesítés. Itt fontos megkülönböztetni, hogy ízesített teáról beszélünk vagy gyümölcsfőzetről? Minálunk teának nevezik például a szárított epret tartalmazó „eperteát”, de nem tea a kamillatea és a többi gyógytea sem, hiszen ezek nem a teacserje leveléből készültek! Ezeket főzeteknek kell nevezni. Vannak viszont valódi, de ízesített teák, mint például az Earl Grey, amit bergamottal ízesítenek, zöld vagy fekete teához pedig szárított jázminvirágot szoktak adni.
A fogyasztásnál figyeljünk oda, hogy ha van egy a tiszta, natúr teánk, mint például az English Breakfast, azt lehetőleg ne ízesítsük! Felejtsük el a cukrot, citromot! Próbáljuk meg érezni és „megérteni” a tea alapízeit. Lényeges a víz minősége. Lehetőleg ne használjunk közvetlenül csapvizet, sem ásványvizet. Ma már viszonylag olcsón kapható a kancsószerű vízszűrő, már annak a használatával is finomabb teát kapunk. A víz hőmérséklete is számít, nem szabad „elégetni” a teát. A zöld tea a 80-85 fokos, a fekete a 90 fok körüli vizet szereti. Tűzforró, lobogó vízzel ne öntsük le a teánkat, a tartóba „tojásba” rakott szálas teát pedig ne áztassuk túl! A „nyugati” stílus – ide tartozik az brit, ceyloni, indiai módszer szerint 3-5 percig áznak a levelek és nagyobb mennyiségű tea készül egyszerre. A „keleti” stílus szerint viszont sokkal kisebb mennyiségű tealevelet, csak pár másodpercig öntenek fel, kevesebb vízzel, de a vizet egymás után többször is pótolják, felöntik. Ilyenkor sokkal jobban kijönnek azok a finom ízjegyek, amiket nem érzünk a hosszabb áztatáskor.
A készítési mód különbözőségéből megmutatkozó más-más ízeket jól kitapasztalhatjuk a Veritas-nál kapható egyik érdekes Dilmah teánál. A cég közismert, klasszikus angol márkája az English Breakfast. Ezen „csavart” egy kicsit a Dilmah. A teamesterek kezéből kikerülő Brilliant Breakfast, sajátos feldolgozása, fermentációja következtében a ceyloni teakerteket varázsolja a reggeli mellé az asztalra, a valódi ceyloni fekete tea minden jegyét – illatát, erejét, színét, pikáns aromáját - életre keltve. A Broken Orange Pekoe tealevelek gyönyörű burgundi vörös színt és erőteljes, energikus karaktert adnak a teának. Háromperces áztatást követően tejjel is ízesíthetjük a teánkat, ha épp úgy tartja kedvünk vagy még több energiára, gazdagabb teára vágyunk. A 4-5 perces áztatással pedig megmutatkozik az igazi ceyloni fekete tea páratlan ereje. Akár a bor, ez is lehet étel kísérője, jól illik a csirkehúsos szendvics vagy a reggelit lezáró macaron mellé.
A csokoládé feltehetőleg nem a dörgicsei bortól lett mámoros, de nekünk van esélyünk rá, ha e kettő élvezetét eltúlozzuk. Nekik ugyanis van némi közük egymáshoz! A Magyar Cukrász Ipartestület az idén is megszervezte – a már joggal hagyományosnak nevezhető - Év Fagylaltja versenyt. Ám ez most országjáró „roadshow” keretében történt. A nagy népszerűségnek örvendő verseny célja a valóban kiváló minőségű kézműves fagylalt népszerűsítése, annak érdekében, hogy a magyar cukrászat egyre jobb minőségű fagylaltokat kínáljon vendégei számára. Így ezáltal is igényt támasztva a vendégekben az egészséges és minőségi, kézműves termékek iránt. Az idei versenyt ismét „fesztivál” jelleggel tartották egy városi rendezvény keretében.
Valljuk be: egy piacon működő étteremről – így első hallásra – nem sok jót gondolnánk. Az hinnénk, ez valami olcsó, nem túl igényes étkezde lehet. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk! Az étterem, amiről a továbbiakban szó lesz, valóban piacon, egy különleges helyszínen működik, nem túlzás világhírűnek nevezni. Járt itt Diana hercegnő, Margaret Thatcher miniszterelnök, több neves, külföldi filmszár is. Kitalálták? Igen, Budapesten, a Nagyvásárcsarnokban számos híresség megfordul, és ott várja vendégeit a Fakanál étterem.
A tavasz beköszöntének, a nyár közeledtének legbiztosabb jele, hogy sorra nyitnak a szabadtéri vendéglátóhelyek. A Római-part legendás sörkertje 1983 óta a budapesti nyár kihagyhatatlan része. A Duna közelsége, az öreg platánfák árnyéka, a jó zene és a frissen sült hekk illata évtizedek óta visszavonhatatlanul hozzátartozik az itteni élethez. Az Evezős Sörkert nem csupán vendéglátóhely – igazi társasági tér. A több kilométeres partszakasz különleges adottságai az Evezősben válnak igazán közösségi élménnyé. Ezért mondhatjuk el róla: az Evezős Sörkert a Római-part társasági kikötője.
Igaz, még nem tudjuk melyik. A Magyar Cukrász Ipartestület már tizenkilencedik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. A hungarikumok listáján méltán szereplő dobostorta pedig idén ünnepli megjelenésének 140. évfordulóját. Bár Dobos C. József a tortáját 1884-ben alkotta meg, de első alkalommal 1885-ben a Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Az idei versennyel a világhírű mester munkássága előtt tisztelgünk!
Ha egy étteremben, a megnyitás után pontosan egy évvel, még mindig a bejárati ajtóig áll a bent a várakozó vendégek sora, akkor az mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az ötlet bevált. Érdemes volt török éttermet nyitni Angyalföldön, a Béke úton! Mivel önkiszolgáló étteremről van szó, a látvány nem fogható sem a pincérek, sem pedig a tálaló dolgozók lassúságára. Az ételek jók, az árak megfizethetőek, jönnek tehát az ebédelni szándékozók.
