2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Bor? Nem, tea!
Révay András
2018.12.14 21:34
Szokatlan esemény helyszíne lett Budapest egyik legismertebb borkereskedése, a Dohány utcai Veritas. Első pillanatban az ember talán azt gondolná, hogy zászlót váltottak és az alkoholellenesek táborához csatlakoztak, de elég körülnézni a helyiségben, hogy nyilvánvaló legyen: erről azért szó sincs! Van itt bor bőséggel, de most van valami más is.

A Veritas ugyanis az egyik legnagyobb hazai kereskedője a Dilmah teáknak! Szeretnék ezért megmutatni a magánvásárlóknak is, hogy itt, a felújított Dohány utcai üzletben a – a borok mellett változatlanul – széles választékát találják a Dilmah teáknak. Így hát egy karácsonyi kóstolóval egybekötött teabemutatót tartottak. Azt a hétköznapi teafogyasztó is tudja, hogy teából szinte megszámlálhatatlan különböző fajta létezik, de hát itt sem mindegy a minőség! Az is köztudott, hogy a világon az egyik legjobb a Ceylon – ma már Sri Lanka - szigetéről származó tea, az ottani teakultúrát a britek virágoztatták fel. Ám az ország függetlenedésekor – más egyebek mellett – a teaipar sorsa is kissé hányatottá vált és csak az elmúlt harminc évben kezdte új reneszánszát élni.

Ennek egyik élharcosa, Merrill J. Fernando teamester 1988-ban alapította családi vállalkozását, melyet fiairól – Dilhanról és Malihról – nevezett el. A Dilmah a mai napig az egyetlen olyan nemzetközi teamárka, amelynek tulajdonosai maguk a termelők. Elhatározták, hogy ők úgy készítik a teát, olyan „ortodox” módon, ami egy ideje már nem volt jellemző az ipari teatermelésre. Náluk a teát kézzel szüretelik és dolgozzák fel, megtartva annak minden ízét, természetes finomságát és frissességét. A minőségről bárki meggyőződhet Budapesten is, a filteres és „szálas” teák közül mintegy húszféle különböző kapható. Itt mindjárt el kell oszlatni egy félreértést. Sokan teafűnek nevezik a szálas teát, pedig a tea nem fű, hanem cserje, annak a rügyét és a levelét szedik és dolgozzák fel különböző eljárásokkal. A minőséget – akárcsak a boroknál - meghatározza a termőterület, az éghajlat és a feldolgozás módja.

Amikor arról beszélünk, hogy fehér, zöld vagy fekete tea – az már a feldolgozás következménye. Az sem mindegy, hogy leveles teát iszunk vagy tört teát, esetleg törmelék teát, ami már a filterbe kerül. A Dilmahnál nagyon ügyelnek arra, hogy ugyanaz a minőségű tea legyen a filterben, mint ami a szálas csomagolásban van! A feldolgozás, a szárítással kezdődik, ez történhet akár napon vagy kíméletes hevítéssel. Ilyenkor a levél színe fokozatosan változik, a sárgulóból egyre sötétebb barna lesz. A kínaiak a tealevelet wok-ban pirítják, a japánok viszont gőzöléssel állítják elő a zöld teát. Majd a leveleket – már géppel – finoman összetörik, ebből lesz a szálas tea. Következik az ízesítés. Itt fontos megkülönböztetni, hogy ízesített teáról beszélünk vagy gyümölcsfőzetről? Minálunk teának nevezik például a szárított epret tartalmazó „eperteát”, de nem tea a kamillatea és a többi gyógytea sem, hiszen ezek nem a teacserje leveléből készültek! Ezeket főzeteknek kell nevezni. Vannak viszont valódi, de ízesített teák, mint például az Earl Grey, amit bergamottal ízesítenek, zöld vagy fekete teához pedig szárított jázminvirágot szoktak adni.

 A fogyasztásnál figyeljünk oda, hogy ha van egy a tiszta, natúr teánk, mint például az English Breakfast, azt lehetőleg ne ízesítsük! Felejtsük el a cukrot, citromot! Próbáljuk meg érezni és „megérteni” a tea alapízeit. Lényeges a víz minősége. Lehetőleg ne használjunk közvetlenül csapvizet, sem ásványvizet. Ma már viszonylag olcsón kapható a kancsószerű vízszűrő, már annak a használatával is finomabb teát kapunk. A víz hőmérséklete is számít, nem szabad „elégetni” a teát. A zöld tea a 80-85 fokos, a fekete a 90 fok körüli vizet szereti. Tűzforró, lobogó vízzel ne öntsük le a teánkat, a tartóba „tojásba” rakott szálas teát pedig ne áztassuk túl! A „nyugati” stílus – ide tartozik az brit, ceyloni, indiai módszer szerint 3-5 percig áznak a levelek és nagyobb mennyiségű tea készül egyszerre. A „keleti” stílus szerint viszont sokkal kisebb mennyiségű tealevelet, csak pár másodpercig öntenek fel, kevesebb vízzel, de a vizet egymás után többször is pótolják, felöntik. Ilyenkor sokkal jobban kijönnek azok a finom ízjegyek, amiket nem érzünk a hosszabb áztatáskor.

A készítési mód különbözőségéből megmutatkozó más-más ízeket jól kitapasztalhatjuk a Veritas-nál kapható egyik érdekes Dilmah teánál. A cég közismert, klasszikus angol márkája az English Breakfast. Ezen „csavart” egy kicsit a Dilmah. A teamesterek kezéből kikerülő Brilliant Breakfast, sajátos feldolgozása, fermentációja következtében a ceyloni teakerteket varázsolja a reggeli mellé az asztalra, a valódi ceyloni fekete tea minden jegyét – illatát, erejét, színét, pikáns aromáját - életre keltve. A Broken Orange Pekoe tealevelek gyönyörű burgundi vörös színt és erőteljes, energikus karaktert adnak a teának. Háromperces áztatást követően tejjel is ízesíthetjük a teánkat, ha épp úgy tartja kedvünk vagy még több energiára, gazdagabb teára vágyunk. A 4-5 perces áztatással pedig megmutatkozik az igazi ceyloni fekete tea páratlan ereje. Akár a bor, ez is lehet étel kísérője, jól illik a csirkehúsos szendvics vagy a reggelit lezáró macaron mellé.

 

Kapcsolódó témák

A február első hetében megrendezett - Budapesten már a negyedik - SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításon a versenyek és bemutatók megtekintése mellett a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy mintegy kétszáz kiállító kínálatával ismerkedhessenek meg. Az elsősorban szakemberek számára tartott rendezvényen érdemes volt egy kicsit fogyasztói szemmel is körülnézni.

2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!