Soha jobb alkalom nincs arra, hogy kézbe vegyük Jens Piewe könyvét, mint éppen néhány nappal Szilveszter előtt. Ilyenkor szerezzük be a kortyolni valót a hajnalig tartó mulatsághoz.

 „A bor megvilágítja a lélek rejtett titkait” – mondta Horatius és bizonyára nincs ember, aki ne tudna valami bölcs vagy közkeletű mondást idézni a borral kapcsolatban. Ám, hogy a borban mi titkok rejlenek, azt még a borkedvelők többsége is csak találgatja. Mert titka van az biztos, különben nem volna olyan sokféle, eltérő minőségű, színű, illatú, ízű és mindezek ellenére mégis oly vonzó! A bor lényegét legtömörebben talán a hírneves francia-angol borszakértő és író, André Luis Simon, a Wine & Food Society elnöke fogalmazta meg: „A bor minden étkezést egy alkalommá, minden asztalt még elegánsabbá, minden napot kulturáltabbá tesz.”

 Ha tehát azt szeretnénk, hogy szilveszteri asztalunk még elegánsabb legyen, borvásárlás előtt lapozzunk bele Németország egyik legjobb borászati szakírója, Jens Priewe, „A borokról könnyedén” című könyvébe. Szerzője szerint ez a könyv azokhoz szól, akik most kezdenek ismerkedni a borokkal és még nemigen tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Mindazokhoz, akik böngésznének a borok világában és kíváncsiak, hogy mi mindent lehetne ott felfedezni. Elképzelhető, hogy azok az olvasók is kedvet kapnak a borok felfedezéséhez, akik eddig közömbösek voltak iránta. Erénye a könyvnek, hogy írója tudatosan kerülte azt a szakzsargont, amivel a borkóstolókon és a katalógusokban oly gyakran találkozhatunk és amelyekből – valljuk be – olykor a felét sem értjük.

 Jó tanár módjára a magyarázatot az alapoknál kezdi. Aki úgy érzi, ezekkel tisztában van, ezt a rész akár át is ugorhatja. De azért gondoljunk csak bele: előfordult-e már, hogy álldogáltunk egy üzletben a polc előtt, csendben tanakodva önmagunkkal, melyik palackot is emeljük le? Ha pedig már kézbe vettünk egyet, biztos, hogy értünk mindent, amit rajta olvasunk? Valóban arányban áll egymással az ár és a minőség? Az ötezer forintos bor biztos, hogy kétszer olyan jó, mint ami csak 2500-ba kerül? Mitől lesz drága a bor? A szerző elég bátor – és kellően tapasztalt is – hogy kijelenthesse: „…egy-egy bor ára és minősége mindössze érintőleges kapcsolatban áll egymással.” Ezt még meg is fejeli és hozzáteszi: „Az alkohol nem feltétlenül a minőséget tükrözi.”

 Az alkohol! Hát igen, ez az örök téma – mennyit szabad? A tanácsot mindjárt a könyv elején megkapjuk, imígyen: „Az alkohol nemcsak a májat teszi próbára, hanem meglehetősen sok kalóriát is tartalmaz. Ha valaki napi rendszerességgel fogyaszt bort, okosan teszi, ha átalakítja az étrendjét és kevesebb szilárd táplálékot vesz magához, ha nem szeretne elhízni.” A szerzőnek világos az álláspontja a „hasznos” borfogyasztást illetően is: „…napi legfeljebb 30 gramm alkohol mértékletesnek, egészségügyi szempontból ártalmatlannak, sőt jótékony borfogyasztásnak minősül. Ez azt jelenti, hogy egy 11 %-os borból naponta mintegy 4 decit ihatnánk meg. Ez a mennyiség valamivel több, mint fél üveg.” A 13 %-os borból viszont már csak valamivel kevesebb, mint fél üveg lehet a napi adagunk.

 Nos ez megnyugtató, a legkardosabb menyecske sem szólhat többé ellene, ha férjeura e könyvet hívja segítségül a vita eldöntéséhez. Amiből még jóízű beszélgetés is kikerekedhet, mert a szerző végigvezeti az olvasót a bor születésének minden fázisán. Ráadásul csöppet sem unalmasan, leckeszerűen, hanem mindvégig élvezetes olvasmányt kínálva. Végül is egy városi ember szőlőfürtöt meg levelet látott már, de a növény egyéb részei, az egyes szőlőfajták fürtjeinek alakja mindezidáig rejtve maradt a többség számára. Pedig micsoda siker lehet társaságban, ha valaki egy szőlő vagy egy bor nevének hallatán pár helytálló megjegyzést is képes fűzni hozzá. Van ugyanis húsz fogalom, melyet mindenkinek ismerni kell!

 Rövid, de nagyon tartalmas betekintést kapunk abba a munkába, mely a szőlőtől a borig vezető úton folyik. Ijedtségre itt sincs ok, a szerző nem kíván üzemmérnököt képezni az olvasóból. Ám azt mindannyian tapasztaljuk, hogy napjainkra ismét tért hódított a „biogazdálkodás”, divat lett a biobor, meg úgy általában minden, ami „bio”. Ezen a ponton még vitatkozhatunk is a szerzővel, mert a biotermeléssel kapcsolatban a 66. oldalon megkockáztat egy kevéssé védhető állítást. Ezt írja: „Semmilyen törvény nem szabályozza mindazt, ami a pincében történik.” Alig hihető, hogy az általa is említett 1985-ös ausztriai borbotrány (98. old.) után ne lenne náluk is komoly szabályozás. Magyarországon és a világ sok más országában biztosan van!

 A bortermelő országokban folyó munkával nagyon is tisztában van. Ezek a részek fontos fejezetei a könyvnek. Igen alapos ismereteket nyújt a legfontosabb termelő országokról, Új-Zélandtól egészen Svájcig. Mi magyarok kissé szomorúan állapíthatjuk meg, ha tárgyilagosak vagyunk, dicséretnek kell tekintenünk a rólunk szóló címet: „Magyarország felébredt” Mert sajnos abban is igaza van …”Egri bikavér és édes kadarka – Magyarország évtizedekig ezekkel a borokkal szerencséltette a hazai és külföldi borfogyasztókat. Ez az idő már elmúlt.” Kifejezetten elismeréssel szól néhány borunkról, az olaszrizling, a szürkebarát, a tokaji aszú, Villány pedig egyenesen az ország legjobb vörösborvidéke.

Nem volna igazi borszakértő az, aki nem ír a pezsgőkről. A borok szerelmeseinek illik ismerni a világ legfontosabb borait és borvidékeit – mondja, és fel is sorolja azt a 20 bort, amit ismerni kell. Élükön természetesen a Dom Pérignon áll. A pezsgőknek természetesen külön fejezetet is szentel, melyben megismerkedhetünk a Champagne-i módszer lényegével, de olyan érdekességekkel is, mint például, hogy mi is az a vincellérpezsgő? A prosecco sem mindig az olcsó, gyengébb minőséget jelzi. Hasznos támpontokat kapunk a poharak erdejében való eligazodáshoz és egy igen jó táblázatot a fehér- és vörösborok legjobb fogyasztási hőmérsékletéhez. Ki gondolná, hogy még a bor kitöltésénél is lehet hibázni. A könyv a borbírálathoz jól használható rövid tanácsadóval zárul és egy fontos – nagyon igaz – megállapítással: „A bor ízlés dolga – de az ízlés tanulható.”