Ugyanakkor annak megjósolásához sem kell különösebb tehetség, hogy akik részt vesznek az 1000 Út Utazási Iroda október 23-án induló, tizenkét napos útján Dél-Afrikába, e tárgyban erősen megváltozott véleménnyel térnek majd haza. Az is biztosra vehető, hogy a borral és a helyi gasztronómiai érdekességekkel való ismerkedésen túlmenően az utasoknak egyéb, kulturális élményekben is részük lesz. Az út változatosságát már maga az ország zászlaja is jól mutatja, benne a múlt és a jövő szimbólumait helyezték el. A piros, a fehér és a kék a régi búr-angol lobogóból van, a fekete a sárga és a zöld az ANC-nek, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak a jelképe. Ahogy a zászlón, úgy a valóságban is jól megférnek ezek a különböző tartalmak egymás mellett. Az ország ma politikailag nyugodt és ha sötétedés után nem kóborolunk el egyedül a városok ismeretlenebb részeire, úgy a turisták számára is biztonságosnak mondható.
Szervezését tekintve az út három fontosabb pilléren nyugszik – tudtuk meg az idegenvezető, Sasvári Nóra – elbeszéléséből. Három területet jár körbe. Az egyik Fokváros és környéke, a Jó Reménység Foka, amit eredetileg Viharok fokának neveztek – nem minden ok nélkül. Fokvárosban az egyik érdekesség a Company’s Garden a Holland Kelet-indiai Társaság itt hozott létre 1652-ben utánpótlási állomást a hajói számára. Ma ritka növényekben gazdag, látványos, Botanikus kert van a helyén. Az ismerkedés a várossal a nagyon hangulatos Bo-Kaap, a Maláj negyed felkeresésével folytatódik, az 1700-as évek közepétől itt telepedett le a muszlim lakosság, valamint a felszabadított rabszolgák. Az apartheid megszűnte után, a szabadság jelképeként a házaikat szép színesre festették.
Sok itt a zenész és a mai napig innen indul a karnevál. A vendégek itt ismerkedhetnek majd meg Fokváros történetével egy zenés vacsora keretében úgy, hogy még angol nyelvtudás sem kell hozzá, a zene önmagáért beszél. Másnap szép sétát lehet tenni a tengerparton és a régi kikötő, a Waterfront éttermekben, hangulatos bárokban gazdag területén, ahol a közelben még legalább öt-hat múzeum is található. Ha jó az idő, lehetőség lesz a kabinos felvonóval feljutni a híres Tábla-hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és a tengerre. Szerepel a programban a Börtön sziget felkeresése, mely először postaszigetként működött, később a leprások telepe volt, végül – az apartheid idején – börtön lett. Itt raboskodott a későbbi államelnök, Nelson Mandela is.
Az út második pillérét a borvidékek felkeresése képezi. A legrégebbi borászatok Fokváros közelében találhatók. A várostól mintegy 50 kilométerre fekvő Stellenbosch, mediterrán éghajlata miatt kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre. Számos olyan pince működik itt, aminek történelmi, kulturális háttere is roppant érdekes. A pincészetek felkeresésére, borkóstolásokra a túra szervezői két napot szánnak, ügyelve arra, hogy a kiváló borok mellett nem szoruljanak háttérbe a vidék gasztronómiai érdekességei sem. Igaz ugyan, hogy bármelyik országban a tengerpart-közeli területeken a halételek nagy bőségét kínálják, itt azonban egy svédasztalos vacsora során olyan – Magyarországon szinte hozzáférhetetlen – különleges húsokból készült fogásokat is kóstolhat az arra vállalkozó, mint a strucc, a krokodil, az antilop és a kudu.
A túra hetedik-nyolcadik napját a Francia sarok, a Franschhoek meglátogatása tölti ki. A vidék a nevét a hugenotta üldözés elöl ide menekült franciákról kapta, szerepel is a programban a Hugenotta emlékmű megtekintése. Ám – ami még érdekesebb – a közlekedés itt borvillamossal és borbusszal történik, hogy ezeket bor hajtja, vagy valami másról van szó, az egyelőre maradjon titok. A lényeg: segítségükkel a vendégek a saját meghatározott tempójukban járhatják be az őket váró pincészeteket, ismerkedhetnek a borokkal, melyek közül kettő is figyelmet érdemel. A Pinotage, a Pinot és az Hermitage fajtákból származó nemesítés, fűszeres, grillezett húsokkal remekül párosítható. A másik, a francia eredetű Chenin blanc – mint a neve is mutatja, fehérbor – rendkívül változatosan kezelhető. A friss, gyümölcsös stílustól kezdve az édes borokig minden készíthető belőle.
A harmadik pillér pedig a Nyugati part. Itt az utasok bepillantást nyernek abba, hogy a helyi lakosok – akik az európai telepesek érkezése előtt ezen a vidéken éltek – a hottentották és a busmanok, milyen örökséget hagytak hátra. A gasztronómiai különlegesség itt sem maradhat el. A látogatás során egy gourmet farmon, kézműves eljárással készült húsok, sajtok, csokoládék, sörök, kávék várják az érkezőket. A napot egy egészen furcsa ebéd tetőzi be a Saldanha-öbölben. Itt a friss, aznapi fogásból a vendégek előtt sütik, készítik el a legkülönbözőbb módon a halakat és a tenger egyéb ajándékait. A hosszas, kiadós étkezést tengerparti sétával lehet levezetni. Hazafelé az út a West Coat Nemzeti Parkon vezet keresztül, ahol ritka madárfajokat lehet megfigyelni. Afrika területén itt találták a legöregebb emberi maradványokat is.
Dél-Afrikában – mivel az ország a déli féltekén helyezkedik el - az időjárás fordítottja a mienknek, a tél június elejétől augusztus végéig tart, a nyár pedig december elejétől márciusig. Ebből következően, a túra idején az éghajlat kellemes, tavaszi, óceáni, mediterrán. Napközben a hőmérséklet 20-25 fok is lehet, ahol a nap süt, meleg van, árnyékban viszont fázhatunk is. Néhány zápor is előfordulhat. Ezért a felszerelés elengedhetetlen tartozéka kell legyen a naptej, a sapka és az esőkabát. Éjszakára lehűl az idő, nappal pedig nagyon szeles is lehet. Ennek előnye, hogy kisöpri a szennyezett levegőt a városból, hölgyeknek viszont meggondolandóvá teszi a szoknyaviseletet. Az utazáshoz célszerű könnyen, de rétegesen öltözni, hogy napközben is alkalmazkodni tudjunk az időszakos változásokhoz.
