A Ucityguides a múlt héten tett közzé egy tízes listát a világ legszebb városairól. Budapest is köztük van.
Az ilyen listák persze mindig szubjektívek, ha tíz teljesen másik várost soroltak volna fel, akkor is bizonyára sokan bólogatnának, vagy épp ráznák a fejüket. Mégis jelent azért valamit, hogy egy neves lap szerint Budapest olyan illusztris társaságban is megállja a helyét, ahol Velence, Párizs vagy épp Rió is ott van.
Tavaly egy évre Budapestre költözött egy kaliforniai ismerősöm. Soha előtte nem járt Budapesten, Európában már néhány városban igen. Miután néhány hét alatt körbevezettem a város általam fontosnak és/vagy szórakoztatónak tartott részein, el volt ragadtatva. Egyetlen, ami nem fért a fejébe, hogy a tömegközlekedésen miért olyan búskomor mindenki, mintha legalábbis kiképzőtáborba vinnék éppen őket. És tényleg, nekem is ekkor tűnt fel igazán, hiszen megszoktam már, hogy Budapesten a dohos izzadtságszag mellett a depresszió az, ami leginkább jellemző a BKV-ra. Próbáltam neki válaszolni azzal a közhellyel, hogy a magyar híresen pesszimista és borulátó nép, ráadásul most válság is van, így nagyon sok embernek pocsék a helyzete. Közben pedig elfelejtik értékelni, amilyük van, és a helyet, ahol élnek.

Ha csak a BKV-nál maradunk: bármennyire is utálatos, amikor késik a járat, vagy amikor büdös van, mégis igazán kevés kivételtől eltekintve nincs még egy ilyen város, amelynek gyakorlatilag minden szegletéből pár percre van a legközelebbi busz,villamos,troli vagy metró megálló. Ráadásul az éjszakai járatok is behálózzák csaknem az egész várost, ami pedig tényleg kuriózum. Amerikában például New York kivételével a tömegközlekedést a reggeii és délutáni iskolabuszok testesítik meg. Dugók pedig szerte a világon vannak, bármilyen szélesek is az utak.
Nagyon kevés helyen vannak ilyen mennyiségű és minőségű gótikus és barokk emlékművek, vagy ennyire hangulatos óváros. Vagy a hét minden napján pezső éjszakai élet. Szintén látszik a rohamos fejlődés a gasztronómia és a kulturális programok között is.
Érdemes hát nyitott szemmel járni, tanulmányozni egy kicsit a várost és észrevenni azokat az értékeket, amelyek mellett nap mint nap elsuhan komor tekintetünk, és amelyek miatt egyre több külföldi akár a világ másik feléről is ideutazik. És élvezni ezeket.
