A későbbi zseniális művész kisgyerekként szegény családban élt, a társbérlet egyetlen szobájában alig fért el a zongora. Háromévesen kezdett el zongorázni, különleges tehetsége korán kitűnt. Előbb a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tagozatán tanult, Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványa volt. A nemzetközi zenei világ 18 éves korában figyelt fel rá, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét. Idehaza a legrangosabb zenei elismerést, a Liszt Ferenc-díjat 21 évesen, a Kossuth-díjat először huszonöt évesen kapta meg. Rövidesen már a világ minden jelentős zenei központjába és fesztiváljára meghívták, fellépett a világ számos vezető zenekarával, mint például a Berlini Filharmonikusok, a Royal Filharmonikus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok vagy a Chicagó-i, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar.
Lehetetlen feladat volna bármilyen mértékegységben kifejezni, hogy mennyire emeli egy település rangját, értékét a kiemelkedő tudású emberek száma, akik azon a környéken élnek, éltek. Nem vitatható, hogy a legnagyobb érték azok szellemisége, alkotó munkája, közösségformáló ereje, akik ott dolgoztak. A XIII. kerület büszke ezekre az emberekre – mondta el dr. Tóth József polgármester – és emléktábla-állító programjában most a 231. tábla felavatására kerül sor. Köztünk élt kiválóságaink listáján olyan nevek szerepelnek, mint például Gábor Miklós, Hegedűs Géza, Kazimir Károly, Nemeskürty István, Papp László, Popper Péter, Cziffra György, Fischer Annie. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet. Segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. Kocsis Zoltán gyermekkorától 1971. május 7-ig lakott a Szent István körút 22-ben. A domborműves emléktábla – Budai István szobrászművész alkotása - most ennek a háznak a falát díszíti.
Itt volt gyerek, itt kezdte tanulmányait innen indulva vált a világ zeneművészetének korszakos jelentőségű, meghatározó alakjává. Ő magáról szólva ezt mondta: „a Nyugati környékén, utcagyerekként nőttem fel”. Első nagy sikerét, a Beethoven-verseny megnyerését is még itt, a Szent István körúti lakásban ünnepelték. A főiskolán egyszerre végzett Ránki Györggyel, együtt lettek tanársegédek, adjunktusok és 1979-től docensek. Kocsis Zoltán egyszerre volt zongoraművész, karmester, zeneszerző, zenekari főigazgató, a magyar zeneművészet legnagyobb alakjai közé tartozik. Rendszeres sztárvendége volt fesztiváloknak. Párizs, Luzern, Salzburg versenyzett érte. Zongoraművészként a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott. A Budapesti Fesztiválzenekart 31 évesen alapította, Fischer Ivánnal együtt.
Karmesteri pályafutását 35 évesen kezdte. Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek felvételéért 1984-ben Edison-díjat, és még ugyanebben az évben Debussy lemezéért Gramophone-díjat kapott. Idehaza ekkor lett Érdemes művész. A Bartók teljes életművét felölelő felvétel-sorozatba 2006-ban kezdett, neki volt köszönhető, hogy Bartók lassan elkezdett közkinccsé válni. „Olyan zenék, melyek mellett vállvonogatva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak” – mondta róla Kurtág György. Külföldi fellépései során a közönség mindenütt világsztárokat megillető lelkesedéssel ünnepelte. Legendásan híres volt precíz zongorajátékáról. A legvirtuózabb megoldásokkal, drámai hangulatteremtéssel volt képes mély nyomokat hagyni a közönségben. Művészetéről azt vallotta: „Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket.”
Tanári munkájában az egyéniségek nevelésére törekedett és mindig figyelmeztette tanítványait az önkritikusságra. Úgy vélte, a szavak elveszítették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy azután erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a világon. Igen sokat dolgozott. Mintegy száznegyven zenekari hangszerelést, zongorára való átdolgozást készített. Többek között Bach, Johann Strauss, Haydn, Ravel, Wagner, Bartók és Kodály műveiből. Tagja és támogatója volt a világhírű Gyermekmentő Szolgálatnak. A születésnapján – 1990 óta – minden évben koncertet adott, melynek bevételét a Szolgálatnak ajánlotta fel. Szembenézett a betegségével is. Arra törekedett, hogy életművét szakmai igényességgel zárja le, élete alkonyáig a zenének élt. Magáról azt mondta: „annyira vagyok beteg, amennyire a munkabírásomon látszik”, koncentráltan, humorral kezelte helyzetét. Az utolsó fellépése 2016. október 9-én volt, 64 éves korában, 2016. november 6-án hagyott itt bennünket.
