A magyar borászatok megszokott bemutatói mellett egy „buborékstand” is állt. A Ca’ di Rajo családi borászat Olaszország északi részén Treviso környékén, három fivér irányítása alatt működik. Igyekeznek mindig valami újjal bemutatkozni a piacon. Ez volt az első alkalom, hogy magyarországi rendezvényen megjelentek, bár a Zwack céggel már egy évvel ezelőtt megismerkedtek. Most két prosecco-t, egy brut és egy extra dry minősítésűt, valamint két fehérbort; egy Sauvignon-t és egy Chardonnay-t, hozzájuk két vörösbort, egy Cabernet Franc-t és egy Merlo-t hoztak a bemutatóra. A Piave folyó menti síkságon fekvő ültetvény kiválóan alkalmas pezsgők előállítására. Jellegzetes művelési módot alkalmaznak. A Bellussera az 1800-as évekből származó, ősi termelési rendszer, napjainkban is még hetven évnél öregebb tőkék termését szüretelik.
Körülsétálva a bemutató területén, feltűnt: hogy nemcsak egy olasz pincészet van jelen, az sem kizárt, hogy egy római százados is csatlakozik hozzá. Rövid beszélgetés során azért kiderült: a Centurio név nem katonai rangot, hanem náluk is a családnak az évszázados szőlő- és borkultúrához való kapcsolódását jelzi. Azt az életmódot, ami tele van harccal, küzdelemmel, a kultúra megőrzése a tőkék gondozása ezt magában hordozza. A birtok két dűlőben, Gyöngyöstarján határában található. Igen különböző sajátosságú területen, egyik helyen sárga agyagos, másikon andezit fölött kialakult barna erdőtalajon dolgoznak. A terroir sokoldalúsága természetesen a borokban is tükröződik. A Mátra kiváló adottságokban gazdag hely. A gyümölcsösség a fehér- és a vörösboroknál egyaránt megjelenik, sokrétű ásványossággal kísérve. Borászati szempontból igazi kincsesbánya! A bemutatón felvonultatott borok között volt egy Birtokbor, ami a pince fehérbor házasítása. Az Összetett, a vörös birtokházasítás és volt egy dűlőszelektált Cabernet Franc a Fáy-domb dűlőből. A birtokbor talán annyiból beszédesebb és érdekesebb, hogy öt fehér szőlőfajtából – Hárslevelű, Szürkebarát, Olaszrizling, Zenit, Sárga muskotály – valamint kéthónapnyi időszakból 12 szüreti időpont találkozik benne! A színlé utáni közvetlen must-frakció került bele, a bor tartályos erjesztéssel készült.
Szekszárdon, 12 hektáron, a kilencvenes évek közepe óta dolgozik a Tüske pincészet. Kékfrankos, Kadarka, Cabernet Franc és Sauvignon, illetve még Merlot található a nagyobb részt saját telepítésű ültetvényen. Rosé, siller, fajborok és Bikavér, évente összesen mintegy harmincezer palackkal készül belőlük. A fahordós érlelésű borok egy több mint százesztendős épület löszbe vájt pincéjében várják ki a nekik rendelt időt. A bemutatón két idősebb – egy 2015-ös Kékfrankos és egy 2012-es Cabernet Franc, valamint egy 2018-as évjáratú Kadarka szerepelt. Ez utóbbi máris nagyon sok érmet nyert több különböző, hazai és külföldi borversenyen. Tartályban érlelés után, február közepén palackozták, friss, gyümölcsös, inkább málnás jellegű, kellemes illatú, könnyed bor. Jól illik paprikás ételekhez, halászléhez egyaránt.
Nagyon szép választékkal jelent meg az Open air bemutatón a Nyakas pince. Köztük volt a korábban már ismert Don Olivér – egy Chardonnay, Irsai Olivér házasítás - mely nevét a két szőlőfajta nevének kombinálásából, tréfás szójátékkal kapta. A pincészetnek ez az egyik legsikeresebb bora. Állt még mellette az asztalon Chardonnay és Sauvignon Blanc, az Etyek-Budai Borvidéken ugyanis főként „savhangsúlyos” borok teremnek a meszes altalaj miatt. Készítésük szinte iskolapéldája a reduktív eljárásnak. A lehető legjobban védik a borokat a levegőtől, így nincs oxidáció, nincs zamatveszteség, igyekeznek a legtöbbet megmenteni a természetes ízekből. Különösen áll ez a Rosé-ra, amiben négyfajta szőlő házasítása rejtőzik. A Kadarka, Merlot, Pinot Noir és Kékfrankos szüretelése is együtt történt, nem készültek külön borok belőlük, már az ültetvényről együtt jöttek be. Többsége (40 %) Kékfrankos, a maradék három fajta nagyjából egyenlő arányban (20 %) van jelen a borban. Málnás, cseresznyés, tutti frutti ízek törnek elő belőle. Mint a Nyakas-borokat általában, ezt is nagyon intenzív illat jellemzi.
Nem túl gyakori vendége a Zwack Open-nek a Somlói Apátsági Pincészet. A háború előtt a Pannonhalmi Főapátság pincéje volt, mai formájában 2001-ben indították meg újra három hektáron. Az utolsó néhány ilyen rendezvényen nem voltak jelen, most viszont háromféle borral is érkeztek: a három fő fajtájuk a Furmint, Juhfak, Hárslevelű sorakozott az asztalon. Somló leginkább „meghatározó” fajtája a Juhfark. Őshonos, magyar fajta, és mivel neutrális jellegű a termőhely bemutatására kiváló. Pohárba töltve az ásványok, a bazalt, a napsütés melegsége, vidámság, erő érezhető ki belőle. Sokan mondják is róla, hogy erős, nem pedig vékony karcsú fajta. Ha a Hárslevelű egy „balett-táncos” akkor a Juhfak a néptáncos. A hárslevelű ugyanis üdítőbb, virágosabb, gyümölcsösebb érzetet kelt. Zamatos, aromás, barátságos, behízelgő, emiatt ki is tűnik a környéken termeltek közül. Mindkét bort a fűszeres, de könnyedebb - mint amilyen keleti, koreai, kínai - ételek mellé ajánlja a szakember.
