2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Don Olivér Centurio
Révay András
2019.06.07 20:21
Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

 A magyar borászatok megszokott bemutatói mellett egy „buborékstand” is állt. A Ca’ di Rajo családi borászat Olaszország északi részén Treviso környékén, három fivér irányítása alatt működik. Igyekeznek mindig valami újjal bemutatkozni a piacon. Ez volt az első alkalom, hogy magyarországi rendezvényen megjelentek, bár a Zwack céggel már egy évvel ezelőtt megismerkedtek. Most két prosecco-t, egy brut és egy extra dry minősítésűt, valamint két fehérbort; egy Sauvignon-t és egy Chardonnay-t, hozzájuk két vörösbort, egy Cabernet Franc-t és egy Merlo-t hoztak a bemutatóra. A Piave folyó menti síkságon fekvő ültetvény kiválóan alkalmas pezsgők előállítására. Jellegzetes művelési módot alkalmaznak. A Bellussera az 1800-as évekből származó, ősi termelési rendszer, napjainkban is még hetven évnél öregebb tőkék termését szüretelik.

 Körülsétálva a bemutató területén, feltűnt: hogy nemcsak egy olasz pincészet van jelen, az sem kizárt, hogy egy római százados is csatlakozik hozzá. Rövid beszélgetés során azért kiderült: a Centurio név nem katonai rangot, hanem náluk is a családnak az évszázados szőlő- és borkultúrához való kapcsolódását jelzi. Azt az életmódot, ami tele van harccal, küzdelemmel, a kultúra megőrzése a tőkék gondozása ezt magában hordozza. A birtok két dűlőben, Gyöngyöstarján határában található. Igen különböző sajátosságú területen, egyik helyen sárga agyagos, másikon andezit fölött kialakult barna erdőtalajon dolgoznak. A terroir sokoldalúsága természetesen a borokban is tükröződik. A Mátra kiváló adottságokban gazdag hely. A gyümölcsösség a fehér- és a vörösboroknál egyaránt megjelenik, sokrétű ásványossággal kísérve. Borászati szempontból igazi kincsesbánya! A bemutatón felvonultatott borok között volt egy Birtokbor, ami a pince fehérbor házasítása. Az Összetett, a vörös birtokházasítás és volt egy dűlőszelektált Cabernet Franc a Fáy-domb dűlőből. A birtokbor talán annyiból beszédesebb és érdekesebb, hogy öt fehér szőlőfajtából – Hárslevelű, Szürkebarát, Olaszrizling, Zenit, Sárga muskotály – valamint kéthónapnyi időszakból 12 szüreti időpont találkozik benne! A színlé utáni közvetlen must-frakció került bele, a bor tartályos erjesztéssel készült.

 Szekszárdon, 12 hektáron, a kilencvenes évek közepe óta dolgozik a Tüske pincészet. Kékfrankos, Kadarka, Cabernet Franc és Sauvignon, illetve még Merlot található a nagyobb részt saját telepítésű ültetvényen. Rosé, siller, fajborok és Bikavér, évente összesen mintegy harmincezer palackkal készül belőlük. A fahordós érlelésű borok egy több mint százesztendős épület löszbe vájt pincéjében várják ki a nekik rendelt időt. A bemutatón két idősebb – egy 2015-ös Kékfrankos és egy 2012-es Cabernet Franc, valamint egy 2018-as évjáratú Kadarka szerepelt. Ez utóbbi máris nagyon sok érmet nyert több különböző, hazai és külföldi borversenyen. Tartályban érlelés után, február közepén palackozták, friss, gyümölcsös, inkább málnás jellegű, kellemes illatú, könnyed bor. Jól illik paprikás ételekhez, halászléhez egyaránt.

Nagyon szép választékkal jelent meg az Open air bemutatón a Nyakas pince. Köztük volt a korábban már ismert Don Olivér – egy Chardonnay, Irsai Olivér házasítás - mely nevét a két szőlőfajta nevének kombinálásából, tréfás szójátékkal kapta. A pincészetnek ez az egyik legsikeresebb bora. Állt még mellette az asztalon Chardonnay és Sauvignon Blanc, az Etyek-Budai Borvidéken ugyanis főként „savhangsúlyos” borok teremnek a meszes altalaj miatt. Készítésük szinte iskolapéldája a reduktív eljárásnak. A lehető legjobban védik a borokat a levegőtől, így nincs oxidáció, nincs zamatveszteség, igyekeznek a legtöbbet megmenteni a természetes ízekből. Különösen áll ez a Rosé-ra, amiben négyfajta szőlő házasítása rejtőzik. A Kadarka, Merlot, Pinot Noir és Kékfrankos szüretelése is együtt történt, nem készültek külön borok belőlük, már az ültetvényről együtt jöttek be. Többsége (40 %) Kékfrankos, a maradék három fajta nagyjából egyenlő arányban (20 %) van jelen a borban. Málnás, cseresznyés, tutti frutti ízek törnek elő belőle. Mint a Nyakas-borokat általában, ezt is nagyon intenzív illat jellemzi.

 Nem túl gyakori vendége a Zwack Open-nek a Somlói Apátsági Pincészet. A háború előtt a Pannonhalmi Főapátság pincéje volt, mai formájában 2001-ben indították meg újra három hektáron. Az utolsó néhány ilyen rendezvényen nem voltak jelen, most viszont háromféle borral is érkeztek: a három fő fajtájuk a Furmint, Juhfak, Hárslevelű sorakozott az asztalon. Somló leginkább „meghatározó” fajtája a Juhfark. Őshonos, magyar fajta, és mivel neutrális jellegű a termőhely bemutatására kiváló. Pohárba töltve az ásványok, a bazalt, a napsütés melegsége, vidámság, erő érezhető ki belőle. Sokan mondják is róla, hogy erős, nem pedig vékony karcsú fajta. Ha a Hárslevelű egy „balett-táncos” akkor a Juhfak a néptáncos. A hárslevelű ugyanis üdítőbb, virágosabb, gyümölcsösebb érzetet kelt. Zamatos, aromás, barátságos, behízelgő, emiatt ki is tűnik a környéken termeltek közül. Mindkét bort a fűszeres, de könnyedebb - mint amilyen keleti, koreai, kínai - ételek mellé ajánlja a szakember.

 

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!