2019. március 21. csütörtök, Benedek és Napsugár napja
Egy isteni pompás étek
Révay András
2018.11.19 17:31
A cím valójában egy verssor. Heine: Sabbat hercegnő románca című versének egyik sora, melyből pár szakasznyi megtalálható egy szakácskönyvben. A joggal nem mindennapinak nevezhető könyv bemutatóját november elején tartották Budapesten, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

 „Pro captu lectoris habent sua fata libelli.” Terentianus Maurus, a 2. században élt római nyelvész, író mondásának csak a második fele vált szállóigévé, ma már csak ezt idézzük: a könyveknek megvan a maguk sorsa. Bár ő eredetileg úgy értette – erre utal a mondat első fele - hogy az olvasó felfogóképességétől függ, vagyis, a sorsuk attól függ, hogyan érti meg őket az olvasó. A mi esetünkben viszont másról van szó, noha a mondás kétségtelenül igaz. Különös sorsú könyvet vehetünk most a kezünkbe. Eredeti példányát nyolcvan évvel ezelőtt adták ki Erdélyben, 1938-ban, Lugoson és azóta szinte teljesen nyoma veszett. A zsidó konyha ételeinek elkészítéséhez, a háztartás vezetéséhez adott tanácsot kezdő és haladó háziasszonyok számára, bevált kóser recepteket tartalmazott. Jelenleg teljesen hiányzik a magyar szakácskönyvek jegyzékeiből, az új – reprint – kiadás elkészítői véletlenül bukkantak egy utalásra róla, Körner András, Magyar zsidó konyha című művében.

 A könyv első kiadását 1938-ban az erdélyi WIZO kezdeményezte és már ez a betűszó is magyarázatra szorul. Az angol megnevezés: Women's International Zionist Organization, magyarul Nők Nemzetközi Cionista Szervezete 1920-ban alakult meg, hogy segítse, tanítsa az akkori Palesztinába kivándorolt nőket. Szociális és oktatási intézményeivel a világ ötven országában működik, Magyarországon 1929 óta létezik. Az első kiadás összeállítói mai szemmel nézve is igen hasznos gyűjteményt adtak kézbe. Összeállítókról kell beszélni, mert a könyv nyilvánvalóan nem egyetlen alkotó műve – mondta el az új kiadás bemutatásakor Szabó András gasztrotörténész. Minden bizonnyal a lugosi WIZO szervezet tagjai a „tettesek”. Nagyon sok azonosság fedezhető fel Rosenfeld Mártonné, Szabadkán, 1927-ben kiadott A zsidó nő szakácskönyve című munkájának tartalmával is.

Érdekes ez a könyv azért is, mert a zsidó szakácskönyvek ritkák. A XX. században – 1945-ig – ezzel együtt mindössze hat jelent meg, hiszen kevés volt a vásárló. Lugoson 1842-ben 282, 1910-ben 1878 zsidó élt, 2002-ben egy sem! A zsidók óriási veszteségei során nem csak egész családok tűntek el, tulajdonaikban is felmérhetetlen károk keletkeztek. Ez pedig minden újonnan előkerült kulturális emlék értékét növeli, mert képet ad keletkezése koráról is. A lugosi első kiadásból kiderült, hogy a bevételét a szegények megsegítésére fordították. A lényeg persze mégis csak a receptek minősége – és azok kiállták az idő próbáját! Természetesen és mindenek előtt megtalálható közöttük a sólet, melyről versében így ír Heine: „Salet az az égi étek / melynek titkára az Isten / maga oktatta ki Mózest / Fönt a Szinai-hegyen” A sorkezdő szó nem elírás, többször is ebben a formában szerepel.

 A sóletből mindjárt kétfélét is kínál a könyv, az egyiket babbal, a másikat gerstlivel, azaz ebbe árpagyöngyöt is javall. Érdekességük, hogy mindkettőbe a babot és a gerstlit is deciliterben méri. Ez utóbbiba ajánlja még az ugyancsak hagyományos zsidó ételt, a töltött libanyakat, ám ennek a receptjét viszont külön ételként nem tartalmazza. Megtaláljuk bene a „Töltött tojás melegen” leírását, de hiányzik a könyvből a hagymás-májas-tojás, ami azért meglepő, mert hidegen szombaton is el szabad készíteni. Az egyik leghíresebb zsidó ünnepi étel, a töltött hal, Töltött csuka néven szerepel a leírások között. Érthető is, mert Lugos városa a Temes folyó két partján fekszik, halban tehát nem lehetett szegény. Más töltött ételekből is komoly felsorolásra találhatunk.

A szétszóratás következtében a különböző helyeken élő zsidó közösségek óhatatlanul érintkeztek az őket körülvevő – gyakran nem is egységes – népességgel. Különösen így volt ez Erdélyben, ahol a román mellett a magyar, szász, örmény, szerb nemzetiségek egymás szoros közelségében éltek. Egy idő után néhány dolgot átvettek egymás szokásaiból, megismerték a másik ételeit. Így szerepel a könyvben töltött bárány, csirke, rostélyos, paprika, ott van a finom töltött káposzta is, persze a darált húst fél libamell és 50 deka marhalapocka adja hozzá. Megtalálható a jó kis magyaros, paprikás krumpli is, nem lehetett íztelen, mert a recept azt ajánlja, hogy főzzünk bele egy zöldpaprikát. Igaz, a kolbász hiányzik belőle, de más receptek a virslit nem tiltják, biztos volt belőle kóser, így az is mehetett bele.

Végül óhatatlan, hogy szót ne ejtsünk a tésztákról, édességekről, melyeknek ugyancsak bővében van a zsidó konyha. A fő kedvenc, a Floden - mostanában mi inkább flódni néven ismerjük – elkészítése igazán egyszerűnek látszik, receptje összesen hat nyomtatott sort tesz ki. Ám az összes tésztaféleség ennél már jóval több helyet – 32 oldalt – foglal el a könyvben. Főtt tészták, rétesek, zsírban sült tészták, kelt tészták, torták, vegyes, apró sütemények teszik próbára a háziasszony ügyességét. Itt azután nem szűkszavú a recept, a vajas omlóstészta majdnem egy teljes oldal és a képviselőfánk sem sokkal kevesebb! A torták között olyan különlegességek is megbújnak, mint a mandarintorta vagy az orosz krémtorta. Szakácskönyveknél talán szokatlan, de ebben a könyvben helyet kapott még - három oldalon – egy sereg jó tanács a vendéglátásra, előkészületekre, terítésre, italok sorrendjére, hőmérsékletére vonatkozóan. Érdemes ezeket megfogadni!

                         A WIZO Szakácskönyve
                        Sidon József Könyvnyomdája, Lugos 1938
                        Gabbiano Print Kft. 2018
                        ISBN: 978-615-00-2666-4
Kapcsolódó témák

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!