2019. szeptember 15. vasárnap, Enikő és Melitta napja
Érdemes itt maradni!
Révay András
2016.07.09 22:45
Iskolai tanulmányai során Győrről bizonyára mindenki megjegyez néhány tényt. Hogy a folyók városa, hogy barokk város. Azt valószínűleg kevesebben tudják; Budapest és Sopron után az ország harmadik, műemlékekben leggazdagabb városa. Ez talán már elegendő hozzá, hogy felkeltse érdeklődésünket.

 Az is tény, hogy igen sok turista keresi fel – átutazóban. Szép számmal jönnek külföldiek is, mivel pont a félúton fekszik Bécs és Budapest között. Ezt az előnyét már a rómaiak is felismerték, nekik is jól jött egy hely, ahol Vindobona és Aquincum között megpihenhettek. Ám a mai kor utazói a látványosságok megtekintése, mintegy fél nap után odébb állnak. Pedig van látnivaló, elég, érdemes egy-két napot itt eltölteni! Ennek megkönnyítésére 2007-től új városképet kezdtek felépíteni és 2012-ben megnyílt az új Látogatóközpont is, ahol bőséges tájékoztatást, és programjának megtervezéséhez segítséget kaphat az érdeklődő. Még csomagmegőrző is van benne. Persze van, amihez nem kell segítség, hiszen egy romantikus sétára kevés alkalmasabb hely van a Rába, a Rábca, a Marcal és a Mosoni-Duna partjainál. Ezek négyen itt találkoznak, ezért is lehet Győr a „folyók városa”. Külön érdekesség, hogy a Rába partján áll az ország legöregebb csónakháza.

A városban a történelmi korokat idéző paloták egész sora található, de szép számmal maradtak meg házak abból a korból is, amikor megindult a lassú polgárosodás. Abban a korban az asszonyok otthon voltak, vezették a háztartást. Egyedül nem mentek az utcára, de a kiugró erkélyekről mindent láthattak, ami a környéken történt. Az egyik utcában a régi cégérek egész sora lóg a falakon. Némelyik eredeti, némelyik csak idézi a letűnt időket. A Széchenyi tér mediterrán hangulatú teraszain üldögélve felfedezhetjük a bencés épületegyüttest, ami hazánk egyetlen működő múzeumpatikáját is magában rejti. A közelben áll az Apátúr-ház. A pompás barokk palotát 1741-42-ben Sajghó Benedek pannonhalmi főapát építtette, ma a Xántus János Helytörténeti Múzeum működik benne.

 Ha pedig már említettük Xántust, az egykori világutazót – May Károly róla mintázta Old Shatterhand híres alakját – bizony szót kell ejtenünk más, nevezetes győri személyiségekről is. Itt élt és tanított Jedlik Ányos bencés szerzetes, a dinamó és a szódavíz gyártásának feltalálója csakúgy, mint barátja és szerzetestársa Czuczor Gergely, költő, nyelvtudós, akadémikus. No és Baross Gábor, a legendás „vasminiszter”, akinek a vasútfejlesztés okán köszönhet sokat az ország. De járt, sőt pár napig lakott is Győrben Napóleon. A ház, ahol megszállt, most a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képtára. Napjainkhoz közeledve nem feledkezhetünk meg a győri kórház egykori igazgatójáról, dr. Petz Aladárról, akinek a nevét az általa tökéletesített gyomorvarrógép (durchpetzen) is őrzi. Győri volt Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas író is. Boldog Apor Vilmos, a vértanú győri püspök tragikus története pedig szinte már közismert.

Győr püspökváros is. Az első püspökséget Szent István alapította, valószínűleg 1001-ben. A város legrégebbi és legismertebb épülete a Káptalandombon álló – többször elpusztított és átépített - Bazilika. Benne őrzik Szent László király hermáját, ami a korona és a Szent Jobb mellett Magyarország legjelentősebb vallási ereklyéje. Vele szemben, a jobb oldalhajóban áll Apor Vilmos püspök vörös márvány sírhelye. A templom északi mellékhajójában egy kalandos úton 1655-ben, Írországból Magyarországra hozott Könnyező Szűz Mária képet találunk. A kép a legenda szerint 1697. március 17-én, az írek nemzeti ünnepén, Szent Patrik napján vérrel verejtékezett. A Bazilikában látható az a szék is, melyen Mária Teréziát Pozsonyban megkoronázták. A Káptalandomb másik meghatározó épületegyüttese, a Püspöki Palota más néven Püspökvár, melynek tornyából csodálatos kilátás nyílik.

 A város gazdag történelme mellett jelene is színes. Számos kulturális rendezvényt tartanak, a programok sora kitölti az egész évet. Az Esterházy palotában a XIX. század végi – XX. század eleji magyar festők kiemelkedő alkotásaiból látható kiállítás. De tartanak itt Táncfesztivált és Gyermek Táncfesztivált, városfelfedező játékot és a nappali vagy az esti sétahajózás is nagyszerű élményt kínál. Győrnek fontosak a gyerekek, figyelnek arra, hogy minél több mosolygós pillanattal ajándékozzák meg a gyerkőcöket. Ezért is találták ki a Győrkőcfesztivál elnevezésű rendezvényt, melyre az idén már kilencedik alkalommal került sor. A tíz helyszínen, ezer programon zajló rendezvényre a belépő mindössze egy mosolygós fotó volt. Ennek ellenében a gyerekek ingyen használhatták a város éttermeit, panzióit, még a közlekedés is ingyenes volt számukra! A fesztivál kísérő rendezvénye volt a Győrkőc Olimpia, melyre Győr testvérvárosaiból és Magyarország számos pontjáról érkeztek versenyzők.

Az, hogy a sport nagy szerepet kapott a város életében, könnyen megérthető. Valószínűleg nincs még egy másik olyan város a világon, amelyiknek olimpiai bajnok a polgármestere. Így már az sem meglepő, hogy 2017. július 23-tól itt rendezik meg az Európai Olimpiai Ifjúsági Fesztivált (EYOF). A rendezvényt 1990-ben hívta életre Jacques Rogge annak érdekében, hogy a lehetőséget kínáljon az ifjúsági korosztályos versenyzőknek az olimpiai játékok eszmeiségének, egyetemlegességnek és szervezési rendjének megismerésére. Minden páratlan évben tartják, a 15-17 éves korosztály kiválóságai részére. A városban addigra elkészül egy nagyszabású sportközpont és – két helyszínen – az olimpiai falu is. Az olimpiai lángot futva viszik majd körbe Magyarország idegenforgalmi szempontból fontos helyszínein.

 Nem volna teljes a meglátogatásra érdemes helyekről szóló beszámoló, ha nem ejtenénk szót ételről, italról. Pannonhalma közelsége már önmagában elegendő garancia arra, hogy kiváló borokban nem lehet hiány, de a közelebbi, a környéken dolgozó termelőknek sem kell szégyenkezniük. Aki csak a kávéja mellé szeretne egy finom süteményt, válassza a Torta és Karamell szalont – nem fog csalódni! A legkülönbözőbb éttermekből is könnyen találhat magának bárki az igényeinek megfelelőt. Ötletes nevével hívja fel magára a figyelmet a „La Mareda”, melyről könnyen gondolhatnánk, hogy kínálatában a spanyol vagy az olasz stílus az uralkodó, de téved, aki ezt a következtetést vonja le. Az elnevezést a tulajdonos (Laci), a felsége (Margó), a lánya (Réka) és a fia (Dávid) nevéből rakta össze. Aki viszont már megállt előtte – esetleg be is nézett – szinte biztosan itt ragad. Nyáron a kellemes teraszon, télen az elegáns és kényelmes belső termek valamelyikében. Az ételekről pedig csak három szó: igazán érdemes megkóstolni!

www.gyor.hu

Kapcsolódó témák

A számos különböző szellemi hatásokból táplálkozó zsidó kultúra bemutatása fontos feladat. Hiszen a közös kultúra köti össze a zsidókat és nem zsidókat, a vallásosokat és nem vallásosokat, a fiatalokat és időseket, az anyaországi és a határon túli magyarokat. Erre a feladatra vállalkozik évek óta Budapest legnagyobb zsidó rendezvénye, a most már 22. alkalommal megrendezett Zsidó Kulturális Fesztivál.

A Kiskunságban olyan ételeket és italokat kóstolhatnak az érdeklődők, melyek egyedülállóak hazánkban. Azon belül is, a Kiskunmajsához közeli, mindössze 2600 lakosú kisközség, Szank hívja fel magára számos érdekességgel a figyelmet. Aki már járt ott, egyet fog érteni azzal; még átutazóban is érdemes megállni itt, kicsit körülnézni, enni egy jó ebédet, megkóstolni más, helyi különlegességet. Az ittenieknek két jelmondatuk is van, a vendég tetszés szerint választhat belőlük. Az egyik filozofikusabb: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!”, a másik vidámabb: „Itt édesebb a meggy, mint máshol a cseresznye”. A falu lakói dolgos, szorgalmas emberek és mindenek előtt optimisták. Hisznek abban, hogy még nagy fejlődés áll előttük. Erre a legjobb bizonyíték a falu határában felállított – a látogatókat fogadó – kép, melyen községükben toronyépületek láthatók. Ez az ő jövőjük: Szank-Franciso!

2019.07.08 21:05

Nincs abban semmi meglepő, hogy az első olvasáskor mindenki értetlenül néz majd a címre. A szavak jelentésével talán, ha két-háromszáz ember lehet tisztában, valahol a magyar Alföldön, egy kiskunsági faluban. Annyit viszont már most – elöljáróban – is elárulhatunk, érdemes eljönni erre, megismerkedni mindazzal, amit a vidék és az emberek kínálnak a látogatónak.

Nincs ebben semmi túlzás, Mátyás király felséges lábai is tapodták a tatai vár köveit – jelenlétét ma már emléktábla hirdeti - bár akkor ő még nem sejthette, hogy a vár egyszer majd a török hódítók birtokába kerül. Ám annak valószínűleg ő is örült volna, ha tudja, hogy késői utódai milyen bravúros csellel foglalták vissza a hadászati szempontból roppant jelentőséggel bíró várat.

Magyarországot igen jól ismerő embereket is bizonyára próbára tenne a kérdés: melyik városunk kapta a nevét egy fáról? Feltehetők róla még egyéb, fogas kérdések is: a hódoltság idején miért nem pusztította el a török, legnagyobb költőink közül melyik lakott itt, tanított itt majdnem egy évtizeden keresztül?

Blog ajánló
Városlátogatások Szarajevó
Szarajevó a törékeny béke városaA város nevének eredetére több feltételezés is van. A 15. században Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, melynek helyén egy török bég építette fel a korabeli várost, bazárokkal, fürdőkkel, karavánszerájokkal és kormányzati palotával (Saray). Ebből származik a város mai neve.Szarajevó középkori történelmét elhomályosítják a 20. század eseményei. A város nevét jól ismerte a világ. Tanultuk történelemből, hogy 1914. június 28-án itt lőtték le Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia hercegnőt, kirobbantva az első világháborút. Ma emlékmű és tábla jelzi a merénylet helyét.Az 1984 évi téli olimpia sikeres megrendezése dicsőséget jelentett az akkori Jugoszláviának, éppen ezért fájdalmas és az emberiségre nézve szomorú kontraszt, hogy a délszláv háború idején a sísáncból lőállás, a bobpályából pedig lövészárok lett.Röviden a háborúról:1992. április 5.-én béketüntetés keretében a város lakói felemelték a szavukat az országszerte előforduló, gyakran gyilkosságokba torkolló, etnikai zavargások ellen. Gondoljunk csak a srebrenicai mészárlásra. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv hadsereg katonái a felvonuló tömegbe lőttek, majd május elején a környező hegyekről ostromgyűrűbe zárták Szarajevót, és több mint három évre blokád alá vonták a várost. Elzárták a vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról lőtték a városlakókat.A szerb csapatok körbevették Szarajevót, tankokkal és lövegekkel ágyúzták a várost. Naponta több száz lövedék csapódott a városra, mérhetetlen rombolást és emberáldozatot okozva. Később megjelentek az orvlövészek, akik válogatás nélkül lőttek az élelmiszerért sorban álló civilekre, köztük gyerekekre is. Városszerte megjelentek a Pazite, šnajper! (Vigyázz, mesterlövész!) feliratok. Az emberi kegyetlenség és aljasság példa nélküli, az állatvilágban ilyen elképzelhetetlen. Az ostrom alatt mintegy 12 ezer ember halt meg, a civil áldozatok száma 5500, köztük mintegy ezer gyermek, akikkel zömében orvlövészek lövedéke végzett. Milyen emberek azok, akik védtelen gyerekekre vadásznak? Erre nincsenek szavak!A lövedékek virághoz hasonló lyukakat vájtak a betonban, amelyet ismeretlen emberek pirosra festettek. Ezek lettek Szarajevó rózsái, az elhunytak vérét jelképezve. A rózsák a hősies küzdelem szimbólumai, a vörös szín pedig a kiontott vérre emlékeztet.A Remény alagútja:A városban súlyos hiány volt élelmiszerben, gyógyszerekben és fegyver-utánpótlásban, de a sebesültek elszállítása sem volt megoldott. A helyzet javítása érdekében építettek egy 800 méter hosszú, másfél méter magas alagutat, melyet önkéntesek hat hónapig ástak csákánnyal és lapáttal. Az alagút a bosnyák területen fekvő Butmirból, a repülőtér másik oldalán fekvő Dobrinja egyik házába vezetett. A repülőtér, amely elválasztotta az ostromlott Szarajevót a bosnyák szabad régiótól, elvileg semleges, ENSZ felügyelet alatt álló terület volt, de az orvlövészek lehetetlenné tették az átjutást.Az alagút megépítésével létrejött az egyetlen összeköttetés a blokád alatt álló Szarajevó és a külvilág között. Megnyílt a remény és az élet alagútja. A titkos járatot naponta mintegy 4000 ember használta. A szűk folyosón keresztül, 50 kg-os hátizsákokban vitték az élelmiszert a Szarajevóban rekedt embereknek. Később síneket fektettek le a járatban, a szállítás megkönnyítésére. Ma múzeumként látogatható.Végül az ENSZ megelégelte az esztelen mészárlást, és a NATO légicsapások következtében a szerbek elvonultak. A háborút 1995.-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le.  A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult. A középkori török épületek, a monarchiából itt maradt lakóházak, a tarka bazársorok és a karavánszerájok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek.Az 1896-ban épített szarajevói városháza Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb műemléke, homlokzatát Zsolnay-elemekkel díszítették.Érdekes látnivaló az Inat Kuca ház, mely ma étteremként működik. Az épület a Miljacka folyó másik oldalán állt, a jelenlegi városháza helyén, akadályozva annak megépítését. A tulajdonos hosszú egyezkedés után csak úgy volt hajlandó átengedni a területet, ha a túlparton ugyanolyan formában felépítik a házát.Befejezés:Szarajevóban a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok évszázadok óta többnyire békében, de folyamatos feszültségben éltek. A terület a történelem során gyakran ütközőzóna volt. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon városainak egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.Jellemző hitvallásuk: „A szívünkben európaiak vagyunk, de a vérünk balkáni” Ma is érvényes Oliver Cromwell mondása: "Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport" A jelenlegi béke törékeny, az ellentétek elsimulása csak látszólagos, hiszen a túlélők és az elkövetők gyakran ugyanabban az utcában élik mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=YhlDg1JeVTs                                                                                                                                                                 By vinpet
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Városlátogatások Mostar és az Öreg híd
Mostar és az Öreg híd Szarajevóból Mostart a Neretva folyó völgyén végig haladó gyönyörű úton érhetjük el. A várost a folyó szeli ketté, a keleti oldalon a muzulmán bosnyákok élnek, a nyugati oldalon a horvátok. Bosznia-Hercegovina emblematikus városának ismertségét Csontváry híres festményének köszönhetjük, ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban látható. Mostar nevének jelentése: hídőr.A Neretva folyón átívelő Öreg híd és a város összetartozó fogalmak. A Stari Most, az Öreg-híd a 16. században épült, amikor a mostari lakosok Szulejmán szultántól kértek segítséget, mivel a régi fahíd tönkrement. A szultán készséggel beleegyezett mivel a hódító seregeinek is szükségük volt egy erős hídra az átkeléshez. A biztos siker érdekében először egy próbahidat építettek, mely ma is áll, ez az eredeti öreg híd.Az Öreg-hidat Hajrudin, híres török építész tervezte, aki Sinan mesternek, az isztambuli Kék Mecset építőjének a tanítványa volt. Az egyíves híd a maga korában építészetileg egyedülálló megoldás volt. Az alapkövét 1557. október 24-én tették le. Az eredeti híd építésekor a boltívet az egymásnak feszülő kövek tartották meg. A kőhíd túlélte a török időket, a világháborúkat, de nem menekülhetett az esztelen pusztulástól. A horvát-bosnyák háborúban 1993. november 10-én a horvát hadsereg a hidat a Neretvába ágyúzta és súlyosan megrongálta a két végén álló 17. századi tornyokat is.A barbár pusztítás nem kímélt sem embereket sem történelmi, kulturális és vallási értékeket. Öreg-híd mellett sok más műemlék is megsemmisült a délszláv háború idején. Kevés épület maradt meg ép állapotban. A feszített ütemű újjáépítés ellenére, ennek még ma is látni a nyomát.Az újjáépítés gondolata a békeidőszak beköszöntével rögtön megszületett és a szakértők hozzá is fogtak az előkészületekhez. A munkához török történészek is nyújtottak segítséget, számos oszmán archívumot átkutatva találtak néhány dokumentumot. Kezdetben az volt a terv, és a magyar katonák eszerint is emelték ki a darabokat, hogy megszámozzák, és majd azokat fogják az újjáépítésnél felhasználni, azonban a rekonstrukciót végző török cég úgy döntött, hogy az eredeti helyszínen, a Hajrudin mester által is használt Mukosa kőbányában fejtik ki a hídba beépítendő 456 elemet. A híd újjáépítése 2004-ben fejeződött be, az eredeti pontos mása lett, olyan, mint a régi és mégsem érezzük annak. Az Öreg-híd az UNESCO kulturális világörökségének a része.A város is részben újjáépült, az építészeti stílus eklektikus: oszmán és mediterrán stílusú házak mellett ott sorjáznak a monarchia idejében emelt épületek is. Zsinagóga és szerb ortodox templom is van a városban, sok különböző vallás és etnikum fér meg itt egymás mellett, mégis a béke törékenynek tűnik.A folyóvölgyben fekvő város ma éppen olyan, mint korábban, a képeslapokon. Az újjáépített híd Bosznia szimbólumává vált.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=0qbOMNJUeGU                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!