2019. november 13. szerda, Szilvia napja
Ezt még a Szíriuszról is látni lehet
Révay András
2017.07.11 21:58
Az elmúlt évek teltházas operett gáláinak sikerei után az idei, immáron ötödik évben négynapos fesztivállá bővül a Budavári Palotakoncertek eseménysorozata. A Budai Vár Oroszlános udvarába 2017. augusztus 3. és 6. között beköltözik az operett mellett a klasszikus és a népzene is. A különböző műfajokat egy központi gondolat kapcsolja össze: az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezés, történelmünk egyik sorsfordító eseményének 150. évfordulója.

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatót Szalai Emese és Alekszej Dolbilov keringője nyitotta, megadva ezzel az alaphangot a továbbiakhoz. Az operetten túl magunk mellé kell hívni olyan műfajokat is – indokolta meg az eltérést a korábbiaktól dr. Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere – melyek szorosan a magyar zenéhez tartoznak. A sorozatot, melynek az ötletgazdája - és egyben társproducere is - a tájékoztatón szintén jelen lévő Nacsa Olivér, augusztus 3-án a Nemzeti Táncegyüttes kezdi a Kiegyezés/150 című táncjátékkal. Utána, 4-én és 5-én következnek a hagyományos operett koncertek, majd 6-án csatlakoznak hozzájuk a Nemzeti Filharmonikusok, Hamar Zsolt vezényletével és Ránki Fülöp szólista fellépésével. Az öt évvel ezelőtti egynapos operett fesztiváltól mostanáig nem volt egyszerű az út. Ám egy ilyen rendezvényt már az a tény is jól indokol, ha meggondoljuk, hogy a XX. században hány kiváló zeneszerzőt adott a világnak Magyarország! Négy akkora névvel, mint Bartok, Kodály, Kálmán Imre és Lehár talán egyetlen más ország sem büszkélkedhet. Vannak Budapesten kitűnő produkciók máshol is, de egy ilyen nagyszerű hely, mint a Budavári Palota Oroszlános udvara, az egész város szimbóluma, vonzereje lehet!

A programsorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatja be Kiegyezés /150 című látványos táncszínházi előadását. A mű témája valóban az idén 150 éves kiegyezés. Rendkívüli dinamika, több mint 100 táncos, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága teszi varázslatossá az estét a Budai Vár gyönyörű környezetében. A darab ötven év történetét foglalja magában – mondta el róla a produkció koreográfusa a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán. A történészek máig vitatkoznak róla, elképzelhető tehát, milyen nehéz volt megfogalmazni a néptánc nyelvén. Kezdődik az aradi 13 tragédiájával, folytatódik a Deák – Kossuth vitával, majd megelevenedik a kor Pest-Budája, magyar táncokkal, palotásokkal, Strauss, Liszt, Erkel muzsikával, ám a mellettünk élő nemzetiségek virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, csodálatos zenei világát is bemutatják.

Hogy augusztus első hétvégéjének súlyponti eleme mégis csak az operett lesz, arról előbb Sera Gösch és Dolhai Attila győzte meg a tájékoztató vendégeit, egy részlettel a Víg özvegy-ből, majd Maklári László, az Operettszínház főzeneigazgatója világította meg a szerkesztés elveit. A következő két napon, augusztus 4-én és 5-én ugyanis a Budapesti Operettszínház Sissi nyomában című nagyszabású operettkoncertje lesz látható a hazai operettjátszás sztárjainak előadásában. A műsor a magyar komponisták mellett, az első részben a bécsi operett világát is megidézi. A folytatásban helyet kapnak a Víg özvegy, a Luxemburg grófja és Offenbach: Kékszakál című vígoperájának részletei, valamint a legújabb, a Riviera girl dalai. A produkció kiegészül osztrák énekesekkel és a tavalyi Lehár-énekverseny díjazottjával, a kolozsvári Fülöp-Gergely Tímeával.

 Budapest igazán megérdemel egy ilyen színvonalú rendezvényt, mint amilyenné a Budavári Palotakoncertek kinőtte magát. A fény, a csillogás, megtetézve a csodálatos tartalommal, olyan magasságokba emeli a magyar kultúrát, amit akár még a Szíriuszról is látni lehet – hangsúlyozta Kerényi Miklós Gábor (KERO), a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. Erre talán a legjobb bizonyíték a Riviera girl lehet, mely valójában nem más, mint a Csárdáskirálynő erősen amerikanizált, Broadway változata, és ami most a Kálmán Imre Teátrum nagy sikere. Az eredeti átiratot Guy Bolton és a világhírű angol szatirikus szerző, P.G. Wodehouse készítette, és száz évig nem játszották Magyarországon. Nálunk Závada Péter vadonatúj dalszövegeivel hódítja meg a közönséget. Amikor valaki meghallja majd Kerényi Miklós Máté előadásában a Mormon dalt, ne gondolja, hogy a nyári kánikula ártott meg neki. A zseniális új szöveg a többnejű nagypapáról ragyogóan illik a nem kevésbé zseniális Kálmán Imre muzsikához. A többi egyelőre maradjon titok!

 A rendezvénysorozat záróestjén, a Nemzeti Filharmonikusok mutatja be Magyar est címmel szimfonikus koncertjét, amelyet az együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, Hamar Zsolt vezényel. Liszt, Kodály és Dohnányi művei csendülnek fel; a szólista az ifjú zongoraművész, Ránki Fülöp lesz. Hozzá a műsorában most először szereplő Liszt: Esz-dúr zongoraverseny azért áll igazán közel, mert ebben a műben nagyon erősen tetten érhető Liszt magyarságtudata. A főtéma karakteréből ez azonnal kiderül, már az első pillanattól kezdve. Ráadásul a darab annak ellenére lett nagyon népszerű, hogy szerzője olyan forradalmi újításokat vezetett be a versenymű formájába, amik addig teljesen szokatlanok voltak. Ez a zongoraverseny, Liszt minden hangszeres tudását felvonultató remekmű zárja majd a koncert első részét, a másodikban Erkel, Weiner és Dohnányi egy-egy alkotása szerepel majd.

www.palotakoncert.hu

Kapcsolódó témák

Néhány évi kényszerű szünet után ismét megrendezik az ország legnagyobb pörköltfőző fesztiválját szeptember 21-23. között Budapesten, a Népligetben. A rendezvény érdekessége, hogy 22-én, szombaton csatlakozik hozzá a Millenárison a Rockfesztivál is.

Magyarország egyik legnagyobb, összművészeti rendezvényét június 21. és 24. között tartják Tatán. A 25. évébe lépett Víz, Zene, Virág Fesztivál családi fesztiválnak is mondja önmagát, de több fontos gondolat hirdetését is felvállalja. A címében mindjárt hármat, ám az idén ezek mellé még egy negyedik – legalább annyira lényeges – is társul.

A franchise rendszerben működő népszerű borkereskedés, a Borháló, már harmadik éve kizárólagos beszállítója a „Sziget” nyári rendezvényeinek. Az ő boraikat vásárolhatja a fogyasztó a VOLT, a Balaton Sound, a Sziget, a B. my Lake, az EFOTT és a Strand Fesztivál rendezvényein, ez pedig hatalmas felelősséget ró a kereskedésre. Az elmúlt két év tapasztalatai után az idén a Mátrai borvidék feltörekvő pincészetére, a Dubicz Borászat és Szőlőbirtokra esett a választásuk, velük építettek ki együttműködést.

Elképesztő bőségű, szinte felmérhetetlen gazdagságú programmal várja vendégeit az idén 25 éves Sziget Fesztivál. Az érdeklődésre jellemző, hogy az augusztus 8-tól 15-ig tartó rendezvényre az ötnapos bérletek már el is fogytak és a Diákprogram keretében vásárolható jegyekből is alig van már!

Bár messze még a május, három – nagyszerűnek ígérkező – koncertről tartottak előzetes tájékoztatást a Budapest Jazz Clubban. A húsz éve elhunyt amerikai műsorvezető, Willis Conover emlékére rendez „Milliók hangja” címmel három, egész estét betöltő műsort Szörényi Levente és a Budapest Jazz Orchestra.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Egy nap a városban Házi tárlatvezetés egy fotóművésztől, aki mobillal fotózza a várost, ahol éppen jár
Amikor az ember sok dologgal foglalkozik egyszerre, időnként óhatatlanul is összeérnek az egyes tevékenységek. Még akkor is, ha elvileg nem érhetnének össze. Így aztán amikor levelet kaptam Sebestyén Sárától, hogy férjével megnéznék egy különleges helyen lévő high-tech házat, amit épp árulunk az én Menő Lakásom ingatlanközvetítői “lábán”, beugrott valami. Utánanéztem, és tényleg: Sára fotóművész, különleges formákat lát meg maga körül, ezekből pedig olyan összeállításokat készít, amik együtt képzőművészeti szempontból is értékelhető alakzatokat hoznak létre. Ahogy beszéltünk telefonon, rákérdeztem, és kiderült, hogy igazam volt. Közben persze benne voltam az ingatlanközvetítői “szerepben”, ami nálam pont olyan szerep, mint az összes többi, az újságírószerep, az urbanistaszerep, a gasztromegmondóember-szerep, a kritikus-szerep, az Apple-szakértő szerep. Levetkőznivaló, nyűgös, szűk ruha, amit az első adandó alkalommal eldobok, mert utálom, amikor egy elvárt viselkedési mintával vetnek össze. Feszengek, hülyén áll. Elvállalok időnként előadásokat, oktatásokat, moderátori szerepet is, csak hogy azok határait is kifeszegethessem annyira, hogy kényelmesen beleférjek. November végén egy T-Systems-es rendezvényen beszélek majd idegesítő vekkerekről és szemtelen tehenekről. Ez is egyfajta alkotó munka, azt hiszem. De lehet, hogy csak így érzem jól magam, vagy én így lázadok. Így teszem bele magam - a környezetembe. Szóval az ingatlanról gyorsan a művészetre terelődött a szó, onnan meg az ő házukra, ami egy hatalmas modern villa. – Egyébként eladó, nem akarod árulni? Ha eljössz, egy otthoni tárlatvezetést is tartok neked. – De, persze, megpróbálom eladni. A tárlatvezetés meg istenien hangzik, már indulok is. Ezennel összeolvadt a két szakma, elválaszthatatlanul. A ház maga egy nagyon különleges darab, egy 2000-ben átadott háromszintes villa, egy komoly építész munkája, aki értette, hogyan lehet izgalmas tereket létrehozni (eladó is, hehe). Itt kísért körbe Sára, aki elmondta: a képeket Leica lencsével ellátott okostelefonnal készítette, a hétköznapi élete, munkája, gyermekei nevelése közben. Elsőre azt gondolnánk, ilyet bárki készít nap mint nap, aki szeret közeli témákat fotózni, de Sára képei olyan arányokat, formákat fognak meg, amik valahogy, megmagyarázhatatlan módon "egyben vannak", és egyszerre tűnnek időtlennek és pillanatnyinak. Van, amelyik egy háztető és a napsugár találkozását örökíti meg, egy másik viszont egy függöny libbenését. Előbbi inkább időtlen, utóbbi inkább egyszeri és megismételhetetlen. Fény-árnyék, sima és egyenetlen felületek, textúrák. Olyan dolgok, amik körbevesznek minket minden nap, de így, kiemelve a kontextusból, figyelemreméltóvá válnak. Mindez egy különleges ház falain, átjárókban, szobákban, még a garázs egyik kivezető folyosóján is. Sára alkotását először a Három Hét Galériában, Maurer Dóra fotói mellett állították ki (összesen tíz művész munkáit lehetett megnézni), ezt egyébként igen megtisztelőnek érezte. Később Esztergomban, szülővárosában, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában állított ki egy adag fotót Tomas Opitz, a TOBE Gallery vezetőjének kurátori segítsége mellett, nyert már díjat a Ph21 Gallery egyik nemzetközi fotópályázatán, és az Ukiyo-e pályázaton eddig beválogatták a legjobb 60 közé. Szerettem látni, hogy az értékes alkotás lehetősége mindenki előtt ott áll, sem technológiai, sem időbeli akadálya nincs annak, hogy a bennünk élő kreativitást értékes módon éljük ki. Eszembe jutott Ion Barlandeanu, és az Ion B. szerint a világ című dokumentumfilm. A román művész sorsa olyan, mint valami mese: az utcán, pontosabban egy panelház tövében, a szabad ég alatt élt, eközben a szemetesből kikukázott magazinokból vágott ki képeket, majd ezeket kollázsokká illesztette össze. Az így kapott képek annyira erősek és sokatmondóak voltak, hogy sztárművésszé változtatták a hajléktalan Barlandeanu-t, aki még a legfontosabb megnyitója előtt is az utcán borotválkozott meg. Eszköze a művészetére egy koszos olló és ragasztó volt, lehetősége arra, hogy bárki lássa a műveit: gyakorlatilag semmi. Tök jó látni, hogy megtörténhet velünk is, már amennyiben van mondanivalónk, és látásunk a vizuális vagy más művészetekre, esztétikára. És - ez nagyon fontos - alkotunk annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg magunknak tesszük azt.
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!