2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Fedezd fel magad!
Révay András
2019.09.30 16:59
Akár ez is lehetett volna a 79. OMÉK jelmondata, az igazságot ugyanis híven tükrözi. Kiállítóiban és látogatóiban egyaránt vegyes érzelmeket keltett. Mindjárt a belépéskor zavarba jöttek. Az épületeken belül ugyanis - a többi kiállításnál megszokottól eltérően – egyáltalán nem volt semmiféle jelzés, számozás, útbaigazítás! Sem a pavilonok sarkán, sem a közöttük lévő utak felett. Mindenki ténfergett, tekergett, amíg véletlenül rábukkant arra a kiállítóra, akit keresett.

 Részletes térkép sem volt, az ilyen helyzetben persze minek, és az információs pultoknál dolgozók is tehetetlenül tárták szét a karjukat, semmiféle hasznos tájékoztatást nem tudtak adni arra vonatkozóan, hogy mi, hol található. Csak remélni lehet, hogy azon a két nagyszabású rendezvényen, amit Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a vadászati pavilon megnyitásakor említett, ez a kínos malőr nem ismétlődik majd meg. Az államtitkár ugyanis bejelentette: „a háttérben gőzerővel folynak az előkészületek”. Vadászati Világkiállítás nyílik majd 2021-ben, több mint 90 partnerrel vagyunk már kapcsolatban, 43 szerződést kötöttek meg eddig, több százmillió forinttal kezdődött meg a programok kivitelezése. A HUNGEXPO területe addig teljesen meg fog újulni, már 2020-ra az Eucharisztikus Kongresszus idejére olyan, világszínvonalú épülettel gazdagodik, ami méltó kerete lesz a rendezvényeknek.

 Az OMÉK díszvendége az idén Marokkó volt. Az ország négy régiójából – Fes Méknes, Benimellal Khénifra, Dakhla, valamint Marrakech - 12 cég érkezett áruival Budapestre. A négyszáz négyzetméteres pavilonban több helyen is egy érdekes jelmondattal találkozhatott a látogató: Kingdom of Taste, Az Íz Királysága vagy talán Íz Királyság is lehet ez a megnevezés. Egyet is értett vele mindenki, aki megkóstolta a kínált zöldségeket, gyümölcsöket, ízgazdagságuk határozottan érezhető! A bemutatott áruk közül a narancsot, koktél-paradicsomot, uborkát, zöldpaprikát idehaza is jól ismerjük, néhányan talán még a saláták érdekes ízesítőjét, a kapribogyót is. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy növekszik nálunk az arab és közel-keleti konyha népszerűsége. Halételek, mártások különleges ízesítője lehet például az argánolaj, ami mandula, mogyoró ízzel teszi gazdagabbá az ételeket, de a gyógyászat és a kozmetikai ipar is alkalmazza. Szinte ugyanez mondható el a sáfrányról, amit gyógynövényként, fűszernövényként is sok különféle módon használnak fel.

 Huszonötéves fennállásának jubileumát ünnepelte az OMÉK-on a Bolyhos Pálinkafőzde. A Bolyhos és Fia Bt. 1994-ben alakult meg - mondta el a cég történetéről Bolyhos Zoltán. Akkor döntöttek úgy édesapjával, Bolyhos Lászlóval, hogy a vendéglátás mellett pálinkafőzéssel is elkezdenek foglalkozni. Az első főzdét még Tápiószőlősön építették meg, ahol tíz éven keresztül bérfőzést végeztek. Bolyhos László ágyaspálinka főzésről szóló szabadalma teremtette meg az alapot a magasabb színvonalú munkához. A Gyulai Pálinkafesztiválon 2001-ben már sok érmet nyertek saját pálinkájukkal, ez adta a lendületet, hogy 2004-ben Újszilváson, az ágyaspálinka főzésre berendezett új főzdét építettek fel. Innen keltezhető a ma már nemzetközi hírnevet szerzett Bolyhos ágyaspálinka. A kezdeti nehézségek, jövedéki adó, ÁFA, nem vette el a kedvüket és mintegy öt év alatt az ország megismerte a termékeiket. Igaz, ebben a munkában az egész család részt vett.

(OMEK-5) Mára a Bolyhos pálinka márka, és saját vevőköre van. A Külügyminisztérium és több hazánkba akkreditált nagykövet is elismerősen nyilatkozott ezekről az ágyaspálinkákról. Aki ellátogat az üzembe, meglepve áll meg a díjak sokaságának láttán. Vannak nyílt napok, olyankor meg lehet tekinteni a főzdét, bemutatják a főzőmesterek, gyakran valamelyik családtag vezeti körbe a látogatókat. Kóstolni is lehet, majd vásárolni a helyi mintaboltban. Egész évben tudnak – legfeljebb ötvenes létszámú - csoportokat is fogadni. Számukra kemencés ételeket is készítenek. Számtalan díjat nyertek, ezek közül érdemes kiemelni az ágyas Cigánymeggy pálinkát, ami 2007-ben a Gyulai Pálinkafesztiválon nyerte meg a Magyarország Legjobb Pálinkája címet, 2012-ben a főzde lett Magyarország legjobb Kereskedelmi Pálinkafőzdéje, illetve 2018-ban Budapesten, az Országos Pálinkaversenyen az Ágyas Szilvapálinka nyert aranyérmet, Champion-díjat és Nagydíjat – bizonyítékául annak, hogy ötezer literes, nagy tételben is lehet kiváló minőségű pálinkát készíteni. Ez a család számára mindig nagyon fontos is volt. A sikereknek ezzel még nem volt vége, ugyanebben az évben nyerték el a Magyarország Legszebb Birtoka közönségdíját!

 Ennyi eredmény után azt is el kell mondani: boldogan vagyunk jelen itt, az OMÉK-en, de egy kicsit keserű a hangulat – folytatta Bolyhos Zoltán. Családi vállalkozásunk 25 évig fejlődött. A 2019-es év viszont határozott megtorpanást hozott. Közel ötven százalékban esett vissza a forgalom! Nem azért mert romlott volna a minőségünk, egészen más oka van. Egy adónem bevezetése nyomán állt elő ez a helyzet. A Népegészségügyi termékadó – közismertebb nevén a chips-adó – hatására január elsejétől úgy áll össze az adózás, hogy a jövedéki adó, a chips-adó és az ÁFA elérte literenként az ötezer(!) forintot. Ennyit kell befizetnünk minden egyes liter pálinka után az államnak. Az eltelt nyolc hónap tapasztalatai után bátran kijelenthetjük: ennyi adót egy termék nem bír el! Ezzel kezdeni kell valamit, mert nemcsak a kereskedelmi pálinkafőzdék fognak ebbe tönkremenni, hanem a gyümölcstermelők is. Nagyon sok pálinkafőzde már az idén azt a választ adta a termelőknek, hogy ebben az évben nem vásárolunk gyümölcsöt, mert a tavalyi készleteket sem bírtuk még eladni. Sajnos mi is ugyanezzel a problémával szembesültünk, azért küzdünk, hogy fenn tudjuk tartani a vállalkozásunkat!

 Nem csak pálinkát, bort is kóstolhattak az OMÉK látogatói. Ordován György sommelier roppant érzékletesen beszélt a borvidékekről és a borokról, miközben a poharak sem maradtak üresen. Elsőnek egy 2018-as Badacsonyi Kéknyelűvel ismerkedhettek meg a Laposa Pincészetből. A Kéknyelű a Kárpát-medence egyik jellegzetes fajtája, ilyen sehol máshol nincs a világon. Újrafelfedezése Szeremley Huba nevéhez fűződik. A borvidéknek a szürkebarát a leggyakoribb fajtája, de mellette sok Olaszrizling is megtalálható. Ezt a Kéknyelűt a birtok déli lejtőjén szüretelték, szépen mutatja a termelő filozófiáját, a borvidék arculatát és a bazaltos talaj sajátosságait. Mindezekhez a Balaton mikroklimatikus hatása külön értéket képvisel. A bor reduktív jellegű, gyümölcsös, fiatalos ízkarakterű.

 

A Szekszárdi Borvidéket Heimann Zoltán 2018-as Kadarkája képviselte. A meszes, löszös, vörösagyagos talajról későn szüretelt szőlő érett, tüzes, fűszeres, jó illatú bort adott. Jó bázis a házasításhoz, például a sokat vitatott eredetű Bikavérhez is. A Kadarka hazája Szerbia, Montenegró volt, nálunk az 1700-as évektől kezdődően jelenik meg. Régen vörös aszút is készítettek belőle. A kóstoló utolsónak kínált bora Villányból, a Günzer Pincészet 2015-ös Cabernet Franc-ja volt. A szőlő meszes, dolomitos talajon nőtt, mivel egy melegebb évjáratból származik, bordói stílusú bor készült belőle. Ennek ellenére magyaros jellegzetességeket is hordoz, a szőlő íze érezhető benne, a hordó, a „barrikolás” hatása visszaszorult. A borkóstoló látogatói már ebből a három pohár borból is hiteles képet alkothattak maguknak borvidékeink változatosságáról és boraink valóban kitűnő minőségéről.

 

Kapcsolódó témák

Mostanában, amikor szinte az egész világ a klímaváltozás okaival, következményeivel foglalkozik, Budapesten, a XIII. kerületben beszéd helyett inkább tesznek azért, hogy csökkenjen a légszennyezés. Teszik ezt úgy, hogy mindjárt a főváros egyik égető gondjának enyhítéséhez is hozzájáruljanak!

Az épület alapkövét 2017 áprilisában rakták le, 26 hónap múlva pedig a hivatalos átadására kerülhetett sor. Már a terveit is kimagasló minőségűnek ítélte, és díjazta az építészszakma, leglátványosabb megoldása, hogy egy zöld domb alá süllyesztették az üzleteket. A 4,3 milliárd forintos önkormányzati beruházásban felépült Klapka Központ a legkorszerűbb építészeti elképzelések megvalósítása mellett a környezettudatos gondolkodást is tükrözi.

Jelenleg már – próbaüzemben - a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit a Párisi Udvar Hotel Budapest. A Ferenciek terén álló Párisi Udvar, Budapest egyik legismertebb, Európában is egyedülálló épülete, melynek teljes felújítása öt évvel ezelőtt kezdődött. A történelmi jelentőségű helyreállítás szigorú műemlékvédelmi szabályok szerint, szakrestaurátorok bevonásával, a legkiválóbb szakemberek közreműködésével zajlott.

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!