2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Felhőtlen világ - I. rész: A korallok partján
Révay András
2019.09.04 10:07
A főcímben foglalt kifejezést szó szerint kell érteni, mert errefelé hónapokon keresztül egyetlen felhő sincs az égen. A horizontot az jelzi, hogy a tenger színe sötétebb kék. Ugyanakkor átvitt értelemben is igaz a két szó, mert a kék ég és a kék tenger között felhőtlen nyugalom, kényelem várja a látogatót.

A tenger elnevezésével kapcsolatban van egy kis csalafintaság, mert már a rómaiak is – átvéve a görögöktől – Mare Rubrumnak nevezték az azúrkék színű Vörös-tengert. Magyarázat rá több is van, de ebbe most ne bonyolódjuk bele! A hazai utazóközönség többsége számára a Vörös-tenger egyet jelent Egyiptommal, ahol a tengerparton – nem túlzás – szállodák százai sorakoznak. Valószínűleg sokak számára ismerősen cseng El Gouna, Hurghada, Makadi Bay, Marsa Alam, Safaga neve, és akik eltöltöttek már ezek közül valahol egy két hetet, könnyen lehet, hogy visszatérő vendégek lettek. Tengerparti szálloda rengeteg van Magyarországhoz közelebb is, Franciaországtól Törökországig terjed a választék. Az Adriához autóval is eljuthatunk, akár néhány óra alatt. Mi Egyiptom titka? Mi vonzza oda, mi hívja vissza, mi tartja meg a vendégeket?

 Az egyik legnagyobb cseh légitársaság, a Smartwings, Yanair-rel közösen működtetett Boeing 737-400-as járata Budapestről – éjszakai indulás után – kora reggel érkezik meg Hurghada repülőterére. Közben az utasoknak késői vacsora vagy korai reggeli gyanánt zöldséges raguval töltött csirkemellet tálalnak rizzsel és párolt zöldbabbal. Határozottan finom volt, egy pohár hideg szóda is járt hozzá. Mivel a gépen több szállodába is érkeznek utasok, őket a repülőtér épületéből kilépve a helyi idegenvezetők fogadják és irányítják a különböző útirányú autóbuszokhoz. A repülőtértől a városon át vezető utat gyönyörű szállodák szegélyezik, az utas addig sem unatkozik, míg a busz megérkezik vele a saját hoteljéhez. A szálloda nevét nem árt pontosan tudni, mert a Titanic vagy az Albatros csoporthoz több, igen hasonló nevű is tartozik.

 

 A Hurghadához tartozó területen Coral Beach Hotelből szerencsére csak egy van! Nem lehet eltéveszteni. Mint az később bebizonyosodott: a szálloda igencsak méltó a nevéhez. A parthoz nagyon közel, gazdag korallzátony zóna húzódik elképesztően változatos élővilággal. A néhány sorral előbb feltett – Egyiptom titkára vonatkozó – kérdésünkre az egyik lehetséges választ alighanem ebben találjuk. Itt a szállodában, az építtetők kitűnő ötletének köszönhetően nem érzi úgy magát a vendég, mint sok más üdülőközpontban, a többemeletes „turistaraktár” egyik kis szobájában. Ahol a liftre várakozva, vagy az emeleti folyosón lépten-nyomon egymásba botlanak a nyaralók és rosszabb esetben még a gyereksírás is áthallik a szomszédból. Ez egy földszintes hotel, ahol vagy sorházban vagy különálló épületekben helyezkednek el a szobák.

Az építészeti megoldásból következően a szálloda igen nagy területen fekszik. A csomagokkal érkező vendéget ezért villanymotoros golfkocsival viszik a szobájához és távozáskor is ez várja. A legjobb útvonal megtanulásához, az eligazodáshoz kell egy-két nap, de könnyű megjegyezni, hogy a hosszirányú, számozott utak a tengerpart felöl kezdődnek, lent van az 1-es, és a főépület, az étterem felé nőnek a számok, ez a szobaszám első számjegye is. Az önálló épületekben két-két előszoba, tágas szoba, nagy fürdőszoba van, belül – az előszobákból nyíló ajtóval - összekapcsolhatók. A szobák bejárattal szemközti fala üveg, ajtaját félretolva egy teraszra lépünk ki. Mivel valamennyi épület enyhe emelkedésű domboldalon áll, a szobákból, a házak teraszáról megkapó kilátás nyílik a tengerre. A szobában vízforraló, mellette Nescafé, filteres tea, cukor és egy tál gyümölcs várja az érkező vendéget. Takarításkor minden nap odatesznek egy 1,75 literes palack vizet is, mert a csapvíz – és ez fontos szabály – nem iható!

Lapunk kérdésére válaszolva Mr. Khaled Hendawy, a szálloda igazgatója elmondta, egy időpontban 800 – 1000 vendéget tudnak fogadni. Különlegességük, a csodálatos part, ezerkétszáz méter hosszú, és három részre különül el. Az egyik finomhomokos, a második a korallos rész, ahol a vízbe egészen aprókavicsos partról vagy közvetlenül a mélyvízbe vezető stégről lehet bejutni, a harmadik pedig a „privát”, a csendet, nyugalmat kívánók számára. A rögzített napernyők alatt a napozóágyak ingyen állnak a vendégek rendelkezésére. A parton több bár is várja a fürdésben megszomjazottakat. Vannak medencék – gyerekmedence is az apróságoknak - és természetesen medenceparti bár is van. A vendégek kényelméről mintegy 300 alkalmazott gondoskodik, közülük a konyhában 35-en, az étteremben 40-en, a parkok, kertek karbantartásán 25-en dolgoznak. Bár a szállodában már sok ismert, nevezetes ember megfordult, a kiszolgálásban nem tesznek különbséget. Náluk mindenki VIP vendégnek számít – hangsúlyozta az igazgató.

 A nyaralók szórakoztatásáról külön – részben külföldiekből álló – gárda gondoskodik. Délelőtt is és délután is, minden nap 5-5 féle programból lehet választani. Van közöttük röplabda, vízitorna, hastánc, jóga. Egy héten egyszer, este fél kilenckor, a közösség bevonásával választják meg a Miss Hotel és a Mister Hotel cím birtokosát, de másféle show műsor minden nap van. A vendégekről való gondoskodásnak egészen szokatlan jeleit is tapasztalhatjuk. Az étterem bejáratánál kézfertőtlenítőt szereltek fel. Annál a pultnál, ahol reggel a strandra érkezéskor a törülközőt átvesszük, angolul és oroszul egy felirat figyelmeztet: „Ma nagyon meleg van. Kérjük, igyon elég vizet vagy hideg italt és ne tartózkodjon sokat a napon, hogy elkerülje a napszúrást!” Már az eddigiekből is érthető, ha sok itt a visszatérő vendég. A partra vezető egyik sétányon több pálma előtt a nevet is feltüntető tábla jelzi, hogy ezt a fát a 16-szor, 18-szor vagy hússzor idelátogatott vendég tiszteletére ültették!

 A vendégek jóllakatásáról Mohamed Elhalw konyhafőnök gondoskodik. Bár az étkezésekhez kínált ételsorok igyekeznek a nemzetközi közönség ízléséhez alkalmazkodni, szeretné velük megismertetni a hagyományos keleti ízeket is. Ilyen például a Magyarországon is kapható falafel, vagy az egyiptomiak szinte nemzeti ételének számító kosari. Van benne rizs, lencse, csicseriborsó, hagyma fokhagyma paradicsom, fahéj, még egy kis ecet is. Egyiptom partjait két tenger is mossa, nem meglepő tehát, ha bőséges a halakból, a tenger gyümölcseiből készült ételek választéka. Igen finom a zöldséges hal vagy a különböző mártásokban tálalt halszelet – valamennyi szálkamentes. Sem az ebédhez, sem a vacsorához nem hiányoznak a húsételek, ízletesen elkészített marha-, bárányhús szerepel a kínálatban, és ugyancsak több köretből válogathat hozzájuk a vendég. Kedves gondoskodás, hogy az ételét mindenki meleg tányérra szedheti.

Az ebédhez minden nap kétféle levest kínálnak, kitűnő a harira (lencse) leves, a csirke erőleves bármelyik itthoni étterem étlapján is szerepelhetne – és ha már a hazainál tartunk; igen kellemes meglepetés éri majd azokat a magyarokat, akik az Oriental potatoes tábla mögött álló tálból szednek a tányérjukra. Igazi, finom paprikás krumpli rejtőzik e keleti név alatt. Nem maradhatnak említés nélkül a saláták, egy egész pult van tele velük, a paradicsom például ízesebb, mint az itthoni boltokban kapható. Végül pedig torták, sütemények, számunkra ismeretlen, de roppant kellemes édességek töltenek meg egy másik pultot, közvetlenül a gyümölcsök mellett. Az étkezés a kisgyermekes családoknak sem gond. Egy külön étteremrész áll a gyerekek rendelkezésére. A TV-képernyőn rajzfilm pereg, a számukra külön készített ételekből a nagyobbak maguk szedhetnek, válogathatnak, a kisebbeknek a szülők segítenek. Nem csoda, hogy sem sírás, sem nyafogás nem hallatszik ebből a teremrészből!

(folytatjuk)

(A szerző A Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!