2019. november 22. péntek, Cecília napja
Felhőtlen világ - I. rész: A korallok partján
Révay András
2019.09.04 10:07
A főcímben foglalt kifejezést szó szerint kell érteni, mert errefelé hónapokon keresztül egyetlen felhő sincs az égen. A horizontot az jelzi, hogy a tenger színe sötétebb kék. Ugyanakkor átvitt értelemben is igaz a két szó, mert a kék ég és a kék tenger között felhőtlen nyugalom, kényelem várja a látogatót.

A tenger elnevezésével kapcsolatban van egy kis csalafintaság, mert már a rómaiak is – átvéve a görögöktől – Mare Rubrumnak nevezték az azúrkék színű Vörös-tengert. Magyarázat rá több is van, de ebbe most ne bonyolódjuk bele! A hazai utazóközönség többsége számára a Vörös-tenger egyet jelent Egyiptommal, ahol a tengerparton – nem túlzás – szállodák százai sorakoznak. Valószínűleg sokak számára ismerősen cseng El Gouna, Hurghada, Makadi Bay, Marsa Alam, Safaga neve, és akik eltöltöttek már ezek közül valahol egy két hetet, könnyen lehet, hogy visszatérő vendégek lettek. Tengerparti szálloda rengeteg van Magyarországhoz közelebb is, Franciaországtól Törökországig terjed a választék. Az Adriához autóval is eljuthatunk, akár néhány óra alatt. Mi Egyiptom titka? Mi vonzza oda, mi hívja vissza, mi tartja meg a vendégeket?

 Az egyik legnagyobb cseh légitársaság, a Smartwings, Yanair-rel közösen működtetett Boeing 737-400-as járata Budapestről – éjszakai indulás után – kora reggel érkezik meg Hurghada repülőterére. Közben az utasoknak késői vacsora vagy korai reggeli gyanánt zöldséges raguval töltött csirkemellet tálalnak rizzsel és párolt zöldbabbal. Határozottan finom volt, egy pohár hideg szóda is járt hozzá. Mivel a gépen több szállodába is érkeznek utasok, őket a repülőtér épületéből kilépve a helyi idegenvezetők fogadják és irányítják a különböző útirányú autóbuszokhoz. A repülőtértől a városon át vezető utat gyönyörű szállodák szegélyezik, az utas addig sem unatkozik, míg a busz megérkezik vele a saját hoteljéhez. A szálloda nevét nem árt pontosan tudni, mert a Titanic vagy az Albatros csoporthoz több, igen hasonló nevű is tartozik.

 

 A Hurghadához tartozó területen Coral Beach Hotelből szerencsére csak egy van! Nem lehet eltéveszteni. Mint az később bebizonyosodott: a szálloda igencsak méltó a nevéhez. A parthoz nagyon közel, gazdag korallzátony zóna húzódik elképesztően változatos élővilággal. A néhány sorral előbb feltett – Egyiptom titkára vonatkozó – kérdésünkre az egyik lehetséges választ alighanem ebben találjuk. Itt a szállodában, az építtetők kitűnő ötletének köszönhetően nem érzi úgy magát a vendég, mint sok más üdülőközpontban, a többemeletes „turistaraktár” egyik kis szobájában. Ahol a liftre várakozva, vagy az emeleti folyosón lépten-nyomon egymásba botlanak a nyaralók és rosszabb esetben még a gyereksírás is áthallik a szomszédból. Ez egy földszintes hotel, ahol vagy sorházban vagy különálló épületekben helyezkednek el a szobák.

Az építészeti megoldásból következően a szálloda igen nagy területen fekszik. A csomagokkal érkező vendéget ezért villanymotoros golfkocsival viszik a szobájához és távozáskor is ez várja. A legjobb útvonal megtanulásához, az eligazodáshoz kell egy-két nap, de könnyű megjegyezni, hogy a hosszirányú, számozott utak a tengerpart felöl kezdődnek, lent van az 1-es, és a főépület, az étterem felé nőnek a számok, ez a szobaszám első számjegye is. Az önálló épületekben két-két előszoba, tágas szoba, nagy fürdőszoba van, belül – az előszobákból nyíló ajtóval - összekapcsolhatók. A szobák bejárattal szemközti fala üveg, ajtaját félretolva egy teraszra lépünk ki. Mivel valamennyi épület enyhe emelkedésű domboldalon áll, a szobákból, a házak teraszáról megkapó kilátás nyílik a tengerre. A szobában vízforraló, mellette Nescafé, filteres tea, cukor és egy tál gyümölcs várja az érkező vendéget. Takarításkor minden nap odatesznek egy 1,75 literes palack vizet is, mert a csapvíz – és ez fontos szabály – nem iható!

Lapunk kérdésére válaszolva Mr. Khaled Hendawy, a szálloda igazgatója elmondta, egy időpontban 800 – 1000 vendéget tudnak fogadni. Különlegességük, a csodálatos part, ezerkétszáz méter hosszú, és három részre különül el. Az egyik finomhomokos, a második a korallos rész, ahol a vízbe egészen aprókavicsos partról vagy közvetlenül a mélyvízbe vezető stégről lehet bejutni, a harmadik pedig a „privát”, a csendet, nyugalmat kívánók számára. A rögzített napernyők alatt a napozóágyak ingyen állnak a vendégek rendelkezésére. A parton több bár is várja a fürdésben megszomjazottakat. Vannak medencék – gyerekmedence is az apróságoknak - és természetesen medenceparti bár is van. A vendégek kényelméről mintegy 300 alkalmazott gondoskodik, közülük a konyhában 35-en, az étteremben 40-en, a parkok, kertek karbantartásán 25-en dolgoznak. Bár a szállodában már sok ismert, nevezetes ember megfordult, a kiszolgálásban nem tesznek különbséget. Náluk mindenki VIP vendégnek számít – hangsúlyozta az igazgató.

 A nyaralók szórakoztatásáról külön – részben külföldiekből álló – gárda gondoskodik. Délelőtt is és délután is, minden nap 5-5 féle programból lehet választani. Van közöttük röplabda, vízitorna, hastánc, jóga. Egy héten egyszer, este fél kilenckor, a közösség bevonásával választják meg a Miss Hotel és a Mister Hotel cím birtokosát, de másféle show műsor minden nap van. A vendégekről való gondoskodásnak egészen szokatlan jeleit is tapasztalhatjuk. Az étterem bejáratánál kézfertőtlenítőt szereltek fel. Annál a pultnál, ahol reggel a strandra érkezéskor a törülközőt átvesszük, angolul és oroszul egy felirat figyelmeztet: „Ma nagyon meleg van. Kérjük, igyon elég vizet vagy hideg italt és ne tartózkodjon sokat a napon, hogy elkerülje a napszúrást!” Már az eddigiekből is érthető, ha sok itt a visszatérő vendég. A partra vezető egyik sétányon több pálma előtt a nevet is feltüntető tábla jelzi, hogy ezt a fát a 16-szor, 18-szor vagy hússzor idelátogatott vendég tiszteletére ültették!

 A vendégek jóllakatásáról Mohamed Elhalw konyhafőnök gondoskodik. Bár az étkezésekhez kínált ételsorok igyekeznek a nemzetközi közönség ízléséhez alkalmazkodni, szeretné velük megismertetni a hagyományos keleti ízeket is. Ilyen például a Magyarországon is kapható falafel, vagy az egyiptomiak szinte nemzeti ételének számító kosari. Van benne rizs, lencse, csicseriborsó, hagyma fokhagyma paradicsom, fahéj, még egy kis ecet is. Egyiptom partjait két tenger is mossa, nem meglepő tehát, ha bőséges a halakból, a tenger gyümölcseiből készült ételek választéka. Igen finom a zöldséges hal vagy a különböző mártásokban tálalt halszelet – valamennyi szálkamentes. Sem az ebédhez, sem a vacsorához nem hiányoznak a húsételek, ízletesen elkészített marha-, bárányhús szerepel a kínálatban, és ugyancsak több köretből válogathat hozzájuk a vendég. Kedves gondoskodás, hogy az ételét mindenki meleg tányérra szedheti.

Az ebédhez minden nap kétféle levest kínálnak, kitűnő a harira (lencse) leves, a csirke erőleves bármelyik itthoni étterem étlapján is szerepelhetne – és ha már a hazainál tartunk; igen kellemes meglepetés éri majd azokat a magyarokat, akik az Oriental potatoes tábla mögött álló tálból szednek a tányérjukra. Igazi, finom paprikás krumpli rejtőzik e keleti név alatt. Nem maradhatnak említés nélkül a saláták, egy egész pult van tele velük, a paradicsom például ízesebb, mint az itthoni boltokban kapható. Végül pedig torták, sütemények, számunkra ismeretlen, de roppant kellemes édességek töltenek meg egy másik pultot, közvetlenül a gyümölcsök mellett. Az étkezés a kisgyermekes családoknak sem gond. Egy külön étteremrész áll a gyerekek rendelkezésére. A TV-képernyőn rajzfilm pereg, a számukra külön készített ételekből a nagyobbak maguk szedhetnek, válogathatnak, a kisebbeknek a szülők segítenek. Nem csoda, hogy sem sírás, sem nyafogás nem hallatszik ebből a teremrészből!

(folytatjuk)

(A szerző A Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Könyvek Budapestről: Bolla Zoltán végigjárta Újlipótvárost, megírta a Bibliáját
Bolla Zoltán egészen máshogy ír könyvet Újlipótvárosról, mint ahogy mondjuk én állnék neki. Korábban a blogon bemutatott, Magyar Art Deco Építészet I. és II. kötete kapcsán is megjegyeztük: nem építész, nem gyakorlott író, és nem is volt kimondottan szakértője a témának. Elkezd fotózni, utánajár a dolgoknak, és a végére egy könyv születik. De Zoltán nem CSAK ÚGY fényképez, és nem CSAK ÚGY jár utána a témáknak. Maximalista, és ha elkezdi, akkor végigtolja: minden kapcsolódó épületet felkeres, minden elérhető információt begyűjt, majd ezeket rendszerezve elénk tárja. Nem híve a “best of” pillanatoknak, sztoriknak. A mindenre hajt. Ezért amikor megjelent Újlipótváros építészete 1861-1945 című kötete, azonnal lehetett sejteni, hogy alapos munkát végzett ismét. És tényleg: végigjárta a városrészt, és végigfotózott minden házat. Nem akármikor: minden utcába akkor ment, amikor besütött a Nap, hogy a legjobb arcát kaphassa le. Ha egy épület túl nagy volt, az utca meg túl szűk - gyakorlatilag egy Újlipótváros egyik definíciója -, akkor több széles látószögű fotóból rakta össze az egyet. Soha nem láttam még így ezeket a házakat, perspektivikus torzulás nélkül. A könyv egy Bevezetővel indít: Zoltán ugyanis végigböngészte a korabeli újságokat, több évtizednyi digitalizált papíron keresett meg minden utalást a városrészre, és 1890-től 1957-ig válogatott néhány cikkrészletet. Ez két oldal a könyvből, sejthetjük, micsoda munka van a 310 oldalban. Egy 38 oldalas történelmi áttekintés következik, a rómaiaktól máig. Annyira nagy sűrűségű a leírás, hogy képes megemlíteni minden fontos eseményt nemcsak Újlipótváros, de Budapest történetével kapcsolatban is. Az 52. oldalon a színes térkép is egy kincs: a mai háztömböket kiszínezte Zoltán, aszerint, hogy melyik milyen építészeti stílusban épült. Ezen a térképen látszik, micsoda változatosság van itt: historizmus, szecesszió, art deco, modern. Külön jelöli az elpusztult épületeket is, a könyvben ezekről is keresett képet. A könyvhöz felhasznált irodalom: három oldal. Maga a könyv központi magja az ezt követő invertárium. Vagyis a szerző számba vette az épületeket, lefotózta, bement a lépcsőházakba, és ha értékes kincsekre talált, azokat a fotókat is betette a könyvbe. Minden épülethez küölön adatlap jár, amin a ház adatai, építtetője, építésének részletei, és egyéb megjegyzések állnak, itt a különleges történelmi információk is helyet kaptak. De a könyben találunk táblázatot arról, melyik évben hány épületet húztak fel, vagy hogy a mai Pozsonyi út egyes házszámainál milyen tulajdonosokat jegyeztek be az idők folyamán. Hagyja, hogy mi magunk elemezzük ki az adathalmazokat. Egyetlen hiányosság, hogy az invertárium jelleg miatt a fotók - a könyv nagy alakja ellenére - viszonylag aprók, a lépcsőház fotók nem élvezhetőek, ezért a blogon nemsokára sorban publikáljuk a legjobbakat - nagyban. Ez tehát nem csak egy könyv Újlipótvárosról. Egyszerűen megkerülhetetlen azoknak, akik érdeklődnek a városrész iránt, mert biztosak lehetünk benne, hogy Zoltán figyelmét nem kerülte el semmi. Ha egy épület érdekel minket, ez az első könyv, amit kinyitunk, és utána lehet specializált, színesebb, érdekfeszítőbb leírások után kutatni, más szerzőknél. Ezért lehet azt mondani: alapmű. Egyébk könyvek Budapestről itt.
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!