2019. november 22. péntek, Cecília napja
Felhőtlen világ - II. rész: Két kirándulás
Révay András
2019.09.09 17:25
Aki egyiptomi nyaralásra érkezik, néhány különleges élménnyel is megajándékozhatja magát, ha kirándulásra is vállalkozik. Kétségtelenül igen jó dolog a tengerparton heverészni, fürdeni, közben jó ételeket enni, finom italokkal leöblítve, de az utazási irodák által ajánlott kirándulásokon még több, kellemes, maradandó emlékkel gazdagodhatunk.

 A szállodában tartózkodó vendég minden szempontból tökéletes biztonságban érezheti magát. A szállodák bejáratát őrzik, a ki-be haladó járműveket ellenőrzik, nyeles tükörrel még a kocsik alá is benéznek. Értékeit mindenki beépített széfekben tarthatja a szobákban, a számzárak kombinációját maga választja. A kirándulásokkal viszont vigyázni kell. A hotelek ingyenes autójával sokan mennek be a városba, ha a szállodai kínálatnál olcsóbban akarnak ajándékokat vásárolni. Előfordul, hogy ott szólítják meg a sétáló külföldit és ajánlanak neki olcsó sivatagi túrát, hajóutat vagy más kirándulást. Ezeket nem szabad elfogadni! A turistarendőrség – merthogy olyan is van - sok helyi utazási irodának nem engedélyezi a hosszabb utak szervezését. A nagyon barátságos „üzletkötő” a pénzt elveszi, teljesen szabályosnak látszó nyugtát is ad, de a megbeszélt időpontban, a szállodánkban hiába várjuk – sose látjuk többé. Kirándulásra kizárólag a bennünket utaztató iroda bőséges kínálatából válasszunk! Azokból viszont érdemes!

 

A Coral Beach Hotel strandján, a parttól 10-20 méterre már ott sorakoznak a korallszirtek. Órákat lehet eltölteni körülöttük. Akik még nem próbálták, azoknak a Vörös-tenger egészen meglepő élménnyel szolgál. Az úszni alig tudók is bátran bemerészkedhetnek a vízbe. A tengervíz ugyanis annyira sós, hogy a felnőtt embert is fenntartja. Szinte felfoghatatlan, csodálatos érzés mozdulatlanul lebegni a felszínén, élvezni a hullámok ringatását, lusta, úszó mozdulatokra legfeljebb a helyváltoztatáshoz van szükség. Mivel ebben a helyzetben a gerincoszlopra, az ízületekre sem terhelődik nyomás, kifejezetten jótékony hatása is van! A parthoz egészen közeli zátonyok élővilága csodálatos. A víz tökéletesen tiszta, több méter mélységig átlátszó. Nincsenek veszélyes tengeri sünök, medúzák – mint máshol - a színes, ártalmatlan, kisebb-nagyobb halak egészen közel jönnek. A búvárszemüveggel és légzőpipával felszerelt sznorkelezők a fáradtság legkisebb jele nélkül tölthetnek el hosszú időt fölöttük lebegve, mintha maguk is egy nagyobb halként élnének közöttük.

Elég néhány nap, és máris felébred a „korallból sosem elég” érzés, mely könnyen kielégíthető. Minden héten többször is indul egész napos kirándulás olyan helyre, ahol még több, még nagyobb korallszirtek vannak, ahol a gyakorlott, palackos búvárok még mélyebbre merészkedhetnek. Sharm el Naga-ra autóbusszal jutunk el. A sivatagot keresztülszelő, kétsávos autópályán gyér a forgalom. Ez a lakott területektől kissé távolabbi öböl partján fekvő település most van kiépülőben. A dombtetőn egy mindössze negyvenszobás szálloda működik, a szolgáltatások is ehhez igazodnak. A parton például nincs egy hely, ahol a nem itt lakó vendégek átöltözhetnének, szükség esetén a vizes fürdőruhát szárazra cserélhetnék. Persze a megoldás mindenkinek gyorsan eszébe jut. A körülmények is rövidesen változni fognak, mert néhány száz méterrel odébb már állnak a falai egy új, százszobás szállodának.

Az apró kényelmetlenségért viszont a nap további részében bőséges a kárpótlás. A parttól talán ötven méter távolságra már korall-hegyek emelkednek a gyorsan mélyülő víz alatt. Változatosságuk leírhatatlan. Alak-, szín-, formagazdagság eddig csak filmeken látott bősége van itt jelen. Közöttük az öt centistől félméteresig, különböző színű, rajzolatú, barátkozó kedvű halak tömege úszkál. Némelyik egészen közelről szemléli meg azt a nagydarab, szokatlan valamit, ami furcsán mozogva, fújtatva úszik el fölötte. Az autóbusszal távolabbról érkezők számára ez egy egész napos kirándulás, tehát ebéd is tartozik hozzá. A svédasztalos, alkoholmentes italokat is magában foglaló kínálatra panasz nem lehet. Az 5-6 húsétel, többféle saláta, fagylalt, gyümölcs között a legkényesebb ízlésű, európai vendég is találhat magának megfelelőt. Ebéd után, a hazautazásig, még van lehetőség egy második fürdőzésre, vétek volna kihagyni! Délután másként áll a Nap, 8-10 méter mélységig tökéletesen bevilágítja a korallokat. Minden élénkebb színekben játszik – a halak is. Igaz ez a hazafelé úton, a már ismerős sivatagi tájra, még a homokdűnéknek is más színük van.

A Coral Bech Hotelben eltöltött nyaralás legutolsó napjaiban érdemes még egy kirándulásra vállalkozni – ez már csak félnapos. Mivel a szállodai boltokban drágábbak az ajándéktárgyak, célszerű a bevásárlást szervezett, magyar idegenvezető által kísért városnézéssel összekötni. Hurghada ma már nem tükrözi azt az arab világot, ami akár még pár évtizeddel ezelőtt is látható volt itt. Eredetileg csak egy halászfalu volt, ma közel négyszázezer lakosa van. A szállodákat 26 évvel ezelőtt kezdték el építeni, jelenleg már háromszáznál is több várja a turistákat, a másfél kilométer hosszú bolt- és bazársorral együtt. Este itt nyüzsgés „nagy élet” van. A szépen kivilágított, éjfélig, éjjel egyig nyitva tartó üzletekben nagy a forgalom, egészen más, mint nappal. Meglepően sok az autó. Bár a lakosság mintegy 30 százaléka írástudatlan, ők is kaphatnak jogosítványt, képek alapján vizsgáznak. Rendkívül óvatosan vezetnek, az utcák többsége egyirányú, szinte alig van baleset.

 A városnézés útvonala: egy mecset, a jachtkikötő, egy kopt templom a régi városrészben, egy keleti édességbolt, a halpiac, a zöldség-, gyümölcs-, húspiac, végül pedig egy kétemeletes áruház, ahol a vásárlásért kártyával is lehet fizetni. A városban több mint harminc mecset található, közöttük a legnagyobb, az El Mina. Előre bejelentett csoportokban, az imaidőkön kívül turisták is látogathatják, bent is szabad fényképezni. A mecsetbe lépés előtt a hölgyeknek 1 euróért ruhát kell bérelniük, ami a hajat és az egész testet befedi. A férfiaknak ilyesmire nincs szükségük. A cipőt viszont mindenkinek le kell vetni, mezítláb vagy zokniban szabad csak a zöld szőnyegen sétálni. Mivel az iszlám megítélése világszerte ellentmondásos, a látogatók számára két, ingyen elvihető könyvecskét készítettek húsz nyelven – magyarul is! A „Rövid, képes útmutató az iszlám megértéséhez” és a „Nők az iszlámban”, valóban érdekes olvasmány.

 A mecsettel egy időben, annak közvetlen közelében építették a jachtkikötőt, tíz évvel ezelőtt. Szükség is van rá, mert Egyiptomban előírás, hogy minden hajót félévente ellenőriztetni kell! Egyiptom legnagyobb keresztény egyháza a kopt, jelen volt már az arabok érkezése előtt. A hagyomány szerint Szent Márk evangélista alapította. A koptokat az ősi egyiptomiak leszármazottainak tartják, a szó maga is a görög Egyiptom névből ered. Hurghadában négy kopt és két katolikus templom működik. A négy évvel ezelőtt épült nagy kopt templom a régi, turisták által kevésbé látogatott városrészben áll. Belső kiépítése erősen eltér a katolikustól. Vezetett csoportok ide is bemehetnek. Akik a szállodában megszerették az itteni édességeket, az édességboltban hatalmas választékot találnak. A megvásárolt árut úgy csomagolják, hogy sértetlenül kibírja a repülőutat.

 A piacok látogatása arra egészen biztosan jó, hogy betekintést ad az ott lakók életébe. A halpiac az európai, városi embernek nem csak a szaga miatt szokatlan. Meglepő, hogy a korallok körül látott színes, érdekes halak közül milyen sok ehető! A zöldség-, gyümölcs-, húspiac is tartogat meglepetést. A frissen vágott állatok húsa a száraz melegben nem romlik meg, igaz gyorsan el is fogy. Esküsznek rá, hogy jobb az íze, mint a hentesboltokban hűtve vásároltnak. Végül az ajándékok megvásárlására is bőven marad idő. Az áruházban a hűtőmágnestől a gyerekjátékokon át a komoly búvárfelszerelésig minden kapható, a több nyelven is beszélő eladók készségesek. Minden kész a hazaútra, egy este biztosan kevés lesz otthon az összes élmény elmesélésre, és az ágyban egy ideig valószínűleg még érezni fogjuk a kellemesen langyos hullámok ringatását.

(A szerző A Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Könyvek Budapestről: Bolla Zoltán végigjárta Újlipótvárost, megírta a Bibliáját
Bolla Zoltán egészen máshogy ír könyvet Újlipótvárosról, mint ahogy mondjuk én állnék neki. Korábban a blogon bemutatott, Magyar Art Deco Építészet I. és II. kötete kapcsán is megjegyeztük: nem építész, nem gyakorlott író, és nem is volt kimondottan szakértője a témának. Elkezd fotózni, utánajár a dolgoknak, és a végére egy könyv születik. De Zoltán nem CSAK ÚGY fényképez, és nem CSAK ÚGY jár utána a témáknak. Maximalista, és ha elkezdi, akkor végigtolja: minden kapcsolódó épületet felkeres, minden elérhető információt begyűjt, majd ezeket rendszerezve elénk tárja. Nem híve a “best of” pillanatoknak, sztoriknak. A mindenre hajt. Ezért amikor megjelent Újlipótváros építészete 1861-1945 című kötete, azonnal lehetett sejteni, hogy alapos munkát végzett ismét. És tényleg: végigjárta a városrészt, és végigfotózott minden házat. Nem akármikor: minden utcába akkor ment, amikor besütött a Nap, hogy a legjobb arcát kaphassa le. Ha egy épület túl nagy volt, az utca meg túl szűk - gyakorlatilag egy Újlipótváros egyik definíciója -, akkor több széles látószögű fotóból rakta össze az egyet. Soha nem láttam még így ezeket a házakat, perspektivikus torzulás nélkül. A könyv egy Bevezetővel indít: Zoltán ugyanis végigböngészte a korabeli újságokat, több évtizednyi digitalizált papíron keresett meg minden utalást a városrészre, és 1890-től 1957-ig válogatott néhány cikkrészletet. Ez két oldal a könyvből, sejthetjük, micsoda munka van a 310 oldalban. Egy 38 oldalas történelmi áttekintés következik, a rómaiaktól máig. Annyira nagy sűrűségű a leírás, hogy képes megemlíteni minden fontos eseményt nemcsak Újlipótváros, de Budapest történetével kapcsolatban is. Az 52. oldalon a színes térkép is egy kincs: a mai háztömböket kiszínezte Zoltán, aszerint, hogy melyik milyen építészeti stílusban épült. Ezen a térképen látszik, micsoda változatosság van itt: historizmus, szecesszió, art deco, modern. Külön jelöli az elpusztult épületeket is, a könyvben ezekről is keresett képet. A könyvhöz felhasznált irodalom: három oldal. Maga a könyv központi magja az ezt követő invertárium. Vagyis a szerző számba vette az épületeket, lefotózta, bement a lépcsőházakba, és ha értékes kincsekre talált, azokat a fotókat is betette a könyvbe. Minden épülethez küölön adatlap jár, amin a ház adatai, építtetője, építésének részletei, és egyéb megjegyzések állnak, itt a különleges történelmi információk is helyet kaptak. De a könyben találunk táblázatot arról, melyik évben hány épületet húztak fel, vagy hogy a mai Pozsonyi út egyes házszámainál milyen tulajdonosokat jegyeztek be az idők folyamán. Hagyja, hogy mi magunk elemezzük ki az adathalmazokat. Egyetlen hiányosság, hogy az invertárium jelleg miatt a fotók - a könyv nagy alakja ellenére - viszonylag aprók, a lépcsőház fotók nem élvezhetőek, ezért a blogon nemsokára sorban publikáljuk a legjobbakat - nagyban. Ez tehát nem csak egy könyv Újlipótvárosról. Egyszerűen megkerülhetetlen azoknak, akik érdeklődnek a városrész iránt, mert biztosak lehetünk benne, hogy Zoltán figyelmét nem kerülte el semmi. Ha egy épület érdekel minket, ez az első könyv, amit kinyitunk, és utána lehet specializált, színesebb, érdekfeszítőbb leírások után kutatni, más szerzőknél. Ezért lehet azt mondani: alapmű. Egyébk könyvek Budapestről itt.
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!