2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina és Dorián napja
Felhőtlen világ - II. rész: Két kirándulás
Révay András
2019.09.09 17:25
Aki egyiptomi nyaralásra érkezik, néhány különleges élménnyel is megajándékozhatja magát, ha kirándulásra is vállalkozik. Kétségtelenül igen jó dolog a tengerparton heverészni, fürdeni, közben jó ételeket enni, finom italokkal leöblítve, de az utazási irodák által ajánlott kirándulásokon még több, kellemes, maradandó emlékkel gazdagodhatunk.

 A szállodában tartózkodó vendég minden szempontból tökéletes biztonságban érezheti magát. A szállodák bejáratát őrzik, a ki-be haladó járműveket ellenőrzik, nyeles tükörrel még a kocsik alá is benéznek. Értékeit mindenki beépített széfekben tarthatja a szobákban, a számzárak kombinációját maga választja. A kirándulásokkal viszont vigyázni kell. A hotelek ingyenes autójával sokan mennek be a városba, ha a szállodai kínálatnál olcsóbban akarnak ajándékokat vásárolni. Előfordul, hogy ott szólítják meg a sétáló külföldit és ajánlanak neki olcsó sivatagi túrát, hajóutat vagy más kirándulást. Ezeket nem szabad elfogadni! A turistarendőrség – merthogy olyan is van - sok helyi utazási irodának nem engedélyezi a hosszabb utak szervezését. A nagyon barátságos „üzletkötő” a pénzt elveszi, teljesen szabályosnak látszó nyugtát is ad, de a megbeszélt időpontban, a szállodánkban hiába várjuk – sose látjuk többé. Kirándulásra kizárólag a bennünket utaztató iroda bőséges kínálatából válasszunk! Azokból viszont érdemes!

 

A Coral Beach Hotel strandján, a parttól 10-20 méterre már ott sorakoznak a korallszirtek. Órákat lehet eltölteni körülöttük. Akik még nem próbálták, azoknak a Vörös-tenger egészen meglepő élménnyel szolgál. Az úszni alig tudók is bátran bemerészkedhetnek a vízbe. A tengervíz ugyanis annyira sós, hogy a felnőtt embert is fenntartja. Szinte felfoghatatlan, csodálatos érzés mozdulatlanul lebegni a felszínén, élvezni a hullámok ringatását, lusta, úszó mozdulatokra legfeljebb a helyváltoztatáshoz van szükség. Mivel ebben a helyzetben a gerincoszlopra, az ízületekre sem terhelődik nyomás, kifejezetten jótékony hatása is van! A parthoz egészen közeli zátonyok élővilága csodálatos. A víz tökéletesen tiszta, több méter mélységig átlátszó. Nincsenek veszélyes tengeri sünök, medúzák – mint máshol - a színes, ártalmatlan, kisebb-nagyobb halak egészen közel jönnek. A búvárszemüveggel és légzőpipával felszerelt sznorkelezők a fáradtság legkisebb jele nélkül tölthetnek el hosszú időt fölöttük lebegve, mintha maguk is egy nagyobb halként élnének közöttük.

Elég néhány nap, és máris felébred a „korallból sosem elég” érzés, mely könnyen kielégíthető. Minden héten többször is indul egész napos kirándulás olyan helyre, ahol még több, még nagyobb korallszirtek vannak, ahol a gyakorlott, palackos búvárok még mélyebbre merészkedhetnek. Sharm el Naga-ra autóbusszal jutunk el. A sivatagot keresztülszelő, kétsávos autópályán gyér a forgalom. Ez a lakott területektől kissé távolabbi öböl partján fekvő település most van kiépülőben. A dombtetőn egy mindössze negyvenszobás szálloda működik, a szolgáltatások is ehhez igazodnak. A parton például nincs egy hely, ahol a nem itt lakó vendégek átöltözhetnének, szükség esetén a vizes fürdőruhát szárazra cserélhetnék. Persze a megoldás mindenkinek gyorsan eszébe jut. A körülmények is rövidesen változni fognak, mert néhány száz méterrel odébb már állnak a falai egy új, százszobás szállodának.

Az apró kényelmetlenségért viszont a nap további részében bőséges a kárpótlás. A parttól talán ötven méter távolságra már korall-hegyek emelkednek a gyorsan mélyülő víz alatt. Változatosságuk leírhatatlan. Alak-, szín-, formagazdagság eddig csak filmeken látott bősége van itt jelen. Közöttük az öt centistől félméteresig, különböző színű, rajzolatú, barátkozó kedvű halak tömege úszkál. Némelyik egészen közelről szemléli meg azt a nagydarab, szokatlan valamit, ami furcsán mozogva, fújtatva úszik el fölötte. Az autóbusszal távolabbról érkezők számára ez egy egész napos kirándulás, tehát ebéd is tartozik hozzá. A svédasztalos, alkoholmentes italokat is magában foglaló kínálatra panasz nem lehet. Az 5-6 húsétel, többféle saláta, fagylalt, gyümölcs között a legkényesebb ízlésű, európai vendég is találhat magának megfelelőt. Ebéd után, a hazautazásig, még van lehetőség egy második fürdőzésre, vétek volna kihagyni! Délután másként áll a Nap, 8-10 méter mélységig tökéletesen bevilágítja a korallokat. Minden élénkebb színekben játszik – a halak is. Igaz ez a hazafelé úton, a már ismerős sivatagi tájra, még a homokdűnéknek is más színük van.

A Coral Bech Hotelben eltöltött nyaralás legutolsó napjaiban érdemes még egy kirándulásra vállalkozni – ez már csak félnapos. Mivel a szállodai boltokban drágábbak az ajándéktárgyak, célszerű a bevásárlást szervezett, magyar idegenvezető által kísért városnézéssel összekötni. Hurghada ma már nem tükrözi azt az arab világot, ami akár még pár évtizeddel ezelőtt is látható volt itt. Eredetileg csak egy halászfalu volt, ma közel négyszázezer lakosa van. A szállodákat 26 évvel ezelőtt kezdték el építeni, jelenleg már háromszáznál is több várja a turistákat, a másfél kilométer hosszú bolt- és bazársorral együtt. Este itt nyüzsgés „nagy élet” van. A szépen kivilágított, éjfélig, éjjel egyig nyitva tartó üzletekben nagy a forgalom, egészen más, mint nappal. Meglepően sok az autó. Bár a lakosság mintegy 30 százaléka írástudatlan, ők is kaphatnak jogosítványt, képek alapján vizsgáznak. Rendkívül óvatosan vezetnek, az utcák többsége egyirányú, szinte alig van baleset.

 A városnézés útvonala: egy mecset, a jachtkikötő, egy kopt templom a régi városrészben, egy keleti édességbolt, a halpiac, a zöldség-, gyümölcs-, húspiac, végül pedig egy kétemeletes áruház, ahol a vásárlásért kártyával is lehet fizetni. A városban több mint harminc mecset található, közöttük a legnagyobb, az El Mina. Előre bejelentett csoportokban, az imaidőkön kívül turisták is látogathatják, bent is szabad fényképezni. A mecsetbe lépés előtt a hölgyeknek 1 euróért ruhát kell bérelniük, ami a hajat és az egész testet befedi. A férfiaknak ilyesmire nincs szükségük. A cipőt viszont mindenkinek le kell vetni, mezítláb vagy zokniban szabad csak a zöld szőnyegen sétálni. Mivel az iszlám megítélése világszerte ellentmondásos, a látogatók számára két, ingyen elvihető könyvecskét készítettek húsz nyelven – magyarul is! A „Rövid, képes útmutató az iszlám megértéséhez” és a „Nők az iszlámban”, valóban érdekes olvasmány.

 A mecsettel egy időben, annak közvetlen közelében építették a jachtkikötőt, tíz évvel ezelőtt. Szükség is van rá, mert Egyiptomban előírás, hogy minden hajót félévente ellenőriztetni kell! Egyiptom legnagyobb keresztény egyháza a kopt, jelen volt már az arabok érkezése előtt. A hagyomány szerint Szent Márk evangélista alapította. A koptokat az ősi egyiptomiak leszármazottainak tartják, a szó maga is a görög Egyiptom névből ered. Hurghadában négy kopt és két katolikus templom működik. A négy évvel ezelőtt épült nagy kopt templom a régi, turisták által kevésbé látogatott városrészben áll. Belső kiépítése erősen eltér a katolikustól. Vezetett csoportok ide is bemehetnek. Akik a szállodában megszerették az itteni édességeket, az édességboltban hatalmas választékot találnak. A megvásárolt árut úgy csomagolják, hogy sértetlenül kibírja a repülőutat.

 A piacok látogatása arra egészen biztosan jó, hogy betekintést ad az ott lakók életébe. A halpiac az európai, városi embernek nem csak a szaga miatt szokatlan. Meglepő, hogy a korallok körül látott színes, érdekes halak közül milyen sok ehető! A zöldség-, gyümölcs-, húspiac is tartogat meglepetést. A frissen vágott állatok húsa a száraz melegben nem romlik meg, igaz gyorsan el is fogy. Esküsznek rá, hogy jobb az íze, mint a hentesboltokban hűtve vásároltnak. Végül az ajándékok megvásárlására is bőven marad idő. Az áruházban a hűtőmágnestől a gyerekjátékokon át a komoly búvárfelszerelésig minden kapható, a több nyelven is beszélő eladók készségesek. Minden kész a hazaútra, egy este biztosan kevés lesz otthon az összes élmény elmesélésre, és az ágyban egy ideig valószínűleg még érezni fogjuk a kellemesen langyos hullámok ringatását.

(A szerző A Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen)

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Egy nap a városban Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?
Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek. Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is. Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült) De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát. Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten? P+Roller Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban. A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat. Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő. Gyorsaság Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani. Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet. Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk. Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen. 5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel. Súly és térfogat Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok. 12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele. Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől. A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni. Életérzés Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá. Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat. A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni. Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe. Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.
Egy nap a városban Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója
Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet. Tévedtem. Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség. Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem. Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva: Egy nagyon hosszú lyukat: Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső. Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek. Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám. A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben. Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!