Kék-fehér csíkos cirkuszi lakókocsi áll a Fővárosi Nagycirkusz főbejárata előtt. Semmi köze a nagy múltú intézményhez, mindössze néhány napja foglalja csak ott a helyet – igaz, engedéllyel.
A kocsi tulajdonosa nem mindennapi személyiség. Dr. Matyasi Gábor végzettségét tekintve orvos, jelenleg fogorvos, szíve szerint pedig inkább fotóművész, a Fotóművész szövetség tagja. A lakókocsiban van a galériája. Fotózni – először a szakmája révén – a digitális fotózás megjelenésekor, 2004 – 2005 táján kezdett. Az úgy megszerzett ismereteket ültette át – nem sokkal később – tárgyfotózási gyakorlatba. Szürreális tárgyfotókat készít, ahol magukat a tárgyakat is ő állítja elő. A fogászati berendezései segítségével fúrja, faragja, alakítja át.
Ezek a képek – több-kevesebb rendszerességgel – pályázatokon, kiállításokon is megjelentek, egyre szaporodtak. Tavaly év végén figyeltem fel egy hirdetésre – meséli el a történetet a művész - egy romos cirkuszi lakókocsiról. Megszereztem, és egész nyáron a felújításán dolgoztam. Kívülről megtartva a klasszikus cirkuszi külsőt sőt, kiegészítve egy felső világítóablak sorral, egy kortárs galériát alakítottam ki benne. Belül mágneses borítást kaptak a falak, ezekre szögelés, akasztás nélkül csak fel lehet „kattintani” a képeket. Van még benne vetítő, számítógép és egy nagy formátumú printer, amivel rögtön nyomtathatjuk is az érdeklődők által kiválasztott képet.
Ezek a képek mind eladók, a hely valódi galériaként fog működni. Ebben a pillanatban ugyan kereskedelmi tevékenységet itt még nem folytathatunk, de ez napokon belül meg fog változni. Itt, a cirkusz előtt – az igazgató engedélyével – október eleje óta állhatunk, nyitva tarthatunk, de a közönség a Sziget-fesztiválon láthatta először a kocsit. A következő bemutatkozásra a Falk Miksa utcában, a Falk Art Fesztiválon került sor, onnan már egyenesen ide érkezett a furcsa jármű. Amint a végleges működési engedélyt kiadják, akkor ebből – remélhetőleg – egy kis vizuális központ lesz, ahol más alkotók is bemutatkozhatnak, vetítéseket, workshopokat tarthatnak.
A falakon most látható képek mindegyike még saját alkotás. Egyik sem digitális trükkel készült. Ahol az üvegpohár lukasnak látszik, ott az is, és valóban parafa dugóval van bedugva. A villa is áthatol az üvegfalon, a gyümölcsök „viselik” a testékszert és a kanál is hajlítva van. A felékszerezett alma és körte címlapfotó pályázaton már díjat is nyert. Valós eseményekről ma már nem készít fotókat a művész, a kreált, szürreális világ válik egyre inkább sajátjává. Ez magyarázza az ugyancsak szürreális kérdés re adott – eléggé meglepő válaszát.
A kérdésre – mely szerint, ha a fotózásból is kellő színvonalon meg tudna élni, akkor a fogorvos vagy a fotóművész „élne-e” tovább? Határozott válasza volt, hogy a fotóművész! Az orvosi pályán már közel húsz éve dolgozik. Sok sikert ért el, míg a fotográfiában ilyen múlttal még nem dicsekedhet. Viszont úgy érzem – mondta, még sok minden van bennem, de a lehetőségek még nem teremtődtek meg, hogy kiaknázzam ezeket. A tanár szülők által felépített polgári világból már az orvosi is nagy váltás volt, becsöppenni a „művészvilágba” pedig még nagyobb! Az alkotás nagyon hiányzik és ha lehetőség volna rá, a következő húsz évet ennek szentelne dr. Matyasi Gábor, orvos, fotóművész.
