2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
Gyógyszer is, illatszer is és még sokkal több
Révay András
2017.02.27 20:58
A szemközti, frissen tatarozott ház faláról, szépen kialakított fülkékből, Árpád és öt vezér néz le őrzőn egy új üzletre. Van mire vigyázniuk: a budapesti Veres Pálné és a Nyári Pál utca sarkán, új helyére költözve, megnyílt a GoodSpirit Bar és Whisky szaküzlet.

 Bár a jelképes, és ilyen esetekben feltétlenül kötelező szalagátvágás az utcán történt, az igazi látványosság az ajtón belül várta az érkezőket. Amint azt Szatmári Kati a WhiskyNet alapító tulajdonosa elmondta, a vállalkozás 2007 augusztusában kezdte meg működését. Előbb csak webshopként dolgoztak, majd – 2008-tól – már boltjuk is volt, nagykereskedelemmel is foglalkoztak. Az elmúlt hat évben már az ő nevükhöz fűződik a Whisky Show szervezése, mindezt úgy, hogy közben három gyerek is várta otthon. Az üzletmenet bizonyítja, hogy bár a magyarokat általában borivó, pálinkaivó nemzetként ismerik, van kereslet a jó minőségű whisky iránt. A méretek persze mások. Amikor – tíz évvel - ezelőtt belevágtak a kereskedésbe, még igen kicsi piacon indultak el. Mára viszont már egészen komoly rajongótábora, művelt fogyasztóközönsége van a whiskynek.

Azt sokan tudják, hogy a whisky, gabonapárlat. Azt is valószínűleg legalább annyian, hogy a világ whiskytermelésének java része Skóciában készül, de ne essünk abba a hibába, hogy csak Skóciát tartjuk a whisky honának. Kanada, az Egyesült Államok, Írország, Japán, több távol-keleti ország is felzárkózott, India is jelentős termelőnek számít. A whisky különböző gabonákból, főleg árpamalátából lepárolt alkohol és csak akkor hívhatjuk whiskynek – bármelyik országból is származik – ha különböző ideig, általában kettő-három évig tölgyfahordóban érlelték. Itt el kell oszlatni egy gyakori félreértést. A boroknál ismert fogalom a palackban való érlelés. Az igazán jó minőségű bor, megfelelő körülmények között tárolva akár évekig is, a palackban tovább nemesedik. Ellentétben a borokkal, a whiskyre ez nem igaz, a palackban már nem érik tovább!

Ennek az italnak a történelme is érdekes, már a kelták is készítették. Ők az élet vizének nevezték, gyógyításra használták, „uisge beatha” volt a neve. Skóciában a legelső whiskyket szerzetesek párolták. Első írásos említése 1494-ből származik. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint Friar John Cor szerzetes nyolc hordó malátát kapott a királytól. Ez a mennyiség mintegy 1500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. Egy érdekesség, hogy amikor 1920-ban az Egyesült Államokban bevezették a szesztilalmat, egyedül a Laphroaig maláta whiskyhez lehetett törvényes úton hozzájutni. Erős, jódhoz hasonlító illata miatta ugyanis az orvosok receptre is felírhatták! Azt sem sokan tudják már, hogy a whiskyt pénzként is használták. A II. Világháború ideje alatt Anglia skót whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért!

 A most megnyílt üzletben nagyon számítanak az eddigi évek törzsvevőire. A boltban ezerkétszáznál is több különböző fajta whiskyt árulnak, közöttük számos olyan van, ami valódi különlegességnek számít és amihez – hangulattól függetlenül – bármikor, bárki szívesen nyúlna. Bár filmeken gyakran azt látjuk, hogy szivarozó öregurak isszák a whiskyt, élvezete nem szorítkozik korra vagy csak a férfiakra. Éppen a délelőtt 11 órai ünnepélyes megnyitás utáni néhány percben érkezett egy svéd házaspár – ők voltak az első vevők – és a korai időpont ellenére a hölgy egy pohár itallal kívánta megkezdeni 60. születésnapjának ünneplését. Mivel ez a hely nemcsak bolt, de bár, koktélbár is, itt több mint 500 féle whiskyt lehet kóstolni, mellé még rumot, gint, konyakot, calvadost, armagnacot is.

Az egyik igazi különlegesség a Glenmorangie 25 éves skót whisky. A skót Felföldön működő gyárban található a legnagyobb, nyolc méter magas lepárló egész Skóciában. Az üstből kiemelkedő rézcső 5,14 méter hosszú, pont annyi, mit egy felnőtt zsiráf magassága. A hosszúságnak köszönhetően, csak a legkönnyebb, legtisztább alkoholgőzök távozhatnak a tetején, és ennek következtében lesz igazán sima és elegáns a whisky. Kiemelkedő minősége annak is betudható, hogy – ellentétben más gyártókkal - a tölgyfahordókat, amiben érlelik, öt vagy hat alkalom helyett legfeljebb csak kétszer használják. Így az ital az érés évei alatt a maximális mennyiségű ízanyagot tudja a fából kivonni és ettől lesz kerekebb, lágyabb ízű.

 Legalább ennyire figyelemre méltó az üzletben kapható, 30 éves Glenfarclas is. A szintén a skót Felföldön dolgozó lepárló 1865 óta ugyanannak a családnak a birtokában van, már az ötödik generáció működteti. Tapasztalatokban tehát nincs hiány. A Glenfarclas whisky megkülönböztető karakterét három összetevő, a tiszta forrásvíz, a jó minőségű maláta és a különleges élesztő adja. No és persze mindez párosul a család elkötelezettségével. A tökéletes ízek felvétele érdekében az érlelés nem történhet 700 literesnél nagyobb hordóban. A whisky bármikor fogyasztható. Ha jó kedvünk van, ha rossz kedvünk van, egyedül vagy barátokkal, beszélgetéshez, télen, nyáron, reggel, este. „Én például fejfájásra, torokfájásra is használom rendszeresen – hiszen nagyon jó fertőtlenítő. Felkenve a csuklóra, az alkohol elpárolog, és ott maradnak az illataromák, ezért még parfümnek is bevált” – fejezte be a beszélgetést Szatmári Kati, a tulajdonos.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!