2020. január 24. péntek, Timót napja
Hagyomány és korszerűség
Révay András
2018.12.17 15:57
Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Hozzáértők gyakran használják a jelzőt, hogy a zsidóság „a könyv népe”. Erzsébetváros vezetői pedig mindig nagyon figyeltek arra, hogy a zsidó múlt és jelen a kerületben jól megmutatkozhasson. Ezért támogatták az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár létrehozását és az Óvás Közhasznú Egyesület által gondozott: „Ami látható, és ami láthatatlan” című könyvnek már az első megjelenését is. Most, a második kiadás megvalósulásában is tevékenyen részt vettek. A könyv valójában egy örökségvédő mozgalom terméke volt, ahol azért küzdöttek, hogy ez a sajátos hangulatú városnegyed minél épebb formában örökítődhessen át az utókorra. Ennek során megkezdődött azon építészeti emlékek dokumentálása, amelyek előbb egy másik, a „Védtelen örökség” című könyvben kerültek először a közönség kezébe, mindjárt két nyelven, angolul és magyarul, még 2007-ben.

Dr. Szívós Erika egyetemi docens, történész, már a Történeti Tár megnyitásában is közreműködött szakértőként. Jól emlékszik rá – mondta a második kiadás bemutatásakor – hogy művészet- és várostörténészek, judaisták, nagy haszonnal forgatták az első kiadást és egyáltalán nem volt könnyű beszerezni. Az utolsó darabig elfogyott már 2015-ben! Igaz, Budapest zsidó emlékeinek, értékeinek kutatása, feldolgozása már a nyolcvanas években elkezdődhetett, Komoróczy Géza professzor vezetésével. Többkötetes kiadvány is készült belőle, mely mára ugyancsak a második kiadásában kapható. Erzsébetvárossal külön fejezet foglalkozik benne. Topográfiai értelemben ugyanis ez a terület volt a központ ahol a pesti zsidóság először megtelepedhetett a városfalakon kívül és ahonnan később kirajzott a többi városrészbe.

Ugyancsak a mostani, második kiadású könyv előzmények tekinthető az a városvédő mozgalom, amelyik végül Ráday Mihály TV-műsorként vált ismertté: az „Unokáink sem fogják látni”. A közvetítések megindulása után alakult meg 1983-ban a Budapesti Városszépítő Egyesület – városvédő néven akkor nem jöhettek volna létre! Az egyesület helyi csoportjai közül az egyik első, mindjárt az erzsébetvárosi volt. Házról-házra járva dokumentálták az épületek részleteit és igyekeztek megszólaltatni az ott élő öregeket, rögzítették a történeteket. Hiszen, amit ebben az új, második kiadásban is jól látunk (124. old.): számos híresség élt Budapest legkisebb területű, de legnagyobb népsűrűségű, VII. kerületében. Itt született és nőtt fel Füst Milán, Rejtő Jenő, Karinthy Frigyes, Faludy György és Szilárd Leó. Itt élt Hevesi Sándor, Osvát Ernő, Weiner Leó – és még sokan mások.

Az Erzsébetváros iránti érdeklődés napjainkra sem hagyott alább. Sokan jönnek, költöznek vissza azok közül, akik ugyan már évtizedek óta nem éltek itt, de saját identitásuk, családi kötődésük miatt mégis csak fontos számukra ez a negyed. Turistákkal foglalkozó cégek szerveznek ide sétákat, a Kulturális Örökség Napjai eseménysora vagy a Múzeumok Éjszakája tömegeket vonz ide. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy az „Ami látható, és ami láthatatlan” című könyvnek egyre bővülő vásárló és olvasóköre van, és aminek a tagjai már régen nem csak azok közül kerülnek ki, akiknek meghatározható kötődése van a területhez. Magyarázható ez még azzal is, hogy nagyon sokféle szakterület képviselői találhatók a szerzők között. Építész, szociológus, történész jegyzik a fejezeteket. Cél is volt a kötet összeállításakor, hogy ne kizárólag szakmai közönség számára készüljön, ezért aztán kellőképpen olvasmányos, jól érthető, kifejezetten szórakoztató is lett, miközben adatai tudományos szempontból is helytállóak.

 A szórakozással több fejezet is foglalkozik a könyvben. A főváros zsidók által legsűrűbben lakott kerületében sorra nyíltak a zenés kávéházak, mulatók – tudjuk meg a Brettlik, zengerájok, orfeumok című fejezetből. A tulajdonosok, a művészek és szerzők többsége is zsidó volt – a közönségről már nem is beszélve. Az utcán a jiddis nyelv keveredett némettel csakúgy, mint a színpadokon, a XIX. – XX. század fordulóján a magyar csak lassan hódított teret magának. Egy érdekesség, hogy a 172. oldalon még Blaue Katze néven emlegetett mulatóról épp a napokban jelent meg könyv az Álomgyár Kiadónál, Kék Macska címmel, tulajdonosáról, Somossy Károlyról pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban találunk éppen most adatokat. De érdemes a könyvben továbblapozni a 179. oldalra is, ahol Moziváros a körút mentén címmel találunk adatot arról, hogy a legelső budapesti mozi – na, hol nyílt meg? – hát persze hogy az Erzsébetvárosban! Nem kell nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy a Tisza, Bástya, Toldi, Vörös Csillag, Mátra nevek hallatán azonnal tudjuk: ezek mind pesti mozik voltak, gyalog sem távolabb tíz percre egymástól! Végül pedig essék szó a megújulásról, melynek negatívumaként a romkocsmákat szokás mostanában errefelé emlegetni. Vannak bíztató jelek, hogy talán képes lesz a városrész a hagyomány és a korszerűség egy sajátos, csak rá jellemző, új formáját megvalósítani!

            

                                   ÓVÁS Közhasznú Egyesület
                                   AMI LÁTHATÓ, ÉS AMI LÁTHATATLAN
                                   Erzsébetvárosi Összevont Művelődési Központ Kft.
                                   Pauker Nyomda Budapest
                                   ISBN 978-615-00-3078-4
Kapcsolódó témák

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Nem öregebb kétszáz évnél, de már vannak klasszikusai. Lenézték, vitatták, temették, most is él. Olyan, mint a jó bor vagy a jó szivar, az élvezetéhez érettség kell! Bár – ez sem egészen igaz. Nem zárt, nem egységes. Részelemei között van, ami képes magához édesgetni egészen fiatalokat és jó esély van rá, hogy aki először hatéves korában találkozott vele, hetvenévesen is a barátja marad.

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

Blog ajánló
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Egy nap a városban A jövő kocsmájában jártam, de tényleg, ilyen lesz - Schrödinger macskája
Amikor a jövő kocsmájáról beszélek, nem valami futurisztikus izé jár a fejemben. A jövő kocsmája a fejemben energiatakarékos, tehát sötét. A piák baromi drágák, mert már csak a tisztességesen elkészített piákat lehet eladni, valamint a távolról érkező, egzotikus piák utaztatási költsége különadóval sújtott. A jövő kocsmájában karcos blúz szól az alacsony fogyasztású USB-s hangszórókból. Az asztaloknál alig valaki, akik mégis ott ülnek, a létezés mibenlétén merengnek, vagy verseket olvasnak. Itt jártam én a minap. Pont itt. A Schrödinger macskája pub a Kertész utcában van, ami így télen - meg egyébként nyáron is - eléggé kimarad a turista-fősodorból. Sok itt a lehúzott roló, a közepes vendéglátóhely (NEM az M étteremre gondolok, ők például szuperek). Az utca sötét és - ha esik az eső - nyirkos. A lehelet csíkot húz utánam, ha hideg van. Lábam fázik, ha nincs rajtam meleg cipő. Ebben a sötét utcában van egy pub, ami nagyon is beleilleszkedik ebbe a negatív fénykavalkádba a maga erőteljes módján. A Schrödinger macskája pubot alig vesszük észre, pedig nagy üvegtáblák engednek betekintést a benti ürességre. Persze, benyitok. Miért is ne? A belső dizájn egyébként tetszetős. Jól néz ki a nyerstégla a ráccsal, jó minőségűek az asztalok, hátul gyerekzáras gyerekajtó biztosítja, hogy kiskorúak véletlenül se jussanak hozzá a piához. A felnőttek át tudják lépni, persze.  A pult mögött létrázható polcokon rengeteg egzotikus pia. Rögtön egy a távoli Mauritiusról érkező itallal nyitunk, a rumot természetesen egy kihalt állatról nevezték el. Mi sem illik jobban egy kocsmához, a jövőből. A Lazy Dodo nagyon kellemes ital, hosszan marad a szájban és a pohárban, gyümölcsös-élénk. Ha pedig az ok-okozat mentén egy szinttel feljebb haladunk, és a világ problémáit még jobban felfedezzük, akkor csak kilyukadunk a 20 éves Dictador mellett. Ebből is kérünk egyet, vastag, szivarfüstös ital, bőven a hordó, de nagyon szép egyensúlyba hozva. Igazi kortyolgatós rum, olyanoknak is, akik nem tudják elképzelni, hogy apró kortyokban élvezzék a nagy töménységű italokat. Egy világ nyílik meg ezzel számotokra! A két ital darabja a 3000 forintot nyaldossa, de lehet kapni gin-tonicot is, majdnem 5000-ért. A hely specialitása ugyanis ez, kézműves tonicok, különleges, távoli vidékről érkezett ginek egymásra hatása olyan terület, amivel korábban már én is kísérleteztem, és tényleg az egyik legizgalmasabb irány, amit a fenszi koktélokat nem kedvelők is élvezhetnek keverék fronton. A hely tulajdonosa, Martin egyébként nem volt bent ezen a napon, így egy kedves kollégája segített választani, rumokban mondjuk nem volt annyira képben. Nem baj, a blogon élményekről írunk, nem riportokat készítünk, így simán belefért ez. Egyébként Martin nyilván tud pluszt nyújtani, ahogy a helyre rendszeresen szervezett koncertek is. Ja, és ígértem még filozófiát: ezt én szolgáltattam. A hely szelleme és a rumok annyira megihlettek, hogy barátomnak hosszan kifejtettem, miszerint szinte biztos vagyok benne: ha nincsenek élőlények, nincs jelen sem, szükségszerűen pedig az univerzum sem képzelhető el térként, így aztán nem lehet más, csak illúzió. Hétköznap volt. Schrödinger macskája pubCím: 1073 Budapest Kertész utca 42-44
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!