A Varga pincészet – nem ok nélkül – az Olaszrizlingjére büszke. Náluk a mennyiség és a minőség egyaránt figyelemre méltó. Az egész országban tőlük vásárolják a legtöbb Olaszrizlinget. A 2017-es Olaszrizlingjük tavaly az országos borversenyen a legjobb száraz fehérbor volt! Idén, a rangos párizsi Vinales Internationales-en és a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) legnagyobb borversenyén, a berlini Wine Trophyn a Varga Pincészet összesen 9 aranyérmet söpörhetett be. Most elhozták erre a bemutatóra az ugyancsak 2017-es, késői szüretelésű, ennek ellenére száraz Olaszrizlinget. A maradék cukortartalma mindössze 3-4 gramm, ennek ellenére van egy – főleg az elején érezhető – finom, enyhe, édeskés íze. Kicsit „meg van bolondítva”. Illatában és ízében is ott a kései jelleg, utána azonnal érezzük, hogy ez mégis csak száraz bor. Ennek ellentét párjaként ugyancsak hoztak egy „klasszikus” édes, kései szüretelésű Olaszrizlinget is. A Szürkebarátnál viszont ravasz módszert alkalmaztak. A teljes érés idején átvágták a szálvesszőt, ezáltal a fürt több vizet már nem kap, és kint hagyták töppedni a szőlőt, másfél-két hétig, hogy a cukrosodás folytatódjon. A bemutatott Irsai Olivér viszont joggal nevezhető illatbombának. Ezt úgy érték el, hogy a művelés során mindent megadtak a szőlőnek, „amire vágyik”.
A VáliBor Pincészet Badacsonyörsről tiszta lappal indult. Elhozta ugyanis a Rajnai Rizling – Olaszrizling 70:30 % arányú házasítást, melyet Tabula Rasa néven palackoztak. Valójában ez azt jelenti, hogy tiszta lappal a borász indul, minden eddig megszerzett tudását, húszéves tapasztalatát beleadta ebbe a borba. Fahordóban erjedt és ott is érett egy évig, most már egy fél év óta pihen a palackban. Bár ez még csak a második évjárat, erősen feltételezhető róla, hogy 4-5 évesen lesz a csúcson! Szokatlannak számít a Szürkebarátjuk is, mert első rápillantásra rosénak néznénk. A szokatlan tulajdonságot héjon áztatással érték el. A friss, 2018-as Luca Bora, ugyancsak házasítás, Muscat Ottonel és Budai Zöld alkotja, bár az idén került bele egy kis Sárga Muskotály is. A muskotályos szőlők hajlamosak arra, hogy nem gyűjtik jól a savat, ebben segít a borásznak a Budai Zöld. Ez a bor nagyon illatos, gyümölcsös, fűszeres, kezdő borivóknak is jó szívvel ajánlható. Hoztak még a bemutatóra egy 2017-es Syrah-t is. Elődje, a 2016-os, benne volt a Top-100 Magyar Bor válogatásban, remény van arra, hogy fiatalabb testvére is követheti!
Az idei kóstolóra egy könnyedebb és néhány tartalmasabb borral érkezett a Borbély Családi Pincészet. A Gabriella, Muscat Ottonel a könnyű, fűszeres, nyári bor, mellette már „komolyabb” a Tomaj; egy Rózsakő, Kéknyelű, Olaszrizling házasítás. Szerepelt a listán még három fajtaválogatás: egy 2016-os Kéknyelű, ez most januárban került először fogyasztók elé, illetve két Olaszrizling válogatás, a Bácshegyi és a Karós, melyek 45-60 éves ültetvényekről származnak. Ez utóbbi két fajta igazán fontos a borvidék számára, mert míg a Kéknyelű nagyon komoly, ásványos bort ad, addig az Olaszrizlingek azt mutatják meg, milyen különbségeket eredményezhet az életkor, a talaj vagy a művelés eltérő módja. Jó példa erre a Bácshegyi. A Csobánc melletti vonulatról származik, gyümölcsösebb karakterű, olyan, mintha késői szüretelésű lenne, pedig nem az. A Karós a Gulács-hegyen termett, jól érzékelhető benne a határozott, robosztusabb, sósabb, ásványos karakter - ennyire más a talaj a két helyen. Az Olaszrizling kiváló fajta, a könnyű „mindennapok bora” éppúgy lehet, mint a nehezebb, hordós érlelésű, vagy a késői szüretelésű, természetes desszertbor. Sokszínűségéből adódóan lehetne a Badacsony „zászlós bora” sőt akár az egész borrégióé is!
Badacsony egyik legkisebb pincéje, a Németh Pince kínálati listájában feltűnő, hogy náluk önállóan szerepel a Rózsakő. Ezt a fajtát – tisztán – kevesen palackozzák, többnyire házasításokban szerepel. Valóban, ez Badacsony egyik legfiatalabb szőlőfajtája, 2002 óta létezik. A Budai Zöldet és a Kéknyelűt keresztezte Kiss Ervin, a Badacsonyi Kutató Intézetben. Az ő nevéhez kötődnek a Z-betűs fajták is, a Zenit, Zengő, Zeus, Zéta, Zefír – nem tudni miért, de a Rózsakőnél nem folytatta ezt a sort. Ma már sokan gondolják róla, hogy ez a fajta a Badacsony egyik új „üdvöskéje” lett. Bora „kedves, barátságos”, nem olyan markáns, ételekhez is jól párosítható. A Németh Pince korábban félédes változatban készítette, az idén száraz formáját hozták a bemutatóra. A fajta elnevezése regényes. A Kisfaludy-ház fölött a hegyoldalban van egy ilyen nevű szikla, azt tartják: ha egy fiatal pár háttal a Balatonnak, ráül, akkor még abban az évben összeházasodnak! Minden évben, Pünkösdkor, tartanak is itt ma már eljegyzési rendezvényt. A Németh Pince egyik jellegzetessége, hogy ragaszkodva a családi, kézműves hagyományokhoz, palackjaikat kézzel feliratozzák. Boraik minőségét jól jelzi, hogy a családban már ketten is elnyerték a „Balatoni borok mestere” címet!
A Békássy Családi Pincészet viszont azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a bemutatóra mindössze két borral érkezett. Egy Olaszrizling és egy Kéknyelű állt az asztalukon. Ez azt mutatja, hogy a termelők nagy bizalommal vannak e két bor iránt. Az ültetvények Badacsony legmagasabb részén fekszenek, hektáronként 50 – 60 mázsás terméskorlátozással dolgoznak. A művelés módja viszont változatos. Van szálvesszős, váltócsapos, behatárolt, 8-10 rügyszámmal. A szüret az időjárástól függ, de teljes érettségben szüretelnek, hagyományos, spontán erjesztést alkalmaznak. Az érlelés viszont már tartályban, finomseprőn történik, a tavaszi, kora nyári palackozásig. A fajta jellegzetességei mellett mindkét bor erősen mutatja a terület, a talaj, a mikroklíma adottságait. Mivel magasan van, kifejezetten kedvező, hogy a mostani klimatikus viszonyok között csak a másodlagos besugárzás érvényesül. A Kéknyelű szép, markáns, elegáns, íze a fajtára jellemző, a talaj ásványossága, az enyhe sósság érződik a borban. Karakteres, férfias. Az Olaszrizlinget finom savszerkezete, a virágos, gyümölcsös íze teszi kellemessé. Halhoz, fehér húsokhoz jól társítható.
Nem maradtak harapni való nélkül sem a kóstolni vágyók. A Káptalantótiból érkezett „Kemencés ház” asztalán egy sereg érdekesség sorakozott. Hoztak a borok mellé házi kecskesajtos, paradicsomos langallót, kenyértészta alapon, fateknőben, kézzel gyúrva. A hagyományőrzés mellett határozott céljuk, hogy egészséges ételt tegyenek az asztalra. Ezen a rendezvényen számukra a legfontosabb az volt, hogy a kiváló borok mellé, azokhoz méltó ételt hozzanak. Két pohár bor közé nagyon jól illik a langalló, de legalább annyira oda való finoman sós, káposztás rétes is. Elég megkóstolni ezeket a falatokat, hogy azonnal kiderüljön, óriási a különbség a fateknőben kézzel dagasztott vagy a dagasztógép által előállított tészta között! Más az íze. A gép nem tudja azt, amit a kéz: a gép nem olyan finoman bánik az anyaggal, nem érzi az állagát, struktúráját. Kézzel viszont érezhető, hogy a tészta lágyabb, keményebb legyen vagy éppen jó. A tésztának lelke van, csakúgy, mint a bornak. A kecskesajtot a nyers tészta tetejére teszik a paradicsommal együtt, úgy sütik meg. A káposztás rétes pedig még a mama, sőt a nagymama több száz éves receptje szerint készült. Annyi a változás, hogy ma már repceolajat használnak hozzá a melegített disznózsír helyett és a besózott káposztát nem csavarják ki. A reszelt káposztát közvetlenül a betöltés előtt sózzák, borsozzák, így a kemencében a sütés alatt felszabaduló gőzök finomabbá varázsolják a tésztát. Egy két falat belőle még élvezetesebbé tette a nagyszerű borok további kóstolását.
