2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Hagyományok, borok, Badacsony
Révay András
2019.03.16 20:06
Kemény próba, a programfüzet tanúsága szerint 162 különféle bor megkóstolásának lehetősége várt azokra, akik bemerészkedtek az immár hagyományosnak számító, „Badacsony New Yorkban” rendezvényre. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett sétakóstolón a látogatók a borvidék hegyeit „járhatták be” és ismerkedhettek az adott hegy borászataival, boraival. Budapesten, a New York kávéház látványos helyiségeiben 37 pincészet mutatta be borait, mi most persze – nem vitatva az önkényesség vádját - ennek csak egy töredékére vállalkozhatunk.

A Varga pincészet – nem ok nélkül – az Olaszrizlingjére büszke. Náluk a mennyiség és a minőség egyaránt figyelemre méltó. Az egész országban tőlük vásárolják a legtöbb Olaszrizlinget. A 2017-es Olaszrizlingjük tavaly az országos borversenyen a legjobb száraz fehérbor volt! Idén, a rangos párizsi Vinales Internationales-en és a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) legnagyobb borversenyén, a berlini Wine Trophyn a Varga Pincészet összesen 9 aranyérmet söpörhetett be. Most elhozták erre a bemutatóra az ugyancsak 2017-es, késői szüretelésű, ennek ellenére száraz Olaszrizlinget. A maradék cukortartalma mindössze 3-4 gramm, ennek ellenére van egy – főleg az elején érezhető – finom, enyhe, édeskés íze. Kicsit „meg van bolondítva”. Illatában és ízében is ott a kései jelleg, utána azonnal érezzük, hogy ez mégis csak száraz bor. Ennek ellentét párjaként ugyancsak hoztak egy „klasszikus” édes, kései szüretelésű Olaszrizlinget is. A Szürkebarátnál viszont ravasz módszert alkalmaztak. A teljes érés idején átvágták a szálvesszőt, ezáltal a fürt több vizet már nem kap, és kint hagyták töppedni a szőlőt, másfél-két hétig, hogy a cukrosodás folytatódjon. A bemutatott Irsai Olivér viszont joggal nevezhető illatbombának. Ezt úgy érték el, hogy a művelés során mindent megadtak a szőlőnek, „amire vágyik”.

 A VáliBor Pincészet Badacsonyörsről tiszta lappal indult. Elhozta ugyanis a Rajnai Rizling – Olaszrizling 70:30 % arányú házasítást, melyet Tabula Rasa néven palackoztak. Valójában ez azt jelenti, hogy tiszta lappal a borász indul, minden eddig megszerzett tudását, húszéves tapasztalatát beleadta ebbe a borba. Fahordóban erjedt és ott is érett egy évig, most már egy fél év óta pihen a palackban. Bár ez még csak a második évjárat, erősen feltételezhető róla, hogy 4-5 évesen lesz a csúcson! Szokatlannak számít a Szürkebarátjuk is, mert első rápillantásra rosénak néznénk. A szokatlan tulajdonságot héjon áztatással érték el. A friss, 2018-as Luca Bora, ugyancsak házasítás, Muscat Ottonel és Budai Zöld alkotja, bár az idén került bele egy kis Sárga Muskotály is. A muskotályos szőlők hajlamosak arra, hogy nem gyűjtik jól a savat, ebben segít a borásznak a Budai Zöld. Ez a bor nagyon illatos, gyümölcsös, fűszeres, kezdő borivóknak is jó szívvel ajánlható. Hoztak még a bemutatóra egy 2017-es Syrah-t is. Elődje, a 2016-os, benne volt a Top-100 Magyar Bor válogatásban, remény van arra, hogy fiatalabb testvére is követheti!

Az idei kóstolóra egy könnyedebb és néhány tartalmasabb borral érkezett a Borbély Családi Pincészet. A Gabriella, Muscat Ottonel a könnyű, fűszeres, nyári bor, mellette már „komolyabb” a Tomaj; egy Rózsakő, Kéknyelű, Olaszrizling házasítás. Szerepelt a listán még három fajtaválogatás: egy 2016-os Kéknyelű, ez most januárban került először fogyasztók elé, illetve két Olaszrizling válogatás, a Bácshegyi és a Karós, melyek 45-60 éves ültetvényekről származnak. Ez utóbbi két fajta igazán fontos a borvidék számára, mert míg a Kéknyelű nagyon komoly, ásványos bort ad, addig az Olaszrizlingek azt mutatják meg, milyen különbségeket eredményezhet az életkor, a talaj vagy a művelés eltérő módja. Jó példa erre a Bácshegyi. A Csobánc melletti vonulatról származik, gyümölcsösebb karakterű, olyan, mintha késői szüretelésű lenne, pedig nem az. A Karós a Gulács-hegyen termett, jól érzékelhető benne a határozott, robosztusabb, sósabb, ásványos karakter - ennyire más a talaj a két helyen. Az Olaszrizling kiváló fajta, a könnyű „mindennapok bora” éppúgy lehet, mint a nehezebb, hordós érlelésű, vagy a késői szüretelésű, természetes desszertbor. Sokszínűségéből adódóan lehetne a Badacsony „zászlós bora” sőt akár az egész borrégióé is!

 Badacsony egyik legkisebb pincéje, a Németh Pince kínálati listájában feltűnő, hogy náluk önállóan szerepel a Rózsakő. Ezt a fajtát – tisztán – kevesen palackozzák, többnyire házasításokban szerepel. Valóban, ez Badacsony egyik legfiatalabb szőlőfajtája, 2002 óta létezik. A Budai Zöldet és a Kéknyelűt keresztezte Kiss Ervin, a Badacsonyi Kutató Intézetben. Az ő nevéhez kötődnek a Z-betűs fajták is, a Zenit, Zengő, Zeus, Zéta, Zefír – nem tudni miért, de a Rózsakőnél nem folytatta ezt a sort. Ma már sokan gondolják róla, hogy ez a fajta a Badacsony egyik új „üdvöskéje” lett. Bora „kedves, barátságos”, nem olyan markáns, ételekhez is jól párosítható. A Németh Pince korábban félédes változatban készítette, az idén száraz formáját hozták a bemutatóra. A fajta elnevezése regényes. A Kisfaludy-ház fölött a hegyoldalban van egy ilyen nevű szikla, azt tartják: ha egy fiatal pár háttal a Balatonnak, ráül, akkor még abban az évben összeházasodnak! Minden évben, Pünkösdkor, tartanak is itt ma már eljegyzési rendezvényt. A Németh Pince egyik jellegzetessége, hogy ragaszkodva a családi, kézműves hagyományokhoz, palackjaikat kézzel feliratozzák. Boraik minőségét jól jelzi, hogy a családban már ketten is elnyerték a „Balatoni borok mestere” címet!

A Békássy Családi Pincészet viszont azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a bemutatóra mindössze két borral érkezett. Egy Olaszrizling és egy Kéknyelű állt az asztalukon. Ez azt mutatja, hogy a termelők nagy bizalommal vannak e két bor iránt. Az ültetvények Badacsony legmagasabb részén fekszenek, hektáronként 50 – 60 mázsás terméskorlátozással dolgoznak. A művelés módja viszont változatos. Van szálvesszős, váltócsapos, behatárolt, 8-10 rügyszámmal. A szüret az időjárástól függ, de teljes érettségben szüretelnek, hagyományos, spontán erjesztést alkalmaznak. Az érlelés viszont már tartályban, finomseprőn történik, a tavaszi, kora nyári palackozásig. A fajta jellegzetességei mellett mindkét bor erősen mutatja a terület, a talaj, a mikroklíma adottságait. Mivel magasan van, kifejezetten kedvező, hogy a mostani klimatikus viszonyok között csak a másodlagos besugárzás érvényesül. A Kéknyelű szép, markáns, elegáns, íze a fajtára jellemző, a talaj ásványossága, az enyhe sósság érződik a borban. Karakteres, férfias. Az Olaszrizlinget finom savszerkezete, a virágos, gyümölcsös íze teszi kellemessé. Halhoz, fehér húsokhoz jól társítható.

 Nem maradtak harapni való nélkül sem a kóstolni vágyók. A Káptalantótiból érkezett „Kemencés ház” asztalán egy sereg érdekesség sorakozott. Hoztak a borok mellé házi kecskesajtos, paradicsomos langallót, kenyértészta alapon, fateknőben, kézzel gyúrva. A hagyományőrzés mellett határozott céljuk, hogy egészséges ételt tegyenek az asztalra. Ezen a rendezvényen számukra a legfontosabb az volt, hogy a kiváló borok mellé, azokhoz méltó ételt hozzanak. Két pohár bor közé nagyon jól illik a langalló, de legalább annyira oda való finoman sós, káposztás rétes is. Elég megkóstolni ezeket a falatokat, hogy azonnal kiderüljön, óriási a különbség a fateknőben kézzel dagasztott vagy a dagasztógép által előállított tészta között! Más az íze. A gép nem tudja azt, amit a kéz: a gép nem olyan finoman bánik az anyaggal, nem érzi az állagát, struktúráját. Kézzel viszont érezhető, hogy a tészta lágyabb, keményebb legyen vagy éppen jó. A tésztának lelke van, csakúgy, mint a bornak. A kecskesajtot a nyers tészta tetejére teszik a paradicsommal együtt, úgy sütik meg. A káposztás rétes pedig még a mama, sőt a nagymama több száz éves receptje szerint készült. Annyi a változás, hogy ma már repceolajat használnak hozzá a melegített disznózsír helyett és a besózott káposztát nem csavarják ki. A reszelt káposztát közvetlenül a betöltés előtt sózzák, borsozzák, így a kemencében a sütés alatt felszabaduló gőzök finomabbá varázsolják a tésztát. Egy két falat belőle még élvezetesebbé tette a nagyszerű borok további kóstolását.

 

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!