2020. január 29. szerda, Adél napja
Halászlé és gulyás
Révay András
2016.05.20 22:00
A Hungarikum Szövetség tagjainak száma kettővel gyarapodott. Önmagában ez a tény még egy rövid hírnél többet nem érdemelne, ám az új tagok a magyar gasztronómia olyan értékeit képviselik, melyek – joggal mondhatjuk – világszerte híresek. A külföldi, ha hozzánk jön, először ezeket szeretné enni!

 

Az új tagok felvétele ünnepélyes körülmények között történt a Budai Várban, a Szent György Hotel dísztermében és már maga a helyszín is sokatmondó. Elég csak egy pillantást vetni a szálloda belő udvarára, hogy lássuk: különleges környezetben vagyunk. Az Európa száz legjobb szállodája között nyilvántartott, ötcsillagos hotel az 1311-ből származó írásos dokumentumok alapján, valójában három középkori alapokra épült barokk sarokház épületegyüttese. Mai alakját az 1686 utáni újjáépítés, illetve a XVIII. századi átépítés során nyerte el. 1777-ben a ház a Nagyszombatról Budára költözött egyetem birtokába került, majd a Helytartótanácsé lett. Buda város tanácsa itt nyitotta meg 1785-ben a Fortuna vendégfogadót, mely Buda egyik látványossága volt. Az épület 1868-ig Buda egyik legszebb és legnevesebb szállás- és szórakozóhelyének számított. Később hivatalok kaptak benne helyet. A II. világháborús károk helyreállítása után 1966-ban itt nyílt meg a világ első vendéglátó-ipari múzeuma, mely 1970-ben kereskedelmi gyűjteménnyel bővült. A műemléki helyreállítást követően 2007 áprilisában nyitotta meg kapuit St. George Residence néven Budapest első „All Suite” hotelje. A 700 éves épületegyüttes és a több mint 200 éves múltra visszatekintő szálloda méltán viseli a Budapest legrégebbi szállodája címet. Ma 26 apartman, hangulatos belső kert, kávéház, étterem, rendezvénytermek és a 800 éves pincében, középkori borozó található benne.

 Ebben a méltó környezetben jelentette be a Hungarikum Szövetség – Birinyi József elnök és Mathiász Gábor alelnök - az új tagok felvételét, akik egy-egy – valóban a magyarsággal azonosítható érték képviseletében nyerték el a kitüntető címet. A meghatározás fontos. A hungarikumokról szóló 77/2008 (jún.13.) törvény szerint ugyanis a hungarikum: „gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon”. A halászlé és a gulyás pedig pontosan megfelel ennek a követelménynek. Fontos, hogy mindkét esetben nem egy részleteiben leírható ételről, mondjuk a „Szegedi halászléről” vagy a „Betyárgulyásról” van szó. A megkülönböztető hungarikum jelző általában a halászlére és a gulyásra vonatkozik, amit a recept tájjellegű változásaitól függetlenül készítenek.

Az Aranyponty Halászati Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, Lévai Ferenc a halászléről szólva érdekes összefüggésre világított rá: kezdetben a magyarság halászó nép volt! Halásztunk már az őshazában a folyók között élve és ezt a tudományt magunkkal hoztuk a Kárpát-medencébe is. Itt a fél Tiszántúl mocsár volt, ahol mindenkinek bőven jutott hal! Volt halászó királyunk is! Zsigmond, amikor német-római császárrá választották, Győr környékén lezáratta az összes holtágat és fölfelé vonuló viza seregekből óriási mennyiséget küldött a bécsi piacra. A tatai Öregtó kialakítása is az ő nevéhez fűződik és szintén a vizákhoz van köze. A halban gazdag állapot addig tartott, amíg el nem kezdődött a folyók szabályozása. A népsűrűség növekedésével húsra és gabonára – termő-, legelőterületre - lett szükség. Elkezdődött az „okszerű tógazdálkodás” és Darányi Ignác minisztersége idején a haltermelés megszervezése is.

A másra nem használható szikes, ingoványos területeken halgazdaságokat létesítettek. Hazánk Európa második legnagyobb haltermelőjévé vált! Tizenöt országba szállítottunk pontyot, különleges vasúti kocsikban. Magyarország mezőgazdasága ma az 1990-es termésmennyiség 60 százalékát adja, az állatállománynak a fele sincs meg, haltermelés viszont 500 hektárral nagyobb területen folyik, mint akkor! Ezzel együtt sajnos a fogyasztásunk csekély. Pedig amíg halfogyasztó nép voltunk, sokkal egészségesebbek is voltunk. Mindennek emlékét őrzi a halászlé. A halat százféle módon tudtuk elkészíteni és az egyik legsikeresebb recept éppen a pontyból készült halászlé volt. Külföldön így nem tudják elkészíteni és a külföldi, ha hozzánk látogat és evett belőle, ezt a nagyszerű ételt, mint a magyarságra jellemző emléket viszi magával gondolataiban.

Az ünnepségen – meglepetésként - jelen volt Koncz Gábor színművész, akiről sokan tudják, hogy lovasember, de azt kevesen, hogy halász is. Saját kis szigete is van, ahol horgászik, külön odavezető utat is kaszált magának a parti gyomtengerben. Ami pedig a halászlét illeti a helyi főzőversenyen – szakértő zsűri által értékelve, az ismeretlenül, jeligésen beadott versenyműveket – az ő „Orvhalászlé”néven benevezett főztje nyerte a legjobbnak kijáró, első díjat. A szigeten kívül van még egy körülbelül száz négyzetméteres tava is, ahol pontyokat nevel. Most az ünnepségen a meghívottak szórakoztatására felolvasta egy halász-költő Szabó András, Halászmiatyánk című versét, melyben a halászok, horgászok körül felbukkanó „potyalesőket” figurázza ki.

Talán nincs is olyan ország a világon – Európában bizonyosan nincs – ahol, ha kimondjuk a gulyás szót, azonnal hozzá ne tennék, hogy magyar. Erre biztosan érvényes a megállapítás, hogy a magyarsággal azonosítják. A gulyást a Hungarikum Szövetségben ezentúl a Magyar Gasztro-turisztikai Egyesület képviseli. Elnöke, Csányi Sándor, határozott álláspontja, hogy a magyar vidék egyik legnagyobb értékéről van szó. Pont ezért szervezték meg 1999-ben Szolnokon az első Gulyásfesztivált. Nem várt sikere lett, amit a legjobban az bizonyít, hogy az idén már a tizennyolcadikat tartják majd meg belőle szeptember 8. és 11. között. Tény: a gulyás a legmagyarabb étel és ezt közkincsé kell tenni az egész világon! A Fesztiválra általában 13-15 országból jönnek külföldi főzőcsapatok, idehaza pedig elnyerték a Hagyományok-Ízek-Régiók HÍR védjegyét.

A gulyás is olyan, mint a foci – mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Pedig a hagyományos magyar gulyást nehéz is, egyszerű is főzni. Nem szabad összekeverni a gulyáslevessel! Eredetileg pásztorok főzték, bográcsban – gulyásos húsnak nevezték. Mindent egyszerre, hidegen tettek fel, a hagymát, a húst, a vizet és ezt erős tűzön készre rotyogtatták. A pörkölt úgy készült, hogy  a húst – minden más adalék nélkül – tették a bográcsba a tűzre és amikor levet eresztett, már félig kész, akkor tették hozzá a külön megdinsztelt hagymát, paprikát, rázogatással keverték tovább. Ma a háziasszony pedig egy harmadik ételt, a paprikást készíti, amikor előbb zsiradékon megfuttatja a hagymát, rászórja a húst, kifehéredésig pirítja, majd következik a paprika és vízzel, borral, csontlével felengedi, hogy éppen ellepje – így főzi készre. A gulyásleves ettől teljesen más, már 1872-ben elkülönítették a receptjét.

 A Hungarikum Szövetségnek tagjai és partnerei vannak. Tag csak az lehet, aki a hungarikumokra vonatkozó minden feltételnek eleget tesz, a partnerek pedig meghatározó szerepet játszanak az ország értékeinek gyarapításában, de nem feltétlenül hungarikum alkotók. Szécsi Szabolcs, Tarpa Nagyközség polgármestere ezen az ünnepségen jelentette be, hogy ők is a partnerek sorába kívánkoznak. Ott született Esze Tamás, a Rákóczi szabadságharc legvitézebb „ezeres kapitánya” és ő volt, aki felismerte, hogy a harchoz nemcsak parasztokra, katonákra van szükség, de kell hozzá a fejedelem is! Ma már inkább Tarpa aranya, a szilvapálinka jut az emberek eszébe, ám van ott még sok más is, ami igazi értéket képvisel idehaza és a határainkon túl is.

Kapcsolódó témák
2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

De azért mégis van. Szokatlan találkozásra került sor a minap Budapesten, a Szarka utcai Andreas bisztróban. Mivel a jótékony ajándékozások többsége Karácsonykor éri el tetőpontját, akadt valaki, aki úgy gondolta, nem szeretne csepp lenni a tengerben. A jótékonyság nem egyszeri alkalom, be kellene építeni a mindennapokba és közösen más vállalatvezetőkkel, egész évben kell rendszeresen teret adni a segítésnek. Így talált egymásra a Pizza D’Oro cég és a bisztró – de még mások is.

Blog ajánló
Egy nap a városban Munkába menet az utcán fotózol mindenféle alakzatot, a következő nap művészettörténeti kontextusba helyezik, amit csinálsz
Talán emlékeztek, hogy milyen kalandos magán-tárlatvezetésen vettem részt nemrég. Sebestyén Sára egy eladó lakás miatt keresett meg, amiről az Én Menő Lakásom blogunkon olvasott, végül meghívást kaptam az otthonukba, amit szintén segítettünk árulni. A bejárás nem volt mindennapi: a falakon lógó fényképeket néztük végig, mert Sára a gyermekei nevelése közben is imádott fotózni - azzal, ami kézügyben volt, a mobiljával. A képek pedig azért voltak kinyomtatva, mert szülővárosában már volt egy kiállítása, Élek címmel. A cím kettős jelentésű, ugyanis a képeken általában erős kontraszttal különféle anyagvégződések, falrészletek, árnyékok, éles szélű tárgyak látszódnak, a körülöttünk lévő valóság olyan apró részletei, amik önmagukban szépek, önmagukban arányosak, harmonikusak. Múlt héten már a Fugában is megnyílt Sára önálló kiállítása, szintén Élek címmel. Sára 50. születésnapján a képek egy nagyon különleges helyre kerültek. A Fuga ugyanis építészeti központ, az itteni kiállítások jellemzően olyan műalkotásokra reflektálnak, amik önmagukban, épített voltukban számítanak alkotásnak, a róluk készült fotó csak hűen bemutatja azok jellegét, látványát, formáit. Sára esetében azonban a képek elkészülte AZ alkotó folyamat, maguk az épített környezet alkotásai, művészeti jelentőségei itt háttérbe szorulnak, nem is látszódnak. A tárlatot Szöllősi-Nagy András nyitotta meg, és méltatta Sára munkáit. Sőt, elemezte. Sőt, behelyezte azt a művészettörténet világában egy meghatározható pontra, mert ez valahol hard edge, de az élek mégsem annyira élesek - lévén a valóság adja a szabálytalan éleket -, valahol colorfield, de a színek sem annyira homogépek. Lévén a valóság tapintható színei. Néztem Sárát és kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Milyen érzés lehet, hogy hirtelen ott találod magad a stílusok és művészek tengerében, és kategóriát kapsz, és azt mondják, építész szemed van, az arányok, a formák úgy vannak felépítve, mint egy struktúra. Amikor a művészetedet a nagyokhoz hasonlítják, nem feltétlenül azt jelenti, hogy te is nagy vagy, de azt mindenképpen, hogy VAN MŰVÉSZETED. Ez a művésszé válás folyamata. Amikor elkezded, hobbinak tűnik, megmutatod a férjednek, a gyerekednek, játszol vele, szűrőket raksz rá. Minden alkotás művészet, persze, de amit magányosan csinálsz, és csak a szűk környezeted látja, csak ő ismeri el, az más. Olyankor béna dolog olyanokról beszélni, hogy ez hard edge, meg colorful. Önkényesen sosem kerülsz méltatásra a művészet világa által létrehozott kategóriákban, abba csak valaki más sorolhat be. Mi kell ahhoz, hogy ebből eljuss addig, hogy kiállítják ezeket a képeket? Akarod-e, hogy ez megtörténjen? Mit teszel érte. De ezt se feledjük: tényleg annyit ér-e, amit csinálsz, hogy ez megtörténjen? Ez utóbbiban sosem biztos az ember, ha alázattal csinálja, akkor még a csúcson sem. De én csak nézem Sárát, aki épp bontogatja a szárnyait, és megtörténik vele épp most az, hogy egyik nap még az utcán fotózott két helyszín között rohanva, hogy odaérjen időben, másnap meg Szöllősi-Nagy András professzor méltatja a munkáját, és a Fugában lógnak a képei, a kirakatban. Soha ne gondold azt, hogy amit csinálsz, azt kell csinálnod életed végéig. Mindig figyelj arra, mivel szeretnél foglalkozni inkább, mert ez mindig változik, és a középiskola végén feltett hülye kérdés, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, sok embereknél értelmét veszti. Mikor mi. És nem leszel első nap magabiztos, a képességei birtokában lévő nagyság, vagy ha mégis így érzed, akkor már ott elcseszted. Én ezt gondolom. Én imádom, hogy mindig hatféle dologgal foglalkozom egyszerre, városi túrát szervezek céges csapatoknak, oktatok blogírást cégeknek, írok gasztronómiáról, művészetekről, nagy frekvencián történő adatátvitelről, segítek cégeknek saját blogot írni, egyengetem a belsőépítész és kivitelező csapat mindennapjait, tesztelek kütyüket, tanulok villanyszerelést, hogy krach esetén értsek valami kézzelfogható dologhoz. Ja, és írom az első sci-fimet, ami talán sosem jelenik meg, de egy regény azért minden kreatív ember asztalfiókjában ott lapul. Arról szól, hogyan tudunk kilábalni a mostani szorult helyzetünkből, és milyen szorult helyzet lesz a következő. De leginkább és mindenekelőtt nevelem a két kicsi gyerekemet, ez a legfontosabb. De ha nagyobbak lesznek, és felszabadul időm több munkára, akkor svédasztalról válogatok majd, és ez örömmel tölt el. Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy magamról beszélek. Ez egy kiállításról szóló anyag, azt hiszem legalábbis, nagyon erősen szubjektív szempontok szerint tálalva. Na tessék.
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!