2019. október 19. szombat, Nándor napja
Halászlé és gulyás
Révay András
2016.05.20 22:00
A Hungarikum Szövetség tagjainak száma kettővel gyarapodott. Önmagában ez a tény még egy rövid hírnél többet nem érdemelne, ám az új tagok a magyar gasztronómia olyan értékeit képviselik, melyek – joggal mondhatjuk – világszerte híresek. A külföldi, ha hozzánk jön, először ezeket szeretné enni!

 

Az új tagok felvétele ünnepélyes körülmények között történt a Budai Várban, a Szent György Hotel dísztermében és már maga a helyszín is sokatmondó. Elég csak egy pillantást vetni a szálloda belő udvarára, hogy lássuk: különleges környezetben vagyunk. Az Európa száz legjobb szállodája között nyilvántartott, ötcsillagos hotel az 1311-ből származó írásos dokumentumok alapján, valójában három középkori alapokra épült barokk sarokház épületegyüttese. Mai alakját az 1686 utáni újjáépítés, illetve a XVIII. századi átépítés során nyerte el. 1777-ben a ház a Nagyszombatról Budára költözött egyetem birtokába került, majd a Helytartótanácsé lett. Buda város tanácsa itt nyitotta meg 1785-ben a Fortuna vendégfogadót, mely Buda egyik látványossága volt. Az épület 1868-ig Buda egyik legszebb és legnevesebb szállás- és szórakozóhelyének számított. Később hivatalok kaptak benne helyet. A II. világháborús károk helyreállítása után 1966-ban itt nyílt meg a világ első vendéglátó-ipari múzeuma, mely 1970-ben kereskedelmi gyűjteménnyel bővült. A műemléki helyreállítást követően 2007 áprilisában nyitotta meg kapuit St. George Residence néven Budapest első „All Suite” hotelje. A 700 éves épületegyüttes és a több mint 200 éves múltra visszatekintő szálloda méltán viseli a Budapest legrégebbi szállodája címet. Ma 26 apartman, hangulatos belső kert, kávéház, étterem, rendezvénytermek és a 800 éves pincében, középkori borozó található benne.

 Ebben a méltó környezetben jelentette be a Hungarikum Szövetség – Birinyi József elnök és Mathiász Gábor alelnök - az új tagok felvételét, akik egy-egy – valóban a magyarsággal azonosítható érték képviseletében nyerték el a kitüntető címet. A meghatározás fontos. A hungarikumokról szóló 77/2008 (jún.13.) törvény szerint ugyanis a hungarikum: „gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon”. A halászlé és a gulyás pedig pontosan megfelel ennek a követelménynek. Fontos, hogy mindkét esetben nem egy részleteiben leírható ételről, mondjuk a „Szegedi halászléről” vagy a „Betyárgulyásról” van szó. A megkülönböztető hungarikum jelző általában a halászlére és a gulyásra vonatkozik, amit a recept tájjellegű változásaitól függetlenül készítenek.

Az Aranyponty Halászati Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, Lévai Ferenc a halászléről szólva érdekes összefüggésre világított rá: kezdetben a magyarság halászó nép volt! Halásztunk már az őshazában a folyók között élve és ezt a tudományt magunkkal hoztuk a Kárpát-medencébe is. Itt a fél Tiszántúl mocsár volt, ahol mindenkinek bőven jutott hal! Volt halászó királyunk is! Zsigmond, amikor német-római császárrá választották, Győr környékén lezáratta az összes holtágat és fölfelé vonuló viza seregekből óriási mennyiséget küldött a bécsi piacra. A tatai Öregtó kialakítása is az ő nevéhez fűződik és szintén a vizákhoz van köze. A halban gazdag állapot addig tartott, amíg el nem kezdődött a folyók szabályozása. A népsűrűség növekedésével húsra és gabonára – termő-, legelőterületre - lett szükség. Elkezdődött az „okszerű tógazdálkodás” és Darányi Ignác minisztersége idején a haltermelés megszervezése is.

A másra nem használható szikes, ingoványos területeken halgazdaságokat létesítettek. Hazánk Európa második legnagyobb haltermelőjévé vált! Tizenöt országba szállítottunk pontyot, különleges vasúti kocsikban. Magyarország mezőgazdasága ma az 1990-es termésmennyiség 60 százalékát adja, az állatállománynak a fele sincs meg, haltermelés viszont 500 hektárral nagyobb területen folyik, mint akkor! Ezzel együtt sajnos a fogyasztásunk csekély. Pedig amíg halfogyasztó nép voltunk, sokkal egészségesebbek is voltunk. Mindennek emlékét őrzi a halászlé. A halat százféle módon tudtuk elkészíteni és az egyik legsikeresebb recept éppen a pontyból készült halászlé volt. Külföldön így nem tudják elkészíteni és a külföldi, ha hozzánk látogat és evett belőle, ezt a nagyszerű ételt, mint a magyarságra jellemző emléket viszi magával gondolataiban.

Az ünnepségen – meglepetésként - jelen volt Koncz Gábor színművész, akiről sokan tudják, hogy lovasember, de azt kevesen, hogy halász is. Saját kis szigete is van, ahol horgászik, külön odavezető utat is kaszált magának a parti gyomtengerben. Ami pedig a halászlét illeti a helyi főzőversenyen – szakértő zsűri által értékelve, az ismeretlenül, jeligésen beadott versenyműveket – az ő „Orvhalászlé”néven benevezett főztje nyerte a legjobbnak kijáró, első díjat. A szigeten kívül van még egy körülbelül száz négyzetméteres tava is, ahol pontyokat nevel. Most az ünnepségen a meghívottak szórakoztatására felolvasta egy halász-költő Szabó András, Halászmiatyánk című versét, melyben a halászok, horgászok körül felbukkanó „potyalesőket” figurázza ki.

Talán nincs is olyan ország a világon – Európában bizonyosan nincs – ahol, ha kimondjuk a gulyás szót, azonnal hozzá ne tennék, hogy magyar. Erre biztosan érvényes a megállapítás, hogy a magyarsággal azonosítják. A gulyást a Hungarikum Szövetségben ezentúl a Magyar Gasztro-turisztikai Egyesület képviseli. Elnöke, Csányi Sándor, határozott álláspontja, hogy a magyar vidék egyik legnagyobb értékéről van szó. Pont ezért szervezték meg 1999-ben Szolnokon az első Gulyásfesztivált. Nem várt sikere lett, amit a legjobban az bizonyít, hogy az idén már a tizennyolcadikat tartják majd meg belőle szeptember 8. és 11. között. Tény: a gulyás a legmagyarabb étel és ezt közkincsé kell tenni az egész világon! A Fesztiválra általában 13-15 országból jönnek külföldi főzőcsapatok, idehaza pedig elnyerték a Hagyományok-Ízek-Régiók HÍR védjegyét.

A gulyás is olyan, mint a foci – mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Pedig a hagyományos magyar gulyást nehéz is, egyszerű is főzni. Nem szabad összekeverni a gulyáslevessel! Eredetileg pásztorok főzték, bográcsban – gulyásos húsnak nevezték. Mindent egyszerre, hidegen tettek fel, a hagymát, a húst, a vizet és ezt erős tűzön készre rotyogtatták. A pörkölt úgy készült, hogy  a húst – minden más adalék nélkül – tették a bográcsba a tűzre és amikor levet eresztett, már félig kész, akkor tették hozzá a külön megdinsztelt hagymát, paprikát, rázogatással keverték tovább. Ma a háziasszony pedig egy harmadik ételt, a paprikást készíti, amikor előbb zsiradékon megfuttatja a hagymát, rászórja a húst, kifehéredésig pirítja, majd következik a paprika és vízzel, borral, csontlével felengedi, hogy éppen ellepje – így főzi készre. A gulyásleves ettől teljesen más, már 1872-ben elkülönítették a receptjét.

 A Hungarikum Szövetségnek tagjai és partnerei vannak. Tag csak az lehet, aki a hungarikumokra vonatkozó minden feltételnek eleget tesz, a partnerek pedig meghatározó szerepet játszanak az ország értékeinek gyarapításában, de nem feltétlenül hungarikum alkotók. Szécsi Szabolcs, Tarpa Nagyközség polgármestere ezen az ünnepségen jelentette be, hogy ők is a partnerek sorába kívánkoznak. Ott született Esze Tamás, a Rákóczi szabadságharc legvitézebb „ezeres kapitánya” és ő volt, aki felismerte, hogy a harchoz nemcsak parasztokra, katonákra van szükség, de kell hozzá a fejedelem is! Ma már inkább Tarpa aranya, a szilvapálinka jut az emberek eszébe, ám van ott még sok más is, ami igazi értéket képvisel idehaza és a határainkon túl is.

Kapcsolódó témák
2019.10.17 20:43

Érte némi meglepetés azokat, akik az elmúlt hétvégén, Budapesten, a Tűzoltó utcában betértek az egyik romkocsma területén működő, „Pancs gasztroplacc” termelői piacra. A máshol is megszokott választékot itt most egy gombabolt gazdagította, de önmagában még ez is kevés. A piacon valóságos szarvasgomba minifesztivált rendeztek

Amibe, ha elég nagy volna, talán a Boldogasszony csipkéje is beleférne, de sajnos ez lehetetlen. Ez a tarsoly nem egy régi táska és a csipke sem valamilyen terítő vagy horgolt ruhadísz. Mindkettőt meg lehet enni! Bizonyára sokan meg is fogják, augusztus 18-19-20-án. Ebben a három napban várja ugyanis látogatóit a Magyar Ízek Utcája.

Gyerekkora óta szakácsnak készült és legalább ugyanennyi ideje vágya volt, hogy egyszer saját étterme lehessen. Céltudatosságát, elhatározásának következetességét mi sem jelzi jobban, minthogy 21 évesen ő lett Magyarország legfiatalabb vendéglőse. Az idén negyedszázados évfordulóját ünneplő Matusz-Vad Zrt. tulajdonosa érdekes utat tudhat maga mögött.

A legjobb hazai éttermek, pincészetek, séfek, cukrászok sörfőzők mutatkoztak be a közönségnek – no meg egymásnak is – a négy napos Gourmet Fesztiválon, Budapesten, a Millenárison. Az óriási szabadtéri kóstoló – a hűvös idő ellenére – már a legelső napon rengeteg érdeklődőt vonzott.

De azért mégis van. Szokatlan találkozásra került sor a minap Budapesten, a Szarka utcai Andreas bisztróban. Mivel a jótékony ajándékozások többsége Karácsonykor éri el tetőpontját, akadt valaki, aki úgy gondolta, nem szeretne csepp lenni a tengerben. A jótékonyság nem egyszeri alkalom, be kellene építeni a mindennapokba és közösen más vállalatvezetőkkel, egész évben kell rendszeresen teret adni a segítésnek. Így talált egymásra a Pizza D’Oro cég és a bisztró – de még mások is.

Blog ajánló
Egy nap a városban Újabb szabadulószobát tervezett Budapest legkreatívabb csapata - KOCKA
Aki emlékszik még a 90-es évek kultikus beszaratós filmjére, a Kockára, bizonyára összeszorult gyomorral lép be Budapest legújabb szabadulós szobájába, vagyis kockalabirintusába. De semmi vész. A Mystique Room csapata már korábban is bebizonyította, hogy az escape room műfaj nemhogy lecsengőben van, de folyamatosan megújul, és az új ötleteket már külföldre exportáljuk (budapesti szobák mását megtaláljuk már máshol a világban is). A város legizgalmasabb szobáit pedig sorra nyitják a Szent István körúton: a Mystique Room szobáiban ráadásul mára már egyetlen lakatot sem építenek be, high-tech érzékelőket viszont annál inkább. Van ajtó, ami hangra, fújásra, érintésre, mozdulatlanságra, vagy épp egy meghatározott dallam eljátszása után nyílik. A szobák tele vannak mini számítógépekkel, amik elemzik azt, amit csinálsz, és ha jól csinálod, automatikusan továbbjuttatnak. A Vastrón nevű szobájukkal korábban már belekóstoltak abba, hogyan lehet feldolgozni egy filmet szabadulószobaként. Most a Trónok harca után a Kocka című film köszön vissza körülöttük. Hogyan? Itt egy jelenet a filmből: Itt egy fotó az egyik kockában, a Szent István körúton: A Kocka nevű szabadulószoba úgy indul, hogy beszállunk egy liftbe. Tényleg teljesen úgy néz ki, rendesen van hívógomb, szintjelző, körbe fém test. A kezelő elbúcsúzik tőlünk, a lift megindul a mélybe. Ne feledjük, ez még csak a bemelegítés. Persze itt is lesz egy egyszerű feladat, hogy továbbjussunk, de igazából ez a hangulatba hozó rész. Ez az igényesség elképeszt, miután láttam a város szabadulószobáinak egy részét. A feladat valami olyasmi, hogy egy laborban valami magfúziót kell újraindítani. A lényeg, ami mindig: meg kell találni valamit, amit a megfelelő helyre kell juttatni, de addig sok feladatot kell együtt legyűrni. Itt, a Kockában előfordul, hogy házitelefonon instruáljuk egy másik csapattársunkat, hogy épp melyik ujját merre mozgassa. Nagyon kemény. Kockáról kockára haladunk, az átjárók bárhol lehetnek. Na jó, bárhol nem, mert egyszer sem kell az alattunk vagy a felettünk lévő csapóajtót használni, de azért ebben a szobában is van szintemelkedés. Alig hinnénk egyébként, milyen kicsinek tűnő helyiségekbe tömörítik be az általában kétszintes szoba-együtteseket, ottjártamkor belestem az épp épülő Alice Csodaországban szobába (néhány hónap, és remélhetőleg megnyitják), ahol egyben láttam a teret. Van olyan is, hogy nem szabdalják szét, hanem egyben marad, mint például a Kalóz öböl szobában, ami egyetlen hatalmas hajóorr. Na de vissza a Kockára: csodálatos. Hiába mentél végig több mint száz szabadulószobán, a feladatok tökéletesen újak lesznek. Hiába nem voltál még soha szabadulószobában: ugyanolyan esélyekkel indulsz, és ugyanúgy meg fogod találni a megoldást, mint egy tapasztalt róka, legfeljebb kicsit lassabban. A nehézség talán az - és ehhez jó a jártasság -, hogy a szobák tele vannak elterelő tereptárgyakkal, amik valójában nem feladatok, nem juttatnak tovább. A Kocka laboratóriumában például van egy olyan jelzés, ami a beszédünkre reagál. Semmi jelentősége. De máris elkezdtem spoilerezni, amit nem szabad. A lényeg, hogy a Kocka Budapest legújabb harmadik generációs (lakatmentes, számítógép-vezérelt) szabadulószobája, és hihetetlen igényességgel építették, nagyon jó feladványokkal. Érdemes a barátainkkal jönni, de ne nagyon csodálkozzunk, ha állásinterjúra hívnak ide: egyre többször jönnek a Mystique Room-ba HR-esek, akik beterelik a jelentkezőket, és a monitoron nézik, ki hogy teljesít. Ugyanis nem csak az intelligencia, de a csapatszellem, az alárendeltségi hajlandóság, és az irányítani vágyás is nagyon szépen kirajzolódik a játék hevében, és mindent elmond a játékod arról, hogy hogyan látod sok ember munkáját, együtt. Én általában nagyon kellemetlen vagyok, üvöltözök, hogy ki mit csináljon, és türelmetlenül toporgok, ha olyasmit próbálnak, amiben nem hiszek, hogy továbbjuttat. Interim menedzserknek jó lehetek még. Foglalni itt lehet. A Mystique Room az Egy nap a városban hirdetője.
Városlátogatások Yale Egyetem New-haven
Yale Egyetem New-havenA várost az 1638-ban ideérkező zarándokok alapították. Kilenc kis tér köré építették házaikat, a főtér, a „Green” volt a központ, és már akkor akartak egy iskolát létesíteni a gyermekeik számára.Adakozásból próbálták összegyűjteni a pénzt, még Newton és tudóstársai is küldtek könyveket, de mindez kevés volt. Egy angliai gazdag kereskedő Elihu Yale adományaival megkezdődhetett az építkezés. A támogató nevét viselő egyetem meghatározó lett a város életében. Ettől kezdve a város és az egyetem egymást segítve fejlődött.Napjainkban a Yale az egyik legnevesebb egyetem, orvosi, jogi, bölcsész és műszaki fakultásain az oktatás világszínvonalú.Az egyetem hallgatója volt Samuel Morse a későbbi feltaláló és Charles Goodyear a gumigyáros is.Az ősfás parkot körülölelő épületek igazai „angolos” hangulatot árasztanak, színes üvegablakokkal, faragott kőszobrokkal és boltívekkel. Az épületek falait sok helyen borostyán borítja, de nem ezért tartozik a Yale is a híres egyetemeket tömörítő Borostyán ligába. (Ivy League)Az embernek az az érzése, hogy az egyetem rögtön műemléknek épült. A gazdag egyetemi könyvtárban olyan ritkaságokat is őriznek, mint az eredeti Guttenberg biblia.Itt is láthatunk olyan szobrot, ahol a csizmasimogatással lehet szerencsét kívánni. A szobor Theodore Dwight Woolsey-et ábrázolja, aki 25 évig volt a Yale vezetője. Kibővítette és zárttá tette a campust, de nem emiatt lett híres. Valahányszor kiment az egyetemek közti evezősversenyre, nyert az egyetem csapata. Amikor nem ment ki, kikaptak. Azóta sokan megérintik a szobor csizmáját, ha szerencsét szeretnének a következő vizsgájukra.Szintén itt láthatjuk a függetlenségi háború hősének tartott Nathan Hale szobrát, aki az első amerikai kém volt. A britek ellen kellett volna kémkednie, de annyira feldobta a nemes megbízatás, hogy úgy érezte erre áldomást kell innia, ezért betért egy kocsmába, ahol leitta magát és mindent kifecsegett a feladatáról. Nem csoda, hogy rövid úton elkapták és kivégezték.A szobor természetesen nem őt ábrázolja, mert semmilyen rajz nem maradt fenn róla, ezért nagy titokban kiválasztottak egy diákot, és róla mintázták meg a hős kémet.Annyira sikerült ezt titokban tartani, hogy még a CIA is elhitte, és kérte, hogy adják át nekik, hiszen a kémek az ő hatáskörükbe tartoznak. Az egyetem elutasította a kérést, de nem is Amerikában lennénk, ha a rivalizálás, a versenyszellem hatására, a CIA emberei éjjel nem lopták volna el a szobrot. Most büszkén őrzik a botcsinálta kém hamis szobrát.                                                                                                                                               Made by vinpet                                                         
Egy nap a városban Most biztos azt gondoljátok, ilyet én is tudnék festeni! (Na és táncolni?)
Még a héten látogatható az MNG-ben “A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben” című kiállítás, amit mi így egymás között nevezzünk csak röviden szürrealista kiállításnak. A pénztárnál még mindig 20-25 emberből álló sor áll napközben, nem számítva a rendszeresen beeső komplett osztályokat. Nem csoda, több mint 120 festményt és más alkotást állítottak ki olyan nevektől, mint Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso (1 db!) és Alberto Giacometti. A szuper kísérő életrajzokkal és tájékoztató szövegekkel, korabeli újságokkal együtt pedig nagyon szépen át lehet tekinteni a korszakot, azt, amikor az alkotók többé nem kifelé néztek téma után nézve, hanem befelé, és amit találtak, kihozták a felszínre. És ez csak félig komoly, félig nagyon is komolytalan. Komoly feladatnak, nehéz munkának tűnik ez, és tényleg sokkal intenzívebben igénybe veszi a festő szellemét, mint bármilyen korábbi festészeti irányzat. A képek legtöbbjének forrása valamilyen látomás, éjszaka vagy hajnalban, és mielőtt azt gondolnánk, hogy akkoriban a látomások mindennaposak voltak: nem voltak azok. Minden bizonnyal be kellett szedni hozzá dolgokat. Mindenki gurított valamit, amit ő talált ki, hogy a képe elszakadjon a szürrealizmus kezdeti elképzeléseitől, az alkotók előtt ott volt a nyitott tér: bármit megtehetnek, bármilyen szabályt átrúghatnak, amit korábban igaznak hittek, és azokat a szabályokat is, amiket eleve a szabályok átáhágására hoztak létre. Láttad már, mit fest ez a … gyerek? Szétszakad az agyad, ahogy nézed, egy új korszakot hoz el, jöhetnek a …-utánérzések. Ezután nehéz lesz újat mutatni. Fogd csak meg az ópiumpipámat, majd én megmutatom…! Magritte lefestett köveket, amikre ráírta azon dolgok nevét, amit le akart festeni. Vagy a másik ilyen meglepetés, ami után a festők néztek maguk elé, hogy “basszus, mekkora már”, Miró munkái voltak. Mondjuk ez: Mert kik a legnagyobb szürrealisták? A kisgyerekek. Miró simán előhívta magában a háromévest. Ott álltam az osztállyal haladó tárlatvezetésen, a múzeumi munkatárs nagyon profin kezelte a kamaszokat. A képhez érve rögtön kimondta, amit gondoltak: biztos azt gondoljátok, hogy ilyet ti is tudnátok festeni, igaz? Igaz. Akkor lássuk az ellenérveket. ők egyébként képzett festők, kiválóan tudnak festeni nem mindegy, hogy egy gyerek festi, vagy egy felnőtt, aki gyerekrajzot fest lehet, hogy ilyen arányokkal mégsem tudnád megfesteni mit ábrázol a kép? Az eget és a földet. Ha te nekiállsz, eszedbe nem jutna, hogy így fesd meg, nem is így állsz hozzá. Egy három-ötéves már igen. Ezt akarta felidézni Miró. Amivel kiegészíteném a választ arra, hogy “én is tudnék ilyet festeni”, az az, hogy oké, fessél, de egy fabatkát sem ér majd, senkit nem fog érdekelni. És nem azért, mert az élet igazságtalan, hanem azért, mert az, hogy pont ő festette ezt, teszi értelmezhetővé és értékessé. Egy strike a bowlingban nem nagy ügy, mindenkinek sikerülhet, de ha a világbajnoki döntőben, az utolsó gurításnál csinálod, és épp te vagy a világbajnoki díj esélyese, akkor az az egy strike mérhetetlenül sokat jelent. Magritte képeit is megtaláljuk a kiállítás vége felé, én főleg miatta jöttem. Az arcnélküli, vagy épp szétszerelt emberei, a kollázsként kezelt arcok és testek a végtelen messzeség előtt olyan kontraszt, olyan kellemetlen látvány, amit szerettem volna élőben is megnézni. (A festőt gyerekként öngyilkos anyja mellett találták, a nő arcán kendő. Ahogy nézte a testet, arcát nem látva, örökre beakadt neki valami, amiből az egész művészete születhetett.) Főleg azért akartam látni, mert idén a PR-Evolution Dance Company Magritte: Felhőember című táncelőadását is láttam a Nemzeti Táncszínházban. A táncosok nagyon izgalmas kísérletbe kezdtek: megpróbálták eltáncolni Magritte festményeit. Képek: Mészáros Csaba Ez egyrészt abból áll nyilván, hogy felhasználják az arcnélküli emberek, felhők, keménykalap adta motívumokat, de a feladat még sokkal nagyobb. Ha egy művészeti ág a másik művészeti ág egy alkotását akarja átvenni, a feladata közvetett. Meg kell vizsgálnia, milyen érzetet kel az adott mű a befogadóban, aztán azt az érzetet előidézni a saját eszköztárával is. A Magritte: Felhőembernek sikerült, mert noha a tánc alapvetően - a mozgás miatt - történetmesélés, a festmény meg nem, mégis sikerült hasonló borzongásokat átélni a színpadot nézve. Szóval Magritte képei a Várban még a héten megnézhetőek. A táncelőadás 2019. november 28., csütörtök, 19:00–21:00 óráig nézhető meg a Nemzeti Táncszínházban. Így lesz teljes a Magritte-élmény. Imádom ezt a várost, hogy ilyen összetett kulturális élményeket tud adni egy ilyen vékony művészettörténeti szeletben is, mint egyetlen szürrealista festő munkája.
Városlátogatások Szárnyashajóval Pozsonyba
Szárnyashajóval PozsonybaA szlovák fővárosban voltam már autóval, vonattal, repülővel, most szárnyashajóval látogattunk ebbe, a magyar történelemhez ezer szállal kötődő városba. Útközben megcsodálhattuk a Duna festői partjait, a Visegrádi Fellegvárat a Salamon toronnyal, és az Esztergomi Bazilika fenséges épület együttesét.Tovább haladva elértük a sokkal kevésbé fenséges, de gazdaságilag Szlovákiát felemelő, minket, pedig a földbe, illetve stílusosan a vízbe döngölő Gabcsikovó-i vízlépcsőt és erőművet. A politikai rövidlátás, az emberi és országos érdekek alárendelése az átpolitizált környezetvédelemnek, okozta a súlyos gazdasági veszteséget, amit azóta sem tudtunk kiheverni.    A hasznos viziszörny, a zsilipelésre váró hajókkal, a vízszint különbség 18 méter. Megérkezés: A város magyar nevét a vár első ispánjáról, Poson-ról kapta. Bratislava, a mai, szlovák nevét egy történészi tévedésből kapta, egy ”jeles” régész, a város X. századi nevét, a szláv „Braslav” személynév helyett a „Bratislav” névből eredeztette, de mint tudjuk, a nem egzakt tudományoknál előfordul az ilyen. Gondoljunk csak a pszichológiai Rorschach, leánykori nevén tintapaca tesztre, amiből mindenki azt olvas ki amit akar.                                                       A város modern kori jelképeA felújított pozsonyi vár négy toronnyal ékesített épülete uralja a tájat. A koronázó templom:A gótikus, koronázó templom tetején kereszt helyett, a magyar korona csillog, mivel 1563 és 1830 között, itt koronázták a magyar királyokat. Az egykori koronázási dombon most egy otromba szoborcsoport áll. Koronázási királydomb a haza minden szegletéből küldött földből volt összehordva, minden vármegye elküldte saját földjéből a maga részét: ez a haza kicsiben. A koronázás egyik eleme, hogy az olajjal felkent király Szent István palástjában, kezében a Szent István-i karddal, lóval vágtatott fel a koronázási dombra, ahol a kardot kirántva hüvelyéből a négy égtáj felé suhintva jelezte, hogy megvédi az országot a minden irányból érkező ellenséggel szemben.A millenniumi ünnepségek alkalmából  Pozsony városa az egykori koronázási domb helyére a magyar történelemhez méltó emlékművet állíttatott, (Fadrusz János alkotása) melynek témája a magyar főnemesek kiállása Mária Terézia mellett. A magyar főurak kardot rántanak Mária Terézia trónja védelmében. A város, egyébként a mohácsi vész után, a XVIII. század közepéig, a Magyar Királyság fővárosa volt. Egy kis töri visszaemlékezés, ekkor szakadt három részre az ország.Séta az óvárosban:Az érseki palota, Pozsony egyik legszebb neoklasszicista stílusban épült palotája. Több, jelentős történelmi esemény színhelye volt. Itt írták alá Napóleonnal a Pozsonyi békét az austerlitzi csata után. Haynau tábornok szintén itt írta alá a vesztes 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követően, a magyar forradalmárok fölött kimondott halálos ítéleteket.                                                                  A Fő térItt ülésezett, a rendi országgyűlés, a pozsonyi diéta, ami nem tévesztendő össze semmiféle, ma divatos fogyókúrával. Az épület homlokzatán ma is a magyar címer látható.A régi városháza:Néhány érdekesség: A békekötés előtt Napóleon ágyúzta a várost, de később a békekötés után, kimondta, hogy akinek a házában, látszik az ágyúgolyó, annak nem kell adót fizetni. Itt a bizonyíték, hiába jött a korabeli szlovák NAV.Egy másik legenda szerint, a korabeli ”lakásmaffia” egy képviselője elorozta a házát egy özvegyasszonynak, aki bírósághoz fordult. A bírók előtt a vádlott esküdözött, hogy minden szabályos volt és végső érvként azt mondta, hogy vigye el az ördög, ha nem mond igazat. Lett is nagy füstfelhő, megjelent az ördög és a ház falára tapasztotta a hazug ember képét. Ezt láthatjuk most is a falon. Nálunk, ma is lenne dolga az ördögnek.A Szent Mihály Kapu:A monda szerint az a nő, aki beszél a kapun való áthaladás közben, nem megy férjhez. Bár a csoportunkban nem kifejezetten eladó leánykák voltak, mégis mindenki nagyon hallgatott a kapu alatt, de alig, hogy kiértünk, minden nő, szinte egyszerre próbált beszélni.                                Óvárosi utcarészlet, háttérben a Szent Mihály kapuval                                                       A szűk utcácskákban szebbnél-szebb céh jelvényeket láthatunk        Az épület homlokzatán megőrizték a városra korábban jellemző háromnyelvű feliratokat.Ez egy régi többszintes ivókút, alsó részéből a kutyák, a következő szintről a lovak, majd feljebb az emberek ihattak. A legfelső kifolyó a madaraké volt. Most nem működött, a víz csak felülről jött, eső formájában. Jeles ünnepeken a kútból bor folyt, ilyenkor az állatok is felönthettek a garatra.A Fő téren láthatjuk a híres Roland szökőkutat, melyet I. Miksa király készíttetett, elsősorban tűzoltás céljára, ugyanis korábban hatalmas tűzvész pusztított a városban. Roland vitéz szobra tulajdonképpen a királyt ábrázolja. A monda szerint szilveszter éjjelén a szobor egy hátraarcot csinál, de ezt csak a szüzek és az igazmondók láthatták, na meg, akik előbb a borkútnál jártak.Mit gondolsz, ma mi van ebben a gyönyörű épületben? A biztosító a telitalálat, de a bank sem rossz tipp.A vár alatti parkban láthatjuk Árpád házi Szent Erzsébet szobrát rózsacsokorral. Ő, a Bánk bánból is ismert Gertrudis leánya. A legenda szerint Erzsébet ennivalót vitt a szegényeknek a kötényében, amikor az anyósa rászólt, hogy mutassa meg mi van nála. Lehet, hogy innen ered a dal: „Mi van a kötődbe menyecske?” A kötényét szétnyitva, rózsák hullottak ki belőle. A kötényen örök nyomot hagyó rózsák, több szent hely történetében is szerepelnek, pl. Guadalupe / Mexikó /, vagy Fatima / Portugália /Szintén errefelé látható Liszt Ferenc mellszobra, alatta a vaskorláton a koronázási mise kottája olvasható. A felújítás alatt álló, egykori Grassalkovich palotában ma a köztársasági elnök lakik, zászlóval jelzik, ha otthon van.Köztéri szobrok:Jópofa, ötletes szobrokat láthatunk, mindenki szívesen fényképezi őket. Az utóbbi kettőt azóta mát eltávolították. Az ülő fiút elvitte a tulajdonosa, a Napóleon padot pedig vandálok megrongálták. Nézzünk meg egy videót a városról:https://www.youtube.com/watch?v=viwwcpAb32A                                                                                                      Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!