2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Harmincöt év - egyetlen palackban
Révay András
2019.12.10 21:07
A Békési Pálinkafőzde idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi főzdéje ez alkalommal prémium termékcsaládját új taggal bővítette, debütál a Békési Barackpálinka – derült ki a forgalmazónál, a Veritas borkereskedésben tartott tájékoztatón.

A Békési Pálinkafőzde története 1984. október 11-én kezdődött. Elsők között váltották ki a pálinkafőző engedélyt Csatárkerten, majd hosszú évek alatt tanulták ki a szakma minden fortélyát. A Békési Zrt. generációról generációra szálló, pálinkafőzési tradícióját tükrözi, hogy mára az ország egyik legnagyobb irányított cefréző- és főzőkapacitásával dolgozó pálinkafőzdéje – mondta el a kezdetekről Békési Sándor. Jelképük volt az 1988-ban vásárolt gőzmozdony, ennek a gőzével hevítették az üstöket, úgy is emlegették a termékeiket, hogy a „mozdonyos pálinka”. Tíz év múlva a mozdony szerepet váltott. Csatlakozott hozzá két vagon – látogatóközpont lett belőlük. A cég is növekedett, új helyre költözött, termékpalettájuk szélesedett és 2005-ben részvénytársasággá alakult. Évi termelésük ma mar elérheti a 200 ezer litert!

A bemutató szakmai közönségének poharába először a 40 fokos, Békési Eredetvédett szilvapálinka került. A név itt nem a családra utal, hanem a földrajzi területre. Többféle, de 51 %-ban vörös szilvából készült, kisüsti eljárással. Aranyló sárgás színét hat hónapig tartó eperfa hordós érlelésének köszönheti. Erre a legbüszkébbek, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a szerződés név szerint is említi! Régebben a pálinkáikkal gyakran szerepeltek – és nyertek – versenyeken, ma már kevesebb alkalommal indulnak. Úgy gondolják, többet számít a fogyasztók visszajelzése, hogy nekik milyen pálinka ízlik! Ebben a pálinkában jól érezhető a „magkarakter”, a marcipán, a mandula-, no meg szilvalekvár illata. A gyümölcsöt saját területükön termelik, minőségére nagyon figyelnek, ugyanis meggyőződésük, hogy a pálinka minősége 75 százalékban a gyümölcstől függ.

Ezen a bemutatón került először a közönség elé a Békési Barackpálinka. Kivételesen telt és édes ízekkel megáldott, valódi gyümölcsélmény. Illatában megtaláljuk az érett, zamatos sárgabarack citrusosságát, frissességet, ízében nagymamáink baracklekvárja köszön vissza a 40 százaléknyi alkohol ölelésében. Sokan gondolják, hogy a barackpálinka olyan, mint a rántott hús, mindenki szereti és ismer már igen jót. A főző szempontjából viszont ez az egyik legnehezebb kategória, mert az igények különbözőek. Van, aki szereti, ha kicsit „visszafogottabb”, más a „lekváros”, a gyümölcs ízét, illatát erőteljesen mutató pálinkát kedveli. Ezt kisüsti rendszeren lehet lepárolni, a könnyed, elegáns viszont a tornyos lepárlóval készülhet. Ennél a pálinkánál kikóstolással keverték a kettőt, hogy a legjobb hatást érhessék el!

Léteznek olyan gyümölcsök, melyeket mi pálinkafőző mesterek nagyobb becsben tartunk, mint a legtöbb kertész - emelte ki Békési Sándor. Ilyen a legjobban feldolgozható, „legromantikusabb” gyümölcsfajta, a cigánymeggy. Az apró, szinte fekete szemek kincset rejtenek. Ehhez meg sem kell ízlelni a belőlük készült pálinkát, hiszen - ha értő kéz készíti - már a párlat illatában megjelenik a meggyes-csokoládés élmény. Aki azonban nem áll meg itt, azt jutalom várja: ízében teljesedik ki ugyanis a keserédes, marcipános aroma. Ezzel vesz le igazán a lábunkról! Az erjesztésekor viszont hűteni kell, könnyen megromlik, baktériumok, gombák is megtámadhatják. Lepárlása kisüsti módszerrel történik, a párlat igazi, karakteres jellege csak fél év várakozás után jelenik meg. A palackos megjelenése fiatalos, a Békési Manufaktúra termékcsaládra jellemző, az ital íze gyümölcsös, lágyabb.

A Manufaktúra termékcsalád tagja a Békési Piros Vilmoskörte pálinka is. A vilmoskörte az egyik legillatosabb gyümölcsfajta, de pálinkájának elkészítése az egyik legnehezebb. A fogyasztó sokat vár tőle. Tavaly például az egyik pálinkaversenyen egyáltalán nem volt belőle aranyérmes. A gyümölcs héjából áradó aroma a legfinomabb parfümökkel vetekszik. Amikor a Piros Vilmoskörte pálinkát megalkottuk, az volt a célunk, hogy ezt az átható illatot még hívogatóbbá tegyük – mondták el a bemutatásakor. Zamata rendkívül összetett: megjelenik benne az érett gyümölcs, a fűszerek, virágok édes, de mégis kissé savanykás világa. Kóstolása során érdemes hosszú percekre belefeledkezni a mámorító illatba, mielőtt a szánkhoz emelnénk, és hagynánk, hogy elvarázsoljon.

 Az utóbbi évek egyik „slágergyümölcse” a birs, noha alacsony cukortartalma, miatt a lepárlása nehéz feladat. Cefrézés előtt még a szőrétől is meg kell szabadítani, az erjesztése sem egyszerű. A péphez vizet és pektinbontó enzimet is adni kell. A birsalma rakoncátlan gyümölcs. A legjobb a leskováci fajta, de ha mással keverik a cefrézésnél, a pálinkája több aromát tartalmazhat. Vastag héjú, girbegurba felületű, érdes húsú, és savanykás ízű. Aki azonban arra számít, hogy a belőle készült pálinka is ilyen, az csalódni fog. Pozitívan. Felismerni könnyű. Kezdetben megigéz virágos, citrusos illata – a lassú lepárlás eredménye, hogy aztán az íze messzire repítsen - egészen nagyszüleink tökéletes birsalma sajtjainak és kompótjainak világába. Nem véletlen, hogy az előző három évben az eladási listák élén állt.

A pálinkakészítő mesterek mindig kihívásnak tekintik azt, hogy mit tudnak kihozni egy-egy különlegesebb gyümölcs fajtából. A Békési Manufaktúra Bíbor Kajszibarack pálinka esetében is volt a cél az, hogy szinte eredeti formájában őrizzék meg és konzerválják ennek a narancssárga húsú, ízletes, lédús gyümölcsnek minden értékét. Ennek köszönhető, hogy amikor a fogyasztó először találkozik ezzel a pálinkával, az olyan, mintha egy üveg baracklekvárt tartana a kezében. A barack narancsos, átható jegyei mind illatán, mind ízén átütnek, így hosszan tartó élményt adnak. A piacon kapható többi barackpálinkához képest a különbséget a Ceglédi Bíbor fajta adja. Itt a héj fanyarsága érvényesül, míg a kecskemétinél a hús jellege mutatkozik meg jobban. Lepárlása hagyományos, kisüsti módszerrel történik.

Hogy a gyümölcs magja milyen fontos lehet a pálinka készítésekor, arra a Békési Manufaktúra Vörösszilva pálinkája a legjobb példa. A magvaváló vörös szilvának legízletesebb termőhelyéről, Békésből gyűjtötték az érett szemekből álló alapanyagot. A főzőmesterek keze alatt a gyümölcs új életre kel, a mag és szilva zamata kikerekedik, így mind orrunkat, mind ízlelő bimbóinkat magával ragadja. Nem csoda, hogy sokaknak ez kedvence. Érdekessége, hogy ez a pálinka kisüsti módszerrel, de hordóban érlelés nélkül készül. Így a fa hatása nem, csak a szilva aromája érvényesül. A lefőzés után azonnal acéltartályba töltik, onnan hígítják palackozás előtt a 40 fokos alkoholtartalomra. Jó bizonyíték arra is, hogy a különböző főzési eljárások mindegyike tökéletes eredményt adhat, ha mellettük áll a sok évtizedes tapasztalat.

 A bemutató második csúcspontja és egyben záróakkordja a Békési Single Barrel Whisky volt. Lássuk be, az ötlet nem is olyan furcsa, hisz a berendezés gabonapárlat főzésére is alkalmas. Csak a whisky érleléshez kell tölgyfa hordókat szerezni, belsejüket a kádárok enyhén pirítva készítették. A whiskynek legalább három évet hordóban kell tölteni. Minősége közben folyamatosan változik, hullámzik. A hullámzás 12 év után szűnik meg, ezért a jó minőségű whisky legalább 12 éves! Érlelés után a whiskyt hordónként palackozzák, a címkén feltüntetve a hordó sorszámát, így nem meglepő, hogy egymás mellett kóstolva a tételeket, színben, illatban és ízben is különbözőségeket találunk. Az elmúlt években két újabb kísérlet is indult a Békési Manufaktúránál: az egyik során az italt előzőleg tokaji aszús, míg a másiknál olyan barrique hordókban nemesítik, amelyeket korábban a neves ír Jameson whiskey üzem használt érlelésre. Ez utóbbi még csak 8 éves, majd négy év múlva kerül forgalomba.

Kapcsolódó témák

Bár a cím ellentmondásnak látszik – valójában nem az. Két, egymással jó kapcsolatban álló pincészet mutatta be Kékfrankos borait egy kis budai borbárban. A Kóstolom borbár szerényen bújik meg a Lövőház és Káplár utca kereszteződésénél, de aki egyszer már felfedezte, nagyon valószínű, hogy vissza fog térni ide.

A borkedvelő, a borászokra csak kicsit is figyelő közönség körében könnyű kérdésnek számít, melyik az a magyar borász, aki hamarább lett külföldön „Az év borásza”, mint idehaza? A kérdést akár még a borászatának nevével is kiegészíthetnénk, valószínűleg az sem tenné nehezebbé a válaszadást.

Minden eddigit felülmúló sikerrel zárult az idei – sorrendben már a XVI. Újbor és Sajt Fesztivál. A borversenyre korábban sosem látott mennyiségű, 525 minta érkezett, mutatva ezzel a fesztivál rangjának növekedését a borásztársadalomban. Megrendezésének helye is változott, a Vajdahunyad várból az Erzsébet körútra, az egykor volt Royal, ma Corinthia Hotel díszes termeibe költözött.

Miközben határozottan örvendetes tény, hogy a pezsgőfogyasztás egyre népszerűbbé válik, az itallal kapcsolatos ismeretek elterjedtségéről nincsenek ilyen kedvező adatok. Érdekes felmérés tárgya lehetne például a kérdés: hányan vannak valóban tisztában, a címben szereplő három szó értelmével?

Megszokott helyszínéről, az épületből kikerülve, ismét a gyárudvaron, a szabad levegőn fogadta vendégeit a Zwack Open rendezvénye. Míg Petőfi öt pohár bor után írta magáról, hogy „…ing a lábam, a hangom meg elakad” – itt tizenkét borászat hatvan borával nézhettek szembe a kóstolásra vállalkozók. Várta őket Don Olivér Centurio – igaz, a név ez esetben nem egy római katonatiszt, hanem két bor megjelölésére szolgált.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!