A Múzeumban egyszerre zajlott egy kiállítás megnyitója és egy könyv bemutatása. Tartalmuk azonos, témájuk tehát szorosan összefügg. Az igényes megjelenésű könyv ráadásul bátran nevezhető hiánypótlónak is, a magyar plakátadattár egy rendkívül izgalmas korszakának tudományos szakszerűséggel gyűjtött és feldolgozott része. Az 1918-tól 21-ig terjedő időszakról van szó, magában foglalja az Őszirózsás forradalom és a Népköztársaság, a Tanácsköztársaság, a Peidl-kormány és a román megszállás, valamint a Horthy-rendszer kezdete és a trianoni békekötés időtartama alatt megjelent falragaszok, grafikus plakátok tömegéből összeállított, jól áttekinthetően tagolt válogatást. A könyv minden időszakra vonatkozóan elkülönítve mutatja be a szöveges és a grafikai plakátokat, a végén pedig a kutatók számára rendkívül hasznos katalógussal zárul.
Gyűjteményvezetőként kezdte a pályafutását az intézményben – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Így jól tudja; ritkán adódik olyan alkalom, amikor egy gyűjteményvezető a gyűjteményének valamely fontos részét önálló kiállításban bemutathatja. Ezért is jelentős ez a bemutató, mert a Plakát- és Nyomtatványtárnak különlegesen gazdag anyaga van. Ami most a közönség elé kerül, rendkívül érdekes, sokrétű, mindenki számára új információkat tartalmaz – és ez igaz a könyvre vonatkozóan is. Sorra jöttek a százéves évfordulók az I. Világháború eseményeihez kötődve, most pedig eljutottunk odáig, hogy a háborút követő katonai összeomlás, a Monarchia szétesése, a közös haderő megszűnése és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi, politikai, katonapolitikai változás elemeit tudjuk bemutatni. Több százezer katonánk frontról való hazahozatala, lefegyverzése óriási feladat volt. Ők a társadalom részei voltak a bevonulásuk előtt és azok maradtak a hazaérkezésükkor is. Ennek lépéseit követhetjük nyomon - hiszen lett belőlük nemzeti hadsereg, vörös hadsereg, majd ismét Magyar Királyi Honvédség – a valóságban, a kiállításon és a könyvben is.
A bemutatott korszakra vonatkozó tudásunkat mérföldekkel előrevivő katalógus és kiállítás készült – állapította meg dr. Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja. Szerinte 1918-21 időszaka a hideg polgárháború kora Magyarországon. A frontról a csapatoknak legfeljebb egyharmada tért rendezetten vissza és 1918. október 31-én Budapestet is elérte a forradalom. A tömegek utcai karnevállal ünnepelték a magyar függetlenséget, kevesebb, mint három héttel később Magyarország Népköztársaság lett. Károlyi Mihály a győztes antant hatalmak őszinte barátja volt, de azok csak a Tisza Istvánnal egyenlő magyar grófot látták benne. Nem sikerült neki demokratikus köntösben megtartani Szent István birodalmát, ezért nem látott más kiutat, mint hogy felüljön – ahogy ő mondta - a „történelem gyorsvonatára”, amely keletre, Oroszország felé tart.
Biztosan nem akart proletárdiktatúrát, de amikor a magyar csapatokat Nagyváradról és Szatmárból kiparancsoló Vix-jegyzéket elolvasta, nem maradt más számára, mint valahogyan megegyezni a kommunistákkal. A március 20-21-i hatalomátadás zavaros két napja, sok homályos részlettel gazdagítja a történelmi rejtélyek világát. Egy viszont biztos: Károlyit a nemzeti elkeseredés és a nemzeti megaláztatás taszította bolsevik karokba. A Tanácsköztársaság 133 napja különleges számunkra, mert az 56-os forradalom után ez a második, legrövidebb időszaka a magyar történelemnek, ami a mai napig mélyen meghatározza politikai gondolkodásunkat és mélyen megosztja érzelmeinket – hangsúlyozta a dékán. Az is megállapítható róla, hogy – akkor – a magyar szellemi intelligencia nagy része csatlakozott a forradalomhoz!
Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ferenczi Béni mellett, például Kármán Tódor - a rakétatechnika későbbi zsenije az USA-ban - felsőoktatásért felelős népbiztos-helyettes volt. Bárdossy László, a majdani miniszterelnök is ugyanott vállalt állást. Rengeteg más tudós és alkotó lelkesedett, legalább is egy ideig. A vörös-, majd a rákövetkező fehérterror borzalmas emléke azóta is kísérti és megosztja társadalmunkat. Végül a proletárdiktatúrát nem Horthy Miklós állította meg, hanem a román szuronyok. Bizonyíthatóan kétszer annyi kárt okoztak az országnak, mint Kun Béláék uralma! Az 1920-21-es években sem volt még teljes békesség és a „hideg polgárháborúnak” a fiatal király szerencsétlen, második visszatérési kísérlete vetett véget. Ferencz József egykori szárnysegédje kész volt lövetni a koronás királyra és a Nemzetgyűlés 1921 végén kimondta a Habsburg-Lotharingiai Ház trónfosztását. A három év alatt, 1918-tól, három rendszerváltás zajlott le és ez messzire hatóan megviselte az országot.
A valóban impozáns megjelenésű katalógusról szólva Kopcsay Ágnes, az Országos Széchenyi Könyvtár Plakát és Kisnyomtatványtár osztályvezetője elmondta: az a 724 tételes gyűjtemény, ami a Hadtörténeti Intézetben, ebből a korszakból található, kiválóan feldolgozva jelenik meg a könyvben. Nemcsak szép, de nagyon jól használható is. A 724 tétel egyenkénti, részletes feldolgozása a végén van, a látványosabb rész, a szöveges és a grafikai plakátok bemutatása, a könyv elején kapott helyet. Négy fejezetre oszlik, melyeket a történelmi változások határoznak meg. Kezdődik az Őszirózsás forradalommal és az azt követő időszakkal. A második, a Tanácsköztársaság 133 napja, a harmadik – rövidebb fejezet - a Tanácsköztársaság bukásának és a román hadsereg bevonulásának időszakáról szól, a befejező rész pedig a Horthy-korszak és a trianoni diktátum ideje.
Mind a négy fejezeten belül szétválasztották a szöveges és a grafikai plakátokat. A szövegeseken információt közölnek, parancsok jelennek meg, még versek is kerültek némelyikre – olykor egymással vitatkozóan! A statáriumot is így hirdették, ami teljesen jogos is volt, hiszen száz évvel ezelőtt még rádiója is alig volt a lakosságnak. Hogyan jutott volna a fontos hírekhez? A grafikai plakátoknak mindig is más volt a célja. A gyakran művészi színvonalú képekkel érzelmi hatást akartak gyakorolni az emberekre. Mindkét hirdetménycsoport sorsa elég mostoha. Kirakva a falakra, egy idő után szétmennek, elrongálódnak, letépik. Ezért végeztek fontos munkát az elődeink, akik ezeket megőrizték! Száz évig őriztük, még végre eljutottak oda, hogy tudományos alapossággal feldolgozták és a kutatók, történészek – de az érdeklődő olvasók is - új következtetésekre juthatnak belőlük!
Roppant különös könyv bemutatójára került sor nemrég a budapesti Próféta Galériában. Bár szerzők ezt elhárítani igyekeznek, mégis elmondhatjuk róla, hogy hiánypótló műről van szó és hogy ez az állítás indokolt, arra nézve pont a szerzők személyes tapasztalata szolgáltat igazolást. Ilyen témájú könyv ugyanis nemcsak Magyarországon volt mindezidáig ismeretlen, de külföldön sem lelhető fel hasonló.
Szomorú, de kétségtelen tény: az emberiség semmit nem tanul. A II. Világháború befejezése óta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy valahol, valami helyi, kiesebb-nagyobb háború ne lett volna. Elmúlt már az a világ, amikor azok, akiknek személyes döntése nyomán kitört egy háború, maguk is ott voltak, és ha úgy fordult a kocka, ott is vesztek a csatatéren. Van erre számtalan példa a történelemben, a magyarban is. Az utolsó 150 évre nézve ez már nem igaz. Ferencz József, II. Miklós cár, Vilmos császár, vagy Hitler, Churchill, Sztálin háborújában nem ők, mások haltak, sérültek meg, és ha véletlenül bekerülhettek egy kórházba, ott már csak szerencsétlen, sebesült emberek voltak, akiknek talán még meg lehetett menteni az életét.
Van egy szakma, amelynél a munkavégzés eredményével lépten-nyomon találkozunk, de szinte egyáltalán nem figyelünk rá. Pedig a helyszíneit minden nap látjuk, ha akarjuk, ha nem. Elmegyünk mellettük, olykor egy percre talán meg is állunk előttük, de már lépünk is tovább. A városképhez tartozónak tartjuk, természetesnek vesszük, csak az tűnik fel, ha egyik vagy másik éppen hiányzik. Az üres, törött vagy eltakart kirakat már bántja a szemet, felhívja magára a figyelmet. A szakma pedig, amiről szó van, valójában nem is egy, hanem három területet ölel fel, a dekoratőrt, a kirakat- és a kiállításrendezőt.
Annak ellenére, hogy időben mindinkább távolodunk a II. Világháborútól, az ott történt események iránti érdeklődés nem lanyhul. Részben talán betudható ez annak is, hogy a különböző titkosszolgálatok aktáinak titkosítása mostanában kezd lejárni. Adatok válnak hozzáférhetővé, és bizony az írók ezt ki is használják. Van egy téma, ami különösen vonzónak mutatkozik: ez pedig a francia ellenállásnak nyújtott brit támogatás története. Már többen is feldolgozták, filmek is készültek belőle!
Témájában, tartalmában meglepő, szokatlan, új eszközökkel szerkesztett, és egészen váratlan, megdöbbentő következtetésekkel záruló könyv látott napvilágot a Pallas Athéné Kiadó gondozásában. Dr. David Sulzer, amerikai idegtudós és zenész, eredetileg a Columbia University Press-nél megjelent munkája, a „Zene, matematika és elme” sok újdonsággal szolgálhat nemcsak a témát kedvelő olvasó, de a címben megjelölt három tudományterület szakemberei számára is.
