2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Három év, három rendszerváltás
Révay András
2020.02.08 09:50
Valószínűleg sokan elveszítenék a fogadást arra vonatkozóan, mikor volt az országunk először hivatalosan Népköztársaság? Mint ahogy arra is csak nagyon kevesen tudnának válaszolni: hogyan, mikor történhetett, hogy Pozsonyban, a Cseh Légió katonái, békés magyar civileket – köztük gyereket – lőttek le? A kérdésekre a választ a Hadtörténeti Intézet és Múzeum legújabb kiállításán találjuk meg.

A Múzeumban egyszerre zajlott egy kiállítás megnyitója és egy könyv bemutatása. Tartalmuk azonos, témájuk tehát szorosan összefügg. Az igényes megjelenésű könyv ráadásul bátran nevezhető hiánypótlónak is, a magyar plakátadattár egy rendkívül izgalmas korszakának tudományos szakszerűséggel gyűjtött és feldolgozott része. Az 1918-tól 21-ig terjedő időszakról van szó, magában foglalja az Őszirózsás forradalom és a Népköztársaság, a Tanácsköztársaság, a Peidl-kormány és a román megszállás, valamint a Horthy-rendszer kezdete és a trianoni békekötés időtartama alatt megjelent falragaszok, grafikus plakátok tömegéből összeállított, jól áttekinthetően tagolt válogatást. A könyv minden időszakra vonatkozóan elkülönítve mutatja be a szöveges és a grafikai plakátokat, a végén pedig a kutatók számára rendkívül hasznos katalógussal zárul.

Gyűjteményvezetőként kezdte a pályafutását az intézményben – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Így jól tudja; ritkán adódik olyan alkalom, amikor egy gyűjteményvezető a gyűjteményének valamely fontos részét önálló kiállításban bemutathatja. Ezért is jelentős ez a bemutató, mert a Plakát- és Nyomtatványtárnak különlegesen gazdag anyaga van. Ami most a közönség elé kerül, rendkívül érdekes, sokrétű, mindenki számára új információkat tartalmaz – és ez igaz a könyvre vonatkozóan is. Sorra jöttek a százéves évfordulók az I. Világháború eseményeihez kötődve, most pedig eljutottunk odáig, hogy a háborút követő katonai összeomlás, a Monarchia szétesése, a közös haderő megszűnése és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi, politikai, katonapolitikai változás elemeit tudjuk bemutatni. Több százezer katonánk frontról való hazahozatala, lefegyverzése óriási feladat volt. Ők a társadalom részei voltak a bevonulásuk előtt és azok maradtak a hazaérkezésükkor is. Ennek lépéseit követhetjük nyomon - hiszen lett belőlük nemzeti hadsereg, vörös hadsereg, majd ismét Magyar Királyi Honvédség – a valóságban, a kiállításon és a könyvben is.

A bemutatott korszakra vonatkozó tudásunkat mérföldekkel előrevivő katalógus és kiállítás készült – állapította meg dr. Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja. Szerinte 1918-21 időszaka a hideg polgárháború kora Magyarországon. A frontról a csapatoknak legfeljebb egyharmada tért rendezetten vissza és 1918. október 31-én Budapestet is elérte a forradalom. A tömegek utcai karnevállal ünnepelték a magyar függetlenséget, kevesebb, mint három héttel később Magyarország Népköztársaság lett. Károlyi Mihály a győztes antant hatalmak őszinte barátja volt, de azok csak a Tisza Istvánnal egyenlő magyar grófot látták benne. Nem sikerült neki demokratikus köntösben megtartani Szent István birodalmát, ezért nem látott más kiutat, mint hogy felüljön – ahogy ő mondta - a „történelem gyorsvonatára”, amely keletre, Oroszország felé tart.

Biztosan nem akart proletárdiktatúrát, de amikor a magyar csapatokat Nagyváradról és Szatmárból kiparancsoló Vix-jegyzéket elolvasta, nem maradt más számára, mint valahogyan megegyezni a kommunistákkal. A március 20-21-i hatalomátadás zavaros két napja, sok homályos részlettel gazdagítja a történelmi rejtélyek világát. Egy viszont biztos: Károlyit a nemzeti elkeseredés és a nemzeti megaláztatás taszította bolsevik karokba. A Tanácsköztársaság 133 napja különleges számunkra, mert az 56-os forradalom után ez a második, legrövidebb időszaka a magyar történelemnek, ami a mai napig mélyen meghatározza politikai gondolkodásunkat és mélyen megosztja érzelmeinket – hangsúlyozta a dékán. Az is megállapítható róla, hogy – akkor – a magyar szellemi intelligencia nagy része csatlakozott a forradalomhoz!

Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ferenczi Béni mellett, például Kármán Tódor - a rakétatechnika későbbi zsenije az USA-ban - felsőoktatásért felelős népbiztos-helyettes volt. Bárdossy László, a majdani miniszterelnök is ugyanott vállalt állást. Rengeteg más tudós és alkotó lelkesedett, legalább is egy ideig. A vörös-, majd a rákövetkező fehérterror borzalmas emléke azóta is kísérti és megosztja társadalmunkat. Végül a proletárdiktatúrát nem Horthy Miklós állította meg, hanem a román szuronyok. Bizonyíthatóan kétszer annyi kárt okoztak az országnak, mint Kun Béláék uralma! Az 1920-21-es években sem volt még teljes békesség és a „hideg polgárháborúnak” a fiatal király szerencsétlen, második visszatérési kísérlete vetett véget. Ferencz József egykori szárnysegédje kész volt lövetni a koronás királyra és a Nemzetgyűlés 1921 végén kimondta a Habsburg-Lotharingiai Ház trónfosztását. A három év alatt, 1918-tól, három rendszerváltás zajlott le és ez messzire hatóan megviselte az országot.

A valóban impozáns megjelenésű katalógusról szólva Kopcsay Ágnes, az Országos Széchenyi Könyvtár Plakát és Kisnyomtatványtár osztályvezetője elmondta: az a 724 tételes gyűjtemény, ami a Hadtörténeti Intézetben, ebből a korszakból található, kiválóan feldolgozva jelenik meg a könyvben. Nemcsak szép, de nagyon jól használható is. A 724 tétel egyenkénti, részletes feldolgozása a végén van, a látványosabb rész, a szöveges és a grafikai plakátok bemutatása, a könyv elején kapott helyet. Négy fejezetre oszlik, melyeket a történelmi változások határoznak meg. Kezdődik az Őszirózsás forradalommal és az azt követő időszakkal. A második, a Tanácsköztársaság 133 napja, a harmadik – rövidebb fejezet - a Tanácsköztársaság bukásának és a román hadsereg bevonulásának időszakáról szól, a befejező rész pedig a Horthy-korszak és a trianoni diktátum ideje.

Mind a négy fejezeten belül szétválasztották a szöveges és a grafikai plakátokat. A szövegeseken információt közölnek, parancsok jelennek meg, még versek is kerültek némelyikre – olykor egymással vitatkozóan! A statáriumot is így hirdették, ami teljesen jogos is volt, hiszen száz évvel ezelőtt még rádiója is alig volt a lakosságnak. Hogyan jutott volna a fontos hírekhez? A grafikai plakátoknak mindig is más volt a célja. A gyakran művészi színvonalú képekkel érzelmi hatást akartak gyakorolni az emberekre. Mindkét hirdetménycsoport sorsa elég mostoha. Kirakva a falakra, egy idő után szétmennek, elrongálódnak, letépik. Ezért végeztek fontos munkát az elődeink, akik ezeket megőrizték! Száz évig őriztük, még végre eljutottak oda, hogy tudományos alapossággal feldolgozták és a kutatók, történészek – de az érdeklődő olvasók is - új következtetésekre juthatnak belőlük!

          Tóth Orsolya
          PLAKÁTOK AZ UTCÁKON
          1918 – 1921
                        Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2020
                        Nyomda: Kurrens Print Kft.
                        ISBN 9/8-963-519-007-7
Kapcsolódó témák

Az idősebb generáció tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek még a mondásra, mely szerint; akinek az isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá. Az is valószínű, hogy ugyanolyan sokan – ha nem többen – vannak, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy ez bizony nincs mindig így, Sőt, többnyire nincs így! Miközben igaz ennek az ellenkezője is: vannak jó, olykor kiváló vezetők. Ami pedig még ennél is fontosabb; a vezetés tanulható!

Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.

Újabb csodálatos könyv látott napvilágot a Kossuth Kiadó gondozásában. Két fotóművész, Vizúr János és Kércz Tibor felvételeiből válogatva állt össze magyar és angol nyelven az „Álmodó Vizek” című kötet, melynek képeiből június 12-ig kiállítás is látható a Természettudományi Múzeumban.

Jól igazolja ezt az állítást – no meg még egy másikat is – a Hibernia Kiadó népszerű útikönyv sorozatának legújabb tagja, a „Varázslatos Csehország”. A másik állítás ugyanis így hangzik: Csehország nem csak Prága! A könyvben erre nézve is bőséges bizonyítékot, egyebek mellett például negyven térképet is találunk.

Több oka is lehet annak, ha egy könyv első kiadását követően, az ötödik évben megjelenik a második – átdolgozott kiadás. Talán a példányszám volt kevés, esetleg a tartalomba csúsztak hibák? Esetünkben az első állítás ugyan igaz, szerencsére a második nem. Az Erzsébetváros zsidó örökségét bemutató első kiadás óta viszont a városrész életében történtek olyan változások, melyek indokolttá tették, hogy új, megbízható, aktuális tájékoztatást kapjon a téma iránt érdeklődő olvasó.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!