Számomra sokáig tabu téma volt Amerika, hiszen nagyon messze van, kell vízum, sőt, Miami az egyik legdrágább város. Anno tinédzserként a Baywatch-ot figyelve, valamint a szexi gördeszkázó csajokat látva elhatároztam, hogy ide egyszer el akarok jutni. Így hát felkerült pár hely a bakancslistámra, mint pl. Kalifornia, New York, Texas, Florida, beleértve Miami Beachet is. Sokszor látni ruhadarabokat "South Beach" felirattal, és most hogy már volt szerencsém megtapasztalni, már értem miért terjesztik oly nagyon e fogalmat. Ez a hely maga a paradicsom, pont olyan, mint ahogy az amerikai filmekben látni lehet. Hihetetlen, de itt egész évben tombol a jó idő. A legkellemesebb időszak decembertől májusig tart. A legnagyobb hőségek, melyek tényleg embert próbálóak júniustól novemberig vannak, amikor a hőmérséklet meghaladja akár az 50'C-t is.
Az én érkezésem spontán jött, amikor besokalltam a hazai hideg téltől, így hát januárban fogtam magam, összepakoltam és már repültem is Miamiba. A repülőjegyeket figyelve jobb és olcsóbb döntésnek bizonyult a Miamitól alig egy órányira található Fort Lauderdale reptér, ahonnan negyedóránként jár "shuttle bus" Miami Beachre. Mikor megérkeztem, olyan volt, mint ha csak álmodnék, vagy mintha valami filmbe csöppentem volna: meleg volt, mindenhol sportoló emberek, többnyire fiatalok, és azok a bizonyos bikinis csajok sem hiányoztak.
Miami az elektronikus zene egyik fővárosaként is ismert, szóval az egész napos napozások után a South Beachen, mindig feltaláltam magam, mivel a város tele van bárokkal és jobbnál jobb klubokkal, melyekben a világ legjobb előadói lépnek fel nap mint nap. Az eddigi helyekkel ellentétben Miami sokban különbözik a megszokottól - itt most az éjszakai életre gondolok. Vannak helyek a világon ahol a hölgyek előnyben vannak részesítve, ami abban nyilvánul meg, hogy nem fizetnek belépőt valamint az italokat is ingyen kapják, többek közt ingyen VIP asztalt is. E kiváltság feltétele a szexi külső, valamint az elragadó mosoly. Tudniillik a klubok legnagyobb büszkesége, ha telt ház van, és ekkor jönnek a képbe a szebbnél szebb hölgyek, mivel ők odavonzzák a pasikat, akiknek viszont sokszor duplaárat kell fizetniük. Mint már említettem, drágaság van, de ez szerintem érthető is egy ilyen helyen, ahol csak úgy száguldoznak a szebbnél szebb luxusautók.
Mansion, Liv, Nikki Beach, Space és még sorolhatnám, de számomra mégis az ott tartózkodásom csúcspontja a március végén megrendezésre kerülő Ultra Music Festival volt. A 3 napos fesztivál a világ egyik legnagyobb zenei rendezvénye, melyre többnyire már az előző évben elfogynak a jegyek. Nekem mégis sikerült a helyszínen hozzájutnom, szóval a saját bőrömön tapasztaltam, milyen érzés is Miami Downtownjában bulizni a felhőkarcolók között, úgy hogy mások irigykedve lájkolják a Facebook státuszodat, mivel legszívesebben ők is ott lennének.
Egy másik felejthetetlen élmény volt, mikor a Miami Heat - Boston Celtics NBA meccset néztem meg élőben az American Airlines arénában. Hatalmas érzés ott átélni a világ egyik legnépszerűbb sporteseményét.
Amennyiben valaki Miami Beachet választja úti célként, tutira nem fog csalódni, hanem egy életre megszereti. Egy olyan helyről beszélünk, ahol mindig történik valami. Nehéz itt unatkozni, hiszen még ha egyedül is van az ember, South Beachen mindig talál új barátokat az ember. A part tele van sportpályákkal, és a 8. utca végén, a parton található egy "Muscle Beach"-hez hasonló edzőpark is melyet ingyen használni lehet. Aki szeret prezentálni magát valamint úgy edzeni, hogy mások végig bámulják, biztosan tetszeni fog az a hely.
Ha épp nem a parton akarjuk eltölteni a szabadidőnket, akkor viszont tutira jól esik majd egy jó hideg koktél a bárokkal és éttermekkel teli Ocean Drive-on valamint egy kis shopping sosem árt Miami leghíresebb bevásárló utcáján, a Lincoln Road-on.
Ha netán valaki nem értené az angolunkat ne lepődjünk meg, hiszen lehet az illető akivel épp beszélgetni próbálunk nem beszél angolul, lehet ö is turista, vagy éppen dél - amerikai fekete munkás, mert azokból itt rengeteg van. Az angol után a spanyol a második hivatalos nyelv, szóval nem árt, ha az ember visz magával egy spanyol kézikönyvet is vagy legalább annyit érdemes megtanulni, hogy "Lo siento. Yo no habla español" miszerint "Elnézést, de én nem beszélek spanyolul".
Daniel Casares és én: példaképemmel, és az egyik legkedvesebb barátommal
Mikor elhagytam Miamit, bevallom őszintén kicsordult pár örömkönnyem mivel sok szép emléket köszönhetek ennek a helynek, és másik esetben meg nem bánnám, ha odaszülettem volna. Mint már említettem, a paradicsomba, ahol elvétve esik az eső, és ahol az amerikai álom valóra válik.
Amerikai utazásaimról a video itt tekinthető meg:
