2019. április 23. kedd, Béla napja
Hazaérkezett
Révay András
2015.09.24 23:05
Kilencven évvel ezelőtt 1925. szeptember 15-én az Új Századok című diáklapban jelent meg Radnóti Miklós első publikációja, a Mi szeretnék lenni? Az évforduló tiszteletére a költőnek szobrot állítottak Budapesten a XIII. kerületben. Az ünnepségen, mint korábban Bächer Iván emléktáblájának avatásán, százak jelentek meg.

A szoborra tekintve úgy érezzük: Hazaérkezett! Ott áll a sarkon, ahol gyakran járhatott, most megpihen egy keveset. A korlátnak támaszkodva, elgondolkodva. Kabátja mellette lóg, töpreng valamin – talán egy új versen. Nem tudhatom. Ez már örök titok marad. Mi viszont, akik ezek után nap-mint nap találkozhatunk majd vele, annyit biztosan tudunk róla, hogy Radnóti Miklós valóban ezer szállal kötődött a XIII. kerülethez. Ez az oka, hogy kerület három emléktáblával is adózik a tragikus sorsú költő emlékének. Szülőházán a Kádár utca 8. sz. alatt, a Pozsonyi út 1. ház falán, egykori lakhelyén, valamint a Radnóti Miklós utca 45. sz. ház falán, melyet az egykori Sziget utca Radnóti Miklós utcára való átnevezésekor, a költő születésének 60. évfordulóján avattak.

 A XIII. kerület híres arról, hogy nagy gonddal ápolja az itt élt, kiemelkedő személyiségek emlékét – mondta el dr. Tóth József polgármester. Ez a szobor, mellyel kerületünk, az ország és - talán nem túlzás – a világ egyik géniuszára emlékezünk, már a nyolcvannyolcadik ebben a sorban. Radnóti Miklósról, történészek, kutatók rengeteg ismeretet tártak fel. Életét tragédiák sorozata kísérte. A születése az édesanyja és ikertestvére életébe került. Édesapja később újra megnősült és a költő erősen ragaszkodott féltestvéréhez, Ágihoz, aki édesanyjával együtt Auschwitzban halt meg 1944-ben. Váratlanul, 1921-ben, agyvérzésben halt meg a költő apja, Glatter Jakab és Radnóti csak ekkor szembesült születésének titkával. Akkor tudta meg, hogy aki eddig nevelte, nem az édesanyja, a húga csak a féltestvére. A költő élete végéig nem tudta feldolgozni ezeket a traumákat, számos versében tért vissza rá. Pedig emberi erőben nem volt hiány nála. Három munkaszolgálata sem törte meg. Halála után sem volt nyugta, több temetése is volt. Ismert az abdai tömegsír, majd 1946 júniusában a győri zsidótemetőben, huszonegy társával együtt, később pedig 1946. augusztus 14-én harmadszor helyezték nyugalomra Budapesten a Kerepesi úti temetőben. Nem volt „királyi útja” költői érvényesülésének sem. Támadták származása miatt, alkotó korszaka a világ egyik legsötétebb időszakával esett egybe. Ma mégis a nagyjaink közé soroljuk, emlékét őrizzük, lakásának egyik szobáját a róla elnevezett művelődési központba áthelyezve láthatja a közönség. Mától szobra előtt is fejet hajthatunk.

Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, a kerület díszpolgára Petőfi Sándor és József Attila mellett Radnóti Miklóst nevezte az ő „szentháromságának”. Azért tagja e triásznak, mert a legembertelenebb körülmények között is ember tudott maradni. Írta a verset a férges barakkban is „sort sor alá tapogatva” araszolva a papíron. Nála kilátástalanabb helyzetben nemigen volt magyar író – mégis remekműveket írt. A halál útján bukdácsolva sem latolgatta a publikálás lehetőségeit. Másolatokat készített, hogy költészetét letétbe helyezhesse a túlélők számára. Ennek köszönhetjük, hogy a tömegsírból kiásott, elázott noteszben megsemmisült sorokat ma mégis ismerjük. „Költő is vagyok, meg proletár” mondta egyszer magáról, pedig – küllemét tekintve - a legintellektuálisabb alkatúak közé tartozott. Mégis proletár volt, mert a kizsákmányoltak, az elnyomottak, az üldözöttek szemszögéből nézte él láttatta a világot. Ezért van ma is otthon ebben a „munkásnegyed”-nek nevezett kerületben, nem csak lakhelye szerint. Való tehát, hogy szobra legyen itt, melyet hozzá mérhető művész, Janzer Frigyes, Munkácsy-díjas szobrász készített. Weöres Sándor írta Radnótiról: „Egy szál égő gyertyát az ember alig érzékeli, ha valahol falun kiteszik az ablakba. De ha tíz kilométerre megy egy vándor, annak az hatalmas jelzőfény, roppant messzire ellátszik.” Mától ez a szobor nekünk is jelzőfényünk lehet. 

Kapcsolódó témák

Ez a három szó a 2018. évi Prima Primissima díjak átadásakor is elhangzott az egyik díjazott, Nagy Csaba építész méltatásakor. Tiszteletére – néhány nappal később – a XIII. kerületben is ünnepséget rendeztek, mert eddigi tevékenységének összegzésekor kiderült: munkásságának számottevő része a fővárosnak ebben a kerületében valósult meg. Több olyan alkotás fűződik a nevéhez, ami nemcsak az épület funkcióját tekintve érdemel figyelmet, hanem városképi szempontból is jelentősnek nevezhető.

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban - régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Halálának harmadik évfordulóját megelőző napon, 2018. október 5-én felavatták Göncz Árpád szobrát Budapesten a XIII. kerületben, az Árpád-híd metróállomás mellett, annak észak-pesti oldalán. A területet tavaly szeptemberben hivatalosan is Göncz Árpád Városközpontnak nevezték el. A szobor most további lehetőséget nyújt arra, hogy méltó emlékhellyé váljon, őrizze az államfőnek, mint történelmi személyiségnek az emlékét.

Budapest Főváros XIII. kerülte 2013 óta ítéli oda a XIII. kerületi Építészeti-díjat. A díj a kerület közigazgatási területén, az elmúlt harminc évben megépült és használatbavételi engedélyt kapott, kiemelkedő építészeti színvonalú épületek tervezőinek elismerésére szolgál. Odaítélésről a Tulajdonosi, Kerületfejlesztési és Lakásbizottság dönt.

Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa Jehudi Menuhin kezdeményezésére, 1975-ben A Zene Világnapja rangjára emelte október elsejét. Ezt az alkalmat választotta Budapest Főváros XIII. Kerületének Önkormányzata, hogy emléktáblát avasson a kétszeres Kossuth-, valamint Liszt Ferenc-díjas, világhírű zongoraművész, karmester és zeneszerző, Kocsis Zoltán tiszteletére.

Blog ajánló
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!