2019. november 14. csütörtök, Aliz napja
Hódítsuk el az olaszoktól!
Révay András
2017.10.02 21:32
Sikerülni valószínűleg nem fog, de már akkor is jól járunk, ha legalább megpróbáljuk. Pontosabban: azok járnak jól, akik megpróbálják. Mit? Hol? Hogyan? Egy szállodát vagy akár csak egy részét, a Vörös-tenger partján, Egyiptomban, pusztán már azzal, hogy odamegyünk.

 Egyiptomról pár szó még azoknak is eszébe jut, akiknek az ismeretei róla csak az iskolai tananyagra szorítkoznak. Piramisok, fáraók, a Nílus, a Vörös-tenger – mely nevével ellentétben egyáltalán nem vörös, hanem kék. Ez a tenger a kezdő és a tapasztaltabb utazó számára is millió élményt kínál, partján szállodák sokasága emelkedik. Az egyik ilyen a Brayka Bay Resort, Marsa Alamban. Ezt a szállodát a magyarok szinte egyáltalán nem ismerik. Igaz, jóval délebbre van, mint az általunk sűrűbben látogatottabb Hurghada, de amióta – pár évvel ezelőtt – megnyílt közelében a nemzetközi repülőtér, a megközelítése is egyszerűbbé vált. Pozsonyból közvetlen repülőjárattal elérhető, Budapest és Pozsony között kétóránként közlekedik vonat, Pozsonyban pedig húszpercenként indul a busz az állomástól a repülőtérre. Elöljáróban elárulhatjuk: megéri ez a kis kitérő!

A négycsillagos hotel 2017 júniusában volt 14 éves, 320 szobája van. Hozzá tartozik a hétéves Royal Brayka Bay Hotel és mellette már épül egy harmadik. A tulajdonosok azonosak. A Brayka Bay Resortban összesen 470 alkalmazott dolgozik. Közülük a konyhában negyvenöten tevékenykednek, az éttermekben és a bárokban 75 pincér és barman szolgálja ki a vendégeket, napközben pedig hét animátor igyekszik megmozgatni a lustábbakat. Háromszor egy héten szórakoztató csoport szervez esti programokat. A vendégek hatvan százaléka Nyugat-Európából érkezik. Többségük német, őket a hollandok és az olaszok követik. A TripAdvisoron tett bejegyzésekből úgy látszik, mintha az olaszok lennének legtöbben, nemzeti sajátosságukból adódóan ők a leglelkesebb vélemény írók. Azért is szeretnek ide járni, mert – ahogy többen is elmondták – számukra az egyiptomi nyaralás olcsóbb, mintha az idejüket az olasz tengerparton töltenék! A másik 40% kelet-európai, csehek, szlovákok, lengyelek. Magyarországról vendég itt kifejezetten ritkaságszámba megy! Az elmúlt években ugyanis – ne részletezzük milyen szándékok által táplálva – idehaza lábra kapott egy tévhit és ez sok nyaralni szándékozót visszatartott attól, hogy úti célként Egyiptomot válasszák. Azt próbálják elhitetni – sajnos meglehetős sikerrel – hogy Egyiptom nem biztonságos. Személyes tapasztalataink ezt a leghatározottabban cáfolják! A szezon errefelé március végétől november végéig tart. Ilyenkor még fürödni lehet a tengerben. A nyári időszakban, a szülőkkel mintegy 250 gyerek is nyaral itt évente. Az elmúlt 14 évben sem felnőttel, sem gyerekkel – a gyomorpanaszokat leszámítva, melyekről később még szó lesz - semmi kellemetlenség nem történt.

A szállodát rendőrök őrzik. Tudtuk nélkül se kimenni, sem bejönni nem lehet. A kapun kívül sétálgatni nincs értelme, mert ott már a sivatag kezdődik, a legközelebbi város 15 kilométerre van. A szervezett, fakultatív kirándulások útvonalán, meghatározott távolságokra, rendőri – katonai ellenőrzőpontok vannak, ahol a turistákat szállító kisebb, nagyobb autóbuszok adatait feljegyzik, a visszaúton regisztrálják, hogy rendben megérkezett – mindenhol! Az utasokat nem zavarják, de néhol még a kocsik alá is benéznek. Lakott területen – főleg a Nílus csatornáin átvezető hidaknál - sűrűn látni civil ruhás fegyvereseket. Ők a sheriff-hez hasonló szolgálatot látnak el, csökkentve az egyenruhások jelenléte miatti esetleges idegenkedést. Kirándulásaink során közel 2200 kilométert tettünk meg, soha, sehol, semmiféle incidens nem történt, nyomát sem láttuk ilyesminek!

Sétálgatásra a szállodán belül nyílik kiváló lehetőség. Az idetartozó – fürdőzésre alkalmas – tiszta, homokos, tengerparti sáv hossza 1,3 kilométer, mögötte, és az egyemeletes hotelépületek közötti tizenkétezer(!) négyzetméter terület jelentős része kitűnően megtervezett és nagy szorgalommal, gondosan kezelt park. Negyven núbiai kertész dolgozik benne kora reggeltől naplementéig. Udvariasak, köszönnek a vendégeknek, ha éppen akkor felnéznek a munkából. Ebben a parkban minden nap valami más szépséget fedezhetünk fel. Európai ember számára ritkán adatik meg, hogy a hotelszobából pálmasorok között, dúsan virágzó, színes bokrok között jusson el a tengerparti napozóágyáig. Ide kívánkozik egy megjegyzés. Egyiptomban a bérek – általában is – nagyon alacsonyak. A szállodákban dolgozók számára fontos a borravaló. Mivel a kertészek nem kerülnek közvetlen kapcsolatba a vendégekkel, a portán egy külön doboz jelzi, hogy abba dobhat pénzt, aki őket szeretné jutalmazni. Munkájuk eredményét látva, bizony meg is érdemlik.

Ha pedig már a szorgalomról beszélünk, lehetetlen nem észrevenni a vendégek kényelmét apró részletekig szolgáló gondosságot. A tengerparti bárból beszerzett hideg italokat jólesik a parton, a napernyők alatt, az ágyon heverészve elfogyasztani. Egy alkalmazott időről-időre körbejár, és összeszedi az üres poharakat. A visszavitellel már miért is kelljen a vendégnek fáradni? Egy másikuk a sós víz lemosására szolgáló, part menti zuhanyozókat járja körbe. A vendégek között ugyanis akadnak jócskán, akik a csapot megnyitni még képesek, de a használat után elzárni - hát az már túl nagy feladat számukra. Pedig a csapból nem hideg, hanem kellemes, langyosra fűtött víz folyik! Az étterembe vezető ajtóknál is, reggel és este, egy-egy ember áll, aki az érkező és távozó vendég előtt kinyitja az üvegajtót. Csak ez a dolga, semmi más.

(folytatjuk)

A szerző a Kartago Tours Utazási Iroda szervezésében járt a helyszínen.

Kapcsolódó témák
Blog ajánló
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!